2017. október 30., hétfő

Becca Prior: Talált celEB


"Ez a nap is ugyanúgy indult, mint az összes többi."


Arthur Chapman egy médiabirodalom feje. Fiatal, sikeres, és elviekben a legkapósabb agglegény a városban. De ha leveszi az álarcát, akkor inkább egy félénk, rejtőzködő fiú, aki retteg, hogy leleplezik a homoszexualitását.
Amikor véletlenül elüti a kis tacskót, nem is sejti, hogy az élete pillanatok alatt káosszá változik.
Szövevényes bűntény nyomára bukkan, majd rejtélyes körülmények között elveszti egy barátját. Nyomozni kezd az ügyben, bár tudja, hogy hatalmas kockázatot vállal.
Segítségére sietnek a Külvárosi Állatmentők, azonban az események így is nem várt fordulatot vesznek.
A szerelem is váratlanul érkezik, de Art még bizonytalan, és nehéz döntéseket kell meghoznia. Rájön, hogy más értékeket kellene szem előtt tartania, mint amiket eddig fontosnak érzett.
Izgalmakban bővelkedő, mégis kellemesen bizsergető történet, Becca Prior megszokott, nyers stílusában, sok erotikával és humorral.


Újabb Becca regény, újabb élmények. Minél többet olvasok az írónőtől, annál jobban megszeretem az írásmódját és azokat a momentumokat, amiket megelevenít előttem. Elképzelhetetlennek tartottam idáig, hogy valaki csak kiemelkedő regényeket írjon, de Beccának ez sikerült. Mindegy, hogy mit veszek tőle a kezembe, az teljesen elnyel és a végére csak egy gondolatom támad, mégpedig az, hogy mennyire imádtam és, hogy alig várom, hogy újra és újra olvashassak tőle.

A Festett testek mellett a Talált celEB áll a legközelebb a szívemhez. Témaválasztás szempontjából telitalálat volt a regény. Imádom az állatokat és a szívemen hordozom a sorsukat, s ha tehetném igazi állatfarmom lenne, ahol a kidobott és senkinek sem kell állatokat tartanám, természetesen méltó környezetben, amit megérdemelnek. Az elején elég nehezen tudtam haladni a történettel, mivel nagyon megrázott az az információhalmaz és a valós tények közlése, amivel szembesülnöm kellett, de miután ezek a részek elültek és átadták a helyüket olyan részeknek, amik nem ennyire brutálisak és szomorúak egyre jobban haladtam vele, s az utolsó 200 oldalt egy szuszra sikerült kiolvasnom. Nagy valószínűséggel már írtam, hogy melyik az eddigi legkiemelkedőbb, legkomolyabb Becca könyv, de ezt most meg kell változtatnom, mivel a Talált celEB valami elképesztően, fantasztikusan szívhez szóló, komoly és olyan problémára hívja fel a figyelmet, ami sajnos létezik, s bizony sokan szegény állatkák kárán gazdagszanak meg és élik a csillogó életüket, s nem törődnek azzal, hogy mennyi életet tesznek tönkre, és ez nemcsak arról szól, hogy állatokat kínoznak, hanem ezáltal a leendő gazdikat is, mivel egy háziállat, egy kedves, szeretett társ elvesztése mindig nehéz, és még a legkeményebb szív is sírva borul egy másik ember nyakába, hogy miért az ő kicsikéjével történt ez. Mélységesen át tudom érezni azt a problémát, amit górcső alá vet az írónő. 

Ilyen szempontból nagyon érzékeny vagyok, s ezért is érintett mélyen a téma. Nemcsak a kóbor kutyák sorsát helyezi előtérbe, hanem be is hozza a már megszokott LMBT vonalat, de nemcsak ezt, hanem végre (már egy ideje furdal a kíváncsiság) hetero párokról is ír az írónő, amire eddig szerintem ilyen mélységekben még nem volt példa, s meg is lepődtem őszintén, hogy még nem olvastam Beccától ilyet, de ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen sokszínű és, hogy milyen színes eszköztárral rendelkezik a mi csodálatos írónőnk. Egy történetet kapunk, de három szerelmi szállal. Természetesen a középpontban a meleg párosunk áll, de emellett lehetőségünk nyílik betekintést nyerni még két pár életébe, olyan párokéba, akikről amúgy nem gondoltam volna, hogy összejönnek vagy, hogy bármilyen módon is, de kereszteződni fog a sorsuk. Art és Chip nem mindennapi figurák, s ezáltal egy sajátos társadalmi rang közötti különbség is megadja a feszültséget, amit vagy áthidal az ember. vagy pedig elveszíti a legfontosabb személyt az életében.

A cselekményt alapvetően több szemszögön keresztül szemlélhetjük, viszont Art a központi karakter, ő köré épül az egész történet, ő az akinek nehéz döntéseket kell meghoznia, nemcsak a saját boldogsága miatt, hanem amiatt is, hogy jót cselekedjen és egy szerencsétlennek mondható helyzetből valami nagyszerűt, valami önzetlen dolgot építsen fel. Természetesen a coming out is szerepet kap, mint ahogy a többi Becca regényben is, viszont ennél a kötetnél sokkal nagyobb a tét, mint pár barát vagy családtag elvesztése, hiszen olyan közegbe helyezi Becca a szereplőit, akik nem közemberek, ergo már-már sztárok, hírességek, s ha nem is mindenki kap olyan hangsúlyt, mint amit érdemelne az nagyon is jól kivehető, hogy nem minden igaz, amit látunk, s sokszor a háttérben zajlanak a mocskos dolgok, és azok amiket az ember legszívesebben eltussolna.

A cselekmény akciódússága mellett és amellett, hogy nagyon szívhez szóló és komoly, én úgy érzem, hogy ennél a kötetnél érezhető először az, hogy mennyire is jól lehet keverni a különböző műfajokat, s milyen csodákat lehet alkotni belőlük. Az alapséma szerint adott egy híres médiatulajdonos, akinek minden napja ugyanolyan, amíg el nem üt egy tacskót, s meg nem változik gyökeresen az élete, mivel innentől válik csak igazán izgalmassá, kalandossá és igazivá a történet. Mind a különböző szálak találkozását, mind a logikai felépítést és a karakterek kiforrottságát tökéletesen ötvözi az írónő. Első ránézésre egy könnyed olvasmányra számítottam, igen ám, de ez ennél jóval több. Került bele egy jó nagy adag szexualitás, amit különböző forró és pikáns jelenetekkel spékel meg, s a legkülönbözőbb szituációkba csempész bele egy adag feszültséget és meglepő fordulatot, amellett hogy néha el is borzaszt és mélységes sajnálatot vált ki az emberből, hogy bizony létezik ilyen, és ez ellen tenni nagyon nehéz. Nem lehetetlen, de nehéz. Úgy íródott a kötet, hogy a Talált celEB mellett egy kezdő szerző műve is helyet kapott benne, ami szerintem nagyon ötletes és ezáltal olyanok is elolvassák Hayden Moore történetét, akik nem biztos, hogy önszántukból ezt megtennék. Még nem tudom, hogy mit tartogat a Nem játék, viszont nehéz lesz felnőni ahhoz a szinthez, amit Becca hoz kötetről-kötetre, főleg azok után, hogy immár a Talált celEB-et is ismerem és a Festett testek mellett a második kedvencem. Klisés lennék, ha újból leírnám, hogy mennyire szeretem Becca írásait, viszont ezt a kötetet is imádtam és tudom, hogy lezárt vége van, én mégis szívesen olvasnám tovább. Érdekel, hogy két teljesen különböző karakter, Art, a visszafogottnak tűnő srác és Chip, a belevaló állatmentő mire is képesek együtt.




" - Igen, de még nem találtam meg az igazit. Tudod, az a baj, hogy aki nekem tetszik, annak nem kellek és fordítva."

" - Chippel - válaszolta mosolyogva a lány. - Ahogy direkt kerülitek, hogy egymáshoz érjetek, vagy hogy egymásra nézzetek... Mégis, abban a pillanatban, ahogy összekapcsolódik a pillantásotok, vagy egy méternél közelebb vagytok egymáshoz, szinte tapintható a feszültség. Plusz, ahogy tegnap a seggét nézted, nos, az már softpornó volt, tényleg... - Art köpni-nyelni nem tudott, de Sheila még folytatta. - De nem csak te. A srác úgy néz rád, mint egy tálca habos süteményre, amit szeretne azonnal felfalni. Még a hangja is elmélyül, ha hozzád beszél."

" - Nem vagy más! - dörrent rá az apja. - Ugyanúgy szeretsz, gyűlölsz, küzdesz és remélsz, mint mások. Az, hogy egy férfi mellett érzed magad teljesnek, semmit nem jelent."

" - Aha... Céltudatos, okos, van stílusa, de nem fut a divat után, tud bánni az emberekkel, és hatalmas szíve van. Nézd meg, mára ő Art legfőbb bizalmasa..."



Köszönöm Becca Priornak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


2017. október 28., szombat

Julia Lewis Thomson: Többek szerint


"Szerettelek tiszta szívemből, de már rég nem vagy az enyém."


Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával. Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem. Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon. Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?


Maxim már a Többek általban is hatalmas kedvencem volt és extázisba kerültem, amikor kiderült, hogy bizony neki is lesz külön története. Onnantól kezdve, nem hazudok, ha azt mondom, hogy számoltam a napokat a megjelenésig. Minden egyes apró kiszivárogtatott részletért ugrottam, s ha emlékeztek még, itt a blogon is olvashattátok az előszót, amit az írónő megosztott velem. A könyvnek volt egy turnéja is, amin igaz, hogy én nem vettem részt, de nagyon is irigyeltem azokat, akik jóval a megjelenés előtt részesei lehettek az én Foxi Maxim csáberejének. Alig vártam, hogy végre én is odajussak, hogy a kezembe foghassam és átadhassam magam a cselekménynek. Az már csak bónusz, hogy dedikálta is a kötetet az írónő. Köszönöm!

Akiknek már volt szerencséjük a Többek általban megismerkedni Maximmal, azok tudják, hogy mennyire megtévesztő is tud lenni a macsós kisugárzásával, de ahogy annak lennie kell, úgy az írónő is végre megmutatta, hogy milyen is az igazi és hamisíthatatlan szőke hercegünk, aki végre felfedi magát előttünk és egy olyan oldalát mutatja meg, amiről még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Igazi meglepetések és váratlanabbnál-váratlanabb fordulatok könyve a történet. Nemcsak, hogy a múlt és a jelen darabjai váltogatják egymást váltószemszögön keresztül, de még arra is figyelt az írónő, hogy minden egyes információmorzsával egyre közelebb és közelebb vigyen minket a megoldás felé. A cselekmény ezúttal is páratlan. S ha szabad ilyet mondanom, akkor nemcsak hogy merőben eltér a Többek általtól, de még egy teljesen új oldalát is megmutatja az írónő. Míg az első résznél igazi hullámvasúton érezhettem magam, addig Maximnál egyre jobban kapkodtam a fejem, mivel minden egyes oldallal, még izgalmasabb, még frenetikusabb a történet. A leírások és az új keletű kifejezések használata teszi igazán színessé és feledhetetlenné. Nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy adjon egy fergeteges cselekményt, hanem arra is, hogy karakterfejlődést mutasson be, amellett hogy végre-valahára a főhősünk múltjára és gyökereire is megismerhetjük. Ezáltal egy teljesen új kultúra kerül szembe velünk, ahol egészen más értékrendek és normák uralkodnak, mint itt nálunk Magyarországon. Olyan orosz érdekességeket tesz bele, ami miatt mi olvasók is kedvet kapunk az ország megismerésére vagy egyszerűen csak lenyűgözve olvassuk, hogy mire is képes egy-egy kiképzett férfi, mivel akármennyire is ódivatúan hangzik, a nőknek nem sok szerepet szánnak.

Maga a kultúra is közel áll hozzám, de ami igazán felkeltette Maxim mellett az érdeklődésemet az Nastya, elvégre ki is ő és mi köze van a szívtiprónkhoz, s miket fog miatta elkövetni Maxim? Ezek, s ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem, s ahogy egyre közelebb értem a végéhez úgy kezdett a kép is teljesen kirajzolódni előttem, úgy lett szinte minden egyértelmű és világos. Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly lesz ez a kötet, de így visszagondolva, kellett ez, mivel ezáltal az írónő is egy újabb oldalát mutatja meg nekünk, amiben nemcsak azt láthatjuk, hogy mennyit is fejlődött (úgy érzem, hogy nagyon is sokat), hanem azt is, hogy hogy képes egy teljesen átlagos szoknyapecérből egy igazi tökös srácot faragni, aki miatt még jobban odavagyunk, s mi magunk is akarunk egyet otthonra, igaz csajok? 

Milyen jó is lenne, ha egy Maxim lesné minden óhajunkat és sóhajunkat, maga lenne a mennyország, főleg most hogy már megkomolyodott és végre nemcsak az élvezetek hajszolásával foglalkozik, hanem annál fontosabb dolgokkal is. Maxim mellett Nastya kap főszerepet, de be kell vallanom, hogy az elején cseppet sem győzött meg. Egyszerűen nem volt szimpatikus. Egy elkényeztetett kis hercegnőnek tűnt, aki mindig megkapja azt, amit éppen óhajt, akkor és amikor óhajtja, de ahogy egyre jobban megismertem ez úgy foszlott le róla és nem maradt más, mint a kemény és őszinte burok, s emiatt kezdtem el együtt és átérezni az életét és a döntéseinek a következményét.

Kettő nem szokványos karaktert rak egymás mellé JLT s reméli a legjobbakat, de már az elejétől lehet érezni azt a szikrát és éteri vonzást, ami átjárja a szereplőinket, s ez tudatos alakítás e vagy sem, az most lényegtelen, mivel összhatás az mindent elsöprő. Ennél jobb ellenfelet úgymond nem is adhatott volna az írónő Maximnak, hiszen általa tudja csak úgy igazán megmutatni, hogy mire is képes ő és, hogy nem biztos, hogy amit a felszínen mutat az valójában az a Maxim, akit mindenkinek ismernie kellene. Egy bizonyos ponton nem akartam hinni a szememnek, főleg Andris halála miatt, hogy megint eljátssza ezt velem az írónő, de legnagyobb elégedettségemre nem szándékozik brutális eszközökhöz nyúlni, csupán csak megmutatja, hogy bizony megcsinálhatta volna, de mégsem tette, mivel Maxim akkor az igazi, ha eleven és olyan döntéseket hoz, amik néhol szórakoztatóak, néhol pedig nagyon is felelősségteljesek és elfogadhatóak. Összességében nagyon meg vagyok elégedve a történettel, viszont el kellene ide egy második rész, mivel úgy érzem, nem is inkább feláldozom magam annak az oltárán, hogy még több Maximot olvashassak, mivel ez a pasi egy igai álom a maga által cipelt terheivel és nehézségeivel együtt. Sosem elég belőle annyi, mint amennyit ad. Több és több kell belőle. Tudom, hogy kicsit, na jó talán nagyon elfogult vagyok vele szemben, de ez van, ritkán van rám könyves pasi ilyen hatással, főleg magyar írónő tollából. Nagyon várom már a következő kötetet, legyen az akárkinek is a története. Leginkább egy újabb Maxim csodának örülnék. :)
"Ebben a másodpercben a velem száguldó autó lefékezett a betonfal előtt. Minden lelassult, majd megállt. Éreztem a hátamhoz simuló mellkasában a szíve minden egyes dobbanását, a lélegzetvételét, s ekkor az a pillanat sokkal intimebbé vált, mint amikor pusztán csak a testét élveztem. Ki kellett szakadnom abból az érzelmi hullámvasútból, amire felültetett. A közelsége felkavaró volt, pusztító, de békét és megnyugvást is jelentett."

"Legszívesebben ordítottam volna mérgemben. Jól mondta, igazi kőbunkó volt, és én önként szaladtam bele abba a késbe, amit megforgatott a szívemben."

" - De igen! Itt ülsz egész nap, vagy a lőtéren. Pedig te egy rohadt jó zenész vagy! Neked a bandádban lenne a helyed - hadarta. - Te nem egy kicseszett Amerika Kapitány vagy, és nem is valami béna Vasember. Te..."

" - Ez a kutya egy bohóc - kacagott Anna. - Maximon szocializálódott. Szerinted Dima tud neki újat mutatni?"

" - "Foxinak, mert hazavárjuk. Anna." - olvastam fel lefordítva oroszra, majd automatikusan magyarul hozzátettem: - Foxi Maxi az öreganyátok!"

" - Tudod, kicsim, az igazi kincset többnyire nem szükséges keresni. Általában véletlenül görgeti a sors az utunkba. előfordul, hogy nem megfogható. Egy érzés is lehet kincs, de akár egy személy is."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Julia Lewis Thomson írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


2017. október 22., vasárnap

Ella Steel: Sors-Döntő


"Csodálatosan szép időnk volt."


Evan Keller egy feltörekvő rock banda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai.
A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert?
Haley Benett egy elszánt, makacs fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét.
Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül.
Két szív és egy nagy szerelem.
Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat.
Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk.


Volt olyan aranyos az írónő, hogy írt nekem egy privát üzenetet, amiben megkérdezte, hogy lenne e kedvem elolvasni a debütáló regényét, s mivel eddig ő az első írónő, aki ilyenre kért és mivel a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet, egyből igent mondtam, s most hogy már el is olvastam kijelenthetem, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt köszönöm az élményt, hiszen lehet, hogy első könyves szerzővel van dolgunk, de ez mégsem érezhető.

Amilyen vékonyka a kötet, annál több meglepetést, váratlan fordulatot és tanulságot tartalmaz. A lehető legtöbb önsegítő gondolatot adja át, amit egy könyv csak adhat. Van benne minden, önismereti tanács vagy éppen csak úgy az életre vonatkozó. Ritkán mondom ezt, de nagyon sikerült meglepnie. A történet sablonossága egy pár oldal után eltűnik, mivel ez jóval több, mint egy egyszerű lány-zenész kapcsolat. Nemcsak, hogy több ennél, de még egy olyan éteri vonzás is árad a lapokból, amit ritkán lehet érezni egy alapvetően romantikus történetnél, de itt még a legapróbb, titkos megmozdulás is vonzalmakat szül, s nem is akármilyeneket. Az írónő az egyik kedvenc témámhoz nyúlt, ami nem más, mint a zenész világ, azon is belül a bandák, együttesek élete. Mivel nem olyan rég én is részt vettem egy mega-giga szuper koncerten (életem élménye volt), sokkal jobban át tudtam élni, mind a turnézással, s mind a zenei aláfestésekkel tűzdelt cselekményt. Nem volt meg bennem az, hogy nem tudom, hogy milyen is az élmény, de ha tegyük fel ezt nem tudnám, akkor sincs semmi baj, hiszen olyan természetességgel és bájjal ír az írónő, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nagyon jól szövi a szálakat, s a legnagyobb izgalmak közepette is képes még jobban vonzani a tekintetünket, mivel újabb és újabb megoldandó ügyeket és problémákat tár elénk. A maga nemében igazi kiemelkedő alkotás, s nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy ennyire erőteljes kezdet után csak bízni tudok benne, hogy a kiadók is felfedezik az írónő tehetségét és mondanivalóját, s megadják neki az esélyt, hogy ne csak magánkiadásként legyen elérhető a regénye, hanem a boltok polcain is.

A karakterek már-már élőek, olyan mintha kilépnének az oldalakról, s a lelki szemeink előtt zajlik le a cselekmény. Minden egyes érzelmet, kezdve a szomorútól egészen a viccesen, kínoson át minden megtalálható, s a legjobb, hogy ezeket képes is átadni, nemcsak felszínesen kapargatja a szívünket, hanem a legmélyéig behatol, s együtt nevetünk vagy épp bosszankodunk a szereplőkkel. A legviccesebb részek számomra egyértelműen azok, amelyekben Haley és Evan üzenetváltásait olvashatjuk, mivel egy az, hogy valamilyen szinten humorosak de még életszerűek is. S lehet, hogy elsőre az a vonzalom, ami a legelejétől megvan a főszereplőink között valótlannak tűnik, mégis hiszek benne, hogy létezik ilyen, még akkor is ha jómagam semmi hasonlót nem tapasztaltam eddig. A szerelem kifürkészhetetlen, s mindig akkor jön, amikor nem is számítunk rá.

A könnyedsége mellett komoly is marad a történet, és igaz hogy nagyon gyorsan történnek az események, mégsem az a benyomásom, hogy kihagytunk volna valamit, de az igaz, hogy azért a turnéról és a különböző állomások helyszínéről szívesen olvastam volna még. Ki tudja talán egy bővített verzióban ez majd évek múlva megvalósul, de addig is be kell érnünk azzal, amit kaptunk. Gyakran előfordul, hogy ami elsőre nagyon megtetszik történet, azt próbálom húzni, hogy jó sokáig kitartson, de ez a Sors-Döntőnél nem sikerült, hiszen akármilyen vicces vagy éppen romantikus résznél ért véget egy-egy rész, nem tudtam letenni olyannyira magához láncolt és tudnom kellett, hogy mi fog történni a következő oldalon, vagy netalántán az azt követőn. Teljesen függője lettem és nehéz szívvel vettem tőle búcsút.

De, hogy ne csak a belső tartalmat értékeljem, azt is meg kell említenem, hogy ahhoz képest, hogy magánkiadás nagyon igényes mind a borító, s mind a megjelenés. Nagyon puha a fedlap és ez a puhaság a lapoknál is meglátszik, mivel nagyon könnyű lapozni, nem kell attól félni, hogy meg fog törni a könyv gerince, hiszen ez szinte képtelenség annyira könnyen és ruganyosan lehet belelapozni és természetesen falni a sorozat. Ami a legjobban tetszett benne az talán az érzelmek megnyilvánulása és az, hogy nem köntörfalazott. Mindig azt tárta elénk, amit éppen jónak gondolt, s nem rejtette véka alá a véleményét egy-egy témával kapcsolatban. Igaz, hogy egy könyvet olvashatunk, mégis három szerelmi történettel, sorssal van dolgunk. Nem szeretnék spoilerezni, de minden ami a felszín alatt, vagy épp a levegőben lebeg megérzés az mind igaz, s biztosak lehetünk benne, hogy mindennek van megfelelő magyarázata és megfelelő oka. Nagyon logikus, s egyben következetes is, ahogy vezeti az írónő a történetet, s ezt nem lehet valakinek csak úgy tanítani, vagy annak született valaki, hogy írjon, vagy nem. S bizony Ella Steelnek írnia kell. Minél több történettel és mondanivalóval kell megajándékoznia az olvasóit, akik biztos vagyok benne, hogy akárcsak én, hogy nagyon várjuk, hogy valami újat olvashassunk tőle. Azt hiszem sikerült egy újabb gyöngyszemmel megajándékoztatnia az írónőnek, s büszke tulajdonosa vagyok az én Sors-Döntőmnek.
" - Szinte hihetetlen, hogy az a pasi hogy volt képes még így is végig énekelni és dobolni azt a dalt. Már önmagában nem egyszerű ezt a kettőt egyszerre csinálni, de így, elbambulva... le a kalappal előtte - vihogott a húgom. Már rég elvesztettem a fonalat, hogy min is mulat ennyire jól. Öt perc... az nem lehet."

"Istenem, istenem, szeretem! Nem! Dehogy szeretem, max kedvelem. Nem, ez annál sokkal, de sokkal több, ilyet én még nem éreztem férfi iránt. Ez valami komoly, ha egyelőre még nem is, de hamarosan szerelem lesz."

" Azt hittem, velem ilyen soha nem fog megtörténni. Hiába a gyerekkori álmok a hercegről, aki egy nap majd eljön értem és belém szeret, megment a rosszaktól, majd családot alapít velem. Mindig valóságként gondoltam ezekre a jövőbeli képekre, de nem is tudom, hittem-e ebben valójában. Az, hogy most itt vagyok vele, tényleg egy beteljesült álom."

" - Annyira örülök fiam, hogy egy ilyen kedves lányt találtál magadnak! Komolyan kezdtem attól félni, hogy már sosem találsz egy jóra való nőt. Köszönöm Haley, hogy megmutattad ennek a fafejű gyereknek, hogy mit jelent igazán szeretni. Szüksége volt már rád - szorította meg mindkettőnk kezét Mrs. Keller."



Köszönöm Ella Steelnek a könyvpéldányt és az élményt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


2017. október 21., szombat

Ransom Riggs: A különlegesek regéi


"Mocsokláp különlegesei igen szerényen éltek."


Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.




Amint megláttam az egyik külföldi oldalon, hogy meg fog jelenni ez a kötet azért kezdtem el imádkozni, hogy nálunk is jelenjen meg, s én is átélhessem még egyszer azt a varázst, amit a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógia alatt is átéltem. Nagyon örülök, hogy a kezembe foghatom és, hogy részese lehettem ennek a csodának. Nemcsak kívülről, de belülről is meseszép kötettel van dolgunk, s talán ennyire antiknak kinéző, de amúgy teljesen modern kötetem még nincs is a kis gyűjteményembe, de most ez is megváltozott, s egy igazi ékességet tudhatok a polclakóim között. Maga a kötet kivitelezése és megjelenése is szemet kápráztató, mivel nagyon szépen van megmunkálva, látszik a belefektetett energia, és azok a rajzok a regék előtt... imádom őket! Úgy, ahogy van gyönyörű és nagyon jó ránézni. Már ettől sokkal jobb kedve lesz az embernek. A regék többsége nagyon szerethető, és mind-mind valamilyen tanulsággal zárul, ami miatt értékessé és egyedivé válik. Minden Ransom Riggs és Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei rajongónak szívből ajánlom. Legalább olyan csodálatos élmény olvasni ezt a kötetet, mint a trilógiát, s nagyon jól ki is egészítik egymást.




Az elragadó kannibálok

Az én ízlésemnek kicsit beteg ez a novella, de nagyon tanulságos. Megmutatja, hogy a kapzsiság és a mohóság hova vezet és, hogy mennyire nem vagyunk képesek értékelni azt, amink van. A történet egyébként a kannibálok mellett olyan különlegesekről szól, akik vissza tudják növeszteni a végtagjaikat, de szigorúan csak azokat. Egy kimetszett szem vagy levágott fül soha nem nő vissza. A kannibálok meg persze ki is használják ezt és a falu lakóinak mohóságát is.

A villás nyelvű hercegnő

Ez a rege már jobban tetszik az előzőnél, főleg amiatt, hogy egy olyan hercegnőről szól, aki amellett, hogy kanima (kígyószerű pikkely borítja a hátát és villás nyelve van), nem szűnt meg ember lenni és nem alacsonyodott le azoknak az embereknek a szintjére, akik kitagadták és lebecsülték őt csak azért, mert más mint a többi. Nem szörnyszülött, hanem egy különleges hercegnő, aki nagy dolgokra hivatott.

Az első ymbryne

Ymbryne, azaz vándorsólyom. Ezáltal a rege által összetettebb képet kapunk az ymbryne fajról, azaz, akik madarak de képesek emberré változni és a hurok működésének elve is kiszélesedik. Ez az egyik legfontosabb része a kötetnek, mivel szorosan kapcsolódik az eredeti trilógiához, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeihez.

Aki szellemekkel barátkozott

Szellemekkel suttogó feelingje van, azaz a főszereplőnk, Hildy nemcsak látja a szellemeket, de képes is beszélni velük. Az eleje eléggé melankolikusan kezdődik, majd egy ponttól kezdve már inkább a szomorúság és a kétségbeesés aromája hatja át, de ahogy eddig úgy itt is a végére minden a helyére kerül és minden úgy alakul, hogy boldog, szeretetteljes legyen a vége. Eddig ez az egyik kedvencem, nemcsak a téma miatt, hanem amiatt is, hogy többlet tartalommal rendelkezik és a mondanivalóját szépen, lassan csepegteti el.

Cocobolo

Az egyik legkülönlegesebb rege. Olyan emberekről szól, akiket szólít az óceán, a távoli messzeség és az, hogy ők nem teljesen emberek, mivel képesek akaratukon kívül is, nincs választási lehetőségük, mivel előbb vagy utóbb meg fog történni, nem tudják megakadályozni, csak késleltetni, de szigetté fognak változni, s ezzel Ransom Riggs nemcsak egy természetes jelenséget mutat be (néha tényleg a semmiből emelkednek új szigetek), hanem ezt még a kínai mondavilággal is megspékeli, ami igazán különlegessé teszi, még akkor is, ha a valóságban ilyen nem létezik.




A Szent Pál galambjai

Az egyik legrövidebb rege, ami ebben a gyűjteményben található, mégis ennek is sikerült teljes mértékben lekötnie a figyelmemet azzal, hogy próbálta az író a galambok mindennapi viselkedését kicsit jobban megismertetni és egy olyan hátteret adni neki, amiben még a nagy londoni tűzvész is szerepet kapott. A rövidsége ellenére is hamar szembeötlik az összekötő rugó, ami az egymás iránti kölcsönös tisztelet és a kompromisszumkészség.

A rémálmokat szelídítő lány

Ez az egyik olyan rege, ami a furcsaságával és nem mindennapiságával vagy belopja magát az olvasók szívébe, vagy nem. Nekem túlontúl elvont volt és pont ezért nem is sikerült annyira megkedvelnem, mint szerettem volna. Maga az alapötlet nagyon tetszik, mégsem nyerte meg a szívemet. Ez az egész rémálmos dolog távol áll tőlem, de azért különleges és sokat mondó regével van dolgunk.

A sáska

A szeretetről és a gondoskodásról szól. A Szépség és a Szörnyeteg érzését kelti csak a Szépség nélkül. Adott egy különleges kisfiú, aki azzá változik, akik között szeretve érzi magát, s ha ez éppen a sáskák között van, akkor azzá változik. Tanulságos rege a szeretet erejéről és az elfogadásról. Az egyik kedvencem. A 10 novella közül ez az egyik olyan, amit érdemes nagyon körültekintően olvasni és belelátni a háttérbe is, abba hogy mi is zajlhatott le szegény Ollie-ban, a novella főszereplőjében.

Az árapály ura

Szívhez szólóan különleges és azok számára, akik szeretik a vizet, éreznek vonzódást az irányába, azok imádni fogják. Egy olyan fiú a főszereplőnk, aki irányítani tudja a vizet, de amint felfedi a képességét, egyre követelőzőbbek és egyre mohóbbak lesznek az emberek. Sose jó, amit csinál, persze eleinte igen, amint elmúlik a veszély viszont egyből őt hibáztatják a kialakult helyzetért. Úgy van megírva a rege, hogy csak a végén, az utolsó oldalakon jöjjön szembe velünk a történet megoldása és az, hogy senki sincs egyedül a Földön, mindenkinek megvan valahol a párja. Lehet bármekkora ereje is Fergusnak, még neki is szüksége van a szeretetre és arra, hogy valaki úgy fogadja el, amilyen és ne használja ki teljes mértékben a tehetségét.

Cuthbert regéje

Nem több néhány oldalnál, mégis gyönyörű mondanivalója van az odaadásról, a gondoskodásról és a barátságról. Nagyon jól tette a szerző, hogy tovább szőtte és olyan lezárást adott neki, mint amilyet megérdemelt. Főszereplőnk, Cuthbert, mint a cím is mutatja egy óriás, aki az állatok védelmezője lett, s mikor ennek a drága és szelíd óriásnak lett szüksége támogatásra, akkor a barátai hadakozva, de megjelentek s ez a lényeg, hogy mindegy, hogy mennyit kellett várnia, de idővel eljöttek és bebizonyították, hogy ők is tudnak tenni érte valamit, nemcsak fordítva. Ettől lesz méltó lezárása ennek a kötetnek ez az utolsó rege.
"- Megmutatom atyámnak, hogy igenis férjhez tudok menni! - mondta a hercegnő. - Keressük fel azt a különleges herceget!"

"Azzal szórakoztatta őt, hogy a tanítónőre grimaszolt, amit senki más nem látott, és segített neki a vizsgákon úgy, hogy megnézte a többi tanuló válaszait, és Hildy fülébe súgta őket. (Akár kiabálhatott volna is, Hildyn kívül úgysem hallotta volna senki, de biztos, ami biztos, suttogni mégis okosabbnak látszott."

" - Akar valaki a barátom lenni? Nagyon rendes vagyok, és töméntelen ijesztő történetet tudok élő emberekről, amelyeket biztosan szívesen meghallgatnának."

"- Ledolgozod! - nevetett a kapitány. - A karod olyan vékony, mint a nudli vagy a csirkeláb. Milyen munkát bírnál elvégezni?"


Köszönöm a Kossuth Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2017. október 15., vasárnap

Becca Prior: Festett testek (one)


" - Nem! - mondta határozottan Ely, és összepréselte az ajkait."


Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson. Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.
Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen. Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.
Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik. El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.
Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.
Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.
A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.



Nehezen jutok szóhoz, annyira lenyűgözően zseniális a Festett testek. Mielőtt elkezdtem volna olvasni azon gondolkodtam, hogy vajon lesz e olyan kiemelkedő, mint A tanítvány sorozat, de ez ennél százszorta jobb. Igaz, hogy nem olvastam az összes Becca könyvet, de állíthatom, hogy ez az eddigi egyik legjobb alkotása. Ha nem tudnám, hogy magyar írónőről van szó, azt hinném, hogy amerikai írta, mivel olyannyira magával ragadó, érzéki és piszkosul szexi. Minden egyes sorát és fejezetét imádtam! Teljesen elvesztem a történetben, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha elég erős lettem volna hozzá, akkor addig nyújtom az élményt ameddig csak tudom, de mivel mohó vagyok és nem akartam szüneteket tartani közbe, igazi kínszenvedés volt amikor néha-néha le kellett tennem. Nem is értem, hogy miért kell bármi mást csinálni a világon azonkívül, hogy Becca Priort olvassak, mivel legszívesebben egész álló nap ezt a tevékenységet folytatnám.

Már amikor először olvastam az írónő csoportjában az új projektjéről tudtam, hogy ha törik, ha szakad, de nekem ezt bizony el kell olvasnom, mivel magam is művészlélek vagyok, ha művész nem is. Annyira közel került a történet a szívemhez, hogy együtt lélegeztem a szereplőkkel, együtt éltem át velük a traumákat és együtt száguldottam velük a boldogság felé. Rögös úton keresztül mutatja be a történet Elijah és Leon szerelmét, de nagyon jól leszűrhető belőle, hogy bizony áldozatok és nehéz lépések megtétele nélkül nincs szerelem. Teljes odaadással és elköteleződéssel van csak értelme, s csakis akkor lesz minden elsöprő. Maga a történeti szál nagyon jól vezetett, precíz, falatnyi humorral és erotikus tartalommal fűszerezve. Már a legelején szembeötlik, hogy mennyire sokat fejlődött az írónő az első könyve megjelenése óta, mivel úgy éreztem olvasás közben, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. A hasonlatok és a szakszavak ott kerültek be a képbe, ahol kellettek. Nem voltak üresjáratok. Minden egyes apró szál és mozzanat egyre közelebb és közelebb visz a vége felé, ami egyszerre szívet melengető és szeretnivaló. Nagyon jól van kezelve a különböző szemszögek, hiszen itt már nem csak a két főszereplőnk életéből kaphatunk részleteket és mélyebb gondolatokat, hanem a hozzájuk közel állókról is, ami azért is jó, mert sokkal élőbbé, sokkal szimpatikusabbá teszi mind a cselekményt, s mind a kialakult helyzetet. Megadja azokat a rejtett információkat, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy még jobban tisztába legyünk azzal, hogy ki mit is gondol és, hogy ez miként is változik meg a történet előrehaladtával.

A háttértörténetre, a múltra is hatalmas hangsúly kerül, s nagyon jól szemlélteti, hogy miként is lehet kilábalni vagy éppen, hogy lehet magunk mögött hagyni a sötét múltat, ami beszennyezi a mindennapokat. Kapunk két olyan szereplőt, Ely és Leon személyében, akik külön-külön is piszok erősek, még akkor is, ha néha-néha elbizonytalanodnak, de emiatt is lesznek olyan élethűek és valóságosak, s együtt igazi robbanóelegyet alkotnak, akiket semmi és senki sem tud szétszedni, még a legnagyobb viharban is visszatalálnak a másikhoz. 

Be kell vallanom, hogy míg Ely már az elejétől kezdve szimpatikus volt, és a kezemen hordoztam a sorsát, addig Leon nem igazán lopta be magát a szívembe, de ahogy egyre előrébb jutottam a történetben és megláttam az igazi énjét, akit Becca sikeresen elrejtett, kezdtem megkedvelni és végre rá is azt tudom mondani, hogy szerethető figura, aki a zord külső és modor alatt, igenis gyengéd és odafigyelő.

Sokat dob a latba, hogy Ely és Leon szerelmének kibontakozását is mesterien a felszínen megbújva hozza a tudomásunkra az írónő, s ha nem is lennék elfogadó a melegekkel szemben, akkor sem tudnám azt mondani, hogy nincs meg közöttük a kémia és csak össze-vissza lett csavarva a sztori, mivel az az érzékiség és vágyakozás, ami megbújik a lapok között nagyon is átjön és emiatt is csak még kiforrottabbá teszi ezt a feledhetetlen első kötetet, amit remélek, hogy még jó sok fog követni (három biztosan), kezdve Russz-szal, aki már most hatalmas kedvencem.

454 oldal pillanatok alatt elrepült. Mire felocsúdtam volna a kábulatból, amibe a Festett testek ejtett már azzal kellett szembesülnöm, hogy ott van a lap alján a nem várt "Vége" szócska. Ez szerintem mindent elmond. Ha valamit ennyire élvez az ember, akkor az nem egyszerűen zseniális, hanem eget rengető és biztos vagyok benne, hogy még jó sokszor meg fog fordulni a kezemben, mivel tiszta szívemből tudom mindenkinek ajánlani, még azoknak is, akik alapjáraton kerülik az LMBT könyveket.

Visszakanyarodva a cselekményhez; a leírások és az aktusok most voltak talán a legszexibbek, most jött át teljesen az a szexualitás, amit a szereplők éreztek egymás iránt. Nemcsak arra van helyezve a hangsúly, hogy minél több együttlét legyen benne, hanem az is fontos szerepet kap, hogy a szereplőink ki tudjanak szabadulni azokból a béklyókból, amikbe belekényszerültek egy másik személy által, vagy amibe saját maguk vetették bele magukat, mondván hogy így lesz jó és tökéletes az életük, de nincs annál fontosabb dolog szerintem, mint hogy megtaláld azt, aki nemcsak boldoggá tud tenni, de ki is tölti a mindennapjaidat a szeretetével és a szerelmével. Ha lehetne már most olvasnám a második kötetet, annyira imádtam. S tudom, hogy eddig csak melegregényeket írt Becca, de kedvet kaptam ahhoz, hogy Heath történetét is olvashassam, s nemcsak úgy, hogy részleteket kapok, hanem teljes egészében, úgy hogy ő a történet főszereplője, s a többiek csak mellékkarakterek. Összességében letehetetlen olvasmány, ami gazdagon meg van áldva kreativitással, szerelemmel és mondanivalóval. Tudom, hogy még csak most olvastam ki, de mivel annyira megszerettem már most, hogy újra olvasom mielőtt még bármi másba vágnám a fejszémet, mivel újra át kell élnem a történetet, az Ely és Leon közti vonzalmat. Nehezen enged ki a bűvköréből, amit nem is bánok, csak azt sajnálom, hogy megint vége lesz, ah elkezdem és azt nagyon nem akarom. Tipikusan olyan a történet, aminél nem tudom elengedni a karaktereket, nem akarom hogy valaha is véget érjen. Remélem sikerült meghoznom hozzá a kedveteket és nem rettentek vissza ettől a nagyszerű olvasmánytól. Köszönöm Becca az élményt! Imádlak, de szerintem ezt már leszűrted, mivel sikerült megint elkápráztatnod. Minden elismerésem a tiéd.




" - Azt hiszem, sokat fizetnék érte, ha meztelenül tornázna nekem, Mr. Prescott, de mivel nehezen vált meg a ruháitól, most az egyszer engedem, hogy visszavonja a felajánlást."

"Chambers nem győzte nyelni a nyálát, és máris azon kattogott, hogyan kellene behálóznia ezt a félős, mégis rohadtul izgató srácot, akinek fogalma sincs rólam mire való egy ilyen csodálatos test."

"Persze! - gondolta Ely. És azt hogy felejtsem el, hogy a nyakadon olyan selymes a bőr, mint a bársony, az illatod örökre belém ivódott, és a karjaid, ahogy átöleltél, életem legerotikusabb élménye lett volna, ha nem azon vagyok, hogy le ne hányjalak..."

" - Miért ilyen vonzó egy alacsony, manóképű pasas, aki amúgy beképzelt és faragatlan? - kérdezte, inkább csak költőien."

" - Akkor a Csontvárost szeretném!
  - Na, azért azt nem mondtam, hogy árnyvadászokra is vevő vagyok... - válaszolta Heath, de a szeme körül nevetőráncok árulkodtak arról, hogy nem gondolta komolyan."



Köszönöm Becca Priornak az élményt és a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!




2017. október 13., péntek

William R. Forstchen: Az utolsó nap


"A BBC híradóját hallják."


Az önjelölt kormányerők ellenében aratott győzelem után John Matherson és közössége az EMP-támadás következtében elveszett technológiák és a közrend helyreállításán munkálkodik, a kormány azonban váratlan bejelentést tesz: fontos régiókat enged át véglegesen a kínai és mexikói megszállóknak. Az alkotmány nincs érvényben többé, a hivatásos hadsereg még bevethető csapatait pedig a megmaradt államokban dúló belső lázadások leverésére vezénylik. John váratlanul egykori parancsnokával és legközelebbi barátjával, Bob Scales tábornokkal találja szemben magát. Vajon Scales tábornok is aggályok nélkül teljesíti a kormány parancsait vagy az újból egyesített amerikai nemzetért vívott küzdelem kulcsfontosságú alakjává válik? Lehetséges, hogy a szabadságjogokat folyamatosan kurtító és saját szuverenitását áruba bocsátó kormány éppen azt kapja majd, amitől a legjobban retteg: egy valódi forradalmat? A trilógia első részét az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia.

Igaz, hogy egy kötetesnek indult a trilógia, viszont én felettébb hálás vagyok azért, hogy sikerült kibővíteni még plusz két kötettel, mivel az első után is temérdek kérdés merült fel bennem, úgy ahogy a második után is, és végre úgy érzem a harmadik megadja a kérdéseimre a választ és nemcsak egyszerűen arra törekedett az író, hogy meglovalja a sikerét, hanem apait-anyait beleadott, hogy méltó befejezése legyen ez a kötet a trilógiának, s meg kell mondjam az is lett. Nem tudom elégszer hangsúlyozni kedves olvasni szerető társaim, hogy vegyétek a kezetekbe ezt a könyvet, mivel valós problémáról ír, amit akár mi is átélhetünk egyszer, nemcsak John, a történet főszereplője.

Újfent izgalmas részletekkel és nem mindennapi felfedezésekkel, újításokkal adja meg a tökéletes élmény varázsát William R. Forstchen, s nemcsak ez de a temérdek történelmi utalás és a hiteles leírások miatt lehet annyira könnyedén és annyira gyorsan haladni vele. Látszik, hogy mennyi munka áll a háttérben, a sok kutatómunka és az álmatlanul töltött éjszakák bizony meghozták a várt eredményt, mivel eddig ez a legjobb kötet, ami a sokak által úgy szeretett apokalipszisről szól, mivel mentes mindenféle vírustól és teremtményektől, ezáltal hiteles és megadja azt a képzetet, hogy akár mi magunk is lehetnénk az író által lerombolt világ túlélői és harcosai, akik küzdenek a túlélésért és azért, hogy újra civilizált életet tudjanak élni a családjukkal, a barátaikkal és rokonaikkal. A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, s az időkiesés is csak a jobban érthetőség miatt és amiatt jöhetett létre, hogy ne érezzük azt, hogy minden lényegtelen, de annál érzelmesebb jelenet ne rondítson bele a képbe, hiszen alapjáraton nem egy érzelmes kötetről beszélünk, hanem egy vérbeli harci jelenetekkel tűzdelt, izgalmas, apokaliptikus kötetről. Újra felmerülnek olyan kérdések, amikkel már találkozhattunk, mégis úgy érzem, hogy most forrt ki igazán, most lett meg az összhang, ami ahhoz kell, hogy el tudjuk engedni a trilógiát és úgy tehessük le az asztalra, hogy ez bizony tanulságos volt és reméljük, hogy velünk hasonló sosem fog megtörténni.

Az előző részekhez képest most már a teljes hangsúly John Mathersonon és az ő kis csapatán van, akik azon ügyködnek, hogy minél élhetőbb és minél kényelmesebb legyen az új világ, igen ám, de mi van akkor, ha a fejesek, akik bizony mindent túlélnek ezt nem akarják és újabb EMP-támadás fenyegeti a már így is teljesen elavult és visszafejlődött országot? Olyan titkokra és váratlan eseményekre derít fényt, amik a mai világban is simán így lennének. Tekintve okán, vegyük például azt, hogy tényleg nem tudott senki sem a támadásról? Senki sem tudott volna tenni valamit, hogy ez mind elkerülhető legyen? A fejesek és a befolyásos elitek tényleg mind odavesztek volna? Tényleg megengedték volna maguknak azt a luxust, hogy pont ők ne éljék túl? És mi van a felsőbb hatalom, a bábuk mögötti emberek családjával? Ezek, s ehhez hasonló problémák és kérdések merülnek fel, de joggal, hiszen én személy szerint elképzelhetetlennek tartom a kor technikai vívmányait figyelembe véve, hogy ne lehetett volna bármilyen támadásról előre értesülni,s ezt nemcsak én, hanem az író is így gondolja, s ezeket fejtegeti, s próbálja úgy beállítani a történéseket, hogy azok, hogy is lennének a mai világban. Végre az EMP kilétére is fény derült. Igaz, hogy az okot nem igazán ad, hogy miért, de ettől függetlenül mélyebben beleás a témába, mint eddig. 

Akik olvasták az előző köteteket azok tudják, hogy veszteségek nélkül nem lenne hihető, s ez az a pont, ahol érzelmek kerülnek a cselekmény sorai közé, hiszen egy bajtárs elvesztése mindig fájó pont, s ez is éppoly részletesen és meghatározóan kerül előtérbe, ahogy kell neki. Nincs benne fölös dráma, egyszerűen kész tények elé állít minket, s ha tetszik, ha nem bele kell törődnünk az éppen zajló harcokba és tudomásul kell venni, ha éppen elesik valaki vagy megsérül. Ennél jobban érzékeltetni sem lehetett volna, hogy mennyire is kemény tud lenni az élet, ha a mindennapi szükségleteinket valaki elveszi tőlünk,s meg kell tanulnunk a vadon törvényei által túlélni. Azt is oly jól bemutatja, hogy néha nem elég a túlélés, szerencsésnek is kell lenni, főleg ha csatába vagy éppen torkolat tűzbe keveredik az ember lánya.

Egészen a vége feléig nem voltam biztos benne, hogy mi is lesz a befejező motívum, ergo hogy sikerül e újra talpra állnia a nemzetnek vagy elindul a teljes elenyészés útja felé. Nincs az meg ebben a kötetben, hogy gyorsan írok egy happy endes véget, nem itt is kőkeményen meg kell küzdenünk nekünk olvasóknak is saját magunkkal, hogy elfogadhassuk, hogy nem egy leányregényt olvasunk és azt is el kell fogadnunk, hogy bizony az író az utolsó momentumokig tud minket kínozni és még a legizgalmasabb jeleneteknél is kétségeket ébreszteni bennünk, hogy mégis mi lesz ennek az egésznek a vége, hogy vajon John és Bob egymásra találása mennyiben járul hozzá a világ újraépítéséhez vagy éppen mennyire teszi még jobban tönkre azt. Összességében eléggé komoly írással van dolgunk, s néha ez kell is ahhoz, hogy másképp gondolkozzunk, mivel kétség sem fér hozzá, hogy a trilógia befejezése után másképp fogunk gondolkodni, odafigyelőbbek leszünk és hálásak azért, hogy nem kellett átélnünk hasonló borzalmakat, és nem kellett elveszíteni szerettünket olyan dolgok miatt, mint a fertőzés vagy a morfium hiánya. Pellengérre állítja az eddigi életünket, de ez nem is baj, mivel felkészültebbnek kell lennünk történjen bármi. Nem tagadom, hogy előhozta belőlem a készletfelhalmozós énemet és már erősen gondolkodóba ejtett, hogy mi is történne velem, ha minden amit eddig ismertem a darabjaira hullana. Elgondolkodtatásnak és figyelemfelkeltésnek tökéletes példája ez a kötet is. Szerezzétek be és legyetek felkészültek, mert sosem lehet tudni mi vár ránk holnap.







" - Mindannyian annyi mindent elvesztettünk már. Úgy szerettem Jennifert, mintha a saját lányom lett volna, szegény Jen pedig anyám helyett is anyám volt. Most meg ez. Sosem hittem volna, hogy képes leszek ennyire szeretni egy férfit."

" - Sosem értettem, hogyan zavarhatja össze ennyire az embert a terhesség. Én csak magam mellett akarom tudni a férjemet, amikor megszülöm a babám, és azt akarom, hogy együtt éljük át az összes fontos pillanatot, amelyen a kicsi majd keresztülmegy: az első mosolyát, az első igazi kacagását, amikor mászni és járni kezd, ahogy a kis ördögfióka fel-alá szaladgál a házban, és aztán egy napon..."

"Makala felállt, mire a mögötte lévő falon hirtelen lézerpont jelent meg. John azonnal lerántotta a földre, az ablaktábla pedig óriási ricsajjal tört darabokra. Makala helyén három golyó csapódott a falba."

" - A francba is, Ernie, mondták már neked, hogy nagyjából annyi érzéked van a diplomáciához, mint egy üllőnek meg egy kalapácsnak együttvéve?"

" - Lazítsatok egy kicsit, srácok! Mintha egy csapat holtsápadt zombit látnék. Kapjatok fel egy kabátot, és irány ki a friss levegőre meg a napsütésbe, még mielőtt ideér a következő hóvihar. Indulás, egy-kettő!"



Köszönöm a 21. Század Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2017. október 6., péntek

R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom - Nő pánikban


"Tíz évvel ezelőtt váratlanul rosszul lettem."


Betegséget humorral kezelni Képes-e az ember egy kemény, embert próbáló pszichés nyavalya kellős közepén kinevetni saját magát? R. Kelényi Angelika szerint igen, sőt, neki a gyógyulásban is segített, hogy öniróniával szemlélte saját problémáját. Pedig nem volt könnyű dolga. Pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra. Aztán egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába. Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, nyersen, fanyar humorral.
Az agyam eldobom R. KELÉNYI ANGELIKA Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt író első könyve volt. A napló új ruhát kapott, és tartalma is jócskán kibővült valós, humoros, néha megdöbbentő részletekkel. Az új kiadással az olvasók a szerző életének egy meghatározó szeletét vehetik a kezükbe.


Eddig csak a történelmi-romantikus oldalát ismertem az írónőnek, s azt is szerettem meg, de örülök, hogy engedtem a csábításnak és ennek hála felfedeztem Angelika humorosabb, szarkasztikusabb oldalát is, mivel Az agyam eldobom amellett, hogy igazi útikalauz a pánikbetegség területén, meg van áldva kellő önkritikával és öniróniával is, ami letehetetlenné teszi.

Bővített kiadásról van szó, de nekem még így is túl rövid volt olyan gyorsan végeztem vele. Tartalmilag természetesen teljesen rendben van, de én még nagyon szívesen olvastam volna belőle jóval többet, mivel engem nagyon is szórakoztatott amellett, hogy komoly is maradt. Annyi kettősség van ebben a kötetben, amit persze pozitívan értek, hogy csak na és nem hiszem el, hogy nem került hamarabb a kezembe a kötet. Akik hasonlóan pánikbetegséggel küzdenek azoknak nagyon jó kilábalási pont lehet, mivel magam is ismerek olyan személyt, aki sajnos pánikbeteg és nagyon is meg tudom érteni azokat a kis furcsaságokat, amikről Angelika is ír, mivel tényleg van úgy, hogy az ember még a saját árnyékától, az ő kis szentélyében is fél valamitől, és ez a félelem annyira lebénítja, hogy nem kap levegőt és mindenféle betegségeket kitalál ahhoz, hogy ne kelljen sehová se mennie, se iskolába, se dolgozni, se máshova. Egyben nagyon szomorú is, hogy ezeket át kell élnie egy embertársunknak, mégis engem az őszinteségével és a szókimondóságával teljesen meggyőzött. Megszerettem ezt az oldalát is az írónőnek, s megmutatta hogy mennyire színes egyéniség is, ami az írást jelenti, s mint maga ember is roppant szórakoztató lehet vele az élet.

Ez a kötet egy napló, ami mindent részletesen, egészen a kezdetektől kezdve leír, hogy hogyan is alakult ki a pánikbetegség, mik voltak az első jelei, s ami nekem a legszimpatikusabb volt amellett, hogy kijött belőle Angelika, hogy ezáltal több esélye lehet annak, aki ebben a betegségben szenved, mivel kézzelfogható, élő példát mutat, hogy bizony minden csak akarás kérdése és újra lehet valaki normális, és nem fog úgy metrózni, hogy megállónként leszáll, hanem egyben végigcsinálja az egészet, ha a fene fenét is eszik.

Emellett útmutatást is ad, főleg a végefelé s az a sok humor és önkritika, amivel olvasás közben találkozhatunk, kárpótol mindenért, minden egyes kínért, amit átéltünk, mivel bizony nem sétagalopp ez a kötet az érzelmekre nézve, mégis mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani, hogy adjanak egy esélyt a kötetnek és mélyedjenek el benne teljes mértékben, hiszen csodálatos ez az egész, amit az írónő véghezvitt és hatalmas tisztelet jár azért is, hogy ezt a rögös utat másokkal is megosztotta, ezáltal megmutatva azt, hogy soha nem lehet tudni, hogy mikor jön el az a pont, amikor minden visszakerül a normális kerékvágásba és ott folytatódik, ahol folytatódnia kell. Persze a barátok és a család támogatása roppant fontos, ezt is sikerült kellőképpen kihangsúlyozva megmutatnia az írónőnek, hogy nem légből felkapott szöveg, hanem maga a valóság.

Az őszintesége páratlan. Teljesen odáig vagyok érte, mind a könyvért, s mind Angelikáért is. Köszönöm. Nemcsak a saját nevemben, hanem azokéban is, akik a könyv hatására fognak majd változtatni és kijönni újra a valóságba és újra fel fogják fedezni a hétköznapi csodákat.




" - Nem teszed ezt veled, Tesó. Az a szőnyeg maga a pokol, hidd el! Napi takarítást kíván, meg fogsz tőle őrülni! - válaszoltam minden lebeszélő képességemet bevetve."

"Ma reggel rájöttem, hogy képtelen leszek bejárni a munkahelyemre. Így, simán, biztosan nem fog menni. Nem szállhatok ki a metróból minden megállóban! Pedig már tegnap is, legszívesebben menet közben kiugrottam volna. Kell a pszichiáter! Adjon valami gyógyszert, ez így nem mehet tovább!"

"Ki akar egy szobanövénnyel járni? Én nem akarnék, az biztos, és nem várhatom el mástól sem, hogy akarjon. Pillanatnyilag sokkal kevésbé vagyok jó fej, mint amikor F. megismert. Szóval, ha hosszú ideig leszek ilyen nyomorult, akkor esélytelen, hogy kibírja. Ezt senki sem bírja ki, csak egy mazochista."

"Na, bakker! Tegnap értelmes lénynek látszottam, ma meg alkalmasnak. Én, a precíz, lelkiismeretes. Tisztára betojok! Ezek a cseh kettőt nézik?"

"Mi, emberek, a macskák szolgálói vagyunk. Ezt ők tudják. A Föld a macskák bolygója."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!