2017. január 31., kedd

Jasinda Wilder: Falling into you - Zuhanok beléd


"Nem mindig Colton Callowaybe voltam szerelmes."


Kyle ​volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el. Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik. A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás.


Elég régóta csücsült már a polcomon, de olyan szomorú a fülszövege, hogy eddig nem mertem elkezdeni. Nem voltam felkészülve és még most sem vagyok, de el kellett olvasnom, holott tudtam, hogy egyszerre lesz fájdalmas és szívszorítóan gyönyörű.

Jasinda Wilder nagyon szépen az elejéről építi fel a történetet, hagyja, hogy Nell mesélje el nekünk, hogy milyen is volt Kyle, hogy milyen volt őt szeretni, hogy milyen tökéletes volt és, hogy mennyire hirtelen lett vége mindennek. Úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy megígértem magamnak, hogy nem fogom megkedvelni Kyle karakterét, mert csak bánatot éreznék ha túlságosan a szívemhez nőne, de olyan kedvességgel, gyengédséggel és esetlenséggel ismerjük meg a srácot, hogy képtelenség nem megkedvelni. Túlságosan lírai, túlságosan szép ahhoz Nell és Kyle szerelmének története, hogy ne kedveljem a srácot.

Mindenki arra vágyik, hogy rátaláljon a szerelem, viszont a legszebb az, amikor olyan személyben talál ránk, aki mindig is fontos volt és megannyi közös emlék köt össze vele. Mindenféle esetlenség, tapasztalatlanság csak előnyére vált Kyle-nak, hiszen emiatt olyan tökéletes a kezdet. Habár tudtam, hogy az írónő meg fogja ölni ezt a szerelmet, akkor is dühös voltam amikor bekövetkezett. Letörtnek éreztem magam és nem értettem, hogy ezt a szépséges kapcsolatot miért kellett elrontania. Ezen az sem segített, hogy kegyelemdöfés gyanánt Kyle szemszögéből is olvashatjuk azt a meghatározó pillanatot, ami mindent megváltoztatott. Engem személy szerint a sárba döngölt és nem voltam képes, most se vagyok, felfogni, hogy Colton mitől lesz jobb, mint Kyle valaha is volt. 

Aztán ahogy tovább olvastam erre is megkaptam a választ, hiszen mi erősebb a gyásznál? A szerelem, de ha a gyász, a hiányérzet szülte, akkor nem csak egyszerű szerelem, hanem annál sokkal több. Gyötrelmes, nehéz, megható, lebilincselő, s egyben gyönyörű is. És nemcsak Nell és Colton szerelme, hanem a történet is. Nem mindennapi történet arról, hogy a halál után is van élet, legyen az bármennyire fájdalmas. A fájdalmat bizony el lehet űzni idővel, de csak akkor, ha a megfelelő személlyel tesszük azt. 

A miértet még mindig nem értem, viszont a gyász enyhítésére Coltonnál jobbat nem is találhatott volna az írónő Nell számára, és itt nemcsak arról van szó, hogy egy eszköz lenne, mivel általa két sebzett lelkű személy kapja meg az esélyt arra, hogy rendbe hozzák az életüket és a szellemekkel a lelkükben tovább éljenek. 

Nem vagyok az az érzelmes típus, de engem is rendesen meghatott ez a történet. Az elevenembe talált és belülről marcangolt szét. Nagyon gyönyörűvé sikeredett maga a történet, s az élmény magáért beszél, hiszen még a kőszíveket is megolvasztja ez a történet, és a legjegesebb szív is felolvad olvasás közben. Hála a "váltott" szemszögnek mindkét fél gondolataiba betekintést nyerhetünk, s ezáltal mindkét szereplő oldaláról érezhetjük a szomorúságot, majd azt, hogy mire képes valójában a szerelem. Nemcsak felemel, hanem gyógyít is, befoltozza a sebeket és segít újra talpra állni, újra érezni, hogy a világ nem állt meg attól, hogy mi elveszítettünk valakit, aki nagyon fontos volt.




" - Fogd be! - dörmögte. - Még sosem csináltam ilyet.
  - Tudom - feleltem -, és nagyon aranyos ez az egész."

" - Egyetlen pillanatot sem akarok nélküled tölteni. Nem érdekel a főiskola, sem a foci, sem semmi. Csak te érdekelsz. Kigondolhatjuk együtt a jövőnket."

" - Te sok minden vagy, Nell Hawthorne. Kedves vagy. Mulatságos. Erős. Szép. - Úgy tűnik, küzd a szavakkal és az érzelmekkel. - Meggyötört vagy. Tele vagy fájdalommal. Csodálatos vagy. Tehetséges. És kurva szexis."

" - Én sok minden vagyok, Csingiling, de az aranyos nincs köztük. - Ideges mozdulattal beletúrok a hajamba. - Csak azért hunytam be a szemem, hogy ne tapizzalak össze álmodban."

" - Mert nem lett volna szabad téged egyedül hagyni, hogy magad birkózz meg a dolgokkal. Nem lett volna szabad hagyni, hogy eltemesd magadban, és hagyd, hogy elmérgesedjen. Kyle halála nyitott seb benned. Sosem gyógyult be, nem varasodott be. Üszkösödik és szörnyű. Rothad, Nell. Muszáj beengedned valakit! Muszáj engem beengedned!"

" - Hogy versenyezhet az ember egy szellemmel, Colton? - suttogom a kérdést a hosszú csendbe."

" - Én nem csak úgy beléd szerettem, Nell. Én beléd zuhantam. Te óceán vagy, és én zuhanok beléd, és belefúlok a mélységeidbe. Ahogy te mondtad, ez ijesztő, de egyben a legcsodálatosabb dolog is, amit valaha tapasztaltam."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése