2017. január 16., hétfő

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő (Ravenspire #1)

Tükröm, ​​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.


"Semmi sem volt rendben a palotában, amióta az anyja meghalt."


Gondolom Hófehérke történetét nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen mindenki ismeri és szereti, legalábbis remélem, hiszen én ezen a mesén nőttem fel és nagyon szerettem.

Alapjában véve C. J. Redwine a klasszikus Hófehérke történetét meséli el mágiával és sárkányokkal megspékelve. Az alapsztori ugyanaz, annyi a különbség, hogy a gonosz mostoha és a hercegnő is rendelkezik mágikus képességekkel, míg a vadász fiatalabb és trónörökös sárkány.
Már az elején egy kis összefoglalóval kezd a könyv, hogy megértsük, mi is volt mindennek az előzménye. A klasszikus szálakat meghagyta az írónő, és csak kicsit változtatott rajta. A szereplők és az egyes helyszínek leírásakor nagyon pontos meghatározást kapunk, s talán emiatt is szerethető annyira ez a kötet.

Az első találkozásomra a könyvvel a borító miatt kerülhetett sor, hiszen elég csak egy pillantást vetni rá és egyből felkelti az olvasó figyelmét, ezért is örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. És annak is nagyon örülök, hogy újra egy olyan könyvet foghatok a kezembe, amibe igényes térkép is van. Lehet, hogy a térképeket illetően egy kicsit mániákus vagyok, de nem tehetek róla.

Szóval, imádtam magát a történetet. Ez az újragondolás nagyon tetszett. Azt hinné az ember, hogy ha ismeri a történetet, akkor nem lepődhet meg rajta, de ez korántsem igaz. Megannyi meglepő fordulattal, eseménnyel van dolgunk, amik csak még jobban színesítik a már amúgy is színes spalettát.Kellő kalandban, ármányban és egy kis romantikában is részünk lehet olvasás közben.

A karakterek vagy nagyon szerethetőek, vagy pedig nagyon utálhatóak, visszataszítóak.

Lorelai annak ellenére, hogy mennyi veszteség érte nagyon furfangos, tudja hogy mit akar elérni és céltudatos, viszont olykor-olykor nagyon is makacs tud lenni, s ez bizony nem válik mindig a hasznára, de legalább becsületes és jószívű.

Öccse, Leo nagyon kedvelhető, bár azért mint minden kistestvér ő is tud bosszantó vagy éppen idegesítő lenni. Sajnáltam azt, ami vele történt és szerintem nem érdemelte meg.
Sasha, ritkán fordul elő olyan, hogy egy állat jobban belopja magát a szívembe, mint a főkarakter, de itt pont ez történt. A legjobb ötlet, amit csak csinálhatott az írónő Sasha-val. Sikerült vele vicces, vagy olykor szórakoztató pillanatokat okoznia, s ezt mondom úgy, hogy nem vagyok odáig a madarakért.
Kol, Eldr újdonsült királya, akinek fel kell nőnie a történethez, s ez sikerül is neki. Csodálatos az a változás, amin keresztül megy. Ő is nagyon kedvelhető, becsületes és nem utolsósorban át tud változni sárkánnyá. Ismétlem sárkánnyá. Imádtam azt a kettősséget, ami benne lappang. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire utáltam Irinát. Nála nagyon jól kivehető, hogy bizony a mágiának ára van, semmi sincs ingyen. A történet különleges, izgalmakban gazdag alkotás. Csak ajánlani tudom. Engem teljesen elvarázsolt és biztos, hogy nemsokára újra fogom olvasni.


Kedvcsináló idézetek:


" - Egy pillanatig se gondold, hogy mivel néha megosztom veled az ágyamat, a trónomat is megosztanám veled. Most elmehetsz."

" - Leteszem a véresküt. Levadászom a hercegnőt. Így minden ogre pusztulhat Eldr földjéről."

" - Hiszek benned. Harcoltam érted. Mert egy olyan világban, ahol az emberek inkább leborulnak a gonosz előtt, amit megérteni túl félelmetes, nem tehetünk mást, mint felvesszük a harcot."



"Szíve egyre hevesebben vert, gyomrában forró bizsergés támadt, ahogy nézte, csak nézte a hercegnő ajkát, és elképzelte, hogy Ravenspire gyönyörű, bátor hercegnőjének csókkal mond köszönetet."

" - Lehet, hogy öreg vagyok, de vak nem. Látom, hogy zavarok. - Azzal megfogta Lorelai vállát, és gyengéden megszorította. - Beszélgessetek csak, de ne maradjatok fenn sokáig, és ne csináljatok semmi olyasmit, amit reggel ne mondhatnátok el nekem."



"- Az én időmben is pontosan ezt mondtuk. - Célzatosan Kolra nézett. - Ha megbízom benne, hogy képes háborút folytatni a királyné ellen, abban is megbízhatok benne, hogy ő megbízik benned. Ráadásul, ha olyasmit tennél, ami nem tetszik neki, egy szempillantás alatt hamuvá változtat."


Köszönöm a Twister Media Kft-nek a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád? Ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése