2017. január 5., csütörtök

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják. Szexi, akciódús sorozat első kötete.


"Az erdő hó- és jéglabirintussá változott."

Az Üvegtrón óta szeretem az írónő írásait, s ez most sincs másképp, hiszen mindig öröm, ha egy szeretett írónőtől újat olvashatok, főleg ha az ennyire különleges.
Nagyon örülök, hogy a kiadó kiadta nálunk is, mivel nagyon is érdekelt az ACOTAR és alig vártam, hogy végre olvashassam magyarul. Kíváncsi voltam, hogy formálja Sarah a klasszikus Szépség és a szörnyeteg történetét a saját ízlése szerint.

Azon már meg sem lepődtem, hogy újfent tökéletes lett a borító. Figyelemfelkeltő, de egyben különleges is. Legnagyobb örömömre most sem feledkezett meg Sarah a térképről, amit szintén Kelly de Grootnak köszönhetünk.
Az írónő képes olyan világokat alkotni, ahol nem egyszerű az élet, mégis megéri harcolni a jobbá tételéhez. A Tüskék és rózsák udvarában sem egy mindennapi történetábrázolással van dolgunk. A cselekmény egy lánnyal kezdődik, aki minden tettét a szerettei miatt követ el, ahogy az a fülszövegből ki is derül. Régi legendákon keresztül kerülünk először kapcsolatba a tündérekkel, de ekkor még nem lehetünk benne biztosak, hogy tényleg léteznek e, egészen pontosan addig az ominózus pillanatig, amikor Tamlin be nem hajtja Feyre-n a tartozását.

Maga a megalkotott világ páratlan. Sarah a tündéreket udvarokra osztja - tavasz, ősz, nyár, tél, hajnal, nappal és éjszaka - majd, hogy még tovább bonyolódjanak a dolgok; minden udvar élén egy-egy főúr áll. De ez a történet sem lenne az igazi, ha nem lenne benne egy csavar, ami még jobban megbonyolítja az eseményeket, egy átok. S pont emiatt az aprónak nem mondható tény miatt tekinthetjük a Szépség és a szörnyeteg újramesélésének.

A történet egyedisége, hogy maga Sarah írta és egyszerűen nem lehet nem szeretni azt, amit ír. De ennél azért többről is szó van. Olvastam már tündérekről, de azok feleennyire sincsenek kidolgozva. Minden egyes mozzanaton, megszólaláson látszik, hogy jól meg vannak fontolva és szinte a tökéletességig vannak fejlesztve.

Természetesen a tündéreken kívül más lényekkel is megismerkedhetünk és hagyományos ünnepek megünneplésében is részünk lehet Feyre-n keresztül, akit a maga módján erős karakternek lehet mondani, de nincs egy szinten Celaena Sardothiennel. Szerencsére nála megvan az a bál, amit néha úgy hiányolok Celaenából. Feyre makacs, de mégis nagyon kedvelhető!

A gyakorlott Sarah J. Maas olvasók már észrevehették, hogy nincs történet szerelmi háromszög nélkül, és ez itt sincs másképp, viszont az meglepett, hogy könnyen tudtam választani a két tündér között. Team Tamlin!

Tamlin már az elején szimpatikus volt. Titokzatos karaktere egyből elnyerte a szívemet. Kedves, művelt, de ha kell szenvedélyes és igazi vadállat. Ez a kettősség levett a lábamról. Rhysand, az éjszaka udvarának főura kettős érzelmeket váltott ki belőlem, és nem tudom eldönteni, hogy kedveltem e vagy sem. Összességében egy izgalmas, tündérek világában játszó történetet kaptam, ami alapvetően két részből állt. Az első részben a tavasz udvarát ismerhettem meg közelebbről, s annak szokásait, hagyományait. A második részben a Hegyalja, s annak aljas uralkodója került előtérbe, és hála Alisnek a történések miértjére is kapunk egy elfogadható okot.
Ha tetszett az Üvegtrón és a Vaskirály, akkor ez a kötet főnyeremény lesz! A karakterek különlegesek, szerethetőek. A történet páratlan és végre egy olyan hősnő, aki nem igazi badass karakter, mégis olyan dolgokra képes, amiket nem is gondoltunk volna róla. Nagyon ajánlom ezt a könyvet! Bárcsak le lenne már fordítva a folytatás.


Kedvcsináló idézetek:

" - Csodálom a tökösségedet, Feyre, tényleg csodálom. Bár lehet, hogy egyszerűen csak buta vagy. De mivel Tam nem fog téged kibelezni, ami neked az első ötletem volt, ezért itt ragadtál nálunk. Hacsak nem akarsz egyedül kóvályogni itt Prythianben, amit - tetőtől talpig végigmért - nem javasolnék."

"Úgy tűnt, Tamlin helyzete dermesztő magánnyal jár, főleg, ha nem is vágyta különösebben ezt a rangot. Ugyanakkor meg nem tudtam volna mondani, hogy miért foglalkoztat ennyire ez a téma."

"Lehet, hogy Tamlin őrjöngeni fog, lehet, hogy megparancsolja, hogy forduljak vissza és menjek haza. De megmondom, hogy segíteni szeretnék, szeretem őt, és örökké harcolni fogok érte, ameddig csak bírok, és mindezt akkor is elmondom neki, ha meg kell kötöznöm, hogy végighallgasson."

" - Hogy is tehetne ő ilyesmit! Szegény, nemes állatunk vállára mindig is ólomsúllyal nehezedett a szégyen az apja és a bátyjai brutalitása miatt. Bár lehet, hogy ha egy-két dolgot megtanul a kegyetlenségről, hogy mit is jelent főúrnak lenni, akkor megmenthette volna a tavasz udvarát a pusztulástól."


"Az indíték és a módszerek lényegtelenek, Rhysand megmentette az életemet. Már jóval azelőtt, hogy megérkeztem Hegyaljára."

" - Örülj, hogy emberi szíved van, Feyre. Csak sajnálhatod azokat, akiknek nincsenek érzéseik."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád? Ide kattintva megrendelhető!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése