1610-ben, egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának? R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.
Nagyot
sóhajtottam, és felhagytam a látóhatár fürkészésével. Megfordultam, és
beleütköztem Marianiba, aki valamilyen oknál fogva hangtalanul a hátam mögé
settenkedett. “A szívbajt hozza rám ez az ember” - morgolódtam, de azért
megállapítottam, hogy a tenger kékje közel sincs annyira mély és ragyogó, mint
a férfi szemei.
– Egy
órán belül kikötünk.
Bólintottam,
és bosszúsan néztem rá.
– De
előbb, látom, meg akar ölni kegyelmed. Majd’ vízbe vetettem magam ijedtemben.
– Annyira
elmerengett, hogy azt sem vette volna észre, ha ágyúzzák a hajót - húzta el a
száját.
– Úgy
jár, akár a macska, hirtelen felbukkan, és halálra rémít!
– Inkább
azt mondja meg, min gondolkodott el annyira, hogy nem vett észre? Jó ideje
figyelem, és egy cseppet sem érkeztem halkan, csak kegyed nem hallotta a
gondolataitól a lépteimet.
Összevontam
a szemöldökömet, és kutatva néztem rá. Nem vettem észre gúnyt a hangjában,
inkább aggodalmasnak tűnt. Nyilván arra gondolt, hogy a múltbeli eseményeken
töprengtem.
–
Kegyelmednek könnyű az érkezés, hisz hazatér, nekem azonban minden idegen lesz,
még az ételek is.
Aztán
végignéztem magamon.
– És
nézze csak! Hát hogyan járulhatnék én kegyelmed édesanyja elé ebben a
koszos-foltos ruhában? Azt fogja gondolni, hogy valami koldusasszonyt szedett
össze idefelé jövet.
Megcsóválta
a fejét.
– Nem úgy
ismerem, mint akit összezavar az öltözéke. Láttam én már gatyába kötve is
kegyed szoknyáját… - elmosolyodott, de mosolyában keserűséget éreztem. Tudtam,
hogy a szörnyű múlt minden egyes apró eseménye, még a nevetséges kis epizódok
is fájdalmat okoznak. Nem csak nekem, neki is.
– Hagyjuk
ezt, nem akarok gondolni rá. - Lehunytam a szemem. - Én most a jövőmre
figyelek, mert ha a múlton töröm a fejem, az életem fabatkát sem ér.
Ezt
mondtam ugyan, de a pilláim alatt egy könnycsepp kifurakodott, és végigszaladt
az arcomon. Dorottya emlékét hiába próbáltam eltemetni. A mondás, hogy az idő
minden sebet begyógyít, úgy hittem, csupán önmagunk becsapása, ámítás, hogy
továbbhaladhassunk az úton, melyet a jóisten kijelölt a számunkra. Úgy éreztem,
soha, de soha nem leszek képes a szívembe éles késként hasító fájdalom nélkül
gondolni a nővéremre.
Felnéztem,
és összekapcsolódott a tekintetünk. Mariani sötétkék szeme sem ragyogott már,
komolyan pillantott rám. Néhány másodpercig úgy éreztem, hogy csupán
ketten vagyunk a hajón, eltűnt a legénység, s mi újra szövetségesek voltunk.
Nem csak egy nő és egy férfi, hanem társak, akik kizárólag egymásra
számíthatnak. Társak és bűnösök, tele veszteséggel, önváddal.
– Sajnálom - hajtotta le a fejét.
Ebbe az
egyetlen szóba sűrítette minden szánalmát irántam, és önmaga iránt. Hisz
akaratunkon kívül váltunk egy irdatlan összeesküvés részévé, és elszenvedőivé.
Nem tettünk semmit, amivel kiérdemeltük volna, hogy látnunk kelljen testvéreink
halálát. Valóban csupán porszemek vagyunk, melyeket arra sodor a szél, amerre
akar, és hiába próbálunk szembeszállni vele, erősebb nálunk…
Köszönöm R. Kelényi Angelikának az exkluzív részletet. Ha még nem rendelted volna elő ide kattintva megteheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése