2017. január 26., csütörtök

On Sai: Scar


"- Üdvözlöm a Scar P'Soluth Ember-mentál Interplanetáris Kiképzőiskola végzős növendékeit, mind a mentálokat, mind az embereket."


Scar ​​körül sok a titok. Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál. Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend. A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend. Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat. Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében? Létezik egyáltalán szabad akarat? A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban? Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.


Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Miután beleszerettem az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetbe szerettem volna mást is olvasni On Sai tollából, aki pont nyereményjátékot hirdetett a kötetért és valami hatalmas nagy szerencse folytán megnyertem.

Ahogy kézhez kaptam, természetesen dedikálva egyből nekiestem, ám ekkor még csak barátkoztam vele, tapogattam és csodáltam a borítót, majd 50 oldalt olvastam belőle körülbelül és nem éreztem magaménak a történetet akkor, túl sci-fis, túl idegen volt számomra. Viszont több mint egy évvel később mégis folytattam, és valami csoda folytán most tetszett. Azt nem mondanám, hogy megszerettette velem a műfajt, de ezentúl örömmel fogok mindent a kezembe venni olvasásra az írónőtől. Gondolom sokan kérdezhetitek most magatoktól, hogy mégis miért pont most adtam még egy esélyt a Scarnak, erre viszont nagyon egyszerű a válasz.

A Csillagszóró KönyvKarácsonyon nagyon megtetszett az írónő stílusa és emiatt mindenféleképpen szerettem volna egy újabb esélyt adni a történetének. Számomra a történet különleges, izgalmas, nem evilági volt, de nagyon lassan indult be a cselekmény, ez is lehetett az egyik ok, amiért annak idején kénytelen voltam abbahagyni. De szerencsére az első 80 oldal után igazán élvezhető és ahogy egyre többet olvastam kezdett tökéletesen összeállni a kép.

Frenetikus ötletnek tartom, hogy On Sai nem törődve a külsőségekkel és, hogy ő az első hazai sci-fi írónő olyan világot alkotott, amit még Spielberg is megirigyelne, ez tőlem hatalmas elismerésnek számít, főleg hogy (ne kövezzetek meg érte kérlek, de) utálom a Star Warst és társait. Nem tudnak megfogni, próbálkoztam velük és bealudtam közbe. Viszont az írónőnek sikerült a végéig fenntartania az érdeklődésemet, és még tovább is. Igaz, hogy nem lettem igazi Galaktikus Fanklub rajongó, de a Szivárgó sötétség sorozat történéseit figyelemmel fogom kísérni, az egyszer biztos.

Legjobban a világ felépítése és a karakterek fogtak meg. Lenyűgözött, hogy egy olyan világba kaphattam betekintést, ahol 10 hónap és 300 nap van egy évben és a legfelső hatalom a császár kezében van. A világot, bocsánat univerzumot nemcsak emberek, hanem mentálok is lakják. Ez a két faj uralja, de sose lehet tudni, hogy van e még Valaki rajtuk kívül és, hogy a Dolog mi is valójában. Érdekes, ahogy ezek a hétköznapi szavak főnevekké vannak emelve, és a Gonoszról még nem is tettem említést.

Azonfelül, hogy érdekesebbnél-érdekesebb új szavakat ismerhettem meg (vaga, koenyál és társai) egy új faj fizikai és lelki rendszere is prezentálva lett a mentálok által, akiknek saját törtvényeik, szokásaik és életciklusuk van, hasonlóan az emberekéhez, mégis nagyon sok mindenben különböznek és olyan dolgokban hasonlítanak, amikről nem is gondolták volna, hogy közös, vagy hogy megvan a másik fajban is. Lenyűgöző, megint csak azt kell, hogy mondjam.

S ha már kiveséztem a világot, ahol zajlik a könyv cselekménye a karakterek sem maradhatnak ki. Számomra 5 karakter volt igazán meghatározó, beszámítva a sokak által kedvelt Dont is, de nekem mégsem ő lett a nagy kedvenc. Scar annak ellenére, hogy néha őrültnek és meggondolatlannak tűnt egész meggyőző, szerethető és igazi badass karakter, akivel nem lehet csak úgy szórakozni. Megvan benne az a rejtély faktor, ami izgalmassá teszi, a stílusával pedig lehengerlő hatást ér el.

Don nem igazán fogott meg, viszont a lelke és e gondolkodásmódja nagyon is imponál. Amikor a szívére hallgat és nem arra a maszlagra, amit törvény címen belésulykoltak nagyon is helyesen cselekszik, nem azt nézi, hogy neki mi a jó, hanem azt, hogy tud segíteni azoknak, akik közel kerültek hozzá valamilyen módon. Lucy nagyon furcsa volt elsőre, egyszerűen nem tudtam azonosulni a karakterével, túl sok volt nekem, nem éreztem azt, hogy igen, ő az, aki miatt olvasnám a történetet.

Artúr, az egyik személyes kedvencem. Még olvasás előtt olyanokat hallottam róla, hogy bunkó, nehezen szerethető karakter, de nekem egyáltalán nem ez jött le a viselkedéséből, a gondolkodásából. Lehet, hogy én mást olvastam vagy nem tudom, de egyszerűen nem tudtam nem kedvelni, miatta nem hagytam igazság szerint a történetet. A másik ok, illetve személy, aki miatt érdemes volt folytatnom az Chester. Magam is meglepődtem, hogy mennyire kedvelem, pedig az a helyzet, hogy Artúr mellett ő is favorit. Titokzatos, érdekes figura, akire érdemes odafigyelni, mivel nagy meglepetéseket tartogathat még, legalábbis nekem ez jött le belőle. Utolsó sorban azt sem szabad elfelejteni, hogy On Sai egy olyan titkos szupererővel van megáldva, ami lehetővé teszi számunkra, hogy szeressük a történeteit és alig várjuk, hogy valamilyen filmes csóka észrevegye és megvalósítsa sokak álmát, és végre filmen is élvezhető legyen a Szivárgó sötétség sorozat.




"Artúr egy barom, hogy elveszi Helént. És ő még nagyobb hülye, hogy rá gondol."

" - Nem az zavar, hogy poszthumánok, hanem hogy arrogánsak, tele vannak felsőbbségtudattal. Ezek nem szolgálják, hanem lenézik az emberiséget! Tanulmányoznak, mint valami állatot."

" - Miért segít? Úgy értem, nekünk, az emberiségnek? Hallottam a bálon történteket, kiállt egy ifjú hölgyért. Csillagösvényeket vág, segít helyrehozni, ami nem is a maga hibája. Most minket is megvédett ettől a nőtől, noha azt se tudja, kik vagyunk."

"Az emlősök kihalófélben voltak, és Don - bár támogatta az élet minden formáját - úgy vélte, a fejlettebb fajok mellé áll."

"Artúr a hátralépő lányt és az elsápadó mentált nézte. Láthatóan egyek voltak érzelmileg, és ez fájt neki. Vajon adhat-e ember olyan szerelmet, olyan lélekközeliséget, mint egy mentál? Artúr most jött rá, kettejüket látva, hogy Scar mennyire magányos lehetett. Most is egyszerre hunyták le a szemüket, vettek nagy levegőt, és nyitották ki újra, mint egy ikerpár, vagy két egymásban élő lélek."

" - Scar, tudom, hogy lefeküdtél vele, de nem érdekel! Az sem érdekel, ha végigvagáztad az egész flottát és a császári palotát. Az sem, hogy elárultad a hitet. Maradj velem, legyél a feleségem. Nem akarok nélküled élni. Nem bírok nélküled élni! Képtelen vagyok rá."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése