2017. február 22., szerda

Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai


"A jelöletleneket a régi iparnegyedben akasztották."


Megmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?
Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.
Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.


Azt hittem, hogy már lecsengett a vámpírláz és nem lesz még egy olyan történet, ami teljesen magával ragad és beszippant. Olyan ez a kötet, mintha a Van Helsing és a The Walking Dead sorozatokat ötvözte volna az írónő felturbózva izgalommal és sajátos világképpel, ahol minden bizonytalan és végleges.

Julie Kagawa neve nem ismeretlen számomra, mivel a Vastündérek sorozatával egyszer már sikerült levennie a lábamról és elvarázsolnia. Nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen is lehet az általa alkotott vámpírvilág, hogy képes lesz e olyat alkotni újra, ami maradandó és egy teljesen új dimenziót tár fel a vámpírok kultuszával, létezésével kapcsolatban. Sikerült egy olyan sajátos világot alkotnia, ahol mindennek és mindenkinek megvan a helye és a célja. A vámpírok különböző kasztok szerint élnek. Mindenki felett áll egy bizonyos herceg, aki a vámpírvárost uralja. Ők, mivel több vámpírváros és maroknyi herceg létezik, a legerősebbek és a legidősebbek is a fajukból. Nehéz legyőzni őket, de semmi sem lehetetlen, csak bízni kell magunkban.

A rangban alattuk foglalnak helyet a kettes típusú vámpírok, majd őket követik a hármas típusúak, a korcsok. A kettes típusú vámpírok különlegessége, hogy a hercegek nemzik őket és csak ezek a hercegek képesek nem korcsokat létrehozni. Ez mind egy Vörös Tüdő vírusra vezethető vissza, ami nemcsak az embereket, hanem a vámpírokat is jócskán megtizedelte és megváltoztatta. 
Az a világ, amit az írónő alkotott páratlan, hiszen nemcsak a jelenre fektet hangsúlyt, hanem arra is, hogy megismertesse az előzményeket, azt, hogy milyen is volt egykoron a világ és, hogy végül milyen lett a vírus tombolása után.

Nemcsak a vámpírok életére volt hatással ez a vírus, hanem az emberekére is. Őket két csoportra oszthatjuk: a jelöltekre és a jelöletlenekre. Ebből már elég sok minden kikövetkeztethető, de hogy minden teljesen egyértelmű legyen azt is mondhatnám, hogy vannak a vámpírok szolgái és azok az emberek, akik mindent önállóan, önszántukból csinálnak, nincsenek elnyomva, de sanyarú sorsuk ellen tenni nem igazán tudnak. Ezeket az információkat már az elején megkapjuk, s azért is tetszik ennyire a történet, mivel minden egyes apró, de annál fontosabb részletet, momentumot megoszt velünk az írónő annak érdekében, hogy tisztázódjanak a fejünkben az információk és szabad véleményt nyilváníthassunk.

A történet olyannyira magával ragadó, hogy szinte észre sem veszi az ember, hogy mennyit halad vele és mire lapozna tovább kénytelen rájönni, hogy ennyi volt és várhatja a folytatást. Imádtam, hogy ahol kellett brutális volt, tényközlő, izgalmas, rejtélyes és nem egy-két helyen megmutatta az igazi énét. Nemcsak azt mutatja be, amit minden vámpíros filmnél, esetleg könyvnél szajkóznak, hogy nem is olyan rossz dolog vámpírnak lenni, hanem azt is, hogy milyen amikor az éhség és a vérszomj átveszi az elme felett a hatalmat. Ezeket mind egy olyan lány szemszögén keresztül tárja elénk, akinek sanyarú sorsa ellenére sem viselkedik nyafogósan, aki mindent megtesz a túlélés érdekében. Egész érdekes karaktere van Allie-nek, hiszen emberként nem tudott olyan hatást gyakorolni rám, mint vámpírként. Iszonyat erős, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Tisztelem amiatt, hogy végig erős karakterként jelen volt és még, ha a helyzet úgy hozta is, ő nem adta fel, küzdött és az a lelki vívódás, ami végbe ment nála és ahogy legyőzve folytatta az útját csodálatra méltó. Igazi badass karakter, aki elsőszámú kedvencemmé vált.

Ahogy Allie hozzászokott az új életéhez és ahogy folytatja az útját... le a kalappal. Igaza van, mivel te választod meg azt, hogy ki akarsz lenni: szörnyeteg vagy egy vámpír, aki ellenáll és leküzdi a mindennapos kísértést. Külön köszönet illeti amiatt az írónőt, hogy igazi vámpírokat alkotott, hogy sötét tulajdonságokkal ruházta fel őket és nem próbálta úgy beállítani őket, mintha jóságosak lennének. Allie mellett Zeke nagy kedvenc lett, és nemcsak a belső tulajdonságai miatt, hanem azért is, mert nem engedte, hogy egy téveszme, egy erősebb akarat megváltoztassa és olyanná formálja, ami nem ő, hanem egy vak, egy megszállott. A világ felépítésével nagyon megvagyok elégedve, igaz hogy vannak benne olyan visszatérő elemek, amiket nem mondanék újdonságnak, mégis a maga nemében egyedi és megismételhetetlen. Egy teljesen új korszakot nyit meg, ami nem engedi elfelejteni, hogy miért is voltam néhány éve odáig a vámpíros történetekért. Köszönöm az élmény Julie Kagawa.




" - Szóval nem maradt senkid, aki miatt vissza kellene menned - nyugtázta Kanin egy bólintással. - Remek. Ez megkönnyíti a dolgunkat. Hogyan halt meg az édesanyád?"

" - Hányszor kell még elmondanom? - kérdezte Kanin sötét pillantást vetve rám. - Te most már vámpír vagy, nem ember. Te vagy a farkas, és ők a bárányok. Erősebb vagy, gyorsabb és vérszomjasabb, mint amilyenek ők valaha is lesznek. Ők jelentik a táplálékot, Allison Sekemoto. És legbelül, hiába is viaskodsz magaddal, mindig is így fogsz rájuk tekinteni."

"Majdnem megbotlottam egy törött dobozban. Egy másodpercig azt hittem, rosszul hallottam. Azt mondta, hogy Édent keresik? Nem vagyok vallásos egyáltalán, de még én is tudom, mi az az Éden. Hogy minek kellene ott lennie."

" - Az isteni vadász - cukkoltam, ahogy kiosontunk a hátsó ajtón a kertbe. - Fél kézzel leterít egy őrjöngő vaddisznót, simán elbánik a veszettekkel, de egy idős nőtől összetojja magát."

" - Allie, te egy gyönyörű, egzotikus szépségű vámpírlány vagy egy katanával. Kettőnk közül nem én fogom felhívni magamra a figyelmet."

" - Azt hiszem, kedvellek - mondta a fejét rázva. - Nagy kár érted. Biztos, hogy nem gondolod meg magad? Az emberek időnként unalmasak tudnak lenni."

" - Légy óvatos! - suttogta és elhúzódott. Hirtelen azt kívántam, bárcsak több időnk lett volna együtt, bárcsak ne tűnt volna el minden jóság és fény a világból, hogy a Zeke-hez és a hozzám hasonló furcsa párok valahogy megtalálhassák a saját Édenüket."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése