2018. március 22., csütörtök

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete


"Elmesélek egy történetet."

*

Csak ​hazugságban lehet tisztességesen élni? A lányunk férje bestseller szerzőjének legújabb regénye. Luke Livingstone szerencsés ember: nagyszerű férj, gondos családapa, sikeres ügyvéd, a társadalom megbecsült tagja. Házassága irigylésre méltóan szép és a Londonhoz közeli családi háza maga a nyugalom szigete.

Pedig Luke hatalmas titkot rejteget. Az évek múlásával egyre képtelenebb elviselni a terhet, és egy napon úgy dönt, bevallja a családjának: amióta az eszét tudja, mindig nőnek érezte magát. A hátralevő éveit nem szeretné továbbra is úgy élni, ahogy azt mások elvárják tőle.

Lehet-e eltemetni valakit, ha nem halt meg, csak ezután másképp él köztünk? Mit szól Luke átváltozásához a feleség, a gyerekek, a kollégák? Ki marad mellette és ki fordul el tőle?


A kötet beharangozója szerint Jody Picoult regényeinek méltó vetélytársa Charity Norman nem szokványos regénye, ami olyan témát feszeget, ami határozottan jelen van, mégis keveset beszélnek róla, s ha mi magunk nem nézünk utána, akkor csak annyit tudhatunk, hogy vannak olyan emberek, akik nemi identitás zavarral küszködnek, de ennyi. Én saját magamat elfogadónak tartom, mégis nehézkesem volt emészthető a téma. Túlnőtt rajtam, de ennek ellenére nagyon érdekes volt.
Az igazat megvallva eddig még nem olvastam gender váltásról, s hogy fogok e még az a jövő nagy kérdése, mivel annyira szokatlan és annyira őszinte a történet mondanivalója, hogy nehéz úgy végigolvasni, hogy közben semmilyen érzelem nem ül ki az arcomra és nem foglalok állást valamelyik oldal mellett. Maga az írásmód nagyon gördülékeny, s emiatt is lehet lendületesen haladni vele, mégis több ideig olvastam, mint ahogy egy-egy könyvet kiolvasok. Ez főleg azért volt így, mert kisebb-nagyobb szüneteket kellett tartsak, hiszen olyan sok információval bombázott meg az írónő, amiket meg is kellett emésztenem. Nem sűrűn olvasni olyan könyvet, ami arról szól, hogy egy családapa hogyan is lett nő, hogyan is lett az, akinek már a születésétől fogva lennie kellett volna. Mindenféle előítéletmentesség és befogadóképesség kell ahhoz, hogy valaki a kezébe vegye Luke Livingstone történetét, de ha ez egyszer megtörténik utána már nincs visszaút és egy teljesen más ember fogja becsukni a könyvet, mint aki elkezdte és adott egy esélyt neki. Még most is igazából emésztgetem, de a mondanivalója már az első perctől kezdve világos.

Nem csak azért írta meg az írónő ezt a regényt, hogy egy teljesen új világot mutasson be, hanem azért is, mert ezzel útmutatást is ad azoknak, akik hasonló problémákkal küszködnek, nekik mutatja meg, hogy ha megvan az elhatározás utána már csak lépni kell és, akik foglalkoznak és törődnek velünk, azok ezután is fognak. Igazi próbatétel.
Az alapmotívumon túl az elfogadás és a reakciók különböző szegmentumait bemutatva terel minket az írónő a teljes és végérvényes állásfoglalás felé. Nemcsak a jelen történéseit van szerencsénk megtudni, hanem azokat az aprónak, de annál fontosabb mondható korai megnyilvánulásokat is, amik mind ahhoz vezettek, hogy a főszereplőnk, Luke nem akar többet családapa, nagyapa és férj lenni, mivel ő a lelke mélyén egy nő, akit rossz testbe zártak. Bármennyire is furcsa volt erről elsőnek olvasni, ahogy haladtam előre a történetben úgy kristályosodott ki előttem, hogy ennél nem is lehetne rosszabb valakinek az élete.
Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, akár belső vagy külső, amiket nem szeret magában vagy magán, de egy percre gondoljunk csak bele, hogy mi lenne akkor, ha tudnánk, hogy milyen neműek vagyunk, mégis pont az ellenkezője látszódik a megjelenésünkből és az emberek is mást látnak, mint amik valójában vagyunk. Nagyon megérintett és egyben el is gondolkodtatott, hogy aki ezt tudja magáról az, hogy képes elfogadni a nyilvánvalót és, hogy tudja megjátszani magát, s így élni az életét.

Az írónő is erre keresi a választ, s a cselekmény elején már döntés elé állítja regényünk főhősét. Meghalni vagy felfedni a valódi éned. Ez az a kérdés, ami elindítja magát a történéseket és, ami maga egy kész lavinát indít el, életeket bolygat fel, próba elé állítja a családtagokat és végzetes következtetéseket von le. Nagyon értékelem azt a kötetben, hogy nem csak egy szemszögön keresztül érzékelhetjük a változást, hanem megismerjük azt is, hogy a gyerekek mit éreznek a genderrel szemben és azt is, hogy maga a feleség hogyan és miként reagál a fennálló helyzetre. Mind a két pólus előtérbe kerül, az elfogadás és a zsigeri visszautasítás, gyűlölet is. Maga a gyűlölet részét még külön is ismerteti nekünk Charity Norman, hogy azt az állást is el tudjuk fogadni, és ne gondoljuk azt, hogy milyen maradi és csökönyös is Simon, Luke fia. Ami külön tetszett a kötetben, hogy Luke és Lucia személyét is külön kezelte az írónő és első körben az őszinteségével ragadta meg a figyelmemet az írónő. Nem teketóriázott, ahol kellett az arcomba vágta és őszintén, szinte szemrebbenés nélkül közölte velem az információkat, a folyamatot, ami által egy férfiből nő válhat. Nagyon alaposan utána nézett és belemélyedt a témába, hiszen érezhető, hogy bizony kutatások tömkelege áll e történet megszületése mögött.
" - Szerintem ez rajtad áll. Én csak azt tudom, hogy nekem meg kell változnom. Nem tudok tovább úgy tenni, mintha az lennék, ami nem vagyok."

" - Nem lehetek újra Luke Livingstone. Már nem hazudhatok tovább. Ha megpróbálnám, rámennék."

" - Luke - hajolt oda hozzám Judi, és mélyen a szemembe nézett. - Ha tényleg meg akarod fordítani a sorsodat, akkor nagyon biztosnak kell lenned magadban. Tényleg azt hiszed, hogy ezt a szellemet vissza lehet gyömöszölni a palackba?"

" - A hormonoknak köszönhetően megszűnik bennem a háború. Békét teremtenek. És megváltoztatnak, lassan, nagyon lassan."



Köszönöm a Lettero Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése