2017. január 9., hétfő

Sarah J. Maas: Queen of Shadows - Árnyak királynője

Első a bosszú, a többi várhat…
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.


"Valami várt rá a sötétben."


Bátran kijelenthetem, hogy ez a kötet a sorozat ékköve. Megérte várni rá, és örülök, hogy részese lehettem e csodálatos világfelépítésben. Annyi érzelmet éltem át olvasás közben, hogy meg se tudom számolni. Az viszont biztos, hogy minden egyes oldallal, sorral egyre többet kaptam és az előző kötetekhez hasonlóan megannyi meglepetésben lehetett részem.

Ez a kötet maga a csodálkozások, váratlan események és fordulatok kötete. Sose lehettem biztos benne, hogy mit fogok kapni a következő oldalon, ami nagyrészt ahhoz is vezetett, hogy képtelenség letenni, mivel a legtöbb fejezet pont ott ér véget, ahol nem kellene és emiatt nem tehet mást az ember csak azt, hogy olvasson és olvasson egészen addig, amíg el nem fogynak a lapok, az oldalak, a sorok s végül a betűk.
Az írónőnek sikerült újfent megmutatnia, hogy tartogathat még csodákat, meglepetéseket egy sorozat negyedik kötete is. Jelen pillanatban a sorozat kötetei közül ez a kedvencem, igaz tudom, hogy Sarah köteteinél szinte mindig azt mondom, hogy éppen az aktuális a kedvencem, viszont az Árnyak királynője magasan viszi a pálmát. Már csak emiatt a kötet miatt is érdemes elolvasni a sorozatot, hiszen lenyűgöző!

A karakterek most forrottak ki igazán. A cselekmény most áll össze teljese egészében és nyer teljes mértékben értelmet.

Újra találkozunk a jól megszokott világgal, amiket eddig szerettünk benne újra formát öltenek. Az orgyilkosok és a tündérek világa immár menthetetlenül összeforrt és nincs menekvés. Mind a 809 oldal tele van izgalommal, kalandokkal, váratlan fordulatokkal és rengeteg meglepetéssel.

Tudatosan vagy nem éppen tudatosan, de az írónő úgy formálja egyes karakterek jellemét, vonásait, hogy veszítsenek a bájukból és más párost tekintsünk epikusnak, összetartozónak. Ez legjobban Chaol karakterénél vehető ki, amit sajnálok, már csak azért is, mert sem az elején, sem most nem tudok, még mindig választani aközött, hogy ki illene jobban Celaenához, ő vagy Dorian. Szerencsére ez a probléma már az előző kötetben megoldódott és egyértelmű, hogy Rowan. Szerintem sokaknak Rowan a kedvenc, ha azt kell nézni, hogy ki mellett kell letenni a voksunkat.

Már megszokhattuk, hogy Celaenával, az orgyilkossal van dolgunk, de Aelin, mint koronahercegnő eddig nem kapott annyira hangsúlyt, s végre ennek a miértjére is rájöhetünk. Celaena csupán a kegyetlen orgyilkos, miközben Aelin az a királynő. aki képes változásokat hozni mások életébe, és van olyan erős, mint amilyen orgyilkosként az.

A történet alakulása közben jó néhány mellékszereplő eltűnt a színről, amit én kezdetben sajnáltam, mivel szerettem volna megtudni, hogy mi van velük. Szerencsére ez a kötet ezt a kérdésemet is megválaszolja, és olyan döbbeneteket okozott, hogy csak pislogtam és ámuldoztam olvasás közben.

Egyetlen egy személy volt, akinek a sorsa különösképpen érdekelt, és ez Dorian. Szörnyű volt, ahogy A tűz örökösében végződött számára a játszma, és még borzasztóbb az, ahogy e kötet ideje alatt tevékenykedett, létezett. Nagyon sajnáltam őt. Az ő jelenetei voltak számomra a legszívszorítóabbak.
Persze, Manonról sem feledkezem meg, akit még mindig nagyon imádok és aki még annyi meglepetést tartogathat a számunkra.
Ez a kötet tényleg a legek lege. Imádtam, nem kételkedem benne, hogy a folytatás közel ennyire lesz izgalmas és fondorlatos. Legszívesebben leborulnék Sarah J. Maas lábai elé, és csak annyit mondanék neki, hogy soha ne hagyja abba az írást. A világnak szüksége van ennyire tehetséges írónőkre!


Kedvcsináló idézetek:

"Aelin némán megrázta a fejét. Te jó ég! Te jó isten! Így, hogy nincs rajta a csuklya és látja Chaol arcát... Pontosan olyan volt, amilyennek emlékében élt, olyan karakteresen jóképű."

"Egyszer azt mondta magának, hogy nem gyengeség azt éreznie, hogy szüksége van Rowan segítségére, hogy akarja a segítségét, sőt, talán valamiféle erő kell ahhoz is, hogy ezt elismerje, de... Rowan nem a mankója volt, és soha nem is akarta, hogy az legyen."

"Maga a tűz, a fény, a hamu és a parázs. Tűzszívű Aelin, aki nem hajbókol senki és semmi előtt, csak a koronája előtt hajlandó meghajolni, azért a vérét adja, mindent túlél és győzedelmeskedik."

" - Hagyj már fel az önsajnálattal! Maradj meg a kitűzött iránynál, de kovácsolj újabb terveket! Alkalmazkodj!"

" - Boszorkányok, sötét lordok, tündérkirálynők.. Ha ezt élve megússzuk, akkor én hosszú szabadságra megyek valami kellemes helyre."

" - Évszázadokon át jártam a világot, láttam birodalmakat, királyságokat és kietlen pusztaságokat, de sehol nem volt maradásom, egy percig sem találtam nyugalmat. Folyton azon tűnődtem, vajon mi vár rám a távolban, a következő óceánon vagy hegyen túl. De most azt hiszem... úgy érzem, egész idő alatt téged kerestelek."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád? Ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése