2017. január 25., szerda

Rick Yancey: Az utolsó csillag


"Sok évvel ezelőtt, amikor a lány apja még csak tízéves volt, egy nagy sárga buszon utazott a Planetárium felé."


Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…


A várva várt trilógia befejező része, amit már nagyon vártam. A kiadó nagyon hamar kiadta, ami azért is meglepő, mivel nem nagyon szokták a magyar kiadók az eredeti megjelenés idejével egyazon évben lefordítani, de ez most sikerült és ezzel nagyon nagy örömet okoztak a rajongóknak.

Már Az ötödik hullám ideje alatt is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon, hogy fog véget érni a történet. A happy end általában borítékolható disztópiák esetében, de úgy igazán sose lehet biztos benne az ember abban, hogy tényleg jó lesz e a vége és nem fog csalódást okozni az olvasóinak. Az első két kötet még csak felvázolta, hogy mivel is kell majd szembenéznünk, hiszen az ötödik hullám még nem teljesült be, és izgulhattunk, hogy mikor, miként fog bekövetkezni. Ami már egyből szemet szúrt amikor kézhez kaptam a könyvet az a vastagsága, akarom mondani annak hiánya. Egy kicsit csalódott vagyok amiatt, hogy ilyen kis vékonyka lett, emiatt is éreztem azt, hogy egyes események és gondolatok befejezetlenek, nincsenek rendesen elkezdve és lezárva, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy méltó lezárása ez a trilógiának. A történet hozza a már megszokott formáját, hiszen izgalmas, elgondolkodtató és kellő feszültséget áraszt, ami miatt szinte képtelenség addig letenni, amíg be nem fejezi az ember és azt nem mondja, hogy érdemes volt elkezdeni Rick Yancey nem mindennapi trilógiáját. 

Általa másként látja az ember a világot és csak remélheti, hogy a való világban ilyen megszállás nem fog bekövetkezni és remélheti, hogy minden marad olyan amilyen most. Az épületek, az időjárás és az emberi tudat, testfelépítés mindenféle felesleges és felsőbbrendű szerkezet birtoklása nélkül. Bennem is nagyon sok minden játszódott le.

Vicces, de én előbb láttam a filmet, és csak utána találkoztam a könyvekkel, de talán ez így volt rendjén, mert alig várom, hogy ezt is megfilmesítsék és nézhessem Zombi édes kis arcocskáját. Érdekes, de a karaktereket illetően változtak az eddigi véleményeim. Sajnos a halál most is jelen van és szedi az áldozatait, na meg szüli a szívszorító jeleneteket, pillanatokat.

Cassie eddig néhol idegesítő, néhol szerethető vagy éppen túlontúl naiv volt, és furcsa mód ez most sem változott, pedig nagyon reménykedtem benne, hogy visszakapom azt a Cassie-t, akit a trilógia első kötetében megismertem és megszerettem. Ha nem lett volna az a bizonyos, mindent megváltoztató tette nagyot csalódtam volna benne, de szerencsére nem kellett, mert Cassie pont jókor cselekedett és emiatt is lehet őt kedvelni. Evan Walkerrel még most sem vagyok kibékülve, pedig általában szoktam szeretni azokat a karaktereket, akik inkább ellenszegülnek a fajuknak, mint hogy kiirtsanak egy másikat. Adu-t végre valahára sikerült megértenem, s ezáltal egy kicsit meg is szerettem, de még mindig nem az igazi.

Nem titok, hogy Zombi, azaz Ben Parish viszi nálam a pálmát a szereplők közül, hiszen odaadó, próbál mindig helyesen cselekedni, vakmerő, félelmet alig ismerő és igazi férfi, aki nem hagyja cserben a másikat. Ha egyetlen okot kellene mondanom, hogy miért érdemes elolvasni a trilógiát amellett, hogy disztópia az Zombi jelenléte. Ő viszi el az egész történetet a hátán, az ő fejezetei a legizgalmasabbak, legveszélyesebbek. Soroljam még? Ha nem is tervezed elolvasni Zombi miatt érdemes.
Így a fangörcsöm után még megemlíteném, hogy az eddigi befejező kötetek közül elég jó helyet foglal el Az utolsó csillag. Sajnos hajlandóak ellaposodni a szálak, a cselekmények unalmasak, de itt azon kívül, hogy nem eléggé kidolgozottak azért nem mondható, hogy unalmasak, mivel feszültséggel és akcióval teliek. Megvan bennük az a bizonyos plusz, amik szerethetővé teszik.




" - Sam. A neve Sam. Ha még egyszer lemazsolázod, a térdemmel fogom megtörni a mogyoróidat."

" - Megegyeztünk - mondom. - Amennyiben felébred benned egy földönkívüli, azonnal szétlövöm az agyad."

"Mackó a legjobb bizonyíték arra, hogy az igaz szerelemnek nem kell szükségszerűen bonyolultnak lennie - és még csak kölcsönösnek sem."

" - Harmadikos korom óta beléd volta zúgva - suttogom. - A te neveddel töltöttem meg jegyzetfüzeteket. Szívecskéket rajzoltam köréjük. Virágokkal dekoráltam. Főleg margarétákkal. Napközben ábrándoztam rólad, éjjel meg veled álmodtam, és senki sem tudott erről, csak a legjobb barátnőm. Aki már halott. Mint mindenki más is."

" - Miért mondod ezt?
  - Mert a szerelem a legveszélyesebb fegyver a világon. Sokkal instabilabb, mint az uránium."

"Ne most, Parish, te rohadék élőhalott. Ezúttal meg fogod szakítani a láncot, el fogod vágni a hurkot. Megmented ezeket a kölyköket, bármi áron."


Köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése