2017. szeptember 1., péntek

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó (Az vagy nekem 3.)


" - Most másképp lesz, Maggie, esküszöm."


Gyerekként szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről, szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal, és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.

Brittainy C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!







Az írónőnek már az Elements-sorozat első két részével is sikerült megnyernie magának, de ez a harmadik, ez valami eszméletlenül szívbemarkoló, szomorú és egyben szerethető is. Imádtam! Ennél jobbat talán még életemben nem olvastam. Darabokra törte a szívemet olvasás közben, de ahogy haladtam a vége felé úgy tapasztotta vissza a darabokat, majd újból letört belőle, és a végére sokkal nagyobb lett az a szív, mint volt. Nem tudom, hogy képes erre az írónő, de képes belelátni az emberek lelkébe és azokat megmozgatni, történeteket írni az életről, a felnőtté válásról, traumák átéléséről és magáról a szerelemről.

Akik még nem kezdték volna el, azok gyorsan pótolják be, mert ez egy olyan kötet, amit mindenkinek olvasnia kellene. Általa nemcsak, hogy magunkba nézünk, de olyan magasságokig és mélységekig repülünk, ami elképesztő és eget rengető. Több mint 400 oldalon keresztül marcangolja a szívünket, de megéri, hiszen a végére mi magunk is megtisztulunk és másképp látjuk magát az életet és a múltunkat, az emlékeinket is. Nagyon inspiráló és egyben szívet tépő is. Alapvetően három részre oszlik a történet. Minden részben más és más kerül előtérbe. Az első rész arra szolgál, hogy megismerjük a főszereplő lány, Maggie korai életét és azt a mindent megrázó élményt, ami arra sarkallta, hogy félelemben és csendben élje le a további életét. A második részben már a legsötétebb árkokat és gondolatokat is megismerhetjük, de itt immár a tinédzser Maggie-vel kerülünk szembe, aki még mindig a megrázkódtatások és traumák utóhatása miatt eldugottan, a külvilágtól elszigetelten éli mindennapjait, s a napjait Brooks, a szomszéd srác és egyben legnagyobb szerelme színesíti és teszi elviselhetőbbé.

Már kitalálhattátok, hogy a harmadik részben a felnőtt Maggie-vel kerülünk szembe, aki való igaz, hogy még mindig retteg, de már elindult a gyógyulás útján és ebben a részben temérdek meglepő fordulattal és még több szomorúsággal, majd elengedéssel és feldolgozással van dolgunk. Ez a legszebb része a történetnek, mivel végre élettel teli és megannyi csodát rejt magába. A történet szépsége, hogy úgy kalauzol el minket  végső megoldás felé, hogy közben többször is összetöri a szívünket, többször késztet megállásra, többször ad reményt és még többször ríkat meg bennünket. A maga páratlan módján nyűgöz le és egyben borzaszt is el amiatt, hogy mit is kellett átélnie egy életvidám lánynak, s ez hogyan változtatta meg gyökeresen a saját és a körülötte élők életét is.

A másik főszereplőnk, hasonlóan a többi Brittainy C. Cherry regényhez, egy pasi aki szintén traumától szenved, mégis megtalálja ez a két traumától szenvedő szív egymáshoz az utat, s ettől lesz annyira szívet melengető és káprázatosan megrázó. Brooks gondolatait kevesebbszer hallhatjuk, de ez mit sem számít, mivel már a kezdetek-kezdetén belopja magát az olvasói szívekbe az a kisfiú, aki volt, miatta tudtam, hogy ameddig jelen van baj nem lehet. Igen ám, de még én sem számítottam arra, hogy eljön az amikor nem ő az erősebb, hanem Maggie, és bizony az élet vele sem kivételez. 

A cselekmény iszonyatosan magával ragadó. Sikerül százszázalékosan átadnia azt, amit szeretne. Igazából elég nehéz beszélnem róla, mivel annyira az elevenembe talált, hogy nem igazán találom a szavakat, de azt tudom, hogy az idei nyaram alatt ez az egyik legmeghatározóbb olvasmányom, s talán még életemben nem olvastam ennyire különleges kötetet. Az írónő minden egyes kötetével lenyűgözött eddig, de a Csendfolyó viszi a pálmát mind közül. Ez az ami a legjobban összetört és utána készségesen épített újra. Minden elismerésem az írónőé. Keveseknek sikerül ennyire meghatározó történetet írnia.

Maggie és Brooks szerelme fájdalmasan gyönyörű. Mind a jó, s mind a rossz oldalát bemutatja a szerelemnek, az egymásra találásnak és egy olyan kötelékről, ami sohasem szakad el, történjék bármi. Brooks és Maggie is képes kilépni a maga építette világból csak azért, hogy a másik újra megtalálja az utat, amire rá kell lépnie,s  ehhez mindent meg is tesznek, hogy a másikat segítsék. Ha kell csend veszi körül őket, ha kell idő, s ha kell elég csak 5 perc, ami képes mindent megváltoztatni és más színben láttatni a világot, segít meglátni mindenben a reményt, a továbblépés lehetőségét, még akkor is ha ez nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnik.

Nem volt semmi sem túlbeszélve, vagy éppen kevésbé érintve. Mindenből annyit adott amennyire szükségem volt, és még akkor is megérintette a lelkemet és a szívemet, amikor a legszívesebben a falhoz vágtam volna a kötetet, hogy mégis mit vétkezett Brooks és Maggie, amivel azt a sok szenvedés és kínt kellett átélniük, de még így is folytattam tovább, és milyen jól tettem, mivel az elevenemre tapintott és magával repített a megérdemelt boldogság felé. Egy ilyen kaliberű történetnél elvárás a happy end, és ezt szerencsére meg is kaptam. Nem tudom mi lett volna velem, ha a sok szenvedés még több szenvedésre talál. Talán még jobban összetörtem volna, és úgy érezném, hogy nincs igazság a Földön, de szerencsére nem így történt, és ezért nagyon hálás vagyok az írónőnek. S ha a történet nem is lopta volna be egyből magát a szívembe, ami nem így volt, mert szerelem volt minden kínjával együtt, akkor ott az utószó, ami megintcsak összeroppantott, de legalább minden értelmet nyert és megkaptam arra a választ, hogy hogyan is tud ilyen zseniálisan  fogalmazni és ilyen fájdalmasan írni a hőn szeretett írónőm. Minden elismerésem az övé. Le a kalappal előtte, hogy ezt így ilyen formában volt képes létrehozni. Ha tehetitek tényleg olvassátok el!






"Attól, hogy megláttam ezt a picike mosolyt, belehasított a mellkasomba a fájdalom. Behunytam a szememet, és miközben Flo Ridát hallgattunk, hagytam, hogy az én könnyem is kicsorduljon. Nem tudom, miért, de ha Maggie elsírta magát, azonnal sírnom kellett nekem is."

"Igazi szerelmet érdemelt volna olyasvalakitől, aki jóképűnek találta a féloldalas mosolyával és az éles eszével; és aki értékelte, hogy szavak nélkül is olyan kiválóan kommunikál."

" - Maggie May - suttogta Brooks megtört hangon. - Hogy voltál rá képes? Hogy tudtad összetörni, majd ugyanabban a pillanatban összeragasztani a szívemet, csupán egyetlen csókkal?"

"Egy nap arra ébredsz, Mágnes, hogy el akarod hagyni a házat, amelyben élsz, és felfedezőútra indulsz. És nem fogod elaprózni, Maggie May. Az egész világot látni akarod majd. Azon a napon, amikor először lépsz ki a házból, és először szippantasz bele a kinti levegőbe, és ott leszek melletted, hogy biztosan rám találj. És tudod, miért? Mert én akarok megmutatni neked mindent. Segíteni akarok neked abban, hogy minél több dolgot kipipálhass a kívánságlistádról. Meg fogom neked mutatni az egész, hatalmas világot."

"Mosolyogva odaléptem hozzá. Ő még nem tudta, hogy az én életem legszebb, legnagyobb kalandja ő maga. Ő jelentette számomra a legszebb utazást, a horgonyt, amely mindig megmutatta, hol van az otthonom. Letette a táblát a padlóra, és megfogta a kezemet."




Köszönöm a Libri Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 5%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése