2017. október 13., péntek

William R. Forstchen: Az utolsó nap


"A BBC híradóját hallják."


Az önjelölt kormányerők ellenében aratott győzelem után John Matherson és közössége az EMP-támadás következtében elveszett technológiák és a közrend helyreállításán munkálkodik, a kormány azonban váratlan bejelentést tesz: fontos régiókat enged át véglegesen a kínai és mexikói megszállóknak. Az alkotmány nincs érvényben többé, a hivatásos hadsereg még bevethető csapatait pedig a megmaradt államokban dúló belső lázadások leverésére vezénylik. John váratlanul egykori parancsnokával és legközelebbi barátjával, Bob Scales tábornokkal találja szemben magát. Vajon Scales tábornok is aggályok nélkül teljesíti a kormány parancsait vagy az újból egyesített amerikai nemzetért vívott küzdelem kulcsfontosságú alakjává válik? Lehetséges, hogy a szabadságjogokat folyamatosan kurtító és saját szuverenitását áruba bocsátó kormány éppen azt kapja majd, amitől a legjobban retteg: egy valódi forradalmat? A trilógia első részét az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia.

Igaz, hogy egy kötetesnek indult a trilógia, viszont én felettébb hálás vagyok azért, hogy sikerült kibővíteni még plusz két kötettel, mivel az első után is temérdek kérdés merült fel bennem, úgy ahogy a második után is, és végre úgy érzem a harmadik megadja a kérdéseimre a választ és nemcsak egyszerűen arra törekedett az író, hogy meglovalja a sikerét, hanem apait-anyait beleadott, hogy méltó befejezése legyen ez a kötet a trilógiának, s meg kell mondjam az is lett. Nem tudom elégszer hangsúlyozni kedves olvasni szerető társaim, hogy vegyétek a kezetekbe ezt a könyvet, mivel valós problémáról ír, amit akár mi is átélhetünk egyszer, nemcsak John, a történet főszereplője.

Újfent izgalmas részletekkel és nem mindennapi felfedezésekkel, újításokkal adja meg a tökéletes élmény varázsát William R. Forstchen, s nemcsak ez de a temérdek történelmi utalás és a hiteles leírások miatt lehet annyira könnyedén és annyira gyorsan haladni vele. Látszik, hogy mennyi munka áll a háttérben, a sok kutatómunka és az álmatlanul töltött éjszakák bizony meghozták a várt eredményt, mivel eddig ez a legjobb kötet, ami a sokak által úgy szeretett apokalipszisről szól, mivel mentes mindenféle vírustól és teremtményektől, ezáltal hiteles és megadja azt a képzetet, hogy akár mi magunk is lehetnénk az író által lerombolt világ túlélői és harcosai, akik küzdenek a túlélésért és azért, hogy újra civilizált életet tudjanak élni a családjukkal, a barátaikkal és rokonaikkal. A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, s az időkiesés is csak a jobban érthetőség miatt és amiatt jöhetett létre, hogy ne érezzük azt, hogy minden lényegtelen, de annál érzelmesebb jelenet ne rondítson bele a képbe, hiszen alapjáraton nem egy érzelmes kötetről beszélünk, hanem egy vérbeli harci jelenetekkel tűzdelt, izgalmas, apokaliptikus kötetről. Újra felmerülnek olyan kérdések, amikkel már találkozhattunk, mégis úgy érzem, hogy most forrt ki igazán, most lett meg az összhang, ami ahhoz kell, hogy el tudjuk engedni a trilógiát és úgy tehessük le az asztalra, hogy ez bizony tanulságos volt és reméljük, hogy velünk hasonló sosem fog megtörténni.

Az előző részekhez képest most már a teljes hangsúly John Mathersonon és az ő kis csapatán van, akik azon ügyködnek, hogy minél élhetőbb és minél kényelmesebb legyen az új világ, igen ám, de mi van akkor, ha a fejesek, akik bizony mindent túlélnek ezt nem akarják és újabb EMP-támadás fenyegeti a már így is teljesen elavult és visszafejlődött országot? Olyan titkokra és váratlan eseményekre derít fényt, amik a mai világban is simán így lennének. Tekintve okán, vegyük például azt, hogy tényleg nem tudott senki sem a támadásról? Senki sem tudott volna tenni valamit, hogy ez mind elkerülhető legyen? A fejesek és a befolyásos elitek tényleg mind odavesztek volna? Tényleg megengedték volna maguknak azt a luxust, hogy pont ők ne éljék túl? És mi van a felsőbb hatalom, a bábuk mögötti emberek családjával? Ezek, s ehhez hasonló problémák és kérdések merülnek fel, de joggal, hiszen én személy szerint elképzelhetetlennek tartom a kor technikai vívmányait figyelembe véve, hogy ne lehetett volna bármilyen támadásról előre értesülni,s ezt nemcsak én, hanem az író is így gondolja, s ezeket fejtegeti, s próbálja úgy beállítani a történéseket, hogy azok, hogy is lennének a mai világban. Végre az EMP kilétére is fény derült. Igaz, hogy az okot nem igazán ad, hogy miért, de ettől függetlenül mélyebben beleás a témába, mint eddig. 

Akik olvasták az előző köteteket azok tudják, hogy veszteségek nélkül nem lenne hihető, s ez az a pont, ahol érzelmek kerülnek a cselekmény sorai közé, hiszen egy bajtárs elvesztése mindig fájó pont, s ez is éppoly részletesen és meghatározóan kerül előtérbe, ahogy kell neki. Nincs benne fölös dráma, egyszerűen kész tények elé állít minket, s ha tetszik, ha nem bele kell törődnünk az éppen zajló harcokba és tudomásul kell venni, ha éppen elesik valaki vagy megsérül. Ennél jobban érzékeltetni sem lehetett volna, hogy mennyire is kemény tud lenni az élet, ha a mindennapi szükségleteinket valaki elveszi tőlünk,s meg kell tanulnunk a vadon törvényei által túlélni. Azt is oly jól bemutatja, hogy néha nem elég a túlélés, szerencsésnek is kell lenni, főleg ha csatába vagy éppen torkolat tűzbe keveredik az ember lánya.

Egészen a vége feléig nem voltam biztos benne, hogy mi is lesz a befejező motívum, ergo hogy sikerül e újra talpra állnia a nemzetnek vagy elindul a teljes elenyészés útja felé. Nincs az meg ebben a kötetben, hogy gyorsan írok egy happy endes véget, nem itt is kőkeményen meg kell küzdenünk nekünk olvasóknak is saját magunkkal, hogy elfogadhassuk, hogy nem egy leányregényt olvasunk és azt is el kell fogadnunk, hogy bizony az író az utolsó momentumokig tud minket kínozni és még a legizgalmasabb jeleneteknél is kétségeket ébreszteni bennünk, hogy mégis mi lesz ennek az egésznek a vége, hogy vajon John és Bob egymásra találása mennyiben járul hozzá a világ újraépítéséhez vagy éppen mennyire teszi még jobban tönkre azt. Összességében eléggé komoly írással van dolgunk, s néha ez kell is ahhoz, hogy másképp gondolkozzunk, mivel kétség sem fér hozzá, hogy a trilógia befejezése után másképp fogunk gondolkodni, odafigyelőbbek leszünk és hálásak azért, hogy nem kellett átélnünk hasonló borzalmakat, és nem kellett elveszíteni szerettünket olyan dolgok miatt, mint a fertőzés vagy a morfium hiánya. Pellengérre állítja az eddigi életünket, de ez nem is baj, mivel felkészültebbnek kell lennünk történjen bármi. Nem tagadom, hogy előhozta belőlem a készletfelhalmozós énemet és már erősen gondolkodóba ejtett, hogy mi is történne velem, ha minden amit eddig ismertem a darabjaira hullana. Elgondolkodtatásnak és figyelemfelkeltésnek tökéletes példája ez a kötet is. Szerezzétek be és legyetek felkészültek, mert sosem lehet tudni mi vár ránk holnap.







" - Mindannyian annyi mindent elvesztettünk már. Úgy szerettem Jennifert, mintha a saját lányom lett volna, szegény Jen pedig anyám helyett is anyám volt. Most meg ez. Sosem hittem volna, hogy képes leszek ennyire szeretni egy férfit."

" - Sosem értettem, hogyan zavarhatja össze ennyire az embert a terhesség. Én csak magam mellett akarom tudni a férjemet, amikor megszülöm a babám, és azt akarom, hogy együtt éljük át az összes fontos pillanatot, amelyen a kicsi majd keresztülmegy: az első mosolyát, az első igazi kacagását, amikor mászni és járni kezd, ahogy a kis ördögfióka fel-alá szaladgál a házban, és aztán egy napon..."

"Makala felállt, mire a mögötte lévő falon hirtelen lézerpont jelent meg. John azonnal lerántotta a földre, az ablaktábla pedig óriási ricsajjal tört darabokra. Makala helyén három golyó csapódott a falba."

" - A francba is, Ernie, mondták már neked, hogy nagyjából annyi érzéked van a diplomáciához, mint egy üllőnek meg egy kalapácsnak együttvéve?"

" - Lazítsatok egy kicsit, srácok! Mintha egy csapat holtsápadt zombit látnék. Kapjatok fel egy kabátot, és irány ki a friss levegőre meg a napsütésbe, még mielőtt ideér a következő hóvihar. Indulás, egy-kettő!"



Köszönöm a 21. Század Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése