2018. február 25., vasárnap

Könyves doboz kavalkád


Sziasztok! Nem tudom ki mennyire követi az eseményeket, de újabb 3 könyves dobozos csapat kezdte el tevékenységét a hetekben, amiről már ti is értesülhettetek, ha eléggé szemfülesnek bizonyultatok. Mielőtt téves következtetéseket vonnátok le, egyik csapat sem keresett meg, hogy népszerűsítsem őket, egyszerűen arról van szó, hogy rég volt könyv értékelésen kívül bármilyen más bejegyzés a blogon, és az egyik 2018-as fogadalmam értelmében szeretném színesíteni a felhozatalt, hogy ne legyen egysíkú és tucat jelenség a My relationship with books blog. Jó hír, hogy amit eddig láttam a magyar könyves dobozos felhozatalból kecsegtető és ha minden így folytatódik, akkor nemcsak mi - magyarok - lehetünk féltékenyek a külföldi Book Box cégekre, hanem ők is ránk, hogy ilyen szuper kezdeményezések alakulnak nálunk is.

#1 Book A Sloth Club

A legtöbb embernek talán a BASC csapata ugrik be elsőnek, ha könyves dobozról van szó, de nem ők az egyedüliek, bár igaz, hogy ők voltak az elsők. Úgymond elindítottak egy lavinát, ami versenytársak megjelenését is eredményezte. Nagyon jókat lehet hallani róluk, s ahogy azt tapasztalhattam is nem alaptalanok ezek a dicséretek, hiszen tényleg igényes, jól komponált, vevőközpontú szemléletmóddal állítják össze hónapról-hónapra a színes dobozaikat, s nemcsak a magyarul olvasóknak, hanem már az idegen nyelven, alapvetően angolul olvasóknak is kedveznek. Az a magatartásuk és szemléletük, amit tanúsítanak a vásárlóik felé felettébb szimpatikus és követendő példa. Amit kaptam tőlük dobozt értékelésre nagyon meggyőzött, hogy velük érdemes nemcsak együtt dolgozni, de vásárolni is tőlük, mivel az ár-érték arány is maximálisan a helyén van és tényleg nem lehet rájuk panasz. Nagyon precízen válogatják ki az ereklyéket, a könyveket és az édességeket is. Panaszt még nem igazán hallottam róluk, minden egyes problémát próbálnak megoldani, és úgy állnak hozzánk olvasókhoz, ahogy azt a mai világban marketing szempontból minden valamirevaló cégnek kellene: mi, azaz a vevők vagyunk az elsők, és nem az a céljuk, hogy kizsákmányoljanak minket és olyat adjanak, ami bóvli vagy éppen értéktelen. 

#2 Reader Surprise

A Könyvmolyképző Kiadó talán az egyik legszínesebb, legszélesebb választékkal látja el a könyves piacot, s bizony meglepetésdobozokat is lehet tőlük rendelni, mégpedig 3 kategóriában attól függően, hogy éppen mennyit szánunk rá, vagy mit enged meg a pénztárcánk. Az első rendelési időszak még tavaly volt, s az első példányokból sok blogger is kapott, köztük én is, s meg kell, hogy mondjam első próbálkozásnak nem volt rossz, de látszik, hogy még nem éreztek rá az ízére és az ár-érték arány sem a legkedvezőbb, de ismervén a kiadót biztos vagyok benne, hogy hamarosan igazi színvonalas, minden könyvmoly számára értékkel rendelkező dobozokat fognak összeállítani. Mióta kiment az első tesztüzem nem igen hallottam róluk, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy abbahagyták volna, csupán annyit, hogy feldolgozzák az első benyomásokat és azok szerint tökéletesítik vagy éppen változtatnak az összetételen. De a sok elégedetlenkedés ellenére jómagam igencsak meg voltam elégedve velük, hiszen Jennifer L. Armentrout White Hot Kiss-e igazi bombasiker lett nálunk is, s elmondhatom magamról, hogy vannak JLA ereklyéim, ami nem kis szó, mivel szinte lehetetlenség, nagyon nehéz az írónőtől bármi olyat szerezni, ami a köteteihez kapcsolódna. 

#3 Bubble Book Box

Tapasztalatról még nem igen beszélhetek velük kapcsolatban, de mind Facebookon, s mind Instagramon aktívan részt vesznek a népszerűsítésben. Nagy hangsúlyt fektetnek ránk olvasókra és már most igazán szimpatikusak. Előtesztelőket választanak, akik nemcsak bloggerek lehetnek, hanem egyszerű könyvszerető instagrammerek vagy éppen olvasók. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz az első próbaüzem, hiszen már nem kell olyan sokat aludnunk, s végre megtapasztalhatjuk, hogy vajon képesek lesznek e újat mutatni és fennmaradni a folyamatosan bővülő piacon.

#4 MyBooKz

Róluk még nem igazán lehet tudni olyan sokat. De jelen vannak, legalábbis jelen lesznek. Gondolom, ahogy egyre közelebb kerülünk az induláshoz majd úgy fogunk egyre több információt megtudni róluk. Ami érdekesség velük kapcsolatban, hogy úgy hirdetik magukat, hogy egy dobozban két könyvvel is kedveskedni fognak nekünk, ami már most felkeltette az érdeklődésemet, mivel saját tapasztalataim szerint már egy könyvet is nehéz úgy kiválasztani, hogy az pozitív visszajelzést kapjon, nemhogy kettőt, de mindenesetre tűkön ülve várom a fejleményeket és azt, hogy mi is fog ebből kisülni.

#5 Good Stuff Box

Hoztam egy kakukktojást is, amiről a Sorok között könyves blog instagram oldaláról értesültem, de ami tetszik a dobozban, hogy a hetente változó kínálatból te állítod össze, hogy mit is szeretnél kapni. Ez egyrészt jó, mivel biztos, hogy tetszeni fog a megkapott csomag, másrészt elvész a meglepetés és a várakozással teli izgalom élménye. Azoknak lehet tökéletes választás ez az opció, akik nem szeretik a meglepetéseket, mégis szeretnének könyves dobozt választani. Alternatívaként remekül működhet. Nemcsak könyves relikviákat lehet így belepakolni a dobozba, hanem különböző szépségápolási termékeket is, s ahogy elnéztem jóval olcsóbban lehet kijönni ezzel az opcióval, mintha mindent külön-külön vásárolnál meg. 



Ennyi lett volna a könyves doboz összeállításom, de amint megjelennek újabb cégek és újabb kezdeményezések tervben van, hogy lesz ennek a bejegyzésnek több felvonása is, természetesen csak akkor, ha van rá igény és a kínálat is hozza az eddigi lendületes formáját. Ha esetleg kihagytam volna valamelyik dobozt, vagy hallottatok új kezdeményezésről ne habozzatok szólni! :)

2018. február 18., vasárnap

James Dashner: Árral szemben


"Michael nem volt magánál."

*

Michael korábban azt gondolta, számára a VirtNet nyitott könyv. Ám az igazság, amit az Ösvényen kiderített, rémisztőbb mindennél, amit megbízói lehetségesnek hittek, és kíméletlenül felforgatja az életét. Sőt még annál is többet: magát a világot. Kaine, a világuralomra törő kiberterrorista nem ember, hanem tangens, azaz öntudatra ébredt számítógépes program. Michael pedig akaratlanul a cinkosává vált, részesévé Kaine azon tervének, hogy emberi testbe letöltött tangensekkel népesítse be az egész bolygót. Ha bárki álomba merül a VirtNetben, nem tudhatja, hogy mire felébred, az elméjének helyét nem egy tangens foglalja-e majd el. A VirtNet biztonsági szolgálata igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a világ tökéletesen biztonságos, de Michael és a barátai tudják, hogy a hatalomátvétel már meg is kezdődött. Ha ők nem állítják meg Kaine-t, az emberiségnek egykettőre vége. Szédületes hajsza veszi kezdetét, hogy a csapat ismét egymásra találó tagjai meghiúsítsák a gyilkos tervet. Ahogy a játék és a valóság határai egyre inkább elmosódnak, úgy lesz a virtuális álomból igazi rémálom.


Újra sikerült James Dashnernek valami egészen nagyszerűt, valami egészen egyedit alkotnia. Az első rész sikere után egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a második rész, azaz az Árral szemben ennyire lehengerlő lesz és, hogy ennyire felül fogja múlni az első részt. Ezt még a legvadabb és legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Minden megvan benne, hogy még jobb és még kitűnőbb legyen, mint az elődje.
Az igaz, hogy kicsit lassan indulnak be az események és kell egy kis idő, amire újra visszaszokik az ember abba a környezetbe és abba a világba, amit az író megalkotott, mégis minden egyes pillanatot megér, hiszen amikor már minden kikristályosodik előttünk és visszatérnek az első kötet emlékei, onnantól fogva egy feledhetetlen utazásban lesz részünk. Számomra elég váratlanul és nem mindennapi befejezéssel zárult a Halandósági-elv trilógia kezdő kötete, de az ahogy újra fel lett építve a cselekmény, a szálak és az utánozhatatlanul egyedi világkép, kérdés sem volt, hogy pillanatok alatt újra a hatása alá fogok kerülni és maratoni olvasásba kezdek. Mielőtt elkezdtem volna olvasni elgondolkodtam a borítón, hiszen ez is fontos eleme és igaz, hogy nem feltétlenül következtet erre az olvasó, de érdemes nagyon odafigyelni rá, mivel lényeges információkat és összefüggéseket tartalmaz. Ahogy beindul a cselekmény úgy válik egyre izgalmasabbá és izgalmasabbá és úgy lopja be magát a fejünkbe is Michael, Sarah és Bryson és úgy izgulunk velük együtt, hogy járjanak a dolgok végére és legyen minden újra normális. A nagy csattanó, ami szerintem sokakat meglepett várható volt, hiszen James Dashner nagyon ért ahhoz, hogy az orrunknál fogva vezessen minket és úgy rejtse el a csapdáit és cselszövéseit, váratlan fordulatait, hogy azt addig észre se vegyük, amíg nem érkezik el a megfelelő pillanat, hogy ő maga fedje fel előttünk.

A történet nemcsak ott folytatódik, ahol abbamaradt, de olyan csavart ad a végkimenetel szempontjából, ami egyszerre lelkesítő és egyszerre tölt el mélységes izgalommal. Olyan adrenalinlöket rejlik a cselekményben, ami nincs meg egy karton energiaitalban sem, de komolyan. Minden egyes oldalon történik valami. Sose lehetünk biztosak a végkifejletben. Sose mondhatjuk azt, hogy bizony tudtam, hogy ez fog történni, mivel nagyon kiszámíthatatlan a cselekmény menete. Mikor már azt gondolnánk, hogy megfejtettük a titok nyitját jön egy újabb löket, egy csavar, ami mindent felborít és elkezdhetünk újból gondolkodni, hogy akkor ebből még mit is tud kihozni az író.
Az, ahogy elrejtette benne a különböző geek elemeket és kifejezéseket valami fantasztikus. Nemcsak az igazi gamerek tudják ezt értékelni, hanem az egyszerű közember is, akit nem kötnek le a játékok világa, mivel alapvetően a VirtNetre épül maga a történet is és pont amiatt, hogy egy ilyen játékos elem a központja, a mozgatórugója mindennek lesz páratlan és utánozhatatlan. Az biztos, hogy ez a trilógia is van legalább annyira jó, mint Az útvesztő trilógia, ami már több százezer ember szívét elnyerte. Ami engem illet szívesen megnézném filmen is, bár erre nem sok esélyt látok tekintve, hogy a #metoo kampány keretein belül besározódott James Dashner neve és a kiadója is kilábalt alóla, de az kétségtelen, hogy kifejező és megkapó az írásmódja, és emiatt kár lenne, ha eltűnne a süllyesztőben és többet nem hallanánk róla.
Visszatérve a regényre... tömény izgalom, akció, meglepő fordulat tömkelege a szó szoros értelmében. A leírások és helyzetek elénk tárása fantasztikus, annyira kifejező, hogy arra nagyon nehéz szavakat találni. Nemcsak, hogy élmény olvasni, de olyan szinten ki is kapcsol, hogy nehéz lerakni. Olvastatja magát, elemészt és addig nem hagy igazán nyugodni, amíg a végére nem érünk és ki nem derül a nagy titok, avagy az átverés. Semmi sem fekete és fehér benne, a szivárvány különböző színeiben pompázik és a kellő helyeken törnek elő ezek a színek.

A karakterek, mint mindig most is túllépnek saját magukon. Viszont nagyon oda kell figyelni rájuk, mert akkor okozzák a legnagyobb meglepetéseket, amikor már azt hinnénk, hogy ismerjük őket, vagy legalábbis úgy ahogy, de sikerült valamelyest kiismerni őket. A Halandósági elvnek hatalmas nagy szerepe van, épp úgy, mint Kaine-nek. Nem egyszer éreztem azt, hogy már sikerült megfejtenem Kaine elméjét és rábukkannom a miértekre, amikor is jött egy újabb sugallat és az addigi elképzelésem felbomlott. A legnagyobb meglepetést Michael mellett Weber ügynök okozta. Nem hiszem el, hogy a szemem előtt volt és vak voltam, nem vettem észre a jeleket. Ebből is látszik, hogy zsinóron rángat a történet és az orromnál fogva vezet. De mégis a legnagyobb talány Gabby, azaz Gabriella, akinek még nem tudom, hogy mi köze van mindenhez, de azon vagyok, hogy minél hamarabb kiderítsem, s csak remélni tudom, hogy hazánkban is nemsokára megjelenik a trilógia harmadik briliáns része, és hogy legalább annyira izgalmas és agyafúrt lesz, mint az Árral szemben.
"San Francisco. Párizs. Sanghai. Tokió. Új-Afrika. Az Antarktisz pusztasága. Ó-Vegas. Duluth. Az összes menő hely. Semmi nyom. Látszólag Bryson nem járt ezeken a helyeken mostanában."

"A lentről érkező hangok - kiabálás, lábdobogás, ajtók nyílása és becsapódása - egyértelműen közeledtek. Michael szedte a lábát, a szíve közben majd kiugrott a helyéről."

" - Tényleg így gondolod? Mindazok után, amin keresztülmentünk? Én már mindenkiben tangenst gyanítok, aki másra sem vágyik, mint hogy a nyakamon próbálja ki, milyen erős az új keze szorítása."

" - Természetesen ez egy program. Még soha nem sikerült ilyen bonyolult kódot írnom. Azért terveztem ilyen re a vizuális megjelenését, hogy a létező legkönnyebb legyen elhelyezni és aktiválni."




Köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. február 16., péntek

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság


"Anna a tó vizén ringatózó vitorlásokat és gőzösöket bámulta."

*


A történet folytatódik…

Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.







Elég nehéz megszólalnom ezután a kirobbanóan komoly és őszinte kötet után. Az első rész ehhez képest leányálom. Nagyon meglepődtem, de közben büszkeséggel is töltött el, hogy az írónő komolyabb mederbe sodorta a történetet és a szereplőit is.
A könyv kb. fele még a játszi könnyedség eszközével van átszőve, de azért a háború előszele, az előzmények és a baljós sugallatok nem hagynak minket nyugton, hogy itt még bizony vér fog folyni és nem olyan biztos, hogy örülni fogunk a végkimenetelnek, de azt hiszem, hogy túlságosan előre szaladtam. A kötet legnagyobb örömömre ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Nincsenek kitöltetlen járatok és Henryről is megkapjuk a kellő információt ahhoz, hogy tiszta szívvel és aggodalmak nélkül vessük bele magunkat az események forgatagába. Már a kötet olvasása előtt tudtam, hogy jórészt a háború és ennek szükséges elemei fognak döntő szerepet játszani a regény életében, mégis derült égből villámcsapásként ért. Annyira pozitívan vezet újra be a történet rejtelmeibe az írónő, hogy minden előzetes figyelmeztetés megszűnt és nem maradt más a helyén, mint a remény, hogy mindenki számára ott folytatódhatnak az események, ahol Henry elutazása előtt tartott. Nagyon derűsen, már-már túlságosan is boldog képet fest le, minden olyan pozitív és a végső csapást egy feledhetetlen délutánnal sikerült bemérnie az írónőnek, amikor is elhitette velem azt, hogy minden lehet szép és jó és a karaktereknek nem kell annál jobban felnőniük, mint amire már rákényszerítette őket az idő múlása és azok a meghatározó hírek, események és történések, amik az első kötet alatt, A változások korában történt velük. 

Így visszatekintve mindenki, de tényleg mindenki hatalmas változáson megy keresztül. Már senkinek sem olyan gondtalan az élete, mindenkinek vannak titkos vágyai és reményei, de ahogy egyre jobban haladtam előre úgy ötlött szembe az elkerülhetetlen és a megmásíthatatlan tény, hogy előbb vagy utóbb, de Sarah hatalmas csalódást fog okozni, s nem is igazán kellett ezzel sokat várnom. A tényen az sem változtat, hogy betekintést kapunk a gondolataiba, mert amit tett számomra megbocsáthatatlan.

Ahogy felnőnek a karaktereink úgy ruházza fel egyre több és pozitívabb tulajdonságokkal őket Nóri, úgy alakítgatja őket, hogy legtöbb lépésük - Sarah kivételt képez - a nagyobb jó érdekében és az emberek jövője miatt legyen helytálló és elfogadható. Nagyon büszke vagyok, hogy nemcsak arra került kellő hangsúly, hogy a karaktereket kirúgja szépen a gondtalan gyermeki bájból, hanem arra is, hogy a történetet is, akár megtörtént eseményekkel színesítve egy teljesen új megközelítésbe helyezze és olyan témákba is betekintést nyújtson, mint a háborúk világa. Eddig sem volt könnyű dolga az olvasóknak, hiszen annyira megkapó, bájos és elragadó Tomcsik Nóri stílusa, hogy nehéz elszakadni tőle, mégis ahogy egyre komolyabb témák felé evez úgy engem is egyre jobban megvett magának és bebizonyította, hogy az első kötet kalandjai és megpróbáltatásai sehol sincsenek Az elveszett ifjúsághoz képest, mivel itt kő- kövön nem marad szárazon és még attól sem riad vissza, hogy élethűen, teljes vállszélességgel adja vissza a háború borzalmait.

Annyira büszke vagyok, hogy meglépte ezt, mivel nemcsak hogy kevesen vannak, akik háborúkról is mernek írni - hozzátenném, hogy különösképpen nem hoz lázba a téma - mégis az írónő olyan természetességgel és részletességgel tárja elénk, hogy sokszor ezeket az adrenalinbomba fejezeteket is képes voltam tűkön ülve olvasni és élveztem, hogy valami újdonság került az orrom elé, ami legalább annyira volt élvezetes és a maga nemében újdonság; hogy kétség sem fér hozzá, hogy Nórinak az írás a hivatása.

Még mindig Team Henry-s vagyok, már csak azért is, mert még mindig úgy gondolom, hogy ő a főszereplő és az események mozgatórugója, mégis mellette is vannak fontos vagy legalább olyan fontos karakterek, mint Henry. Ott van George, akinek igaz, hogy nem jut annyi tér, mint amennyi szükséges lenne, mégis üde színfoltja a történetnek. Charlotte, aki engem személy szerint idegesített az első részben, olyan nagy változásokon megy keresztül, hogy a végére komolyan büszke voltam rá, és az az út amin végigment csodálatos.
Sokkal többre tartom, mint a nővérét, akit egyenesen megutáltam. Anna mindig is a szívem csücske volt, de az a kis szerelmi háromszög, amit kialakított az írónő szerintem felesleges volt, viszont ha ez nem lenne talán Jonathant sem ismerhettem volna meg, és ezt nagyon is bántam volna, hiszen Henry mellett ő lett a másik nagy kedvencem és sajnálom, hogy a továbbiakban nem kap szerepet. Összességében talán még az első résznék is jobban szerettem. A leírások és a részletes helyzetelemzések igazi ékkövei a kötetnek. Az pedig, hogy nő létére belevezetett Nóri a háború sűrűjébe páratlan és annyira büszke vagyok rá. Nemcsak a harci jeleneteket sikerült élethűen átadnia, de mindazt is, amit a katonák érezhettek, azt hogy nem lehettek benne biztosak, hogy látják e még valaha a szeretteiket, vagy hogy egyáltalán megérik e a másnapot. Ezenfelül a sérültek és háborús veszteségek is előjönnek, ezzel segítve a könnyebb megértést, s éppen ezek miatt is olyan hiteles és már-már valódi. Tudom, hogy megtörtént eseményeken alapszik a háború léte, még így más tudni és megint teljesen más a lelki szemeim előtt megtapasztalni ezt. Komolyan büszkeséggel töltött el, hogy olvashattam a kötetet, aminek sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet, a kellő helyeken szórakoztatott, ámulatba ejtett vagy ha kellett elborzasztott. Egyszóval imádtam. Ha a következő kötet is ennyire magával ragadó lesz, akkor azt hiszem függőség fog kialakulni nálam, na nem mintha már nem alakult volna így is ki.
"Henry látogatása azt jelentette, hogy végre őszintén beszélhet, önmaga lehet, és jelen helyzetben ez kivételes örömnek számított."

" - A szerelem csodás ajándék - mondta Robert atya. - Szeretni valakit, neki adod az egész életed, míg ő neked adja az övét."

" - Tudom. Már voltam bent a kórházban - felelte eltökélten a lány. - Különben is szégyellném, ha visszariadnék a sérült katonák látványától, amikor ők az életüket kockáztatják a fronton."

" - Hidd el, szörnyen sajnálom, de nem voltam teljesen magamnál. Tudom, hogy nem kellett volna, de annyi minden történt, és el voltam keseredve Sarah meg a háború miatt, ez a lány meg kedves volt, és..."



Köszönöm Tomcsik Nóra írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


2018. február 14., szerda

Cindi Madsen: Hamupipőke, menj a búsba!


"Hamupipőke csúnyán átvert."

*

Gondoltál ​már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot? Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket: Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára. Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van. Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög. Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?
Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény.


Ennél tökéletesebb Valentin napi olvasmányt nem is találhattam volna. Könnyed, romantikus, szellemes, tanulságos és vicces. Mindegy, hogy párkapcsolatban vagy, vagy éppen egyedül ezt a könyvet mindenféleképpen el kell olvasni. MUST HAVE. Imádtam, hogy már az első oldaltól kezdve magával ragadott, hogy odatapasztott az oldalakhoz és megmutatta a szerelem egy teljesen másik oldalát, ami számomra sokkal kézzelfoghatóbb, mint a szirupos, nyáltól túlcsordult változata. Nagy eséllyel az anti-romantikusok is találnak benne valami szerethetőt.

Mily meglepő, de a kötet címe miatt és a borító vagánysága keltette fel a figyelmemet a Hamupipőke, menj a búsba! történetére. Maga a cím már magában megkapó, érdeklődést csikar ki az emberből és ez a borító valami fenomenális. Igaz, hogy egyszerű, mégis ezzel a minimalista stílusával ragadott meg. Nincs benne semmi felesleges cicoma, lényegre törő és szó mi szó nagyon figyelemreméltó. Az is merőben hozzájárult, hogy elolvassam, hogy szeretem az újdonságokat és még nem hallottam semmit sem az írónőről, így nagyon érdekelt, hogy vajon mit tett le az asztalra és, hogy ez mennyire fog nekem tetszeni. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyáltalán nem azt kaptam, mint amit vártam, sőt teljes meglepetés volt az egész, mégis nagyon jól szórakoztam olvasás közben és nem igen akartam letenni. A sok- sok utalás a mesebeli hercegekre és ahogy ezeket összekapcsolja a főszereplő lány szerelmi életével Cindi Madsen az valami eszméletlen. Minden kis történet helyénvaló volt, nem voltak felesleges járatok. Pont azt mesélte el, amit hallanom kellett és olyan terjedelemben és stílusban, ahogy annak lennie kell. Arról sem feledkezett meg, hogy a végén a következtetést is levonja és megindokolja, hogy az adott pasi miért éppen arra a mesebeli hercegre vagy éppen karakterre hasonlít, mivel nem minden példa csak herceges. Példának okán ott van Robin Hood, aki a legjobb tudomásom szerint - de javítsatok ki, ha nem így van - nem herceg. 

De ettől függetlenül szívhez szóló és talán, de csak talán én is átértékeltem néhány dolgot a szerelemmel kapcsolatban. Az igazság az, hogy hasonló módon állok/álltam hozzá eddig a szerelemhez, vagyis ez így nem teljesen igaz, mert én személy szerint nem hiszek benne. Nem hiszem, hogy létezik örökké tartó szerelem, sőt... Nagyon sok mindenben egyet tudtam érteni Darbyval, a főszereplő lánnyal, s emiatt nagyon beleéltem magam, s már-már olyan volt, mintha nem is Darby szemszögén keresztül szemléltem volna az eseményeket, hanem a saját szemszögemen keresztül.

A cselekmény magával ragadó, páratlan, nem szokványos, mégis iszonyatosan szerethető és egy magányos szingli esten belül igazi kikapcsolódást képes nyújtani, amellett, hogy a kellő helyeken szórakoztat, megnevetett és elkápráztat. Igaz, hogy arra próbál meg rávilágítani, hogy a mesebeli találkozások és szerelmek nem igaziak, mégis ahogy egyre előrébb jutunk a történetben ezt maga az írónő is megcáfolja, s fennáll egy olyan kettősség, ami alapesetben nem állná meg egymás mellett a helyét, itt mégis tökéletesen kiegészítik egymást. A sok-sok ellentmondás szépen lassan a semmibe vész, s mire felocsúdunk már ott tartunk, hogy együtt drukkolunk Darbyval, hogy Jake legyen más és igazi happy enddel végződjön a történet.
Nem tudom, hogy a saját életéből merítette e az írónő a példákat, de annyira valósághűek, hogy teljes mértékben képes voltam a lelki szemeim elé képzelni a kínosabbnál kínosabb jeleneteket és volt nem egy olyan, ahol már magam sem akartam elhinni, hogy ez valóban megtörtént és nemcsak Cindi Madsen találta ki, hogy nagyobb durranás legyen a kötet. Mindenesetre engem megvett magának, s biztos vagyok benne, hogy ha fog még tőle megjelenni magyar fordításban regénye, akkor az elsők között leszek, akik a kezükbe veszik, mivel eddig ez a chick-lit romantika hiányzott az életemből, de most végre megtapasztalhattam, hogy milyen is ez, s alig várom, hogy újabb megmérettetésben lehessen részem.

Már írtam, hogy bárki olvashatja, de az a legjobb benne, hogy amíg Darby bevezet a filozófiájába és rögeszméibe az esettanulmányai segítségével addig mi is visszaemlékezünk azokra az elfucserált randikra vagy kapcsolatokra, amikben részünk volt - hiszen mindenkinek van ilyen, ezek nélkül egy nő élete sem lehet teljes, valamit az unokáknak is kell majd mesélni -, hogy néhol már a sírógörcs fojtogatott és elborzadva tudatosult bennem, hogy kikért is voltam oda. Önismeret fejlesztésnek is tökéletes a kötet. Segít jobban megismerni magunkat és azt, hogy mit is várunk az élettől vagy éppen egy párkapcsolattól, s ha ez még nem lenne elég olyan szórakoztató módon hozza a tudomásunkra az írónő, hogy ha tehetném személyesen köszönném meg neki az élményt. A karaktereit is éppen úgy alakítja, hogy hitelesek legyenek, képesek a megújulásra, a hibák és rögeszmék belátására, de ugyanakkor kedvelhetőek és szerethetőek is, ami csak újabb pluszt jelent. Semmi rosszat nem tudok mondani, talán csak annyit, hogy túl rövid volt és még nagyon szívesen olvastam volna tovább és tovább és tovább. Ki tudja lehet egyszer megszán minket az írónő és folytatja Darby és Jake történetét, de ha nem, akkor is teljességgel meg vagyok elégedve és nagyon örülők, hogy részese lehettem ennek az utazásnak, ennek az önfejlesztő és önmegismerő tréningnek.
" - Kösz szépen, de jobban szeretem a realista jelzőt. Csak egy olyan lány vagyok, aki rájött, hogy a szerelem nem csupán túlértékelt dolog, de egyenesen megvalósíthatatlan."

" - Látod? Éppen ez a gond. Mindenkinek azt a valóságtól elrugaszkodott elképzelést tanítják, hogy létezik a világban valaki, aki tökéletes a számára. Egy lelki társ, aki kiegészíti. Én viszont rájöttem,  hogy a dolgok egyáltalán nem így működnek."

" - Szerinted én csak egy bánatos leányka vagyok, aki arra vár, hogy egy nagy, erős férfi megmentse? Ezért van ez az egész...? - azzal kettőnkre mutattam."

" - De gondolj csak bele! Elveszítetted a cipődet az étteremben, aztán elmentetek táncolni. Érdekli a munkád. Makacsul kitartott melletted, pedig ejteni akartad. Kiköpött herceg!"





Köszönöm a Lettero Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2018. február 13., kedd

Jay Crownover: Az igazság bajnoka (Welcome to the Point #3)


"A vég kezdetén."

*

Titus ​King feketén-fehéren látja a világot, számára kizárólag jó vagy rossz létezik. Még tinédzserként elhagyta a családját, hogy esélye legyen egy jobb életre. Azonban az ország egyik legveszélyesebb városában rendőrtisztként dolgozva rá kellett ébrednie, hogy itt szinte minden a szürke valamely árnyalata. Egy új bűnöző feltűnése a Pointban véres leszámolással és pusztítással fenyegeti a várost, Titusra pedig még a törvény betartatásánál is fontosabb feladat vár: meg kell védenie a szeretteit. Már így is meggyengült erkölcsi tartását próbára teszi egy újabb kísértés, mikor visszatér a városba a gyönyörű és titokzatos Reeve Black. A lány legalább olyan veszélyes, mint a gonosz, aki el akarja pusztítani a Pointot, mert Titusnak szüksége van rá – méghozzá nem pusztán szakmai okokból. Reeve jól tudja, mennyire halálos a Pointra leselkedő új veszély, mégsem menekül el, inkább segíteni akar. Sok mindent kell jóvátennie, és talán a szívdöglesztő zsaru az egyetlen ember, aki mellett megtalálhatja a lelki békéjét. Miközben az egész város a közelgő nagy leszámolástól retteg, Titus és Reeve a tűzvonalban állnak és elszántan harcolnak.


Az írónőnek újfent sikerült megmutatnia, hogy verhetetlen a műfajában. Nagyon jó volt újra visszatérni a Point világába, még akkor is ha erőszakkal és gyilkosságokkal teli. Nem titok, hogy Bax féltestvére, Titus sose volt a kedvencem, igen ám, de jött a története és mindent megváltoztatott. Race-t nem ütötte ki a nyeregből, de megmutatta, hogy benne is van érték, amire érdemes odafigyelni és, hogy ő is képes meglepetéseket okozni.
A történet két főszereplője Titus és Reeve. Mind a kettejük múltja és jelene tele van erőszakkal, vérrel és brutalitással, de emiatt olyan megkapó és nem ereszt el addig, amíg az utolsó oldalra nem érünk. A lapokból csak úgy árad a feszültség, a szexuális töltöttség és az elfojtott vágyak és érzelmek. Crownover az előző, általam olvasott köteteihez képest változtat a felálláson és most nem a férfi karakternek van nem éppen csillogó múltja, hanem a nőinek. Ezzel a változtatással igencsak levett a lábamról. Kaptam tőle valami újat, de a régi, jól bevált módszer is megmaradt. Nagyon jól vegyíti ezeket az alapokat úgy, hogy minden a helyén legyen és értelme legyen azoknak a vágyaknak, amire a történet alapját helyezi. Titus a jó zsaru szerepében tiszteleg, de mint a Pointban mindenkinek neki is van egy sötétebb oldala, amit csak nagyon keveseknek enged meg látni. Reeve maga a megtestesült rossz lány, aki állandóan bajba keveredik, rossz döntéseket hoz és, akinek baromi nehéz ellenállni. De ezeket úgy tája elénk az írónő, hogy végig izguljunk és drukkoljunk nekik, hogy összejöjjenek és formálják a másikat egy olyan irányba, ahol mindketten otthonosan tudnak mozogni és nincs semmi kivetnivaló a kapcsolatukban. Ha szabad ilyet írnom, akkor talán ebben a részben volt a legtöbb szexualitás és az együttlét részei is ebben a kötetben tárulnak a leginkább nyers valójukban a szemünk elé. Engem mindenesetre sikerült meggyőznie arról, hogy ha az írónő úgy akarja, akkor bizony egy olyan fergeteges cselekményt és történetet tár elénk, amiben Titus és Reeve egy pár, és ez nem is lehetne másképp.

Már, ahogy az egész könyv elkezdődik már az meggyőzött arról, hogy imádni fogom. Egyből belecsap a közepébe és aztán teljesen máshol folytatja, hogy teljes legyen a kínzás élménye, mivel az előszó, főleg ilyen mértékben, ahogy az írónő elénk tárja maga a kínzás és a kénköves pokol. Mégis, hogy lehet így elkezdeni valamit és aztán nem ott folytatni, ahol nagy drámaian befejezi? Ez nem fair. Alig vártam, hogy végre odáig elérjek, hogy megtudjam mi is következik a mindent megrázó "BUMM!" után. Persze mialatt elérkeztem a várta várt részig megannyi szenvedés és derűs pillanat kerül elém, de talán ebben a kötetben van a legtöbb meglepetés és a legnagyobb ellenfél is, akivel meg kell birkózni.
Ha nem tudnám, hogy Jay Crownover szereti a boldog befejezéseket nagyon aggódnak az események kimenetele miatt, de így valamelyest meg vagyok nyugodva, hiszen nem lehet, hogy pont ennél az elsöprően izgalmas és szexi kötetnél változtatna a recepten, hiszen megvan benne mind a nehézsúlyú, de olykor gyengéd és fékezhetetlen férfi, a megmentésre szoruló nő és a mindent tönkre akaró tenni gonosztevő. Igaz, hogy nem több, mint 19 fejezet össz-vissz a történet, mégis annyi minden van belesűrítve,ami sok 1000 feletti oldalon nincs. Emiatt is bírom annyira az írónőt és magát a stílust is, amit képvisel.
A történet eszméletlen módon eseményekkel teli, akcióban nem szűkölködő és megannyi váratlan eseménnyel tarkított. Egyszerűen képtelenség nem beleszeretni mind a regénybe, a regény vezetési stílusába, a szerelmi szálba és a cselekmény szerteágazódásába. Az már csak hab a tortán, hogy az előző két kötet szerelmespárja is visszatérnek, újra betekinthetünk az életükbe és egy kis Booker-Karsen töredéket is kapunk. Tudom, tudom hogy nem lehetséges, de annyira jó lenne olvasni az ő történetüket is. Annyi mindent elejt róluk az írónő, hogy nem létezik, hogy nem látja bennük a fantáziát.

Összességében letehetetlen volt számomra. Csak olvastam és olvastam és szinte a lelki szemeim előtt bontakozott ki a cselekmény,ismerhettem meg a legfontosabb tényeket és információkat, izgulhattam a szereplőkkel együtt. Velük együtt jöhettem rá az összefüggésekre és az a pillanat, amikor nemcsak egy városi legenda, hanem maga Roark, a sokat emlegetett rosszfiú, korrupt rendőr is megelevenedett előttem eltörpült minden eddigi gonosztevő mellett. Sokáig kételkedtem benne, hogy vajon hogyan is fogja véghez vinni az írónő a megjelenését, mert az esetek többségében csak beszéltek róla, vagy a tettei után takarították fel a tetthelyet, de mint valós karakter csak az utolsó fejezetekben jelent meg, amikor mát nem volt más választása, mint manifesztálódni és megmutatni magát. Nem szeretem azért az írónőt, hogy ennyire megvárakoztatott, mégis kellett ez a történetnek. Sok módon különbözik a többi Crownover regénytől, mégis annyira egyedi és annyira magán viseli az írónő védjegyét és stílusát, hogy lehetetlen letagadni. A sikere már akkor biztos volt, amikor a borítón megjelent a neve. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl mindent el fogok olvasni, amin a neve van. Legyen az angolul, németül, spanyolul, oroszul, franciául, portugálul, svédül vagy akár finnül. Számomra a neve garancia a sikerre és a jó történetre, amit vétek lenne kihagyni.
" - Engem megölhetsz. Porig égetheted az egész kibaszott várost. Elbánhatsz mindenkivel, aki csak él és mozog ezen a helyen, amilyen aljasan csak tőled telik, de akkor sem kapod meg, amit akarsz... a nőt, akiért érdemes meghalni. Hamarabb fog ő téged kinyírni."

" - Teljesen jó vagy úgy, ahogy vagy! Így is jobban nézel ki, mint sok nő felcicomázva. Nincs mit javítani ezen, és amelyik pasi szerint ennél jobban kell igyekezned, az egy seggfej. Hozd a cuccod, és menjünk innen!"

"Mindig csak egyre több volt a vér, az erőszak és a pusztítás, és utáltam az érzést, hogy a visszatérésem csak súlyosbította a vérontás mértékét és gyakoriságát."

"Éreztem, ő a vesztem. Romlásba és bűnbe fog vinni. A függőségem lesz és a rögeszmém, és akkor is fejest fogok bele ugrani, ha tudom, hogy a földet érés mindkettőnk számára kemény lesz."

"Tudtam, hogy ha átadom neki, attól fogva hozzászegeződik. Az én együttérzésből és lágyságból született szörnyetegem tökéletesen illett az ő kemény, harcból született szörnyetegéhez."




Köszönöm a Harlequin Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2018. február 9., péntek

Vivien Bodre: The Real Love - Igaz szerelem


"Az adrenalin szintem az egekbe szökik, a fülem zúg, a légzésem is egyre szaporább."

*

Olivia Johannes egy teljesen hétköznapi lány, aki a díjugratók világában próbálja megállni a helyét. A szakma csiszolatlan gyémántként emlegeti. Az újságírók és a közönség egyenesen megőrülnek érte. Carte Blancheval – a lovával – sorra nyerik a versenyeket. De nem csak őt tartják tehetségesnek.
Olivia legnagyobb versenytársa Mark Peeters. A sármos, borostás tengerkék szemű pasi, akiért pedig a csajok őrülnek meg. A sors egymás felé sodorja őket. Nemcsak együtt kell versenyezniük, hanem még egy házban is kell lakniuk. Minél jobban ellenkeznek egymás ellen, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Szikrázik a levegő a két fiatal között.
Épp, mikor rendeződni látszanak a dolgok Olivia életében, akkor hullik szét az egész. Egy nem várt baleset mindent megváltoztat. Vajon Olivia képes lesz-e talpra állni? Vajon ugyanaz az ember lesz, mint volt?


Már egy ideje nálam van a könyv, de nem igazán mertem elkezdeni. Mint ahogy a cím is sejteti egy ízig-vérig romantikus történettel állunk szemben, s az igazat megvallva a sok vizsgám alatt nem voltam szerelmes hangulatban, legszívesebben mindenkit elátkoztam volna, de hogy ez lecsengett, úgy pillantgattam rá a könyvre napról-napra, hogy itt lenne az ideje elolvasni és megtudni, hogy miről is szól az Igaz szerelem.
Maga a fülszöveg nagyon sokat sejtet, mégis sikerült még így is nem egy helyen meglepetést okoznia. Határozottan örülök, hogy lehetőségem adódott elveszni benne és felfedezni Olivia és Mark szerelmét. A regény egészét tekintve nagyon összetett. Kellő módon van elkezdve és lezárva a történet. Míg az eleje inkább egy hobbinak szentelt adózás, addig a közepe és a vége teljesen más tészta. Kevesen tudják, de közel áll hozzám a lovaglás, ezért örültem meg neki, hogy végre egy lovas történet, amit jó olvasni, izgalmas, leköti a figyelmemet és még szórakoztat is. Bár ezt az idilli állapotot nem sokáig tartja fent, hiszen meglepőbbnél-meglepőbb fordulatok követik az eseményeket és egy percet nem hagy arra a cselekmény, hogy úgy érezd, hogy unatkozol vagy, hogy ellaposodott a történet, mivel amikor éppen azt hinnéd, hogy már semmi meglepő nem érthet, akkor következik be egy csavar, ami minden állóvizet felkavar és emiatt te magad is más színben látod a történetet. A kötetet alapvetően három részre tudom tagolni. A bevezetésben, ahol megismerhetjük a főbb karaktereket és az alapszituációt kinyílik előttünk a lovak és a versenyek világa. Megtapasztalhatjuk milyen is egy ranchon élni, milyen fáradalmas is a versenyekre készülés és, hogy elég egy apró elkapkodott mozdulat és minden a feje tetejére állhat. A következő egység a lelki megerősödés és a lenyugodás megtestesítője. Egy teljesen új kép vetül elénk, ami tele van megoldatlan eseményekkel, titkokkal, furmányosággal és egy picit a megoldás felé is kacsintgatunk, hiszen elég meglepő módon, egy olyan pillanatban sikerült az írónőnek váltania, ahol én még nagyon szívesen olvastam volna tovább, de kellett a meglepő, majdnem végzetes fordulat ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmünket és tűkön ülve várjuk, hogy mit lehet még ebből kihoznia és, hogy vajon mi lesz Olivia és Mark kapcsolatának a sorsa. 

Majd miután már azt hittem, hogy nem érhet több fordulat és akció jött még egy csavar, ami a harmadik egységhez vezet el. Már nemcsak Milánót ismerhetjük meg közelebbről, hanem Monacót is, ezzel nemcsak új karakterek előtt nyílik meg a lehetőség, de Markot is egy új közegbe helyezi. Az az igazság, hogy nekem már az elejétől kezdve nagyon gyanús a srác és nagyon nem tudok kiigazodni rajta, de ez nem is baj, hiszen emiatt lesz érdekes és nem egy unalmas karakter. Minden esemény és minden megszólalás, vagy éppen váratlan fordulat a szerelem nevében született. Vivien Bodre minél több helyzetet és konfliktust próbált úgy alakítani, hogy a középpontban mindig a szerelem álljon.
Mindegy, hogy melyik helyszínen vagy egységben jártam az biztos, hogy a mozgatórugó a szerelem volt. Ezt persze meg is fűszerezte egy adag romantikával, vággyal és túlfűtött érzelmekkel. A két főszereplőt is ezek szerint alakítgatta. Volt, hogy szemetek voltak egymáshoz, vagy éppen már-már a levegő izzott körülöttem a sok vágytól és éhségtől. Míg az elején nem volt annyira nyilvánvaló és megalapozott a vonzalom Mark és Olivia között, úgy vált egyre logikussá és hihetővé. Nagyon jót tett a váltás, bár azért én felettébb kíváncsi vagyok, hogy ha nem kap a történet a baleset képében egy hatalmas nagy csavart, akkor hogy folytatta volna, hogy hozta volna ki belőle azt a pluszt, ami benne rejtőzik. De mivel volt ez a csavar, így azt is mondhatnám, hogy mindenki kapott egy második esélyt, egy esélyt a jóvátételre.
A történet összességét tekintve határozottan látok benne fantáziát. Igaz, hogy nagyon látszik, hogy első könyves szerzőről van szó, de ennek ellenére is eseménydús, szórakoztató regényt sikerült összehozni. Olvastam pár negatív kritikát a The Real Love-ról és bevallom emiatt is tologattam az elolvasását, de messze nem olyan rossz, mint ahogy azt egyesek részletezik. Tény, hogy látszik, hogy fiatal az írónő, de az alapok megvannak és ezeket jól is használja. Kellő gyakorlással igazi sikerkönyveket fog írni.

Összességében megszerettem a történetet, a karakterekkel együtt. De azt hozzá kell tennem, hogy a kevesebb néha több. A belső monológ helyenként túlzó, a sok szóismétlésről nem is beszélve, de a hibáiból tanul az ember. Ami igazán jól jött volna a történetnek az a váltott szemszög, mivel olykor-olykor jó lett volna látni, olvasni hogy az adott helyzetekben mit is gondol Mark. De ezeket figyelmen kívül hagyva azért igenis lehet szeretni. A cselekmény jól átgondolt, nincs elkapkodva. Kellő navigálással és mentorálással, na meg szerkesztői segítséggel a következő Vivien Bodre könyv csak fejlődhet és megmutathatja, hogy amit sikerült elsőre elérnie azt még tudja fokozni, sőt túlszárnyalni is. Pozitívum, hogy nagyon olvastatja magát a történet, szinte pillanatok alatt el lehet érni a végére, felettébb gyorsan lehet vele haladni, s még akkor is, ha a sok "Haha" miatt a legszívesebben bevágtam volna büntibe a sarokba, akkor is élvezhető és maximálisan megérdemli a figyelmet, megérdemli, hogy minél több emberhez eljusson és megmutassa, hogy ha elég erősen hiszünk az álmainkban, akkor meg is tudjuk valósítania. Ahhoz kétség sem fér, hogy maga az írónő is szeret olvasni, hiszen ez át is jön, s nincs is annál jobb érzés, mint amikor egy olvasni szerető ember minden energiáját belefekteti az alkotásba és megírja az első saját írását, amit aztán ki is ad. Nagyra becsülöm Vivien kitartását, s azt üzenem neki, hogy csak így tovább, ne adja fel. Megvannak hozzá az eszközei, hogy sikeres és elismert legyen, csak ehhez még többet kell tapasztalnia és azokat a bukkanókat kiiktatni, amik abban gátolják, hogy igazán szórakoztató és szerethető legyen az általa alkotott világ; benne a szereplőivel és a cselekménnyel.
"Jól hallom? Azt mondja, hogy szépségem? Még a lábam is földbe gyökeredzik, annyira meglep. Nem értem, hogy miért köszönt így nekem. Elvégre nem vagyok a barátnője és igazán nagy dolog nem is történt közöttünk."

"Elkezdem simogatni, vagyis inkább cirógatni az arcát. Erre egy mélyről jövő sóhajt kapok cserébe. Olyan, mint egy kiscica. Még jó, hogy nem dorombol, vagy nyávog, mert tejecskét akar."

"Minden rossz miatta van. Nem felejthetem el ezeket és nem rohanhatok egyből a karjaiba. Arról meg nem tehetek, hogy ilyen hatással van rám. Ezért kell ellenállnom és megmondanom neki, hogy tudom ki ő és mit tett."

"Pontosan tudom, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy ugyanúgy kíván engem, mint én őt. Csak úgy izzik, szikrázik kettőnk között a levegő. Ha valaki hozzánk érne, biztos megrázná ez a sok felgyülemlett energia."




Köszönöm Vivien Bodre-nak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os Valentin napi kedvezménnyel!


2018. február 6., kedd

Kiera Cass: A szirén


"Furcsa, milyen képek maradnak meg bennünk, és mire emlékszünk, amikor mindennek vége."

*

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.
Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.


Nagyon, de nagyon vártam, hogy végre A szirént is olvashassam magyarul, nemcsak A párválasztó sorozatot Kiera Casstól. Emlékszem, hogy miután befejeztem az előbb említett sorozatot csak remélni tudtam, hogy megörvendezteti a magyar olvasókat a kiadó azzal, hogy esélyt az írónő másik történetének is. Igaz, hogy sokat kellett várni, de maximálisan megérte. Most, hogy már elmerültem a világában és tudom, hogy miről szól; nagyon is megérte kivárni ezt a pillanatot.
A borító meseszép, el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy megtartotta a kiadó, viszont a borító szépsége eltörpül amellett, amit maga a történet ad. Elöljáróban azt tudnotok kell rólam, hogy imádok olyan mitikus lényekről olvasni, akik a vízhez kötöttek vagy éppen az az otthonuk. Megszállottan rajongók a sellőkért, és igaz, hogy szirénekről szól a történet, de ők is, mint vízi lények most más közel állnak hozzám. A megszállottságom a sós vízzel egészen kiskoromban kezdődött, s Kiera Cass regénye csak egy újabb lépcsőfok a rajongásom irányába, de még milyen. Eleve nagyon magával tud ragadni az írónő stílusa, az ahogy a mondatokat és a cselekményt formázza, ahogy tartalommal tölti meg a sorokat és ahogy közben érzelmeket vált ki belőlem és remélhetőleg másokból is, hiszen A szirénnel sikerült egy olyan sztorit megalkotnia, ami mélyen betalál. Van benne egyfajta szomorúság is, s az kétségtelen, hogy nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni. Merőben eltér a Párválasztótól, hiszen inkább melankolikus, letargiába ejtő hangulata van, mégis addig nem hagy nyugodni, amíg azt nem tudod mondani, hogy ez igen. Azt hiszem meg is találtam 2018 első igazi kedvencét. Egy olyan kedvencet, amit még rengetegszer fogok kézbe venni, és ember legyen a talpán, aki ezután arra vállalkozik, hogy ehhez hasonló sztorival álljon elő és azt mondhassam rá, hogy megérte a ráfordított idő, mert bizony A szirén minden áldozatot, minden átdolgozott éjszakát megért. Ha nem lenne, akkor egy hatalmas, tátongó mélység lenne bennem, mivel vétek lenne kihagyni. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az írónő legjobban sikerült könyvével van dolgunk.

Imádom, hogy egy olyan mondavilágra építi rá a cselekményét, amihez kevesen nyúlnak, mégis akik megteszik, azok olyat raknak le az asztalra, ami sok-sok éven át maradandó lesz. Sokan csak annyit tudnak a szirének világáról, hogy ők azok a teremtmények, akik fiatal, elbűvölő lányok képében énekelnek a tengerben és az énekükkel megölik az éppen arra tévedő hajó utasait, de ők ennél jóval többek, s erre olyan módon világít rá az írónő, hogy nemcsak a tengeri baljóslat képében mutatja meg őket, hanem bevezet a mindennapjaikba, a nehézségeikbe, s erre épít fel egy nagyon is fantáziadús cselekményt, ami a kötet alapját teszi ki.
A történet főszereplőjévé Kahlent teszi meg, akinek az első találkozását is a szemünk elé tárja az Óceánnal. Bizony, így nagy betűvel, hiszen Kiera magát a megfejthetetlen óceánt is tulajdonságokkal, érzésekkel és érzelmekkel ruházza fel, amitől ő lesz az Óceán, a szirének fogadott anyja, akinek az éhségét időről-időre táplálni kell. Miután szembesülünk Kahlen szirénné válásának körülményeiről nem lacafacázik sokat az írónő, s bevezet minket az események sűrűjébe, ügyelve rá, hogy kellő hangsúly legyen a kifejtésen és a miérteken, hogy jobban meg tudjuk érteni azt a világot, amit felépített, s amibe belehelyezte a karaktereket.
Kahlen mellett Elisabeth, Miaka és Padma kapnak jelentős szerepet. Egész életutakat kísérhetünk végig, persze nem az elejétől a végéig, de Aislingen keresztül azt is láthatjuk, hogy mi történik, ha egy szirénnek lejár a szolgálati ideje. Azt még nem fejtettem ki, de miután valaki szirén lesz 100 évig köteles szolgálni az Óceánt azért, mert megmentette az életét, s amint lejár ez az időszak újra ember lesz. Visszacsöppen abba az állapotba, amikor még semmit sem tudott a szirének világáról, s minden emléke, ami bajt hozna rá törlődik. Nem emlékszik se azokra a szörnyűségekre, amiket tett, sem pedig azokra, akik vele voltak, akik ugyanarra az életre vannak kárhoztatva, mint ők.
Az írónő nagyon szemléletesen nemcsak a pozitívumokat, de ugyanúgy a negatívumokat is részletezi, s rámutat arra, hogy mennyire is letargikus a szirének élete. Nem egyszer facsarodott el a szívem, miközben olvastam, s nem egyszer éreztem azt, hogy túlságosan szomorú és képtelen vagyok folytatni, mégis minden fáradtságot megért, mert még egy ilyen kötet nincs a világon. Lehet nagyon szeretni és nagyon utálni is érte az írónőt, hogy keményebb vizekre evezett és egy teljesen új, kegyetlenebb oldalát mutatta meg, de az cáfolhatatlan, hogy az a tipikus "kieracass"-os élmény megvan, s nincs ennél fontosabb.

A történet magját az adja, hogy Kahlen a legengedelmesebb szirén, aki nehezen mozdul ki az otthonából és legtöbbször a boldogtalanság jellemzi, talán ezért is ez a meghatározó érzelem, ami olvasás közben a hatalmába keríthet minket, de ahogy kiteszi a lábát elkezdenek történni vele az események, amik egy olyan örvényt indítanak el, amiből nincs kiszállási lehetőség, még akkor sem, ha minden akaraterejét összeszedve dacol a szerelem érzése és Akinli ellen. Komolyan mondom olyan, mintha Rómeó és Júlia átdolgozott, fantáziával megspékelt változatát olvastam volna, amit egy mondavilágon keresztül tárt elém az írónő. A tragikus vég is majdnem megvan, s az igazat megvallva nagyon sokáig kételkedtem a boldog befejezésben, igazából féltem, hogy olyan lesz a lezárás, amit nehezen tudok majd elfogadni, de ahogy annak lennie kell, még ha eléggé titokzatosra és homályossá is sikeredett, de érezhető annak az akarása, hogy a kelleténél nem akarta azt Kiera Cass, hogy még nagyon szomorúság és borús hangulat legyen úrrá rajtam. Eszméletlen, hogy milyen érzéseket ki nem tud váltani belőlem, de annak ellenére, hogy nem volt egy leányálom, nagyon is megérte, hogy olvashattam A szirént és, hogy megismerhettem Kahlen és Akinli mindent elsöprő, nem evilági szerelmét, ami akár tragikus véggel is záródhatott volna, ha nem veszi arra a fáradtságot az írónő, hogy úgy, ahogy minden karakter lelkivilágát, gondolkodását és személyiségét alakítsa, még az is belefért, hogy magával az Óceánnal tegye ezt meg. Mindezek mellett még hátteret is ad az eseményeknek és arra is keresi a magyarázatot, hogy vajon tényleg érdemes kockáztatni a szerelemért, hogy vajon a sok szenvedés megér akár egyetlen egy boldogsággal töltött pillanatot? Megéri a több éves szenvedés egy hőn áhított érzés megtalálását. Nagyon imádtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha A párválasztó nem is tetszett, A szirén biztosan el fog bűvölni.
"A tizenkilenc év nem volt elég. Még annyi ételt meg kell kóstolnom, és annyi helyet meg kell látogatnom. Férjhez szeretnék menni, és gyerekeket szülni. És most minden eltűnik, egy másodperc alatt."

" - Komolyan mondom. Ne m tudom, miért, de úgy nézel ki, mintha már sok mindent alkottál, és sok mindent összetörtél volna, hogy aztán mindent újrakezdjél. Nem tudom jobban elmagyarázni, de ez van, hidd el."

" - Tudom. - Átkaroltam a térdemet, hogy ez csak egy múló vonzalom. Csak tíz napig tartott az egész. Hogyan lehet tíz nap alatt szerelembe esni? De mindennap rá gondolok. Amikor Hozzá megyek, elrejtem a fejemben, mert tudom, az Óceán mit mondana."

" - Persze. Szerinted képesek lennénk azzal a tudattal élni, hogy az Óceán embereket eszik, és mi egy évszázadon át segítettünk neki ebben? Minden el fog tűnni. Olyan ez, mintha három életed lenne. Az elsőt úgy éled, hogy fogalmad sincs semmiről. A másodikban olyan hatalmad van, amit addig el sem tudtál képzelni. És a harmadik életedben végre önmagad lehetsz, és azt csinálhatod, amit akarsz."





Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!