2017. február 6., hétfő

Melissa Landers: Összefonódva


"Helló, földlakók!"


Miután ​megmentették a világaik közötti szövetséget, Cara és Aelyx végre egy kis nyugalomhoz jutottak. A kis szigeten napokat tölthetnek azzal, hogy kagylókat gyűjtenek a parton, és éjszakákat egymás karjaiban. Azonban ez az idilli állapot nem tart túl sokáig… Az egyezség, amelyet a Föld és a L'eihr kötött, olyan ősi erőket keltett életre, amelyek pusztulással fenyegetnek. Az Aribol, a titokzatos őrök, akik a csillagközi béke fenntartásáért felelősek, megfenyegetik a galaxist, és mindennek okaként a szövetségre hivatkoznak. Megparancsolják, hogy egy hónapon belül mindenkinek vissza kell térnie a saját bolygójára a saját világa fajtársaihoz, nem lehet keveredni, vagy a kipusztulás lesz mindkét világ végzete. Ketyeg az óra, Aelyx és Cara pedig csapatot toboroz a Földön, és megpróbálják megoldani a rejtélyt: kik az Aribol tagjai, mit akarnak, és mi az igazi oka annak, hogy a két bolygó szövetsége ennyire feldühítette őket. Ahogy a feszültség tetőfokára hág, Aelyxnek és Carának keményebben kell harcolnia, mint valaha. Nemcsak a kettejük jövőjéért, hanem világaik megmentéséért.



Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szomorú is vagyok meg örülök is, hogy megtudhattam hogyan végződik Aelyx és Cara története. Rossz, hogy vége van és a búcsú is szomorú, de olyan élményt sikerült nyújtania az írónőnek, amit eddig az előző két kötet olvasása közben sem éltem át.

Mindig fájó szívvel veszem kezembe a záróköteteket, hiszen tudom, hogy vége és nem lesz több rész, mégis most kivételesen örülök, persze nem annak, hogy vége, hanem azért, mert a trilógia legjobb darabja. A legizgalmasabb, ebben a kötetben annyi mindenre fény derül és annyi minden megváltozik, hogy csak szeretni lehet. Már nem (csak) a szerelem áll a középpontban, hanem az együttélés, egy magasztosabb cél is. Cara és Aelyx immár felnőttek és komoly döntések előtt állnak, amik nemcsak az ő jövőjüket változtatja meg, hanem másokét is. Központi figurává válnak egy nagyobb játék tábláján, s csak rajtuk múlik, hogy mit is kezdenek ezzel.

A kezdeti idill nagyon hamar elromlik, amit sajnáltam, viszont ha nem így történt volna nagyon sok mindenre homály borulna és minket olvasókat is furdalna a kíváncsiság. Az összetartozás, a két faj együtt élése is központi szerepet játszik. Már nemcsak emberek és l'eihrek vannak, hanem a telepesek révén lehetőség van kevert párok létének is, amit előtt nem néztek jó szemmel. 

Az aribolok létezésének is fontos szerep jut, nélkülük nem lenne izgalmas és célratörő a regény mondanivalója, hiszen ha az egymás mellett élés nem hozza meg a kívánt együttműködést, együttélést mi tehetné meg, ha nem egy olyan ellenség, ami mindkét fajt fenyegeti? És ehhez még jön természetesen Jaxen és az ő szentimentalitása.

Bárki, aki tökéletes, lenyűgöző, mindent söprő, csavaros, élményekben gazdag zárókötetet keres az megtalálja az Összefonódva személyében. Az elejétől a végéig izgalomban tart, nem ereszt és még könnyes búcsút is kicsikar belőlünk. Minden részlet, leírás pontos és olyan párok létét, kialakulását okozza, amik már nagyon is értek, és tényleg nem lehet másnak, mint tökéletesnek tituálni. 

A történet ezúttal is páratlan, lenyűgöző, s egyben szívfacsaró is, hiszen vége, ennyi volt. Ami nekem a legjobban tetszett az az, hogy szinte az utolsó döntő pillanatokig nem lehettem biztos benne, hogy micsodák is az aribolok, hogy mi a gyenge pontjuk, ha van egyáltalán és, hogy hogyan fogja Melissa Landers zárni a kötetet.

Nagyon megható, ahogy a szálakat szövi az írónő, ahogy próbálja mindenkinek megadni a happy endet, amit megérdemelnek. Emiatt is, annyira szerethető, mivel ritkán kap az ember második esélyt. A karakterek is érettebbek, felelősségteljesebbek, komolyabbak, mégis megmaradt bennük az a gyermeki szépség, ami végig jellemezte őket. De emellett új oldalukról is megismerhetjük őket és olyanok kerülnek előtérbe, akik eddig hátraszorultak vagy éppen nem volt lehetőségük kiteljesedni. Tudom, hogy vége, de én azért még kíváncsi lennék, hogy a kolónián élő telepesek hogyan élnek ezután és úgy összességében mennyien jelentkeznek még telepesnek, és hogy mi lesz ezután a szerelmespárokkal és a fajok együttélésével.





"A diákcsere oly sokáig elszakította a L'eihrtől, hogy egészen elfelejtette, hiába is keresné itt Cara világának élénk színeit. Belekerült egy évbe, mire hozzászokott a földi lombok smaragdzöldjéhez, mostanra azonban szinte hiányoztak neki."

"- Alig egy órája vagyok ezen a bolygón, és máris megpróbálnak eltenni láb alól. Ezt nevezem! - felelte a fiú."

" - Feltéve, hogy az aribolok nem irtják ki mindkét fajt, továbbá, hogy te is jelentkezel a telepre, őt pedig ráveszed a főváros elhagyására, lehet valamennyi esélyed."

" - Minket a halál sem választhat el egymástól. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy mindig visszatalálok hozzád."

"- Őket is kinyírná- csóválta a fejét Aelyx. - Azt kívánod tőlem, hogy vessem kockára a l'ihanom, a nővérem és a legjobb barátom életét. Nos, ebbe semmi szín alatt nem megyek bele!"

"Annyira szerette azt a helyet, hogy még a tengerikagyló-gyűjteményét sem hozta magával. A kagyló ottléte volt a biztosíték, hogy visszatér a telepre, abba a csodás életbe, amelyet megteremtett magának. Olyan hevesen küzdött ennek a jövőnek a megvédéséért, hogy közben mindent elvesztett... valamennyiük számára."

"- Élni szeretnék. Ezeknek az utolsó időknek minden egyes percét annyi tűzzel és szenvedéllyel akarom megtölteni, hogy ne hagyjak ki semmit. Mikor az aribolok megérkeznek, két középső ujjammal, mosolyogva üdvözlöm őket, hiszen egyetlen nap alatt többet éltem át, mint ők fognak valaha is, miközben istent játszanak évezredeken keresztül olyan nyomorultakkal, mint a népem."

" - Azon a napon tudtam meg, hogy szeretlek, amikor először fogtam meg a kezedet. Ettől kezdve csöppnyi kétségem sem volt az érzelmeimet illetően."


Köszönöm a Maxim Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése