2017. december 9., szombat

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok


" - Nagyon nem olyan, mint egy adománygyűjtő gála - jegyezte meg Mrs. Patty Ponder Mária Antóniának. - Inkább, mint egy palotaforradalom."


Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.
Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?



A regény cselekménye és mondanivalója egyáltalán nem ismeretlen előttem, mivel amikor elkezdte vetíteni a könyvből készült minisorozatot az HBO, akkor én szépen ledaráltam azt a 9 részt talán, amit készítettek belőle, s utána nemsokkal rábukkantam a könyvre is, ami mindennek az alapja volt, de akkor még nem tudtam, hogy meg fog jelenni magyarul, így amikor kaptam egy e-mailt, miszerint megjelent nagyon boldog voltam és kérdéses sem volt, hogy el szeretném olvasni. Akik már látták a sorozatot tudják, hogy milyen nagy jelentőségű a Hatalmas kis hazugságok, de akik jobban szeretnek olvasni és saját maguk elképzelni az írónő által lefestett eseményeket azoknak most itt a lehetőség és ők is részesei lehetnek Liane Moriarty munkásságának.

Mint a fülszöveg is mutatja a történet Ausztráliában játszódik, de akár máshol is játszhatna, mivel jelen esetben a helyszín nem mérvadó. Nem azon van a hangsúly, hogy mi a város neve, vagy hogy mik azok a települések és helyszínek amiket érint, hanem a mondanivalója. Sokkal nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy különböző problémákat mutasson be, hogy megmutassa, hogy semmi sem az aminek látszik és semmi sem tökéletes. Még a legjobban vágyott családnak is lehetnek sötét titkai, olyanok amikről senki sem beszél és, amik el is vannak rejtve. Egy kívülálló szemében mindenki ugyanolyan, nem veszi észre azokat az apró, de annál lényegesebb mozdulatokat, ösztönös félelmet és zárkózottságot, amit egyes hanglejtések, gesztusok vagy éppen fizikai érintések takarnak. Emellett nagyon sok mindenre meg is tanít a kötet. Az egyik legfontosabb mondanivalója, hogy nem szabad megfélemlíteni magunkat, nem szabad hogy egy erősebb akarat irányítsa az életünket, igenis a saját kezünkbe kell venni a sorsunkat és addig elmenni, amíg minden szép és jó nem lesz, olyan amit megérdemlünk. Sokkal fontosabb a belső boldogság, mint az hogy egy olyan képet mutassunk a külvilág felé, ami nem valós, amik nem mi vagyunk és csak bábjai vagyunk egykori önmagunknak. Mindenki életében vannak olyan személyek, akik egy bizonyos pontig a segítségünkre vannak, de miután már nem egészséges a kapcsolat a legjobb, ha megszakítjuk és felépítünk helyette egy olyat, ami boldoggá tesz minket és amitől újra elkezdünk bízni az emberekben.

Az új gyerek szindróma és a már jól ismert iskolai bántalmazás is előtérbe kerül. Sokszor könnyebb olyanra fogni az agresszív viselkedést, akit nem ismerünk és úgy elítélni, hogy közben semmiről sem tehet. Mint látszik is ez egy kicsit szenvedélyesebb bejegyzés lesz, mert már most érzem, hogy mennyire el fognak ragadni az érzelmek. Hiába, ami ennyire szívhez szóló és valódi az bizony nagyon megmozgatja az agytekervényeimet és addig nem áll le, amíg ki nem írom magamból, amit előhozott belőlem ez a nagyszerű olvasmány. Szóval, az iskolai bántalmazásra nem lehet elég korán odafigyelni, s erre az írónő is nagyon figyel, mivel nem tizenéveseket, hanem egészen kisebb korosztályt céloz meg, s ezzel nincs is semmi baj, mivel a kor előrehaladtával minden megváltozik és felgyorsul, s nem lehet elég korán elkezdeni a felkészítést, hogy bizony az otthonról hozott minta nagyon sok mindenre kihatna, ha nem vagyunk eléggé körültekintőek és ha nem figyelünk eléggé oda.

Maga a cselekmény és a karakterek bemutatása, felvázolása páratlan. Minden egyes oldallal egyre többet és többet ad, egyre több probléma kerül az előtérbe és egyre jobban azt tudatosítja bennem, hogy mindegy kivel találkozom legyek körültekintőbb és ha van valami rossz sejtelmem ne féljek előhozakodni vele. Azt vétek lenne kihagynom, ha nem említeném meg, hogy a kronológia, az időrendi vázolás, a különböző rétegek bemutatása mennyire páratlan és mennyire megmutatja azt, hogy mindegy, hogy gazdag vagy vagy éppen szegény, a probléma és a mindent megváltoztató momentumok úgyis meg fognak találni, s ez ellen tenni nem nagyon lehet. Persze a legfontosabb, hogy ne válj áldozattá, se gonosztevővé. Az a legjobb, ha mindenféle ártalmas kapcsolatból kilépsz és megkeresed azt az utat, ami fájdalommentes és segít a gyógyulásban.

Mindezek mellett a megcsalást és a nem erőszakot is fontos tényezőként kezeli. Nemcsak arra világít rá, hogy miért történnek a megcsalások, hanem arra is, hogy attól, hogy valami jó és nagyszerű, nem tart minden örökké, és ha kivész az a bizonyos szikra, még a legtutibb házasságok is zátonyra futhatnak, főleg ha egy olyan furcsa kapcsolat is van a háttérben, ami exek között van. Igenis tenni kell azért, hogy egy jól működő kapcsolat ne fusson zátonyra, és ne az legyen a vége, mint a házasságok több mint felének, hogy bizony válással végződnek. Olyan szemléletesen és olyan precízen ad információkat a kötet, hogy nemcsak, hogy belemerül az olvasó a világába, de még közben értékes dolgokon is gondolkodik, s olyan dolgok is a szeme elé kerülnek, amiket amúgy nem biztos, hogy magától észrevenne. A legjobb az benne, hogy megadja azokat a lényeges információkat, amik ahhoz kellenek, hogy minden tökéletesen érthető legyen, mégsem ez a legjobb benne, hanem az ahogy ezeket prezentálja. Nemcsak egyszerűen leírja, feltárja előttünk, hanem valós, életszerű példákkal statuálja, s megadja azt a lehetőséget is, hogy mi magunk bontsuk ki a cselekmény egyik meghatározó elemét, és ne az írónő rántsa le úgymond a poént a végén, hanem igenis mi magunk lássunk át a hálón, és figyeljünk fel az intő jelekre. Összességében nagyon, de nagyon meg vagyok elégedve vele és ha tehetném minden nőnek, minden bántalmazott embernek a kezébe adnám és azt mondanám, hogy nem a múlt határoz meg bennünket, hanem az hogy még a legtragikusabb élményből is ki tudunk lábalni és valami egészen nagyszerűt varázsolni a helyére.






"A teste reagált helyette. Még csak nem is az üzenetre gondolt. Perfekt Pete szennyvízcsövei és záródugói jártak a fejében."

"Thea: Van sejtésem arról, mi történhetett, de erről inkább nem beszélnék. Ahogyan a négy gyermekemnek is mondani szoktam: " Halottról vagy jót, vagy semmit.""

" - Két óra - jelezte Perry. - Be kell mennem a megbeszélésre. Madeline elhozza a kölyköket. Négyre visszajövök, addig csak tévézz nyugodtan. Hogy érzed magad?"

"Madeline fejében elszabadult körhintaként pörögtek az előző éjszaka képei. Jane az élénkvörös rúzsával, amint megállt Perry előtt. "Akkor még Saxon Banksnek hívtak." Először azt hitte, hogy összekeverte a két férfit, mert Perry túlságosan emlékeztet az unokatestvérére, amíg Perry meg nem szólalt: " Nem jelentett semmit." Az a kifejezés Celeste arcán, miután Perry megütötte. Semmi meglepetés. Csak a kínos szégyen."

"Samantha: Akkor végeztünk? Megkapott mindent, amit akart? Szép kis sztori, mi? Mostanra minden visszatért a régi kerékvágásba, kivéve, hogy nagyon kedvesek vagyunk egymással. Kész röhej."




Köszönöm az Alexandra Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése