2017. december 13., szerda

Audrey Carlan: Calendar Girl 4. ~ Október - November - December


"Csend. Ez várt rám Wes malibui házában."


Mia Saunders tizenkét hónapos utazása Hollywoodba, New York Citybe és végül Aspenbe repíti.
Októberben Mia új életet kezd, és egy híres, naponta jelentkező tévéműsorban lesz háziasszonya az Élő Szépség betétnek. Párja még a fogság utóhatásaival küzd, de szerencsére közös erővel leküzdik a démonokat.
Ezután New Yorkba utazik, ahol a háláról forgat. Minden álma valóra válni látszik… kivéve egyet. Decemberben az álomszerű Aspenben találja magát, ahol egy helyi művészről készít kisfilmet, meglehetősen egyedi körülmények között.

Kedves olvasó, készülj, mert Mia kalandja a várva várt végéhez közeledik!




Fejezetről-fejezetre, kötetről-kötetre lehettem szemtanúja Mia kalandos utazásának, s ez az utazás lassan a végéhez közeledik. Már csak az utolsó 3 hónap választ el attól, hogy megtudjam hogyan is folytatódik a története. Az írónő nagyon okosan és helyesen tette, hogy nemcsak Mia, de mások érzéseit, kapcsolatait, félelmeit és bátortalanságát is helyre tette ebben a kötetben. Az már csak bónusz, hogy újra kedves arcok kerülnek elő és boldogítják az olvasókat a személyiségükkel és rámenőségükkel. A decemberi lezárás után esélyünk adódik bepillantani Wes gondolataiba, ezt nem győzöm megköszönni, hiszen mint már tudjátok, január óta ennek a szőke, szörfös, macsónak drukkolok, hogy nyerje el Mia szívét és addig ne engedje el, amíg meg nem szelídíti. Nos ez is sorra került, de az, hogy a fejében lehettem, mlg akkor is, ha csak néhány pillanatig feledhetetlen élmény. Azt még nem is említettem, hogy a többik sorsáról is olvashatunk pár mondatot, s pont emiatt a fájdalmas elválásba belekerül egyfajta elfogadás és szeretet is, hiszen minden a helyére kerül, s akinek együtt kell lennie, azok együtt is vannak. Imádtam olvasni ezt a befejező kötetet! Nagyon sajnálom, hogy vége van. De mire jó az újraolvasás, ha nem erre? Nem igaz?




Október ~ Drew, Los Angeles


Ez a hónap a traumák feldolgozásának és a kiteljesedésnek a hónapja. Az előző kötet igazi függővéggel ért éget, ami rendesen felkorbácsolta az idegeimet, és alig vártam, hogy megtudjam mi is van Wesszel, aki már a sorozat eleje óta nagy favoritom, és persze azt is, hogy Mia hogyan fog megbirkózni a feladattal, ami igen sok lelkierőt és emberi teljesítőképességet el tud venni az emberből. Nagyon szépen kihangsúlyozza az írónő, hogy mindenhez idő kell, el kell fogadni a történteket és a lehető legjobb tudásunk szerint túltenni magunkat rajta és ott folytatni, ahol abbamaradt az életünk. Nincs is fontosabb tényező, mint a szeretet és a szerelem, mivel lehet, hogy ez egy hatalmas közhely, mégis úgy érzem, hogy igaz, miszerint sokkal könnyebben túl tudunk lépni bizonyos dolgokon, ha van valaki mellettünk, aki szeret minket, akinek fontosak vagyunk és aki képes elfogadni olyan nem éppen szokványos dolgokat, amik ahhoz kellenek, hogy ott tudjuk folytatni, ahol folytatnunk kell, hiszen az élet nem áll meg, sőt az emberek többsége észre sem veszi a változásokat. Ezt mind egy olyan köntösbe bújtatva adja át nekünk, ami tökéletesen passzol a sorozat világához és ahhoz a szerephez, amit már a legeslegelején Miára erőltet az írónő. A trauma hatására nemcsak Wes egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg, hanem Mia is új oldaláról mutatkozik meg, egy olyanról, amihez nagyon sok fejlődés és felnőttes gondolkodás kellett, hogy idáig eljusson és hogy azt tudjam mondani, hogy igenis megérte kivárni az októbert, akkor is ha baromi fájdalmas olvasni és akkor is, ha többször is összeszorul az ember szíve miközben a sorokat olvassa. Kicsit eltérő, de egyben illik is a történet szálába ez a fordulat. Minél több oldalát ismerhetjük meg a főszereplőknek annál jobb, főleg azért, mert így legalább nemcsak egyféle Mia vetül elénk. A legfőbb mondanivalója mégis az, hogy ne féljünk segítséget kérni, ha arra van szükségünk. Lehetünk bármennyire is erősek, rajtunk kívülálló okok miatt néha támaszkodhatunk más segítségére vagy éppen megértésére.




November ~ New York


Megrendelő személyében egész mást kapunk, mint eddig. Nem igazán lehet konkretizálni, mivel lényegében ez a hónap még az előző folytatása, a gyógyulási folyamat része, viszont egy teljesebb képet is ad arról, hogy merre is tart a történet és, hogy mi lesz a sok utazgatás eredménye. Nagyon sok szál összefut, s jó pár ismerős is felbukkan, akik teljesen felkavarják az állóvizet és olyan epikus, szerethető pillanatokat adnak, ami miatt indokolt a világsiker, s nem kételkedem már egy percig sem, hogy mindennek volt értelme, amin Mia és Wes keresztülment, mivel ez kellett nekik ahhoz, hogy elfogadják és ne engedjék el azt a csodás dolgot, amik kettejük között van. A múlt kísértetei még visszajárnak kísérteni, de már ez sem olyan hangsúlyos. Sokkal inkább az kerül előtérbe, hogy milyen is szeretve lenni és, hogy milyen könnyen a részesévé lehet válni egy családnak. A komolyabb témák mellett és a viszontlátás örömén túltéve ad egy olyan pluszt, amit jó sok és pikáns ágyakrobatikával fűszerez meg. Ebben a részben történnek szerintem eddig a legmeghittebb, a legpikánsabb leírások szexualitás terén. Ahogy felépül, az egymás után következő elemek és a következetesség nagyon jó irányba tereli a cselekményeket és azt is, hogy egy igazi, vérbeli, megható és tökéletes lezáró hónaphoz érjünk.




December ~ Kent, Aspen


Idilli környezet, hóesés, rég elfeledett problémák megoldása, meglepetések, erotikus jelenetek tömkelege, szerelem beteljesülése, éteri vágyakozás és jövőkép. Ezeket adja a decemberi hónapunk. Nemcsak, hogy felettébb olvasmányos, de ad egy olyan lezárást az egész sorozatnak, amilyet akartam neki. Nem megy el egyik irányba sem túlzásokba, megmarad az arany középúton, és közben még elkápráztat, elvarázsol és szórakoztat is. Összehasonlítva a legeslegelső hónappal nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz a december. Persze a problémák még mindig felütik a fejüket, de most legalább van támasz, egy erős férfi kéz, amibe lehet kapaszkodni, ha Miát elragadnák az érzelmek és a váratlan egybeesések, na meg a nem olyan véletlen, de megtervezett és megszervezett találkozások. Ha nem lenne olyan, amilyen ez a hónap, bizony hiányérzetem lenne, hiszen úgy teljes Mia sztorija, ha minden múltbéli eltemetett csalódás vagy éppen fájdalmas korszak előjön, és úgy ahogy, de rendeződnek a történtek. A kétféle spektrum, amit ad nagyon sokat tesz hozzá az élményhez. Az egyes részek alatt már említettem, hogy melyek a kedvenc hónapjaim, de a december mellett sem tudok úgy elmenni, hogy ne akasszam rá az egyik kedvenc hónapom billogot. Úgy érzem, hogy tökéletesen lezárja a Calendar Girl sorozatot, mind a 12 hónapot és egy szeretetteljes happy endet ad az eleve rosszul induló cselekménysorozatnak, ami ahhoz vitte közelebb Miát, hogy eszkort legyen. 






"Elmosolyodik. Ez a legszebb dolog, amit valaha láttam. Ez a mosoly maga a hosszú, tengerparti séta, a legjobb vacsora, a legédesebb szeretkezés, a végtelen csók. Végre újra az én pasim, él, és visszatért, csak ő és én vagyunk most a világ közepén."

" - Nem nehéz. Itt vagy nekem, ha nem bírnám. Azt hiszem, ez a párkapcsolat lényege. A jó, a rossz és még a rémes dolgok is megszépülhetnek valahogy, ha közösen nézünk velük szembe. Egyébként is, nincs más választásunk. Együtt bármit kibírunk."

" - Te vagy az egyetlen, ami józanul tart. Ha te nem lennél, ha nem lenne a szerelmünk, nagyon mélyen lennék most. Mia, te vagy az ok, amiért kitartok, amiért élek. Miattad hiszek abban, ami vár még ránk. Az, hogy veled vagyok, egyáltalán nem nehéz. Nem jöttem volna, hogy ha nem akartam volna veled lenni."

" - Mia, te egy olyan ajándék vagy, amit sosem szűnök meg kibontogatni."

" - Csengőszó, csengőszó, Batman a Télapó! Robin iszik, Alfred főz, Joker pedig lóg, hej! - énekli Isabel teli torokból, és minden ajtón bekopog a folyosón."





Köszönöm a Libri Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 3+1 kedvezményben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése