2017. január 10., kedd

Cassandra Clare: Éjfél kisasszony

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?


"Kit imádta az árnypiaci éjszakákat."

Cassandra Clare az az írónő, aki pontosan tudja, hogy a rajongók nem elégszenek meg kevesebbel, mint amit elvárnak tőle és ehhez mérten is cselekszik. Jobbnál jobb árnyvadász történetekkel lep meg minket úgy, hogy közben a megalkotott világstruktúrát tovább építgetve tárja elénk a hasznosabbnál hasznosabb információkat.

Az Éjfél kisasszony története nem ismeretlen számomra, hiszen már olvastam angolul, de egy ilyen kiváló kötetben nem lehet elégszer elmerülni és újra átélni az eseményeket. Emma és Julian sem ismeretlenek azok számára, akik olvasták már a Végzet ereklyéi sorozat zárókötetét vagy éppen az Árnyvadász Akadémia egyes köteteit. Összehasonlítva Cassie eddigi köteteivel ez a jéghegy csúcsa. Ötletesebb, szellemesebb és jóval komolyabb problémákkal foglalkozik, mint az elődje. Jobb rálátást kaphatunk olyan dolgokra, eseményekre és helyszínekre, amik eddig nem voltak kidolgozva vagy hagytak valamilyen űrt maguk után.
Az első találkozáskor Emma még kislány, most viszont 5 évvel vagyunk a Mennyei Tűz Városa után, ahol még mindig kihatással van az eseményekre a megszállott Sebastian Morgenstern cselekedete és a hideg háború kimenetele.

Helyszínnek megkaptuk Los Angelest, ami az óceán közelsége miatt nagy potenciált rejthet, új világot mutathat be nekünk, elvégre az óceán végtelen.

A történet főszerepében Emma Carstairs és Julian Blackthorn állnak, két kiváló árnyvadász, akik sokat veszítettek már, és nagyon is megérdemelnék a boldogságot. Emma akár még arra is esélyes, hogy jobb váljon, mint Jace Herondale.

Mivel Julianéket közelebbi szál fűzi a tündérek világához, ezért a Vadűzésbe is mélyebb betekintést enged.

Az senkit se rettentsen el, hogy újak a főszereplők, mivel régi kedvencek, esetleg rég nem látott barátok kerülhetnek újra elő, s ezek a karakterek csak színesítik a már amúgy is fergetegesen izgalmas történetet.

Annyi izgalom, titok lapul a mélyben, hogy az elképesztő. Sose tudhatod, hogy akiben megbízol az tényleg érdemes e rá egyáltalán vagy sem. Nagy pozitívumként éltem meg, hogy Cassie lehetőséget nyújt Emmának ahhoz, hogy végre megtudja, hogy mi is történt a szüleivel és miért, na meg persze azért is, hogy megadja neki az esélyt a szerelemre, a boldogságra.

Persze a régi és a nem annyira régi szereplők mellett új karakterekkel is megismerkedhetünk, akik legalább annyira fontosak, mint a többiek.

Nagyon szerethető kötet egy rituális gyilkosságsorozattal a középpontban és egy olyan fiúval, akit elveszettnek hittek. Szerintem az eddigi legjobb kötet, ami az árnyvadászok világában játszódik. Tetszett, hogy újszerű volt, hogy kitűnt a többi kötet közül. Egy olyan újdonság, amit nem csak az árnyvadász rajongók fognak szeretni. Lendületes, kalandos, szemet gyönyörködtető alkotás. Mindenkinek olvasni kellene ezt a könyvet!
Cassie azokat sem hagyta cserben, akik rajonganak Clary-ékért, hiszen a bónusz fejezetben elképesztő dolog történik velük.
Elképzelni sem tudom, hogy lehet ezt a kötetet felülmúlni, de biztos vagyok benne, hogy a második rész is legalább annyira izgalmas lesz, mint az Éjfél kisasszony!


Kedvcsináló idézetek:

" - Büntetésből rám kéne bíznod egy egész alom kiscicát. Tudod, amilyen borzalmasak a kiscicák, az aprócska kis karmukkal meg az engedetlen viselkedésükkel."

" - Hát, tudod, nem is hangzik olyan rosszul, ugye? Pufi? Mintha cuki lennék, mint egy hörcsög vagy egy mókus."

" - Kehelyben is elfogadom - válaszolta Mark megnyerő tekintettel. - Sok-sok éve már, hogy legutóbb szabadon választhattam étkemet, szépséges hölgy, és most egy kehely eper szívem minden vágya."

" - Hát, akkor majd veszek! - felelte a lány. - Aranyhalakat fogok venni, és vérrel etetem őket, amíg rá nem kapnak az emberi húsra."


" - Össze vagyunk kötve, Emma, össze vagyunk láncolva... Lélegzem, ha lélegzel, vérzem, ha vérzel. A tiéd vagyok, te meg az enyém, mindig is az enyém voltál, és én mindig, mindig is a tiéd voltam!"

" - Szeretek mindent, ami hozzád kötődik, Emma. Szeretem, ahogy mindig felismerem a lépteidet az ajtóm előtt, még akkor is, ha nem tudtam előre, hogy jössz. Nincs, aki úgy járna vagy lélegezne, vagy mozogna, mint te. Szeretem, ahogy felhördülsz alvás közben, mintha meglepnének az álmaid. Szeretem, hogy amikor egymás mellett állunk a tengerparton, az árnyékunk egybeolvad. Szeretem, hogy ha a bőrömre írsz az ujjaiddal, jobban megértem, mintha valaki a fülembe kiabálna. Nem akartalak így szeretni. A világ legrosszabb ötlete, hogy így szeretlek. De nem bírok változtatni rajta. Hidd el nekem, megpróbáltam!"

"A lány Julian hajába túrt - mindig is imádta parabataia haját, és most, hogy szabadon megérinthette, a dús hullámokba mélyeszthette a kezét, ujjai körül csavargatta a tincseket."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád?Ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése