2017. szeptember 22., péntek

Dee Dumas: Marokkói szerelem



"Forró szél fúj a sivatag felől, nem enyhíti az óceán hűvös vize sem."


Colette-et, a francia hastáncosnőt egy arab férfi iránt fellobbanó szerelme a varázslatos Kelet világába repíti. Egy igazi tündérmese veszi kezdetét, Colette és Abdul villámgyorsan össze is házasodnak. Azonban hamarosan kiderül, hogy az újdonsült férj bizony nem mindig alkalmaz tisztességes eszközöket céljai elérése érdekében, így a tündérmese pillanatok alatt rémálommá válik: a nő szerelme rettegéssé és gyűlöletté alakul át, sőt az élete is veszélybe kerül.Vajon létezik kiút ebből a reménytelennek tűnő helyzetből? Van-e maradása Colette-nek a Kelet kapujában? Áthidalható-e a szakadék a kultúrák között? Lehet-e még újra boldog, akár másvalaki oldalán? Hogyan teljesedik ki Colette története egy generációval később?

Dee Dumas izgalomban, szerelemben, drámában és fordulatokban gazdag kalandos regénye a 2014-es első megjelenés sikere után ezúttal a történet folyatásával kiegészülve, dupla terjedelemben kalauzolja el olvasóit a mesés Keletre, ahol bármi megtörténhet.


Nagyon érdekes volt Az Arab után olvasni egy hasonló témát feldolgozó kötetet, szintén egy magyar írónő tollából. Kezdem egyre jobban beleásni magam az egzotikusabb országok kultúrájába és mindennapjaiba, s ez nagyon tetszik. Ezúttal is sok újdonsággal szembesülhettem a Marokkói szerelemben. Olyan szabályok és törvények ütik fel a fejüket a kötet lapjain, amikről eddig még nem is hallottam, de nagyon jó volt megismerkedni ezekkel az újdonságokkal, még akkor is ha nem éppen örömteli pillanatokban került rá sor.

Elég régóta szemezgettem már a könyvvel, de nem igazán voltam biztos benne, hogy fel vagyok e én készülve egy újabb utazásra a kelet világába, de nem bántam meg, hogy esélyt adtam a kötetnek, sőt szeretettel várom a legújabb Dee Dumas kötetet is, ami már meg is érkezett hozzám a mai napon, ami remélem, hogy legalább olyan izgalmas lesz, mint a Visszatérés Marokkóba, mivel aki megvásárolja a kötetet, nemcsak a Marokkói szerelmet ismerheti meg, hanem a már említett folytatást is, amit az írónő évekkel később írt hozzá, s ez meg is látszik. Míg az első öt fejezeten lehet érezni az elfojtott, nem eléggé kifejező stílust, addig a rákövetkező öt fejezet nagyon nagy pozitív meglepetés volt a számomra. De kezdjük az elején. Látom a fantáziát az eredeti történetben, és nincs is sok baj vele, csak nekem olyan üresnek tűnik, annyi zug van, amit ki lehetne még jobban tölteni. Már az elején is nagyon hamar beindulnak az események, és van bennem egy kis félsz is ezzel kapcsolatban, mivel hiányoltam belőle a lépcsőzetességet és azt a meghatározó élményt, amit elvártam volna tőle. Természetesen így is élvezhető, de nem egy leányálom. Ezzel szemben a folytatás úgymond igazi felüdülés volt, már csak azért is, mert baromi sokat fejlődött az írónő, és ez nagyon is jót tett a történetnek, bár az még mindig elmondható, hogy lehetett volna több hangsúly a részleteken és egyes, kényes témákba vagy éppen párbeszédbe, megszólalásba és nézeteltérésbe jobban bele lehetett volna menni és kifejteni ezeket. Negatívumként csak ennyit tudnék kifejteni, mivel  amúgy nagyon életszerű, nagyon megható történettel állunk szemben, ami attól sem riad vissza, hogy lerántsa a tudatlanok szeme elől a leplet és feltárja azt, hogy a kelet varázsa nemcsak jó lehet, hanem maga a pokol is, ha a rossz emberrel kerül össze az ember lánya.

Nem tudom, hogy megtörtént eseményeken alapszik e az első rész, de akár lehetne. Nagy örömömre szolgált, hogy a komor és már-már túl komoly bevezető után egy lágyabb, tündérmeseszerűbb rész következik, amivel csak még jobban lehet azonosulni és teljes mértékben beleveszni az olvasásba. Hihetetlenül gyorsan lehet vele haladni. Ez leginkább a cselekmények pörgősségének tudható be, de nagyban hozzájárul az is, hogy próbált az egyszerűségre és az érthetőségre törekedni az írónő, aki egyébként nagyon jól dolgozta fel és formálta a saját képére az információkat s ezeket úgy adta át nekünk, hogy az kézzelfogható és teljes mértékben érthető és emészthető legyen. A második résznél már éreztem, hogy kezdi megtalálni azt a hangot és dinamikát Dee Dumas, ami a későbbiekben hozzásegíti majd ahhoz, hogy igazán fergeteges és letehetetlen különlegességeket tegyen a magyar könyvpiacra. Nagyon nagy fantáziát látok benne.

Maga a helyszín varázslatos. Eddig sose akartam elmenni Marokkóba, vagy éppen valamelyik olyan országba, ahol az iszlám vallás uralkodik, most mégis kedvet kaptam, hogy bejárjam azokat a helyeket és helyszíneket, ahol megfordulnak a szereplőink. Mesés helyszínt sikerült választani, s azt is hozzátenném, hogy a már ismert Az Arab sorozathoz cseppet sem hasonlít, lehet hogy ez pont az eltérő, már-már engedékenyebb helyszín miatt van, vagy egyszerűen nem akart az írónő elrettenteni senkit, mindenesetre tetszett, hogy finoman adagolta az információkat, bár azért volt egy-két olyan esemény, ahol csak kapkodtam a fejem és nem igazán értettem, hogy most akkor mi is történik. Ezt főleg az első rész befejezése és a második kezdete között éreztem, mivel konkrétan nem hittem a saját szememnek, hogy ezt így, ilyen formában képes volt megcsinálni Dee és konkrétan átejteni, hogy azért várjam csak ki a végét, hiszen nem minden úgy van az, ahogy az kinéz.

A karaktereket nem sikerült feltétlenül megszeretnem, igazából nem nagyon került közel a szívemhez Colette, a főhősnőnk, aki nem egyszer követett el olyan baklövést, ahol a legszívesebben már lelöktem volna egy lépcsőn, csak hagyja abba a meggondolatlanságát és gondolkozzon el azon, hogy mit is csinál. Ez valamelyest amúgy javult a második részben, bár azért még voltak érdekesebbnél-érdekesebb dolgai. Rajta kívül elég sok női karakter került közel a szívemhez különböző okok miatt, de akik olvassák vagy már olvasták a kötetet azok biztosan értik, hogy kikre is gondolok itt. Nemcsak Rasha, Amal, Atifa, Hadiya, hanem Ismahan és Khadija is érdekes személyiségek, s szívesen meghallgatnám a történeteiket. Aztán ott van a két férfi karakterünk: Omar és Abdul. Nagyon érdemes odafigyelni rájuk, mivel nem biztos, hogy az ígéretes külső szép belsőt is takar. Összességében örülök, hogy olvashattam a kötetet és a kezdeti hiányosságok ellenére is csak ajánlani tudom, mivel ad egy: kevesen írnak a hazai íróink közül ebben a témában, ad kettő: izgalmas és a legfontosabb, hogy képes teljesen kikapcsolni. Ezek után és a kisebb szívrohamaim után, miután azt olvastam, hogy x és x évvel később, remélem egy napon újra előveszi Dee Dumas ezt a történetet és tovább szövi, ezáltal megadva a mellékkaraktereknek is a szereplési lehetőséget.






" - Tudom, hogy nem vagy arab nő. Te európai vagy... - nyelt egyet, majd így folytatta: - Szeretlek, jobban a szélnél, amely hosszan öleli a fát. Szeretlek, mintha te élnél helyettem, egy életen át. Colette de la Fuente, megtisztelnél azzal, hogy elfogadod e gyűrűt igaz szerelmem jeléül, és hozzám jönnél feleségül? - kérdezte."

" Milyen buta voltam, amikor azt hittem, hogy a férjem egy sima kereskedő! Európában az ilyet stricinek hívják. Egy stricihez mentem feleségül."

" - Csakhogy beléd szerettem. Nem akartam, hogy ez így történjen, mégis megtörtént. Nem akartam neked ártani. Szeretlek, Omar Hasszán. Nem a herceget, hanem a férfit szeretem benned. Azt az embert, akivel sétáltam a palota kertjében, aki engem nézett, amikor tanítottam a húgát táncolni, aki folyton utánam koslatott, aki..."

" - A bátyám szeret téged, ezt sosem tudta letagadni. Egyszerűen csak borzasztóan megbántottad, s most haragszik rád. Meg kell békélnie, s minden rendben lesz - válaszolt."





Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése