2018. január 24., szerda

M. G. Brown: Kavargó Rózsaszirmok


"Tudod, milyen érzés úgy élni az életedet, hogy mindig megfelelj másoknak?"


Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.



Benne vagyok több könyves csoportban is, na meg persze az írónőében is, s egyre többször futottam bele a Kavargó Rózsaszirmokba. Eleve nagyon érdekel a misztikus világ, kezdve az angyalokkal és mindennel, ami természetfeletti, így kérdés sem volt számomra, hogy a sejtelmes és figyelemfelkeltő fülszöveg után esélyt adjak a történetnek. Az utóbbi időben egyre több magánkiadással hoz össze a sors, s ez nem lehet véletlen, mivel eddig egytől-egyig olyan történetek és írók voltak, akik tehetségesek és értenek a szórakoztatáshoz, na meg az sem mellékes, hogy piszok jó sztorikat találnak ki. M. G. Brown is közéjük tartozik, hiszen a Kavargó Rózsaszirmok nem egy átlagos regény, semmilyen sablont nem lehet ráhúzni. Egyedi alkotás, ami überelhetetlen.

Akármennyire is megszerettem a történetet a végére - nem, Danielnek történetesen semmi köze nem volt hozzá - az elejével vannak problémáim. Maga a történet érdekesen kezdődik, és nincs semmi bajom a Szent Terézzel. Maga az elgondolás az, ahogy a főkaraktert kivezeti a való világba nagyon frappáns, viszont azok a nevelési módszerek, amik megjelennek a lapok soraiban nekem túl sok. A másik dolog, ami fennakadást okozott nekem az az erkölcsi része, gondolok itt Davidre és a tetteire meg Samre. Ez a szerelmi szadomazo felállás az én lelkivilágomnak erősen betett. Sőt el is gondolkodtam rajta, hogy valóban nekem való e a kötet, s igazából nem is értettem, hiszen a részletek, amiket olvastam belőle, azok elnyerték a tetszésemet és csodálkozva fogadtam, hogy ez mégsem az, amire számítottam. Igen ám, de aztán ahogy előjöttek a természetfeletti dolgok, minden megváltozott. Az elején egyáltalán nem érezhető, hogy egy angyalos boszorkányos történettel van dolgunk, sőt néhol egészen úgy éreztem, mintha egy bordélyház egyik alkalmazottjának a drámáját olvastam volna, mindezt persze úgy, hogy fogtam a fejemet és már én magam szégyelltem el magam Cathy helyett és csapkodtam a fejemet, hogy mégis hogy lehet valaki ilyen könnyűvérű. 

A szerelmi háromszög is túl sok volt nekem, de szerencsére mire besokalltam volna jött egy mesteri fordulat és új irányba indultak el az események, aminek felettébb hálás vagyok, hiszen emiatt a változás miatt tetszett meg úgy igazán a történet. Az írónő nagyon finoman és dózisaiban adagolja be a természetfelettit az események kavalkádjába. Elvétve cseppent bele egy-egy morzsát, s mikor úgy ítéli meg, hogy már kellőképpen felkészültünk a befogadásra tárja elénk a kötet igaz valóját.

Miután úgy igazán beindulnak az események érezhető igazán az írónő hangja, mivel olyan szarkasztikus, fekete humorral tálalja az eseményeket, hogy képtelenség nem hangosan kacagni rajta és a szemünket forgatni meglepődésünk közepette. Úgy a közepétől kezdve válik izgalmassá, tartalmassá és egyedivé a történet. Előtérbe kerülnek az angyalok, a boszorkányok, a boszorkánymesterek, az őrzők és a kalózok is. Minden fajnak megadja a lehetőséget a kibontakozásra és arra is lehetőséget biztosít, hogy meg is ismerjük őket, nem elégszik meg azzal, hogy elhinti az információkat, hanem be is mutatja a gyakorlatban, hogy mire is gondolt. Nagyra becsülöm azt M. G. Brownban, hogy nem fél egyéniség lenni, hogy nem áll be a sorba és nem hajtja a csordaszellem, s éppen ezek miatt a tulajdonságai miatt lesz nem mindennapi a regénye.
Az elbeszélések és a leírások érzékletességével és azzal, ahogy a szavakkal játszik viszi még előrébb az olvasót, s ahogy formálja a karaktereit úgy formál minket is, s úgy terel le arról az útról, amin elkezdett vezetni minket. A kisebb fennakadás ellenére is iszonyatosan élvezhető, néhol már-már letehetetlen, s ha döcögősen is, de amint igazán beindul a cselekmény onnantól nincs megállás. Minden apróságra és elvetett információra, álommorzsára ráhelyezi a hangsúlyt, s a kellő pillanatban hozza újból elő, hogy hatalmas meglepetéseket okozzon, s hogy ne tudjunk szabadulni egyhamar a kötet bűvköréből.
A karakterek kiforrottsága és fejlődőképességük nagy erény, főleg ha azt olyan precizitással és odafigyeléssel teszi, mint azt Cathyvel tette, aki a kötet végére megerősödik, s többé már nem az a csenevész és élet gyenge lány, aki a kötet elején volt. Többféle szerelmi szál van elvetve, s a fontosságukhoz híven ki is vannak fejtve, én mégis csak a Daniel-Cathy szálat emelném ki, leginkább azért, mert ez tetszett nekem a legjobban, s azért is, mert iszonyat aranyos, hangulatos és sorsszerű, ahogy össze lett fonva a sorsuk, s az is, ahogy egymásba botlottak. Daniel a személyiségével és már magával a lényével is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a történetet.

Az utolsó néhány fejezet annyira gyorsan eltűnt, hogy nem akartam elhinni, hogy vége van. Olyan lezárást kapunk, ami nemcsak, hogy fenntartja a továbbiakban az érdeklődésünket, de még arra is késztet, hogy most rögtön belekezdjünk a második részbe. Összességében örülök, hogy elolvastam és annak is, hogy nem adtam fel, mert ilyen egyedi, mindent elsöprő kötettel ritkán találkozik az ember. Az meg persze csak hab a tortán, hogy menthetetlenül beleszerettem Danielbe és ebbe a boszorkányos szálba. Az angyalos sem piskóta, mégis a boszorkányos motívum, a háttértörténet és a részletesebb kidolgozottság miatt úgy érzem, hogy már emiatt megérte belevetnem magam a történet sűrűjébe. Innen is üzenném az írónőnek, hogy a hibái ellenére is megvett magának a Kavargó Rózsaszirmok és most már annyira elmerültem benne, hogy képtelen leszek egyhamar kiszabadulni a bűvköréből. Ha esetleg hezitálnátok, hogy olvassátok vagy sem a történetet, ne tegyétek. Egy nagyon tehetséges írónővel ismerkedhettek meg a cselekmények által, s ha hiszitek ha nem, de úgy be fog szippantani a történet, hogy egyre többet és többet akartok majd.
" - Nem terveztem, hogy "hetyegek" veled - csinált macskakörmöt az ujjaival. - Ez csak egy randi. És egyébként sincs szükségem arra, hogy különböző olcsó trükköket vessek be. Az olyan szánalmasan emberi - látványosan megborzongott. - Odaleszel értem magadtól is, és te leszel az, aki végül bepróbálkozik majd nálam! - már-már lesajnálóan beszélt."

"Kezdjünk". Szóhoz sem bírtam jutni. Tetszett ez a többes szám. Azt jelezte, hogy összetartozunk. Belepirultam. Még jó, hogy nem láthatta."

"Igazából, nem tudtam volna megmondani, hogy mennyire vagyok veszélyben. Még mindig képtelen voltam elfogadni, hogy a 21. században azért mészároljanak le valakit, mert feltételezések szerint boszorkány. Elvégre, David segítsége nélkül képtelen voltam bármiféle szupererőt is kipréselni magamból. Így pedig, simán le tudtam tagadni boszorkány mivoltomat, ha találkoznék egy vadásszal. Végtére is, hogyan lenne képes rám bizonyítani azt, aminek a létezéséről még én sem lehetek százszázalékosan meggyőződve?"

"Ilyen jó pasit valóban nem sodort még utamba a szél. Az én szememben simán überelte David deltás testét. nem beszélve Sam nem létező izmairól, ha pedig azokba a fekete szemekbe néztem... Ah, átkozott szex-hiány!"




Köszönöm M. G. Brownnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető személyesen az írónőtől!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése