2017. február 20., hétfő

Borsa Brown: Az Arab szeretője


"Anya nagyon sír, nem ért meg."


Érzelmes ​és sokkoló.
Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.
Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.
Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.


Nem lehet elég felkészült arra az ember, amit ez a kötet nyújt. A könyv szépsége, hogy mindegy milyen sorrendben olvassuk a sorozatot, ez a kötet mindent meghatározó lesz, hiszen olyan szomorú, de közben gyönyörűséges is. 

Bevallom őszintén, hogy féltem elkezdeni, mivel, aki már olvasta Az Arabot az nagyjából sejti, hogy mit is fog kapni. De, amit ténylegesen kap az ember arra nem lehet felkészülni sem lelkileg, sem emberileg. Belülről szed szét darabokra, olyan gyönyörűen fájdalmas. Az Arab ideje alatt Csilla nem nagyon lopta be magát a szívembe, de ahogy egyre jobban belemélyültem a történetbe, úgy éreztem egyre közelebb magamhoz a karakterét. Már nem csak azt láttam, hogy csapodár, megcsaló, hanem azt is, hogy mi volt minden tett, megmozdulás mögött. Különleges történet arról, hogy egy 21 éves egyetemista hogyan is kényszerül felnőni és ezáltal bölcsebbé válni. Nagyon örülök, hogy az írónő nemcsak említés szintjén, hanem kidolgozottan, kínkeservesen őszintén, de elénk tárja azt a mindent meghatározó tényt, hogy milyen is Csilla valójában, hogy mikkel is kellett eddig szembenéznie rövid élettartama alatt, s számomra ez kellett ahhoz, hogy lássam az igazi, az egyetlen és feledhetetlen lány nővé, majd anyává érését. Az ahogy Borsa elénk tárja a szenvedélybetegség és a halál mindennapi arcát túlontúl fájdalmas ahhoz, hogy ne nyíljon meg teljesen a lelkünk, s ne fogadjuk be teljes mértékben. 

Egyrészt borzasztóan sajnáltam, hogy Csillának ennyit kellett szenvednie, hogy nem csak a haldokló anyukájával kellett foglalkoznia, akinek a rák követeli az életét, hanem még ott van neki az alkoholfüggő apja is, akivel beszélni nem lehet, akinek csak ritkán vannak józan pillanatai, de azok sem örömteliek, s még ott van az öccse is, Balázs, aki súlyos drogfüggő, de nem képes ezt beismerni. Fájt látni, ahogy Csilla szenved és ahogy várta a halált, ami az anyukáját követelte.  Már-már azt éreztem, hogy túlságosan fájdalmas és nem tudom folytatni, de mégis... tudtam, hogy csak akkor lesz teljes az élmény, ha minden sort, fájdalmat én is átérzek. 

Az Arabban csak említés szintjéig, de jelen van az, hogy Csilla kapcsolatban él. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ki is az a szerencsés vagy szerencsétlen, már magam sem tudom, aki ott van Csilla mellett, amikor annak szüksége van a támogatásra, egy olyan pontra, ami állandó. Tamás karaktere nem azt hozta, amire számítottam, hiszen figyelmes, odaadó, kedves. Azt jobban el tudtam volna fogadni, ha olyan valakinek törik darabokra a szíve, aki nem ennyire szimpatikus és gyengéd. Felettébb sajnálom, hogy neki kellett bűnhődnie amiatt, hogy Csilla nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent valójában a szerelem fogalma.

Az ahogy fel lett építve a történet túlságosan is valóságos, hiszen a legtöbb nő sem tudja, hogy milyen is az igazi Szaúd-Arábia, a vallás, a politika és a család szentsége. Ezt sikerült úgy bevezetni, hogy az megállja a helyét, élethű és kézzel fogható legyen. Igazából minden úgy volt tökéletes, ahogy, de azért nem egyszerű elfogadni, hogy lehetett volna minden másképp. Sőt... nemcsak másképp, hanem kevésbé ennyire fájdalmas.

Az sem mellékes, hogy csodaszép a borító, a történet mégsem ezt sugallja, hiszen sötét, körülöleli a halál, ami bármikor, bárkire képes lecsapni mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Nemcsak Csilla, de Gamal karaktere is más megvilágításban tűnik fel, már nem csak a milliomos herceget látni benne, aki teljesen el van szállva magától és azt hiszi, hogy övé a világ, hanem az apát, a szerelmes, de szenvedő férfit is.




"  - (...) Egy férfi, akire támaszkodhatsz az életedben, a legfontosabb, Csillus! Ezt jegyezd meg! Erős nőnek kell lenned, de engedd meg magadnak olykor, hogy egy mankóra támaszkodhass. Különben egy idő után elfogy az erőd! Ha valami jobb vár rád, akkor menj! Tedd meg! Sose legyenek kétségeid!"

"Miért kell ezt kihozni belőlem? Miért van az, hogy a legtehetősebb emberek sohasem akarnak fizetni a magamfajtának? Azt hiszik, nekik minden alanyi jogon jár."

"Sosem értettem azt a fajta áradozást, hogy valakinek a párja a másik fele. Én így éreztem magam egésznek, ha volt Tamás, ha nem. Gamal nélkül most meg csak fél vagyok. Az a legnagyobb őrület az egészben, hogy ezt az embert mindössze pár napja ismerem."

" - Jaj, Csillus! Szerinted a szerelmet mióta érdekli, hogy te akarod-e vagy sem? Az csak úgy jön, és tarol. A legváratlanabb pillanatokban."

"Mondd, hogy engem szeretsz, elválsz, csak én kellek. Akkor a tied vagyok. Azonnal."

" - Soha! Téged sosem bántanálak. Te vagy a legszebb csillag az égen. Te vagy az én holdfényem az éjszakában."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése