2017. február 25., szombat

Renée Carlino: Sweet Thing - Te édes!


"A repülőterek nagy emberelosztó gyárak, ahol az emberek megfigyelése végtelen lehetőségeket tartogat egy író számára."


Mia ​Kelly elit egyetemen végzett diplomás, klasszikus képzésben részesült zongorista, egy gyakorlatias gondolkozású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése után nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.
Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja kávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba. Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét.



Ízig-vérig Rubin Pöttyös könyv tele romantikus pillanatokkal, érzelmi hullámvasúttal és happy enddel. Nagyon szerettem. Az idei egyik kedvencem lett! Elég csak ránézni a borítóra, és szinte csalogat, hogy olvasd el; biztatva hogy nem fogod megbánni.

Egészen érdekes az írónő stílusa, ami egészen különlegessé teszi a könyvet. Szép keretbe foglalja a mondanivalóját, ami csak emel a színvonalon. Kicsit sem sablonos, elbűvölő történet a megfelelésről és az útkeresésről. Már az első sorok olyannyira elkápráztattak, hogy képtelen voltam letenni. A történet és Will karaktere is magával ragadó, egyedi és különleges. A cselekmény lépésről-lépésre, szálról-szálra repíti az olvasót egy teljesen új ás boldogságos érzés felé. A fő motívum végig jelen van, áthatja a zeneiség és a karakterek fenomenális jellemei. Mia Kelly szemszögén keresztül kerülnek bemutatásra az események, de két rájátszás erejéig Will gondolatai is helyet kapnak, ami csak még jobban hozzájárul ahhoz, hogy ne felejtsem el egyhamar a karakterét és a történetet. Ha meghatározhatnám, hogy melyik könyves álompasival szeretnék együtt élni, ő lenne az. Tetszett, hogy tudja mit akar, hogy közvetlen, ha kell kisfiús, zenész, tetovált, vicces és imádnivaló. 

A kezdetek-kezdete hihetetlenül szomorú, főleg amiatt, hogy ahhoz, hogy Mia megismerkedjen a "nagyképű zenésszel" el kell, hogy veszítse az apukáját, akihez nemcsak, hogy közel áll, de még hasonlít is rá, jobban mint az anyukájára, és itt a belső világára gondolok, nem pedig a külsejére. Will és Mia találkozása már-már sorszerű, hogy mindig ott vannak egymásnak, még akkor is, ha ezt Mia nem szívesen vallja be magának, hiszen ő erős, független nőként egy olyan társra vágyik, akire felnézhet, aki nemcsak társ, hanem egy biztos pont, akivel lelkileg is harmonizálnak.

Nagyon sokszor előfordult, hogy már én voltam türelmetlen és nem értettem Miát, hogy miért nem lép már, és ezen az sem segít, hogy olvashatjuk a tépelődését, miszerint nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni, mint az anyukája, akinek nem végződött valami jól az első házassága. A lelki tépelődés mellett nagy hangsúlyt kap a zeneiség is, konkrét és valós információkkal találkozhatunk, ismerhetünk meg, hála azoknak a múló pillanatoknak, amikor Mia és Will végre egyek lelkileg és zeneileg is. 

Imádtam, hogy életszerűek voltak a karakterek, hogy nemcsak a fő- de mellékszereplők is hangsúlyt kaptak, illetve hogy betekintést nyerhettem az életükbe. Will létezését már-már sikerült elhinnem, hogy tényleg létezik ennyire türelmes és közben iszonyúan jóképű pasi. Nem titok, hogy a zenészek a gyengéim, és ez Willnél szépen ki is ütközött. Ő egy olyan felemelő része a történetnek, ami szerethetővé teszi az egésznek a hangulatát, a mondanivalóját. 

Mia az elejétől kezdve szimpatikus, hiszen tipikusan egy olyan lány, akit csak szeretni lehet, aki okos, szép és aranyos, de saját maga sem hiszi el, hogy pont az az illető kell neki, aki felé a szíve húzza csak azért, mert az esze mást mond. Annyira pozitív, annyira fenomenális élményt nyújtanak a sorok, hogy nem csodálkoznék azon sem, ha Will egyszer csak kilépne a könyvből és azt mondaná, hogy innentől kezdve csak én kellek neki.
Érdekes, hogy a romantikus szál nincs olyan erősen jelen, mégis erős és mutatja az utat. Nemcsak, hogy mutatja, de bele is lök és addig nem ereszt, amíg ki nem deríted, hogy Will összes erőfeszítése, türelme célba ér e. Mindemellett humoros és még könnyed is. Tökéletes kikapcsolódást nyújt egy hosszú és fárasztó nap után.





"Amikor a lélek sír,  a test azonban nem harcol, az annak a jele, hogy az ember teljesen megadta magát a fájdalomnak. Innen tudtam, hogy mélyen megrázták a történtek."

" - De hát te tudsz énekelni! Will Ryan, te tudsz énekelni! Hogy a fenébe?"

"Nem akartam egy kis jelentéktelen epizódként szerepelni az élettörténetében, a "mielőtt híres lett" fejezetben. De imádtam vele lenni, ez tény, és minden lelkierőmre szükség volt, hogy visszautasítsam a közeledését."

"Tudtam, hogy nincs igazam. Igazából attól féltem, hogy beleszeretek - vagy talán már bele is szerettem -, és aztán elhagy, én meg ott maradok összetörve, mint egy nyomorult."

"  - (...) Leszek neked bármi. Ha akarod, a haverod. Ha akarod, a barátod. Vállalom. Mert mindenekelőtt a közelemben akarlak tudni. Úgyhogy hagyd abba ezt a "ne felejts el" marhaságot!"

"Soha senkit nem akartam még ennyire. Sajgott utána a testem. Csak ültem ott a padlón, és azon tűnődtem, hogyan hozhatnám helyre a dolgokat. Nem adhattam neki magam, hiszen néhány óra múlva elmegy. De nem kellett volna félrevezetnem. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá. Borzasztóan nyomorultul éreztem magam. Így aztán az ágyam mellett összegömbölyödve elaludtam."

"A szerelem nem a szelíd romantikáról szól, hanem átkozottul brutális, amitől az ember képes pánikszerűen elmenekülni. Szeretni bátor dolog, és nem ismerek Willnél bátrabb embert."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2017. február 24., péntek

Kérdezz-felelek Miks-Rédai Viktóriával


"Sokféleképpen lehet meghalni. Például a hold alatt testben, vérben, és a nap alatt lélekben, becsületben."

Miks-Rédai Viktória neve nem ismeretlen a Luxen sorozat rajongóinak körében. Többek között neki is köszönhetjük, hogy igényes munkája által megismerhettük J. L. Armentrout sorozatát, a luxeneket és természetesen Daemon Black-et. Ez az interjú azért is készült, hogy mélyebb rálátásunk legyen arra, mi is folyik igazából aközött az időszak között, amíg a kiadó megveszi a jogokat addig, hogy a kezünkbe foghatjuk az adott könyvet. Négy kedvelt sorozatom darabjait is Miks-Rédai Viktória fordította, de teljesebb képet a fordításaival kapcsolatban ő maga is választ fog adni. A fordítói munkája mellett az első könyve is szóba kerül, a Holdezüst, vérarany és az is, hogy hatással volt e a regényére a különböző fordítások hatása. Egy nagyon izgalmas interjúnak nézünk elébe. Először is szeretném köszönteni az írónőt.

Üdvözöllek a blogon! Köszönöm, hogy elvállaltad ezt az interjút és, hogy általad mélyebb betekintést nyerhetünk a fordítók világába.

1. Honnan jött az ötlet, hogy fordítással foglalkozz?

Jogot végeztem, „csak” felsőfokú nyelvvizsgám van  angolból és németből. (Idén szeretnék szakfordítói végzettséget is szerezni. ) A saját kedvemre fordítottam le néhány részletet a saját írásaimból, amikor megkaptam az ajánlatot a próbafordításra. 

2. Tudnál mesélni a fordítás menetéről, sok időbe telik vagy hamar megvagy vele?

Ha sikerül igazán belelendülnöm, viszonylag gyorsan tudok egyszerre haladni, de mint minden fordítónak, nekem is megvan az a határ, amíg az agyam még működni képes. Nálam ez nagyjából nyolc-tíz gépelt oldal, a szöveg nehézségétől is függ, ha ezt elérem, nincs már értelme tovább ülni a gép előtt, mert több kárt csinálok, mint hasznot. 

3. Melyik kiadónál vállaltál először munkát és mi volt az?

A Könyvmolyképzőnél, a Csitt, Csitt-sorozat második kötete, a Crescendo. 


4. Hogyan működik ez az egész rendszer: te ráböksz egy olyan kötetre, aminek már megvan a joga, vagy a kiadó megmondja, hogy mit szeretnének, hogy te fordíts?

A kiadó méri fel, hogy szerintük melyik fordító lenne alkalmas egy adott könyv legjobb fordítására, és ők kérik fel a fordítókat. Persze egy sorozat esetén az az ideális, ha egyvalaki viszi végig az egészet. 

5. Fontos szempont, hogy élvezd a regény cselekményét, amit éppen fordítasz vagy csak egyszerű munkaként tekintesz rá?

Ha élvezem a cselekményt, vagy szerethetőnek találom a hősöket, esetleg ezek együtt, sokkal gyorsabban tudok haladni. De úgy gondolom, a jó fordító ugyanúgy képes lefordítani egy, a számára unalmasabb könyvet, mint egy olyat, amit érdekesnek talál. Az olvasó nem veheti észre a különbséget. 

6. Vannak olyan szempontok, amik alapján be tudod tájolni, hogy mik érdekelnek téged?

Ez talán furcsának fog tűnni, de nem vagyok az a romantikus alkat. Kedvelem az urban és a high fantasyt, a horrort, a thrillert és a disztópiákat egyaránt, de ha magamnak választok olvasnivalót, az ötszázból egy esetben  lesz romantikus regény. 

7. Ismerted a regényeket vagy teljesen ismeretlenül álltál neki foglalkozni velük?

Egyiket sem olvastam korábban, és ennek örültem is, mert így „friss” anyaggal dolgozhattam, nem befolyásoltak a korábbi élmények, értékelések. 


8. Legtöbben a Luxen sorozatot vonják össze a neveddel. De tudom, hogy más sorozatot/trilógiát is neked köszönhetünk. Mesélnél ezekről egy kicsit?

A Vörös pöttyös könyvek közül én fordítottam a Csitt, Csitt-sorozat befejező részeit, a Vérmacskákat, a Napernyő protektorátust, a Vastündéreket, és még néhány különálló regényt is. A fordításaim listája a moly.hu-n: https://moly.hu/alkotok/miks-redai-viktoria/forditasok

9.  Fordítás közben csak a szövegre koncentrálsz, vagy megy mondjuk halk zene a háttérben?

Idővel megtanultam kiszűrni a háttérzajokat, ami azt jelenti, hogy az agyam a zenét is kiszűri – annyira, hogy ha nagyon nagy körülöttem a csend, általában bekapcsolom a rádiót, hogy legyen mit kiszűrnöm J

10. Min dolgozol jelenleg, persze csak ha nem titkos? J

Alessandra Torre: Hollywood Dirt című regényén (még nincs végleges magyar címe). A moly.hu-n mindig jelölöm a folyamatban lévő fordításaimat, bár néha elvesznek az olvasások között. 

11. A fordításaid közül melyik az abszolút kedvenced?

Katherine Addison: The Goblin Emperor (A koboldcsászár). Szerelem volt az első oldal után, és azóta is tart.


12. Fordítás mellett írsz is, melyik áll hozzád a legközelebb? Az írás vagy a fordítás?

Jó ideje nem írtam már, a határidők és a főállásom mellett nem fér bele az életembe. Az írás és a fordítás egyaránt kreatív tevékenység, mégis más gondolkodást követelnek. Ha írok, teljesen szabadon alakítom a történetet és a szöveget, ezzel együtt az olvasók élményét is, a fordítás esetében azonban azt kell átadnom, a lehető leghűségesebben, amit valaki már kitalált és megformált. 

13. Mi alapján írtad meg a Holdezüst, vérarany regényedet? Hatással voltak rád a fordításaid?

Amikor a HV született, még nem fordítottam, az a világ teljesen a saját agyszüleményem. J

14. A közeljövőben várhatunk tőled saját írást?

Vannak félretett terveim, amiket egyszer talán majd megvalósítok, de biztos, hogy nem a közeljövőben. 


15. A Csitt, csitt és a Vastündérek kapcsán a második résztől vetted át a fordítást, nem volt furcsa hogy nem az elejétől te fordítottad? Nehéz volt felvenni a fonalat?

Nagyon alaposan el kellett olvasni az első részt, hogy teljesen képben legyek, de utána viszonylag könnyű volt beilleszkedni a világba. A szerkesztés során változtattunk néhány néven vagy kifejezésen itt-ott, de az volt a fő cél, hogy a részek, amennyire lehet, egységes egészt alkossanak.

16. Idén várható új rész a Vastündérek sorozatból?

Eddig nem kaptam rá felkérést - én is csak ennyit tudok. J

17. Megosztanád velünk az egyik kedvenc idézetedet a fordításaid közül?

"Lyall professzor mérsékelten büszke arckifejezést öltött.
– Afféle szakértőnek számítok az Ovis orientalis aries faj szaporodási metódusait illetően.
– Birkák?
– Birkák.
 – Birkák! – Madame Lefoux hangja egyszerre magasabb regiszterbe szökött, mintha a kuncogást igyekezne elfojtani.
– Igen, úgy is mint beeeee – nézett rá Lyall rosszallón. A birkák komoly tudományos vizsgálat tárgyát jelentették, és ő nem értette, miért mulat rajtuk a feltaláló.
– Biztosan jól értem? Ön egy farkasember, aki élénken érdeklődik a birkák szaporodása iránt? – A nő hangjába némi francia akcentus keveredett mulatságában.
Lyall professzor, nem törődve Madame Lefoux csipkelődésével, komolyan folytatta.
– Az életképtelen embriókat formaldehidben konzerválom későbbi tanulmányozás céljából. Lord Maccon megitta a mintáimat, és amikor magyarázatot követeltem, beismerte, hogy egyaránt élvezte a frissítő italt és a „ ropogós savanyított rágcsálnivalót ” is. Nem voltam boldog."
 ~ Blameless - 52-53. oldal, 3. fejezet - Amelyben Alexia elmélyed az entomológiában

18. Lezárásként tudnál valamilyen érdekességgel szolgálni?

Érdekesség lehet, hogy már lefordítottam a Tudom, mit tettél tavaly nyáron könyv változatát, és ugyanannak a szerzőnek egy másik horrorját is, de még nem jöttek ki. J

Köszönöm szépen az interjút! 

2017. február 23., csütörtök

On Sai: Esővágy


"A Halál megvakarta a bütykét, majd visszadugta a lábát a vízbe."


Exkluzív válogatás On Sai novelláiból

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.

Csemegézz, érezz, érts!




Tizenhárom történet, tizenhárom különböző mondanivalóval. Minden novellában van valami egyedi, ami elgondolkoztat, s egyben élményeket, szórakozást is nyújt. Vannak benne komolyabb hangvételűek, humorosabbak, de mindegyikben közös, hogy tökéletesen átjön az írónő különleges személyisége és a lelkivilága. A történetek olvastatják magukat, közben pedig új világokat, dimenziókat nyitnak meg az olvasók előtt. 
Nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges és szerethető lesz, de On Sai-nak sikerült újból meglepnie, nem is kicsit. A legtöbb történetnél nem volt elég az a mennyiség, amit kaptam és többet akartam, sőt még most is vannak olyanok, amikből örülnék, ha hosszabb változat is napvilágot látna, de ezekről később még írok, hogy pontosan melyek azok a novellák, amik elnyerték maradéktalanul a tetszésemet. Az illusztrációk valami eszméletlenek, nagyon jól el lettek találva. László Maya nagyon ráérzett arra, hogy mit is kellene hozzátennie ahhoz, hogy tökéletes legyen az élmény és persze a végeredmény is.


Jóvágású vérfarkas nősülne

Érdekes volt olvasni, ahogy On Sai ötvözte a Halál jelenlétét a vérfarkas léttel. A címből valami hirdetésféle ugrott be, de annál sokkal többet kaptam. Egy komplett történetet, ami jó értelemben volt szokatlan és nem mindennapi. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, már csak azért is, mert még nem olvastam ehhez foghatót az írónőtől. Tetszett, ahogy a szálakat fonta és ahogy próbálta komikussá, viccessé varázsolni a lapokat. A legnagyobb problémám ezért az volt vele, hogy túl rövid, nagyon szívesen olvastam volna még tovább. Dan és Hali karaktere is szépen kiemelte a személyiségüket, s emiatt is tűnt olyan rövidnek ez a novella, mivel ez a két karakter simán megérdemelne egy egész könyvet.

Scar első bálja

Annyi jót hallottam már erről a kis történetről, hogy egyszer majdnem elolvastam, de aztán mégsem tettem, mondván, hogy még nem ismerem Scar történetét. Ha tudom, hogy ez az egyszerű, de nagyszerű novella ilyen szellemes, akkor talán előbb elkezdek élni az On Sai univerzumban. Komolyra fordítva a szót; az írónő most sem hazudtolta meg magát, hiszen Scar karaktere ugyanolyan, min amilyennek eddig megismerhettem. Különc, de mégis szerethető, értékes. Ha azt kérdezné valaki, hogy miért is tetszett, egyszerűen csak azt mondanám neki, hogy olvassa el és megtudja. Jó volt egy új megközelítésből megismerni Scar és Artúr kezdetleges kapcsolatát, főleg amiatt, hogy mindig is szimpatikus volt és mindig is az lesz Artúr karaktere. Mellesleg, kedvcsinálónak sem utolsó a Szivárgó sötétség sorozathoz.

Hogyan ölne Jung?

Már a cím is nagyon figyelemfelkeltő, alig vártam, hogy elmerülhessek a történetben és hogy megtudjam, ki is az a Jung. Különleges élményt nyújt, ahol a valóság keveredik a szerepjátékok világával, majd ezt még érdekfeszítőbbé téve előtérbe kerül a tudatalatti, egy rég elfeledett emlék. Hangvételét tekintve az egyik legkomolyabb a 13 novella közül, mégsem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet. Hiányzott belőle Bea egyedi stílusa, nem éreztem igazinak. De ettől eltekintve szerethető. Egy olyan szívsebészről szól, akinek látszólag jó élete van, sikeres, mégsem boldog és azt keresi, hogy mitől is lehetne az. A Jung-os dologra nem sikerült rájönnöm, egyszerűen ötletem sincs, hogy mi vagy ki az egyáltalán. Akik kicsit elvontabbak az átlagnál és szeretik a szerepjátékozást, azoknál igazi siker lesz. De nekem nem igazán jött át a lényeg, ami nem is baj, mivel nem lehet mindent szeretni, függetlenül attól, hogy más írások elnyerték a tetszésemet.

A mágia ára

Történet a szerelemről, aminek valósnak kellene lennie. Egy kicsit olyan hangulata volt, mintha egy népmesét olvasnék, ahol a végén mindenre fény derül és a legrendesebbnek tűnő teremtés is kimutatja a foga fehérjét. Történetünk főszereplője egy szerelmes mágus, aki bármire hajlandó lenne azért, hogy levegye a kedvese válláról a terhet, de vajon elég az ő szerelme ahhoz, hogy megtartsa a hőn áhított nőt, vagy csak minden egy álom része volt? A realitás vetekszik a szerelem érzésével, és az emberek valós természetével, ami persze a végén kiderül; a tanulsággal együtt. Sokat ad ez a novella ahhoz, hogy ne csak szórakoztató, hanem olykor tanulságos esetekkel is találkozzunk az Esővágy kötet történetei között.


Az emlékkufár

Ez az egyik olyan történet, amit nagyon vártam, főleg azután, hogy ilyen érdekes címe van. Egy olyan nő életébe tekinthetünk be, aki sikeresnek mondható, mégsem érzi felhőtlenül boldognak magát. Fel-felmerül benne a "mi lett volna, ha" kérdéskör, amire maga a novella is épül. Mindenki életében előfordult már egyszer biztosan, amikor elbizonytalanodott és érdekelte, hogy mi lett volna, ha. Erre meg is kapjuk a választ, csak azzal nem számolunk, hogy ez bizony a jelenre is hatással van. Tetszett, hogy magával ragadó volt, tanulsággal szolgált és furcsa, de az is, hogy sci-fi-s elemek is megtalálhatóak benne, s ennek van az egyik legjobban felépített háttérvilága is.

Sose szólj be varázslónak!

Imádtam minden egyes sorát! Vicces, nagyszerű karakterekkel és végre egy mesefeldolgozás. Olyan, mintha A hercegnő és a béka fordított verzióját olvastam volna, ahol a hercegnek próbákat kell kiállnia, amivel bizonyíthatja az apja előtt a rátermettségét. A béka jelen esetleg egy tolvaj lány, akit egy varázsló varázsolt el. Ribi, a gyík hatalmas karakter, szarkasztikus, de a józan ész keretein belül. Alder meg akár a jóságos herceg, délceg, a többi férfihoz hasonlóan vak a szerelem iránt, de végül a jó döntést hozza. Ez a novella az egyik legkidolgozottabb, ez adta a legtöbb élményt és lehet, hogy csak én vagyok ennyire megszállott, de egy álom válna valóra, ha On Sai nemcsak ezt a csipetnyi boldogságot adná, hanem egy igazi, rendíthetetlen és hamisíthatatlan történetet adna a szereplőknek, mivel nagyon megérdemlik, és még úgyse volt olyan, hogy egy magyar írónő átdolgozásában olvashassunk egy "klasszikusnak" nem éppen nevezhető, e annál inkább mesés elemekkel tarkított, happy enddel végződő történetet. A novella lezárása annyira tipikus Bea. Még ott is megmutatja a tehetségét, hogy ő bizony ért a szórakoztató és humoros lezáráshoz.

Ébredés

Már az első mondatával sikerült elvarázsolnia. Mindig is szerettem a történelmi helyszíneken játszódó történeteket, azt meg különösképpen értékelem, hogy egy új fajt ismerhettem meg. a maga nemében ez is tanulságos, segít a külső mögé látni, ahol nem az számít, hogy van e agyarad, mennyire vagy nem szemnek való, hanem az, hogy a belsőd milyen. A belső vívódás, amit Agor megélt helytálló és csak emeli a novella színvonalát. Ebből is szívesen olvastam volna többet, de ami késik nem múlik, legalábbis remélem.

Csak mi, lélekharcosok

A Hogyan ölne Jung?-hoz hasonlóan ez is inkább elvont, ahol előtérbe mi magunk kerülünk. Ez rendelkezik a legjobban mögöttes tartalommal, mégis élvezhető és különleges. Néhol nehezen értelmezhető és kell hozzá egy bizonyos nyíltság, világszemlélet, de ha ez megvan, akkor gyerekjáték az olvasása, és minden részlet tökéletesen a helyére kerül. külön tetszik, hogy nincs konkrétan megszabva, hogy kiről is szól, mivel mi magunk alakítjuk a történetet, mi magunk, emberek vagyunk e novella legfőbb kellékei. Mi, akik összetartozunk, akik nemcsak magunkat, hanem másokat is önzetlenül segítünk, lökünk a cél felé, és rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy segítség nélkül nehezebb az élet, és olykor kifizetődő, ha hagyunk mást is érvényesülni, ha hagyjuk, hogy segítsenek nekünk. Ha nagyon elvont akarnék lenni azt mondanám, hogy a mai társadalomról, a mai nézetekről szól, miszerint csak mi magunk tehetünk azért, hogy minden jó és tökéletes legyen.


Nyolc négyzetméter a világ

Hűha! Erősen +18-as töltetű történet egy fürdőkádról és annak mindennapjairól. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni, de On Sai-nak sikerült úgy megírnia, hogy még a legerotikusabb regénynél is hitelesebbnek éreztem. Szenvedélyes, mohó, érzéki és nagyon perverz. De közben nagyon jó is. Egyedi élményt nyújt, főleg amiatt, hogy eszembe nem jutott volna az, hogy egy kádnak lehet nemi élete, főleg nem ilyen pikáns és intenzív. Néhány jelenetnél olyan jókat derültem, míg másoknál paprikapiros arccal olvastam tovább. Ezután a kádas sztori után csak remélni tudom, hogy olvashatunk még az írónőtől hasonló jeleneteket, mondjuk Scar és Artúr kapcsán.

Orkszar- és barackillat

Azt a mindenit! Ez a novella valami eszméletlen. Perzselő izgalom, fantasztikus lények és Mr. Darcy. Egy sajátos disztópiába nyerhetünk betekintést Budapesttel és a Nyugati térrel a középpontban. Minden romokban és érdekesebbnél-érdekesebb események, szereplők színesítik a palettát. A könyvek, filmek, sorozatok szereplői életre kelnek, így találkozhatunk orkokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal és sokak kedvencével, a Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-jával. A novella küldetésközpontú, emiatt színes, olykor túlságosan is komor, megrázó képet kapunk a helyzet állásáról, és arról, hogy milyen is az élet ebben a posztapokaliptikus világban. Egyben a legintenzívebb novella is, mér csak a címből kiindulva.

Mentsd meg Krisztust!

Erősen vallásos töltetű újragondolás. Nagyrészt arról szól, hogy milyen volt Jézus a keresztre feszítés előtt és egy teljesen új megközelítésben mutatja be az események menetét Mózes szemén keresztül egy kis sci-fi-vel megbolondítva. Igaz, hogy nem vagyok annyira vallásos, nem járok templomba és nem imádkozom, mégis képes volt arra a novella, hogy megérintsen és elgondolkoztasson.

Dajkamese

A legrövidebb novella egy nagyon érdekes felvetéssel, ami összefügg a menstruációs ciklussal és a gravitációval. Ez a néhány oldal gondolkoztatott el igazán, hogy mi is lenne a férfiakkal nők nélkül, hiszen nélkülünk tehetetlenek, képesek vagyunk elvenni tőlük bizonyos érzéseket, akkor is, ha ők fizikailag erősebbek, rátermettebbek. Nagyon komoly témát boncolgat, amit egy új bolygó felfedezésével hoz összefüggésbe.

Esővágy

Nagyon szépen kivehető, hogy mennyire fantáziadús, mennyire ért ahhoz On Sai, hogy egyszerű jelenségekből igazi történetet szőjön. Irigylem érte az írónőt, hogy sose áll meg és csak megy előre a képzelet szárnyán. Ez a novella is csodálatos és egészen megható. Sikerült egy kis romantikát, vágyat, vágyódást is belecsempészni, amitől csak még jobb lett. Egy kis szerelem sosem árt, itt is meghozta a kellő hatást. Méltó lezárása és egyben méltó címválasztása ez az antológiának, amit biztos vagyok, hogy még jó néhányszor újra elő fogok venni és ábrándozok majd, hogy bizonyos történetekből bárcsak könyv születne. Ez nem akart célzás lenni, de szerintem rajtam kívül mások is örülnének egy nagyobb szabású projektnek.




" - Állandóan "menj ide, menj oda", soha egy kis pihenő! Hiába kérem az isteneket, hogy hagyjanak időt a katasztrófák között. Nem, őket ez nem érdekli! Most is mi volt! Az e heti pestisjárványok mellé még két földrengést meg egy háborút is kaptam!"

" - Ma nagyon megleptél. Azt hiszem, az igazi szépség tényleg belülről fakad. Hiába a mutánsvörös hajad és ez a ronda zöld szem, mégis, te voltál a legszebb, egyszerűen ragyogtál, és mindenki megszépült körülötted. Katka, az öregek, még Dakar is... sugároztatok."

"De téged, Bia, nem érdekeltek az emlékeim, udvarias maszkod mögül minduntalan a kis fekete selyemdobozkára pislogtál. Megkaptad a nyakláncot, és elvesztettél engem. Megérte?"

" - Én hetven múltam. Fiam, egy nő sosem mondja ki, amit akar. De ha mégis, az így hangzik: szeretsz engem annyira, hogy megtedd értem? Ha tudnád, hányszor hallottam már ezt!"

" - Értem a nyelvüket. Nézd hercegem, lehet, hogy csak egy ócska kis tolvaj vagyok, de azt még én is tudom, hogy az érdek a lényeg! Mire vágynak a pókok? Nagy, szaftos döglegyekre! szerzünk egy jó büdös dögöt, arra odajönnek a legyek. Vigyél magaddal, és meglátod!"

" - Ez egy becsületes középosztálybeli hely, itt nem vonszolunk hölgyeket. Jobb lenne, ha a szobájukban beszélgetne a kedves elf barátjával. A mestere is ott van."

"Csak azt mondom, hogy ne hagyd, hanem harcolj érte! - felelte Holo. - Ha az a nő nem lenne, megint minden olyan volna, mint régen. Nem akarod?"

"Annak idején, mikor az első ufókat levadászta az emberiség, föltettük a kérdést, ugyan mi a fenét keresnek itt."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2017. február 22., szerda

Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai


"A jelöletleneket a régi iparnegyedben akasztották."


Megmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?
Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.
Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.


Azt hittem, hogy már lecsengett a vámpírláz és nem lesz még egy olyan történet, ami teljesen magával ragad és beszippant. Olyan ez a kötet, mintha a Van Helsing és a The Walking Dead sorozatokat ötvözte volna az írónő felturbózva izgalommal és sajátos világképpel, ahol minden bizonytalan és végleges.

Julie Kagawa neve nem ismeretlen számomra, mivel a Vastündérek sorozatával egyszer már sikerült levennie a lábamról és elvarázsolnia. Nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen is lehet az általa alkotott vámpírvilág, hogy képes lesz e olyat alkotni újra, ami maradandó és egy teljesen új dimenziót tár fel a vámpírok kultuszával, létezésével kapcsolatban. Sikerült egy olyan sajátos világot alkotnia, ahol mindennek és mindenkinek megvan a helye és a célja. A vámpírok különböző kasztok szerint élnek. Mindenki felett áll egy bizonyos herceg, aki a vámpírvárost uralja. Ők, mivel több vámpírváros és maroknyi herceg létezik, a legerősebbek és a legidősebbek is a fajukból. Nehéz legyőzni őket, de semmi sem lehetetlen, csak bízni kell magunkban.

A rangban alattuk foglalnak helyet a kettes típusú vámpírok, majd őket követik a hármas típusúak, a korcsok. A kettes típusú vámpírok különlegessége, hogy a hercegek nemzik őket és csak ezek a hercegek képesek nem korcsokat létrehozni. Ez mind egy Vörös Tüdő vírusra vezethető vissza, ami nemcsak az embereket, hanem a vámpírokat is jócskán megtizedelte és megváltoztatta. 
Az a világ, amit az írónő alkotott páratlan, hiszen nemcsak a jelenre fektet hangsúlyt, hanem arra is, hogy megismertesse az előzményeket, azt, hogy milyen is volt egykoron a világ és, hogy végül milyen lett a vírus tombolása után.

Nemcsak a vámpírok életére volt hatással ez a vírus, hanem az emberekére is. Őket két csoportra oszthatjuk: a jelöltekre és a jelöletlenekre. Ebből már elég sok minden kikövetkeztethető, de hogy minden teljesen egyértelmű legyen azt is mondhatnám, hogy vannak a vámpírok szolgái és azok az emberek, akik mindent önállóan, önszántukból csinálnak, nincsenek elnyomva, de sanyarú sorsuk ellen tenni nem igazán tudnak. Ezeket az információkat már az elején megkapjuk, s azért is tetszik ennyire a történet, mivel minden egyes apró, de annál fontosabb részletet, momentumot megoszt velünk az írónő annak érdekében, hogy tisztázódjanak a fejünkben az információk és szabad véleményt nyilváníthassunk.

A történet olyannyira magával ragadó, hogy szinte észre sem veszi az ember, hogy mennyit halad vele és mire lapozna tovább kénytelen rájönni, hogy ennyi volt és várhatja a folytatást. Imádtam, hogy ahol kellett brutális volt, tényközlő, izgalmas, rejtélyes és nem egy-két helyen megmutatta az igazi énét. Nemcsak azt mutatja be, amit minden vámpíros filmnél, esetleg könyvnél szajkóznak, hogy nem is olyan rossz dolog vámpírnak lenni, hanem azt is, hogy milyen amikor az éhség és a vérszomj átveszi az elme felett a hatalmat. Ezeket mind egy olyan lány szemszögén keresztül tárja elénk, akinek sanyarú sorsa ellenére sem viselkedik nyafogósan, aki mindent megtesz a túlélés érdekében. Egész érdekes karaktere van Allie-nek, hiszen emberként nem tudott olyan hatást gyakorolni rám, mint vámpírként. Iszonyat erős, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Tisztelem amiatt, hogy végig erős karakterként jelen volt és még, ha a helyzet úgy hozta is, ő nem adta fel, küzdött és az a lelki vívódás, ami végbe ment nála és ahogy legyőzve folytatta az útját csodálatra méltó. Igazi badass karakter, aki elsőszámú kedvencemmé vált.

Ahogy Allie hozzászokott az új életéhez és ahogy folytatja az útját... le a kalappal. Igaza van, mivel te választod meg azt, hogy ki akarsz lenni: szörnyeteg vagy egy vámpír, aki ellenáll és leküzdi a mindennapos kísértést. Külön köszönet illeti amiatt az írónőt, hogy igazi vámpírokat alkotott, hogy sötét tulajdonságokkal ruházta fel őket és nem próbálta úgy beállítani őket, mintha jóságosak lennének. Allie mellett Zeke nagy kedvenc lett, és nemcsak a belső tulajdonságai miatt, hanem azért is, mert nem engedte, hogy egy téveszme, egy erősebb akarat megváltoztassa és olyanná formálja, ami nem ő, hanem egy vak, egy megszállott. A világ felépítésével nagyon megvagyok elégedve, igaz hogy vannak benne olyan visszatérő elemek, amiket nem mondanék újdonságnak, mégis a maga nemében egyedi és megismételhetetlen. Egy teljesen új korszakot nyit meg, ami nem engedi elfelejteni, hogy miért is voltam néhány éve odáig a vámpíros történetekért. Köszönöm az élmény Julie Kagawa.




" - Szóval nem maradt senkid, aki miatt vissza kellene menned - nyugtázta Kanin egy bólintással. - Remek. Ez megkönnyíti a dolgunkat. Hogyan halt meg az édesanyád?"

" - Hányszor kell még elmondanom? - kérdezte Kanin sötét pillantást vetve rám. - Te most már vámpír vagy, nem ember. Te vagy a farkas, és ők a bárányok. Erősebb vagy, gyorsabb és vérszomjasabb, mint amilyenek ők valaha is lesznek. Ők jelentik a táplálékot, Allison Sekemoto. És legbelül, hiába is viaskodsz magaddal, mindig is így fogsz rájuk tekinteni."

"Majdnem megbotlottam egy törött dobozban. Egy másodpercig azt hittem, rosszul hallottam. Azt mondta, hogy Édent keresik? Nem vagyok vallásos egyáltalán, de még én is tudom, mi az az Éden. Hogy minek kellene ott lennie."

" - Az isteni vadász - cukkoltam, ahogy kiosontunk a hátsó ajtón a kertbe. - Fél kézzel leterít egy őrjöngő vaddisznót, simán elbánik a veszettekkel, de egy idős nőtől összetojja magát."

" - Allie, te egy gyönyörű, egzotikus szépségű vámpírlány vagy egy katanával. Kettőnk közül nem én fogom felhívni magamra a figyelmet."

" - Azt hiszem, kedvellek - mondta a fejét rázva. - Nagy kár érted. Biztos, hogy nem gondolod meg magad? Az emberek időnként unalmasak tudnak lenni."

" - Légy óvatos! - suttogta és elhúzódott. Hirtelen azt kívántam, bárcsak több időnk lett volna együtt, bárcsak ne tűnt volna el minden jóság és fény a világból, hogy a Zeke-hez és a hozzám hasonló furcsa párok valahogy megtalálhassák a saját Édenüket."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2017. február 20., hétfő

Borsa Brown: Az Arab szeretője


"Anya nagyon sír, nem ért meg."


Érzelmes ​és sokkoló.
Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.
Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.
Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.


Nem lehet elég felkészült arra az ember, amit ez a kötet nyújt. A könyv szépsége, hogy mindegy milyen sorrendben olvassuk a sorozatot, ez a kötet mindent meghatározó lesz, hiszen olyan szomorú, de közben gyönyörűséges is. 

Bevallom őszintén, hogy féltem elkezdeni, mivel, aki már olvasta Az Arabot az nagyjából sejti, hogy mit is fog kapni. De, amit ténylegesen kap az ember arra nem lehet felkészülni sem lelkileg, sem emberileg. Belülről szed szét darabokra, olyan gyönyörűen fájdalmas. Az Arab ideje alatt Csilla nem nagyon lopta be magát a szívembe, de ahogy egyre jobban belemélyültem a történetbe, úgy éreztem egyre közelebb magamhoz a karakterét. Már nem csak azt láttam, hogy csapodár, megcsaló, hanem azt is, hogy mi volt minden tett, megmozdulás mögött. Különleges történet arról, hogy egy 21 éves egyetemista hogyan is kényszerül felnőni és ezáltal bölcsebbé válni. Nagyon örülök, hogy az írónő nemcsak említés szintjén, hanem kidolgozottan, kínkeservesen őszintén, de elénk tárja azt a mindent meghatározó tényt, hogy milyen is Csilla valójában, hogy mikkel is kellett eddig szembenéznie rövid élettartama alatt, s számomra ez kellett ahhoz, hogy lássam az igazi, az egyetlen és feledhetetlen lány nővé, majd anyává érését. Az ahogy Borsa elénk tárja a szenvedélybetegség és a halál mindennapi arcát túlontúl fájdalmas ahhoz, hogy ne nyíljon meg teljesen a lelkünk, s ne fogadjuk be teljes mértékben. 

Egyrészt borzasztóan sajnáltam, hogy Csillának ennyit kellett szenvednie, hogy nem csak a haldokló anyukájával kellett foglalkoznia, akinek a rák követeli az életét, hanem még ott van neki az alkoholfüggő apja is, akivel beszélni nem lehet, akinek csak ritkán vannak józan pillanatai, de azok sem örömteliek, s még ott van az öccse is, Balázs, aki súlyos drogfüggő, de nem képes ezt beismerni. Fájt látni, ahogy Csilla szenved és ahogy várta a halált, ami az anyukáját követelte.  Már-már azt éreztem, hogy túlságosan fájdalmas és nem tudom folytatni, de mégis... tudtam, hogy csak akkor lesz teljes az élmény, ha minden sort, fájdalmat én is átérzek. 

Az Arabban csak említés szintjéig, de jelen van az, hogy Csilla kapcsolatban él. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ki is az a szerencsés vagy szerencsétlen, már magam sem tudom, aki ott van Csilla mellett, amikor annak szüksége van a támogatásra, egy olyan pontra, ami állandó. Tamás karaktere nem azt hozta, amire számítottam, hiszen figyelmes, odaadó, kedves. Azt jobban el tudtam volna fogadni, ha olyan valakinek törik darabokra a szíve, aki nem ennyire szimpatikus és gyengéd. Felettébb sajnálom, hogy neki kellett bűnhődnie amiatt, hogy Csilla nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent valójában a szerelem fogalma.

Az ahogy fel lett építve a történet túlságosan is valóságos, hiszen a legtöbb nő sem tudja, hogy milyen is az igazi Szaúd-Arábia, a vallás, a politika és a család szentsége. Ezt sikerült úgy bevezetni, hogy az megállja a helyét, élethű és kézzel fogható legyen. Igazából minden úgy volt tökéletes, ahogy, de azért nem egyszerű elfogadni, hogy lehetett volna minden másképp. Sőt... nemcsak másképp, hanem kevésbé ennyire fájdalmas.

Az sem mellékes, hogy csodaszép a borító, a történet mégsem ezt sugallja, hiszen sötét, körülöleli a halál, ami bármikor, bárkire képes lecsapni mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Nemcsak Csilla, de Gamal karaktere is más megvilágításban tűnik fel, már nem csak a milliomos herceget látni benne, aki teljesen el van szállva magától és azt hiszi, hogy övé a világ, hanem az apát, a szerelmes, de szenvedő férfit is.




"  - (...) Egy férfi, akire támaszkodhatsz az életedben, a legfontosabb, Csillus! Ezt jegyezd meg! Erős nőnek kell lenned, de engedd meg magadnak olykor, hogy egy mankóra támaszkodhass. Különben egy idő után elfogy az erőd! Ha valami jobb vár rád, akkor menj! Tedd meg! Sose legyenek kétségeid!"

"Miért kell ezt kihozni belőlem? Miért van az, hogy a legtehetősebb emberek sohasem akarnak fizetni a magamfajtának? Azt hiszik, nekik minden alanyi jogon jár."

"Sosem értettem azt a fajta áradozást, hogy valakinek a párja a másik fele. Én így éreztem magam egésznek, ha volt Tamás, ha nem. Gamal nélkül most meg csak fél vagyok. Az a legnagyobb őrület az egészben, hogy ezt az embert mindössze pár napja ismerem."

" - Jaj, Csillus! Szerinted a szerelmet mióta érdekli, hogy te akarod-e vagy sem? Az csak úgy jön, és tarol. A legváratlanabb pillanatokban."

"Mondd, hogy engem szeretsz, elválsz, csak én kellek. Akkor a tied vagyok. Azonnal."

" - Soha! Téged sosem bántanálak. Te vagy a legszebb csillag az égen. Te vagy az én holdfényem az éjszakában."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2017. február 17., péntek

Lucinda Gray: Az aranykalitka


"Vállamra nehezedik a fegyver, érzem ismerős súlyát és a fém melegét a ruhámon keresztül is."


A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra?

Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.






Ami először feltűnt az a csodaszép borító. Ritkán találkozni ennyire figyelemfelhívó és ízléses alkotással, hiszen gyönyörű. A ruha figyelemfelkeltő. A színek is teljes mértékben passzolnak egymáshoz és kiegészítik egymást. De nemcsak a külseje ilyen gyönyörű, hanem a történet is, a kivitelezés, ahogy az írónő elénk tárja a szavait.

A fülszöveg elég sokat sejtető, így aki meglepetést szeretne ne olvassa el. Közvetlenül olvasás előtt én sem olvastam el, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meglepetésként, sokként és igazi traumaként érjen néhány esemény. Egy olyan lány életébe enged betekintést, aki éli a mindennapi életét, amikor egyszer csak megtudja, hogy a testvérével George-dzsal örököltek egy házat Angliában, s mivel még fiatalok elmennek megnézni a birtokot, mert bizony a halott rokon elég tehetős volt, s így belecseppennek egy olyan világba, ami sohasem volt az övék, de a kemény munka meghozta a gyümölcsét és élvezhetik a mindennapi semmittevést. Na igen, egyszerűen lehetett volna folytatni, hogy milyen jó életük is lett, kiemelkedtek a "parasztok" közül és dzsentrikké váltak, mindezt a 19. századi Angliában, ahol a vagyon az úr, a legfelső hatalom. 

Az írónő megtehette volna, hogy semmi extra nélkül mesél az életükről, a mindennapjaikról, de ő inkább misztikussá, érdekessé tette a történetüket. Akik elolvasták a fülszöveget tudják, hogy George meghal, de nem egyszerűen csak volt és már nincs, egy olyan csavarral oldotta ezt meg Lucinda Gray, hogy utána már mindenhol a megoldást kerestem, hogy ki tette, miért és legfőképp miért, mi volt az indíték. Az egész könyvet körülöleli a rejtély, a bizonytalanság. S ha még nem lenne elég; még több gyilkosság követi a sort, ahogy halad a történet úgy kerülnek a felszínre az újabb rejtélyek, az újabb megoldatlan szálak és talányok.

Mindezt egy olyan lány szemszögéből bemutatva, aki hű maradt önmagához, nem szédítette meg a "lady" státusz, s nem félt sem a lordok, se pedig a ladyk társaságában. Ugyanaz az egyszerű, de leleményes, okos, furfangos farmerlány maradt, aki volt Virginiában is. Mindent alaposan átgondolva kicsit olyan volt olvasni, mintha egy olyan játékot kellett volna kitalálnom, aminek az a lényege, hogy ki ölte meg a másikat és, hogy ki volt a társa, ha volt és mi volt az indíték. Nagyjából úgy tudnám legjobban jellemezni, hogy egy vérbeli angol krimi a viktoriánus kori Angliából.

Tetszett, hogy nem tudhattam kiben lehet megbízni, hogy ki is a gyilkos. S a legapróbb, de annál fontosabb részletek is szinte csak a végefelé kaptak értelmet, jelentést. Persze nem egy véresen komoly műről van szó, mivel a romantika jegyeit is fellelhetjük benne. Nem egy, hanem több szálon is fut romantikus szál, s ebben az a legszebb, hogy a korhoz hűen különlegesen alakul ki a felek között, sokszor mai szemmel nem is tűnik szerelemnek, szerelmes érintésnek az, ami a könyvben annak számít. Már az, hogy túl közel állunk valakihez kimutathatja azt, hogy érdeklődünk iránta, hogy nem közömbös számunkra. Ahhoz képest, hogy krimi és gyilkosságok sorozata követi egymást, sokkal több mindent ad. Katherine gondolkodásmódja, viselkedése, éleslátása teszi igazán szórakoztatóvá, érdekessé és feledhetetlen élménnyé. Hasonló élményben nem volt még részem, hiszen ez az első úgymond "kosztümös" regény, amit olvastam, de nagyon tetszett és örülnék, ha lenne folytatása.




"Felnevet, és még inkább kényelembe helyezi magát a póznán hátradőlve. - Lehet, hogy igaza van. És végül is maga is Randolph. Hogyan is kezdjem: soha nem vágyott rá, hogy eljusson Angliába?"

" - Most vezetnek be minket a társaságba - válaszolom. - Olyasminek érzem, mint amikor megbélyegezzük a szarvasmarhákat. Egy éles fájdalom, és már tudjuk is, hova tartozunk."

" - Remélem, sikerül sok madarat kilőnöd, kedves bátyám - mondja Grace. - Bár személy szerint elég ízléstelennek találom. A vérszag még a legjobb emberből is rossz dolgokat hoz ki."

" - Képzeletgazdag összeesküvés-elméletekre? Talán több bizalmat kéne szavaznunk a hölgynek. Abban is neki volt igaza, hogy a bátyja halála nem baleset volt."

" - Én ennél többet akarok - felelem lágyan. - Tarts őrültnek, ha akarsz, de én hiszek a szerelemben. Láttam, hogy a szüleim mennyire szerették egymást, és én is így szeretnék majd élni."

" - William Simpson, nem érdekel, hogy mi vagy és mennyid van. Az érdekel, hogy ki vagy. És szeretlek."


Köszönöm a Menő Könyveknek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2017. február 15., szerda

Audrey Carlan: Calendar Girl (Január - Február - Március)


"Az igaz szerelem nem létezik."


Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány elvállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100,000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie volt már rosszabb állása is. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes. Neked sikerülne?

Audrey Carlan eredetileg magánkiadásban megjelent sorozata ma a világ egyik legforróbb könyvszenzációja, amiből mozifilm és tévésorozat is készül, miközben Mia Saunders nem mindennapi történetét több millió női olvasó csodálja Brazíliától Kínáig.
Insomnia: Ébren tart a vágy, az izgalom, a szenvedély. Ez az INSOMNIA könyvek birodalma. Ne várd a hajnalt, olvasd ki az éjszakát!



A terjedelem tökéletes. Három hónappal, három karakterrel egyszerre simán meg lehet barátkozni. Se nem túl sok, se nem túl kevés. Sikerült az írónőnek megtalálnia azt az arany középutat, ami befogadhatóvá, értelmezhetővé teszi a történetet. Ez a bűvös szám azért is nyerő, mert utána egyre többet és többet akar az ember, és a várakozás által még édesebb, még tökéletesebb lesz a folytatás. Sok kérdés felmerülhet bennünk a témával kapcsolatban, az eszkortlánysággal kapcsolatban, mégis ami volt bennem  elképzelés teljesen lerombolódott és átértékelődött. Nem minden olyan, mint amilyennek beállítják. Sokan botránykönyvnek tartják, pedig nem teljesen az. Ha eddig bármilyen lenézés is volt bennem, az teljesem megváltozott, hiszen megmutatja azt, amit sokan nem látnak, hogy milyen is igazából eszkortnak lenni. Nem minden a szex, adódhat olyan helyzet, ahol csak kell valaki és nem azért, hogy szexuális kapcsolat alakuljon ki a két fél között, hanem azért, hogy szerepet játsszon, másnak adja ki magát, mint aki valójában. Ami nagyon tetszett, hogy együtt tudtam érezni Miával, nagyon szépen ki van emelve a miért, ez ellen nem lehet másképp vélekedni, hiszen ha úgy vesszük a családjáért tesz mindent. A folytatásokat illetően iszonyat kíváncsi vagyok, főleg amiatt, hogy akiket eddig megismerhettünk pasikat szexisek, a férfiasság megtestesítői, igazi adoniszok, szinte minden nő álmai. De nemcsak ilyen pasik léteznek, ott van az árnyoldal is. Merem állítani, hogy az árnyoldalas pasik lesznek a legszórakoztatóbbak, a legkívánatosabbak, mivel a nők odáig vannak a rosszfiúkért. Nagyon várom a folytatást!


Január ~ Wes, LA

Sorsdöntő az első rész megítélése, hiszen itt dől el az olvasóban, hogy fogja e szeretni a történetet és, hogy akarja e folytatni. Számomra nagyon meglepő ez a hónap, a január, mivel egy egészen olyan élményt kaptam, amire nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy minden érzelemtől mentes kapcsolat fog kibontakozni a szemem előtt, de nem és emiatt nagyon nagy bajban vagyok, mivel imádtam. Imádtam, ahogy az írónő belecsap a közepébe, ahogy terelget, bemutat, információt nyújt és elkápráztat. Ritkán él át hasonlót az ember. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy ennyire sikeres lett ez a sorozat.
Az első hónapunkban megismerhetjük III. Weston Charles Channinget, azaz West, a forgatókönyvírót. Tetszik, ahogy Audrey Carlan felsorakoztatja előttem a különböző férfi típusokat. Wes a gazdag, szőke, szörfös tulajdonságokat kapta meg, s már az első találkozáskor levett a lábamról, már akkor éreztem, hogy ez jó lesz, sőt ha így folytatódik szerelmes leszek. Nemcsak egy munka kapcsolat szabályaiba ad betekintést, hiszen annál sokkal többet nyújt. Érzéki, levesz a lábadról s egy-két jeleneten át elképesztően szexi, buja. Nagyon ötletes és odaillő, ahogy a lezárást kapjuk, főleg amiatt, hogy lehet, hogy nincs vége, mert mint kiderült a beharangozóból Mia megtalálja az Igazit. S ha már Mia. Felettébb szimpatikus lány, aki mindenre képes, ha a családjáról van szó. Kedves, nem egy éhes hiéna típus, akit csak a pénz érdekel. 
Tudom, hogy ez még nagyon az eleje, de felettébb sajnáltam, hogy eltelt az a bizonyos 24 nap és, hogy Miának el kell hagynia West, Los Angelest és a szép pillanatokat, élményeket.


Február ~ Alec, Seattle

Egészen különleges, s talán egy kicsit szokatlan, néhol furcsa is. A művészet egy igazán összetett eszme, amit nem lehet csak úgy megérteni. Mr. Február is egy művész, igazi egyéniséggel, mégis talál benne az ember valami szerethetőt, valami pozitívat. Mint már említettem Alec Dubois művész, de nem akármilyen, francia művész. Az írónőnek általa sikerült egy csipetnyi francia szellemet varázsolnia a lapokra, s ez az eszme végig jelen van. Nagyon különleges, ahogy Mia és Alec kapcsolata fel van építve, és megmondom őszintén én mindig is szexinek találtam a francia nyelvet, emiatt örülök, hogy sikerült egy olyan karaktert felépítenie Audrey Carlannak, aki különleges, de egyben különc is.  Egy olyan művészt, akinek minden egyes mozzanatában, rezdülésében ott rejlik a vonzalom, a szexuális vágy. Azonfelül, hogy kapunk elegendő pikáns, forró jelenetet; egy olyan gondolat is elvan rejtve a sorok között, amit minden nőben, lányban tudatosítani kellene. Nem véletlenül vagy az, aki. Szeretned kell magadat, hiszen nincs is szebb annál, főleg egy pasi szemében, hogy ha szereted magadat és minden egyes apró részletet, esetleg hibát, ami akár szexepil is lehet, elfogadsz és szeretsz, hiszen ez vagy te.


Március ~ Tony, Chicago

Mr. Március, azaz Anthony Fasano merőben eltér mind Westől, s mind Alectől. Étterem tulajdonos, örökös, a család legnagyobb reménysége, de egy súlyos titok hordozója is, ami képes mindent megváltoztatni. Nagyon jó volt olvasni, végre egy olyan hónap, ami nem csak a vonzalomról, szexualitásról szól, hanem valós problémát hordoz magával. A történetet végig körül lengte az olasz habitus, a túlontúl érzelmes családi viszony és a titok megléte. A szereplők sem tipikusak, viszont megtalálni köztük az oly jellemző olasz vonásokat. A családanyát, akinek határozott elképzelései vannak, és amit ő elgondolt annak úgy kell lennie. Érdekes, ahogy az írónő keresztezte a szálakat, ahogy szépen lassan kibontakozott és elérte azt, aminek már az elejétől fogva drukkoltam. Más volt, mégis hasonlóan Mr. Januárhoz és Mr. Februárhoz szerethető, nyílt, örömteli és megható. Ha a többi hónap is legalább ennyire különleges lesz, akkor biztos, hogy igazi kedvenc lesz a sorozat. Tony által az eszkort kérdést is egy teljesen új megvilágításban láthatjuk, s ez miatt nem lehet csak úgy ítélkezni.




"Annyira gyorsan történt minden. A szavai - "meg lehet csinálni" - olyanok voltak nekem, mint egy mentőöv, amit utánam dobnak a tengerbe, amikor fulladozom, de hiába, mert nem lehet felfújni."

"Féltékeny voltam rá, most ő énrám, ráadásul olyasvalaki miatt, akivel egyikünk sem találkozott. Mégis mi a fene folyik itt?"

" - Segítek neked. Ez a munka, a Szerelem a vásznon lesz a kulcs. Együtt megtaláljuk számodra a nyugalmat, és a művészetemen keresztül megmutatom neked, milyen csodálatos vagy."

" - Non. Rejtőzködöm a sötétben, csak akkor láthatsz, ha megvilágítod a képeimet. Te vagy az, aki életet ad a felületnek. A te szépséged tükröződik bennem, azt látod, ahogy a testem szólít téged és fordítva."

" - Már bocsánat, úgy érted, álmenyasszony. Ha  itt valaki az oltár elé megy veled, nagyfiú, az én leszek! - csattan fel megint, és a bajsza alatt motyogva levágja magát a székre."

" - Mi is örülünk neked, Mia. Tényleg. Bármikor szívesen látunk. Az, hogy segítesz ebben a helyzetben, hidd el, sokat jelent mindkettőnknek."

" - Ha szeretsz valakit, nem tehetsz mást, mint feláldozod magad érte. Magad elé helyezed, mert egy nap majd ő is megteszi érted ugyanezt."


Köszönöm az Insomnia Könyveknek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 5%-os kedvezménnyel!