2017. február 2., csütörtök

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem


"1946-ban a Brit Haditengerészetnél végső szakaszába került a hadifeleségek háború utáni elszállítása."


1946-ban ​járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől. A négy főszereplő – Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret – egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki… A világszerte méltán rendkívül népszerű Jojo Moyes ebben a megtörtént eseményeken alapuló, érzelemgazdag regényében is mesteri ügyességgel szövi egymásba a történet szálait. Olvasói ismét bátran a szereplők útitársául szegődhetnek, a közös utazásban bizonyosan nem fognak csalódni.



Jojo Moyes írásait a Mielőtt megismertelek kötete kapcsán ismertem meg. Nagyon tetszett, ahogy szavakká formálja a mondanivalóját és emiatt nagyon kíváncsi lettem, hogy mit rejteget még. Utánanéztem a magyarul megjelent köteteinek és a Tengernyi szerelem tűnt a legszimpatikusabbnak. 

Igazából ami megfogott benne az az, hogy valós, megtörtént eseményt mesél el, aminek a bemutatása nagyon sok munkával járhatott és pont emiatt is volt annyira szép a történet. Szeretem ha egy író/írónő veszi a fáradtságot és nemcsak egy random ötletet valósít meg, hanem olyat aminek van valamennyi valóságalapja is. A Tengernyi szerelem pont ilyen, mivel ténylegesen megtörtént, hogy Ausztráliából százak mentek Angliába csak amiatt, hogy a háború végeztével együtt legyenek a férjeikkel. Igaz, azt nem értem, hogy miért az ausztrál nőknek kellett Angliába menniük, amikor Ausztrália sokkal szebb, egzotikusabb és több rejtegetnivalót, felfedezetlen vidéket hordoz a felszínén. A történet nagyon szerethető ennek ellenére is. Egy cseppet sem érződik az rajta, hogy tényeket közöl, mivel minden egyes kis apró részlet fontos információkat tartalmaz a szempontból, hogy megértsük az 1946-os év felvilágosult eszméit, szokásait és öltözködését, divatját.

Mondhatnám, hogy csak a négy főszereplő számít, de nem, mivel minden egyes karakter tesz azért, hogy ez a kötet összeálljon és teljes képet mutasson arról, hogy hogyan is történtek a mindent meghatározó események. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Jojo Moyes nagyon ügyelt arra, hogy ne csak a dolgok jó oldalát mutassa be, hanem a rosszat is, hiszen ahol több mint 600 nő van és ehhez képest jóval kevesebb férfi, olykor-olykor megtörténhetnek olyan dolgok is, amiknek a kor erkölcseihez mérten nem szabadott volna. 

A karakterek igazi egyéniségek, akiknek mind-mind megvan a saját története, mégis lehet közülük választani, hogy kik szimpatikusak és kik nem. A főhangsúly Frances-en, Avice-en, Jean-en és Margareten van, akik minden tekintetben különböznek egymástól, mégis együtt utaznak a Victoria fedélzetén, ahol a népes társaságot különféle programokkal és versenyekkel szórakoztatják a tervezett 6 hetes út során.

Margaret mindenki kedvence, hiszen nagyon hamar sikerül megtalálnia mindenkivel a közös hangot, de én azért felelőtlennek tartom a kiskutyus miatt. Jean cserfes, kamaszlány, aki még nagyon sok mindenre nem áll készen, többek között erre a hajóútra sem. Avice a gazdag lány, aki nem tűri el a visszautasítást és persze a személyes kedvencem Frances, aki sötét múltját hordozza a vállán.

A történet különlegessége, hogy a megöregedett Frances meséli el az események fonalát az unokájának, s egészen az utolsó sorokig nem lehetünk biztosak benne, hogy milyen sors várt rá a megérkezés után. Egy kicsit Titanic feelingje van, de nagyon szerethető. Egy utazás, ami mindent megváltoztathat. Vajon szükség van rád? Van kihez menned? Fognak várni a megérkezéskor? Annyi rejtély és titokzatosság. Érdemes elolvasni!




" - Mit akarsz tudni? Azért van itt, hogy védelmezze a brisbane-i vonalakat. Nem teszi méltóvá a kezemre az, hogy oltalmazza a hazánkat, kockára teszi az életét sok ezer kilométerre az otthonától, csak hogy megvédjen minket a japánoktól?"

" - Mit érdeklik a nőket a szabályok? Ahol férfiak és nők élnek szorosan egymás mellett, ott baj lesz."

" - Mire elhagyja Ceylont, már valószínűleg talál magának egy másik fiatal tökfilkót. Egy ilyen csinos lány... - vigyorodott el. - Szerintem ezek az ausztrál lányok nem túl válogatósak, az a lényeg, hogy valaki kimentse őket a jó öreg farmról, a juhok közül."

" - Ne haragudjak, de micsoda? Jaj, ne csináld már, Frances! Semmi értelme, hogy mind a ketten petrezselymet áruljunk. Csörögj egyet, ahogy a kedvenc barátnőnk mondaná. Jean kedvéért."

" - Mi a fenét tudok én Angliáról? Mit tudok igazából Joe-ról meg a családjáról? A kisbabákról? Még a szerencsétlen kutyámról se tudtam gondoskodni... - hajtotta le a fejét."


Köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése