2017. március 2., csütörtök

Julie Cross: Tempest - Förgeteg


"Szóval, igaz. Képes vagyok időutazást tenni."

2009-et ​írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni. Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat. Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.


Újabban sikerül kifognom azokat a történeteket, amik igazi élményt nyújtanak úgy, hogy közben teljesen beszippantanak és gazdagabbnál-gazdagabb jelenetekkel örvendeztetnek meg. A Tempest-et már a megjelenéskor kinéztem magamnak, főleg amiatt érdekelt, hogy elég régen olvastam időutazós történetet és igazság szerint mindig is szerettem, ha új megközelítésben láthatok már ismertnek vélt jelenségeket. 

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája óta eddig ez az egyetlen olyan hasonló történet, ami igazi szórakozást nyújt, ami tele van akcióval és számos megoldani való rejtéllyel, titokkal. Lehet, hogy furcsának fog tűnni, de borzasztóan örülök, hogy a kiadó saját borítót tervezett, mivel egyáltalán nem fog meg az eredeti, nem képes arra, hogy felhívja a figyelmemet. Viszont a magyar kiadás borítója képes erre, de nem csak erre, hanem arra is, hogy 417 oldalon keresztül fenntartsa az érdeklődésemet. Iszonyatosan erős kezdet ez, el sem tudom képzelni, hogy ha ez ilyen erős, fenomenálisan érdekes és szórakoztató, akkor a többi kötet milyen lehet. Miután elolvastam néhány fejezetet éreztem, hogy nem fogom tudni majd letenni és azt gondolni, hogy tanulnom kellene vagy éppen ebédelni. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, mivel nem tudtam letenni. Nem nyugodtam addig, amíg a végére nem értem és azt nem mondhattam magamnak, hogy mégis hol a fenébe van már a következő kötet, olyannyira magával ragadó és izgalmas.

A történet egy olyan sztorihoz sem hasonlít, amit eddig olvasta a témában. Sikerült valami újat, valami forradalmit nyújtania, ami miatt mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani, hogy olvassa el. Egy teljesen új korszakot nyit meg az időutazással kapcsolatban.

Jacksont, a történetet és a cselekményt is behálózza a bizonytalanság, a titok és a kiszámíthatatlanság. Nagyon tetszett, hogy nem csak ide-oda utazgatott a főszereplő, mint azt nagyon sokan tennék, hanem próbálkozott, feszegette a határait, hogy valójában mire is képes és miért képes ilyenekre, miben más ő mint akár Holly, vagy Adam, akik a bizalmasai és jó barátai. A múlt megismerésével nemcsak, hogy eddig ismeretlen információkkal szembesülhetünk, hanem esélyt is jelent arra, hogy Jackson olyan dolgokat tegyen meg, amire az adott múltbeli időpontban nem volt képes és emiatt gyötri a lelkiismeret, hogy nem volt elég jó testvér és bárcsak ő halt volna meg.

S ha ez még nem lenne elég, az utazgatásaival valami megtörik benne és olyan dolgokat képes a birtokába venni, amire eddig nem volt képes. Minden megváltozik számára. Már senki sem az, akinek gondolta. Nem tudhatja, hogy mikor fog kitudódni egy újabb titok, ami mindent felborít, amit eddig ismert. Az is relatívvá válik, hogy mi a jelen, hiszen képes megváltoztatni a bázist. Az is lehet, hogy a jelen a múlt vagy éppen a jövő. Nagyon izgalmas, ahogy haladunk előre a történetben, mivel nem tudhatjuk igazából, hogy mi is fog kisülni a végén, hogy vajon Jackson képes lesz e arra, amire eddig nem, és megváltoztatja e a jelent, jövőt; őszintén már magam sem tudom, hogy mi számít a jelennek, de pont ezért is annyira letehetetlen, annyira izgalmas. Fergeteges.

Az különösen tetszik, hogy Julie Cross arra is szánta az időt, hogy a történések kavalkádjába azt is beleépítse, hogy miért is más Jackson, mint a többiek és, hogy kik is azok az IE, vagyis az Idő Ellenségei. De mindezek mellett kellő romantika is vegyül a történetbe, ami csak még jobban felperzseli a környezetet.

Én személy szerint már nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon Jackson sikerrel jár e el és, ha igen: sikerül e változtatni azon a jövőképen, amit Emily mutatott neki, aki szinte végig jelen volt, mégsem tűnt olyan fontosnak az olykor-olykori feltűnései, de én éreztem, hogy nem szabad szem elől tévesztenem. Pörgős, izgalmakban bővelkedő új kedvencet avattam, hála az írónő fantasztikus képzelőerejének és azért, hogy nem hagyta, hogy eltűnjön a kötet a sok ezer másik kötet mellett.




"Értettem, hogy egy Adamhez hasonló alakot, miért bűvöl el annyira, amire képes vagyok, de én nem tekintettem ezt rendkívüli tehetségnek. Csak a természet játékának. Mégpedig elég rémisztő játéknak."

" - Holly, egy szűk nadrágban keringőző fickóról képzelődsz, aki a Rómeó és Júliát suttogja a füledbe. Ez fennhéjázás a javából. A korunkbeli srácok esetében már akkor mákod van, ha eléred, hogy a jelenlétedben ne köpködjünk és ne vakargassuk a golyóinkat."

" - A romantikus regényeket író nők, akik nem létező férfi hősöket szerepeltetnek a műveikben. Emiatt életidegen elvárások eresztenek gyökeret a csajokban - állapította meg Adam."

"Pár pillanatra eltűnt az őrült, zűrzavaros életem összes velejárója, és önmagam lehettem, Jackson Meyer. Átlagos fickó, aki örömmámorban úszik attól, hogy talán igazából érdeklődik iránta a lány, akit szeret. Bár figyelmesen akartam eljárni Hollyval, hogy ne kerüljek túl közel hozzá, attól még jólesett ezt hallani. Holly boldoggá tett... Ami most nem volt éppen egyszerű feladat."

" - Szóval - folytatta Jenni -, az első ugrás előtt egyetlen hosszú, vastag faágnak képzeld el az életüket. Amikor megtörténik az ugrás, az ágdarab lehasad, és más irányban növekszik tovább."

" - Szóval, nem félsz három méter magasban a hintaállványon sétálni, de megijedsz attól, hogy megcsókolj? - ugrattam."

" - Mindig  a megfelelő pillanatban fogtad meg a kezemet, és a legtökéletesebb időpontban csókoltál meg. Mintha így közölted volna azt, amit képtelen voltál kimondani. De tudtam, hogy végül a szavak is megjönnek."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése