2018. február 9., péntek

Vivien Bodre: The Real Love - Igaz szerelem


"Az adrenalin szintem az egekbe szökik, a fülem zúg, a légzésem is egyre szaporább."

*

Olivia Johannes egy teljesen hétköznapi lány, aki a díjugratók világában próbálja megállni a helyét. A szakma csiszolatlan gyémántként emlegeti. Az újságírók és a közönség egyenesen megőrülnek érte. Carte Blancheval – a lovával – sorra nyerik a versenyeket. De nem csak őt tartják tehetségesnek.
Olivia legnagyobb versenytársa Mark Peeters. A sármos, borostás tengerkék szemű pasi, akiért pedig a csajok őrülnek meg. A sors egymás felé sodorja őket. Nemcsak együtt kell versenyezniük, hanem még egy házban is kell lakniuk. Minél jobban ellenkeznek egymás ellen, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Szikrázik a levegő a két fiatal között.
Épp, mikor rendeződni látszanak a dolgok Olivia életében, akkor hullik szét az egész. Egy nem várt baleset mindent megváltoztat. Vajon Olivia képes lesz-e talpra állni? Vajon ugyanaz az ember lesz, mint volt?


Már egy ideje nálam van a könyv, de nem igazán mertem elkezdeni. Mint ahogy a cím is sejteti egy ízig-vérig romantikus történettel állunk szemben, s az igazat megvallva a sok vizsgám alatt nem voltam szerelmes hangulatban, legszívesebben mindenkit elátkoztam volna, de hogy ez lecsengett, úgy pillantgattam rá a könyvre napról-napra, hogy itt lenne az ideje elolvasni és megtudni, hogy miről is szól az Igaz szerelem.
Maga a fülszöveg nagyon sokat sejtet, mégis sikerült még így is nem egy helyen meglepetést okoznia. Határozottan örülök, hogy lehetőségem adódott elveszni benne és felfedezni Olivia és Mark szerelmét. A regény egészét tekintve nagyon összetett. Kellő módon van elkezdve és lezárva a történet. Míg az eleje inkább egy hobbinak szentelt adózás, addig a közepe és a vége teljesen más tészta. Kevesen tudják, de közel áll hozzám a lovaglás, ezért örültem meg neki, hogy végre egy lovas történet, amit jó olvasni, izgalmas, leköti a figyelmemet és még szórakoztat is. Bár ezt az idilli állapotot nem sokáig tartja fent, hiszen meglepőbbnél-meglepőbb fordulatok követik az eseményeket és egy percet nem hagy arra a cselekmény, hogy úgy érezd, hogy unatkozol vagy, hogy ellaposodott a történet, mivel amikor éppen azt hinnéd, hogy már semmi meglepő nem érthet, akkor következik be egy csavar, ami minden állóvizet felkavar és emiatt te magad is más színben látod a történetet. A kötetet alapvetően három részre tudom tagolni. A bevezetésben, ahol megismerhetjük a főbb karaktereket és az alapszituációt kinyílik előttünk a lovak és a versenyek világa. Megtapasztalhatjuk milyen is egy ranchon élni, milyen fáradalmas is a versenyekre készülés és, hogy elég egy apró elkapkodott mozdulat és minden a feje tetejére állhat. A következő egység a lelki megerősödés és a lenyugodás megtestesítője. Egy teljesen új kép vetül elénk, ami tele van megoldatlan eseményekkel, titkokkal, furmányosággal és egy picit a megoldás felé is kacsintgatunk, hiszen elég meglepő módon, egy olyan pillanatban sikerült az írónőnek váltania, ahol én még nagyon szívesen olvastam volna tovább, de kellett a meglepő, majdnem végzetes fordulat ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmünket és tűkön ülve várjuk, hogy mit lehet még ebből kihoznia és, hogy vajon mi lesz Olivia és Mark kapcsolatának a sorsa. 

Majd miután már azt hittem, hogy nem érhet több fordulat és akció jött még egy csavar, ami a harmadik egységhez vezet el. Már nemcsak Milánót ismerhetjük meg közelebbről, hanem Monacót is, ezzel nemcsak új karakterek előtt nyílik meg a lehetőség, de Markot is egy új közegbe helyezi. Az az igazság, hogy nekem már az elejétől kezdve nagyon gyanús a srác és nagyon nem tudok kiigazodni rajta, de ez nem is baj, hiszen emiatt lesz érdekes és nem egy unalmas karakter. Minden esemény és minden megszólalás, vagy éppen váratlan fordulat a szerelem nevében született. Vivien Bodre minél több helyzetet és konfliktust próbált úgy alakítani, hogy a középpontban mindig a szerelem álljon.
Mindegy, hogy melyik helyszínen vagy egységben jártam az biztos, hogy a mozgatórugó a szerelem volt. Ezt persze meg is fűszerezte egy adag romantikával, vággyal és túlfűtött érzelmekkel. A két főszereplőt is ezek szerint alakítgatta. Volt, hogy szemetek voltak egymáshoz, vagy éppen már-már a levegő izzott körülöttem a sok vágytól és éhségtől. Míg az elején nem volt annyira nyilvánvaló és megalapozott a vonzalom Mark és Olivia között, úgy vált egyre logikussá és hihetővé. Nagyon jót tett a váltás, bár azért én felettébb kíváncsi vagyok, hogy ha nem kap a történet a baleset képében egy hatalmas nagy csavart, akkor hogy folytatta volna, hogy hozta volna ki belőle azt a pluszt, ami benne rejtőzik. De mivel volt ez a csavar, így azt is mondhatnám, hogy mindenki kapott egy második esélyt, egy esélyt a jóvátételre.
A történet összességét tekintve határozottan látok benne fantáziát. Igaz, hogy nagyon látszik, hogy első könyves szerzőről van szó, de ennek ellenére is eseménydús, szórakoztató regényt sikerült összehozni. Olvastam pár negatív kritikát a The Real Love-ról és bevallom emiatt is tologattam az elolvasását, de messze nem olyan rossz, mint ahogy azt egyesek részletezik. Tény, hogy látszik, hogy fiatal az írónő, de az alapok megvannak és ezeket jól is használja. Kellő gyakorlással igazi sikerkönyveket fog írni.

Összességében megszerettem a történetet, a karakterekkel együtt. De azt hozzá kell tennem, hogy a kevesebb néha több. A belső monológ helyenként túlzó, a sok szóismétlésről nem is beszélve, de a hibáiból tanul az ember. Ami igazán jól jött volna a történetnek az a váltott szemszög, mivel olykor-olykor jó lett volna látni, olvasni hogy az adott helyzetekben mit is gondol Mark. De ezeket figyelmen kívül hagyva azért igenis lehet szeretni. A cselekmény jól átgondolt, nincs elkapkodva. Kellő navigálással és mentorálással, na meg szerkesztői segítséggel a következő Vivien Bodre könyv csak fejlődhet és megmutathatja, hogy amit sikerült elsőre elérnie azt még tudja fokozni, sőt túlszárnyalni is. Pozitívum, hogy nagyon olvastatja magát a történet, szinte pillanatok alatt el lehet érni a végére, felettébb gyorsan lehet vele haladni, s még akkor is, ha a sok "Haha" miatt a legszívesebben bevágtam volna büntibe a sarokba, akkor is élvezhető és maximálisan megérdemli a figyelmet, megérdemli, hogy minél több emberhez eljusson és megmutassa, hogy ha elég erősen hiszünk az álmainkban, akkor meg is tudjuk valósítania. Ahhoz kétség sem fér, hogy maga az írónő is szeret olvasni, hiszen ez át is jön, s nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy olvasni szerető ember minden energiáját belefekteti az alkotásba és megírja az első saját írását, amit aztán ki is ad. Nagyra becsülöm Vivien kitartását, s azt üzenem neki, hogy csak így tovább, ne adja fel. Megvannak hozzá az eszközei, hogy sikeres és elismert legyen, csak ehhez még többet kell tapasztalnia és azokat a bukkanókat kiiktatni, amik abban gátolják, hogy igazán szórakoztató és szerethető legyen az általa alkotott világ; benne a szereplőivel és a cselekménnyel.
"Jól hallom? Azt mondja, hogy szépségem? Még a lábam is földbe gyökeredzik, annyira meglep. Nem értem, hogy miért köszönt így nekem. Elvégre nem vagyok a barátnője és igazán nagy dolog nem is történt közöttünk."

"Elkezdem simogatni, vagyis inkább cirógatni az arcát. Erre egy mélyről jövő sóhajt kapok cserébe. Olyan, mint egy kiscica. Még jó, hogy nem dorombol, vagy nyávog, mert tejecskét akar."

"Minden rossz miatta van. Nem felejthetem el ezeket és nem rohanhatok egyből a karjaiba. Arról meg nem tehetek, hogy ilyen hatással van rám. Ezért kell ellenállnom és megmondanom neki, hogy tudom ki ő és mit tett."

"Pontosan tudom, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy ugyanúgy kíván engem, mint én őt. Csak úgy izzik, szikrázik kettőnk között a levegő. Ha valaki hozzánk érne, biztos megrázná ez a sok felgyülemlett energia."




Köszönöm Vivien Bodre-nak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os Valentin napi kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése