2017. december 25., hétfő

Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek


"Kedves Peter! Hiányzol."


Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.



A trilógia első kötete volt az első Jenny Han regényem, s egyáltalán nem bántam meg, hogy anno a kezembe vettem, mivel a maga bájával és elragadó stílusával egyből levett a lábamról, s alig vártam, hogy a trilógia többi része is megjelenjen magyarul. Olyannyira megtetszett a stílusa, hogy az egész Nyár - trilógiát megvettem, s a címhez méltóan majd nyáron szeretném átélni azt az élményt, amit adni fog mert abban biztos vagyok, hogy legalább olyan jó lesz, mint a Fiúknak, akiket valaha szerettem trilógia.

Az előző részben megismert vezérszál folytatódik tovább. Azok kedvéért, akik nem ismerik az előzményeket, annyit nyugodt szívvel elmondhatok nekik, hogy a történet alapját az képezi, hogy a főszereplő lány, Lara Jean minden fiúhoz írt egy amolyan szerelmeslevelet, amit a drága hugicája szépen el is küldött a kiszemelteknek, s ez adja a pikantériáját az egész Peter és Lara Jean sztorinak. Az első rész igen brutális véggel ért véget, és mire kiderül, hogy mi is lesz belőle az maga a pokol. Onnan folytatódnak az események egyébként, ahonnan abbamaradtak, s számomra igencsak epikus és imádnivaló maga a kimenetele. Talán ezért is érzem annyira közel magamhoz a történetet, mert van benne valami gyermeki báj, valami egészen meghatározó, ami magát az első szerelmet is jellemzi, mivel maga a kötet ezt a varázslatos és nem megismételhető történést hivatott bemutatni. Olyan különleges hangulatot teremtve ezzel, amivel Jenny Han írásain kívül még sehol sem találkoztam. Van benne minden, ami ezt jellemzi. Kétely, cukiság, romantikus pillanatok, feledhetetlen tettek, de hogy ne csak egy merő szirup legyen akad ám benne ellenségeskedés, féltékenység is és még múltidézés is. Nincs is jobb annál, mint amikor egy jól összerázódott csapat újra feleleveníti a gyerekkorát és megpróbálják azt újrakreálni. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy minket olvasókat levegyen a lábunkról, s csillogó szemekkel, olykor a csodálattól, s olykor a szomorúságtól olvassuk végig. 

Mielőtt magát az egész trilógiát el kezdtem volna olvasni azt hittem, hogy mivel három lánytestvér van mindenkinek lesz saját története, de nem mert Lara Jean szemszögén keresztül ugyan beleláthatunk valamennyire Margot és Kitty életébe is, de a fő hangsúlyt mégis Lara Jeanen van, aki az előző kötethez képest már most irtó sokat fejlődött és formálódott a pozitív irányba a személyisége, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy kiállhatatlan volt az első részben, hanem azt, hogy végre megtapasztalt fontos eseményeket, olyanokat, amiket idős korában majd szívesen mesél az unokáinak.

A cselekmény menete és gördülékenysége csak még jobban hozzáad ahhoz, hogy élvezetes legyen az olvasás. Hihetetlen, hogy mennyire szép és hiteles az, amit az írónő elénk tár, hiszen az első szerelem nemcsak hab és derű, hanem bizony árnyoldala is van. Nemcsak arról szól, hogy végre talál az ember lánya egy olyan fiút, akire megérte várni, aki tesz azért, hogy lenyűgözze a lányt, hanem arról is, hogy semmi sem tart örökké, még akkor sem, ha az írónő a sajátos eszközeivel erről akar meggyőzni minket, mert bizony egyszer minden véget ér. Olyan, hogy örökké tartó tini szerelem, na olyan nincs. De a megtapasztalás és a másikhoz való kötődés és megszokás nagyban hozzájárul a felnőttesebb gondolkodáshoz és ahhoz, hogy valaki jobban elgondolkodjon a miérteken és ezeket képes legyen elfogadni.
Mindemellett arra is kellő hangsúlyt fektet az írónő, hogy súlyos, ma is jelenlevő problémáról tájékoztasson és ezt előtérbe is helyezi. Konkrétan itt a bullyingra, vagyis az iskolai zaklatásra gondolok. Annyiféle helyen lehet ezzel találkozni, s tudom, hogy elsősorban amerikai iskolákban hatalmas probléma ez, mégis úgy érzem soha nem késő beszélni róla és tenni ellene, hogy ez másképp legyen. Nagyon hatásosan helyezi bele a szövegkörnyezetbe a problémát, úgy ahogy a féltékenységet és a lehetőségek tárházát is. 

Egy percig nem hagy nyugodni minket az írónő, minden egyes oldallal egyre jobban kíváncsivá tesz, hogy vajon mi is lesz Lara Jean és Peter sorsa, hogy vajon elég erős e a szerelmük ahhoz, hogy kitartsanak a végsőkig, hogy ne engedjenek az ármánynak, ami a háttérben munkálkodik.Áttérve a történet lényegére azt hiszem, hogy ennél szebb és szórakoztatóbb, de közben elgondolkodtató regényt idén még nem olvastam. Van benne mindenből egy csipet ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmet, hogy együtt izguljunk és drukkoljunk a szereplőkkel, hogy együtt ámuljunk el azon, hogy mennyire is nem tipikus tinédzser LJ, hiszen manapság ki süt már tonnaszámra süteményt, s ki az, aki a péntek délutánjait egy idősek otthonában tölti. Szerintem már nincs is ilyen, de ez és ehhez hasonló apróságok emelik ki a kötetek, ezek teszik különlegessé és megismételhetetlenné, s emiatt is lehet annyira megkedvelni, s nehezen elengedni, amint az utolsó oldalra érünk, de fel a fejjel, mert még van egy rész. S ha azt veszem figyelembe, hogy kötetről - kötetre egyre többen mutat meg nekünk az írónő világából, akkor biztos vagyok benne, hogy a nagy dobás még hátra van, ami fel fogja tenni az i-re a pontot.
"A homlokomat ráncolom. Nem randizós típus? Az meg mégis milyen? Valamilyen gombaszerű teremtmény, aki csak ül otthon a félhomályban, mohásodva."

" - Ne hagyd, hogy ez veled is megtörténjen, Lara Jean. Ne vegyél túl komolyan valamit annyira, hogy az visszafordíthatatlan legyen. Legyél szerelmes Peterbe, ha szeretnél, de vigyázz a szívedre! Úgy tűnhet, örökké fog tartani, de nem így van. A szerelem elmúlhat, vagy az emberek eltűnhetnek, anélkül hogy terveznék. Semmi sem biztos."

" - Stormy a nagymamád? - Kavarog a fejem. Tehát John az az unoka, akivel Stormy össze akart hozni! Az egész világ összes városának összes idősek otthona közül épp itt van a nagymamája! Az unokám úgy néz ki, mint a fiatal Robert Redford. És tényleg úgy néz ki."

" - Szóval gyűjtöttem egy köteg gallyat és néhány virágot, amikből ki akartam rakni azt, hogy BÁL? az ablakod alatt. De apukád hazajött, miközben elrendeztem őket, és azt hitte, mások kertjét takarítom. Adott tíz dollárt, mire elbizonytalanodtam, és egyszerűen hazamentem."

"Fényes csillag, bűvös éji lámpás! Ó bárcsak bár, ó bárcsak már, teljesülne e kívánság! Azt kívánom, hogy ne sírjak."

" - Ide  figyelj! Van számodra egy tanácsom. Légy jelen minden egyes pillanatban! Ne mulassz el semmit, érted, hogy értem? Merülj el benne, és facsard ki az utolsó cseppet is az élményből!"




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése