Borsa Brown: A maffia ölelésében

Suzanne, a szerelme és a Cosa Nostra elől menekülő angol lány New Yorkban rejtőzik el, azonban rá kell jönnie, hogy a saját érzései elől hiába próbálna elbújni. Sivár mindennapjaiból a Massimóval való váratlan találkozása ragadja ki, amelynek eredményeképpen ismét Szicíliában, a szenvedély és a félelem birodalmában találja magát
Vajon ezúttal mégiscsak happy enddel végződik a történetük?
A lánynak legelőször arra kell rádöbbennie, hogy a külön töltött idő alatt minden és mindenki megváltozott.
Ugyanakkor azt is megérti, hogy bármennyire küzdenek ellene Massimóval, őket összeköti a kémia, és talán valami más is
BORSA BROWN új könyve a vágyat veszi górcső alá, és arra a konklúzióra jut, hogy a végzetszerű vonzódás elől nincs menekvés, mint ahogyan a maffia öleléséből sem lehet szabadulni. A maffia ágyában érzéki jelenetekben bővelkedő, izgalmas folytatása nem fog csalódást okozni a rajongóknak!

"Egy Cosa Nostra-tag felesége - ez vagyok én."

Miután elolvastam az első részt nagyon izgatott lettem, hogy vajon, hogy fog folytatódni a történet, hiszen nem volt idilli a lezárása. Cseppet sem csalódtam a folytatást illetően.

Tudtam, hogy nem lesz idilli a kezdet, hiszen Massimo szívében és Suzanne szívében is rengeteg tüske rejlik, amiket nagyon nehéz, és csak megfelelő odaadással, türelemmel és gondoskodással lehet kihúzni.
Mint már az első résznél is említettem Massimo nem tudott teljesen levenni a lábamról és elvarázsolni. Ez még most sem sikerült neki. Az a kettősség, ami lappang benne nem  engedi a szívemnek, hogy megszeressem a karakterét. Annyi rossz, kegyetlenkedő, gyáva húzása van, amik arra ösztönöznek, hogy gyűlöljem. Emlékszem, hogy megígértem magamnak, hogy tiszta lapot adok neki, de amikor elköveti ugyanazokat a hibákat, amik miatt gyávának tartom, nem tudom rávenni magam arra, hogy nyilvánosan melléálljak azokhoz, akik szeretik a karakterét.

Viszont amikor megnyílik és mélyebb betekintést enged az életébe és megmutatja a gyengédebb, de szenvedélyesebb oldalát azt nagyon is tudtam értékelni, de még mindig nem tiszta előttem, hogy akkor, hogy is állok vele. Egyelőre nem húz egyik oldalra sem a szívem, viszont nagyon remélem, hogy a trilógia befejező kötetében tudok már dönteni.

A történet maga volt az indulatok, váratlan események könyve. A múlt még mindig jelen van, s a legtöbb konfliktust éppen ez okozza, hogy bizony nehéz elfelejteni a múltban történteket és még ennél is nehezebb új, tiszta lappal kezdeni mindent, főleg ha hiányzik a bizalom.

Volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy felesleges minden, amit Massimo és Suzanne csinál, hiszen nehéz elengedni azt, ami jellemez minket és még nehezebb megváltozni. Az első részhez képest számomra sokkal fájdalmasabb volt ez a kötet.

Sokszor éreztem szomorúságot és bánatot olvasás közben, mivel az én meglátásom szerint a szerelemnek nem rombolnia, hanem építenie kellene.

Azt is fájó volt látnom, hogy a két főszereplő képtelen elengedni a másikat, hiába csinál olyat az egyik fél, ami megbocsáthatatlan lenne. Én biztos nem bírtam volna mindazt elviselni, amit Suzanne hajlandó volt.

Persze, hogy így éreztem semmit sem von le abból, hogy mennyire csodálatosan újszerű, vagány, merész és szókimondó volt ez a második kötet is. Olyan élethűen van ábrázolva minden, de tényleg minden, hogy a cselekmény szó szerint lejátszódott a lelki szemeim előtt, és én is együtt lélegeztem, sírtam vagy éppen tomboltam a szereplőkkel.

Borsa nagyon jól vegyíti a maffia világát az erotikával, szenvedéllyel, ami az egész mű alatt végig jelen van. Ezúttal a maffia felépítésébe, szervezetébe is mélyebb betekintést nyerhettünk, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük a Borelli családot, s magát Massimo-t is, aki vehetjük úgy két tűz közé szorult. A múlt és a jelen rabja, s nem tudja, hogy milyen jövőt tartogat számára a jelen, nem lehet biztos benne, hogy mit fog a számára hozni a holnap.
Ami a legmeglepőbb volt számomra az a kötet vége. Egyszerűen nem hiszem el, hogy megint olyan lezárást kaptam, ami nem enged el, és arra ösztönöz, hogy minél előbb akarjam a folytatást, a zárókötetet!


Kedvcsináló idézetek:

"Nem vehetem el tőle a múltját és a keresztjét. Ha szeretem, meg kell próbálnom cipelni vele együtt. Bár sosem ezzel volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy nem engedte, hogy könnyítsek a terhén."

" - Most kurvára nem kell a bugyid! Amikor kellett volna, akkor nem volt rajtad!"

" - Sosem szoktam megbocsátani senkinek, feledni meg aztán végképp nem! Ezt is mondtam már neked. Anyám mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltávolítson téged a közelemből. Tönkretette az életemet! Fel sem fogta, mit tesz! Elvette tőlem a fényt, a jövőmet, az érezni tudó énemet, és visszalökött a rideg valóságba!"

"Szembenézek a múlttal, és ezzel felszállok a jövőm vonatára. Nem én vezetem ugyan a vonatot, de esetleg beleszólhatok, hogy merre legyen lerakva a sín. Ez erőt ad."

"Gyűlölnöm kellene, de szeretem. Undorodnom kellene tőle, de kívánom. Le kellene néznem, de úgy nézek föl rá, mint egy istenre. El kellene hagynom, de a bilincsnek még a kulcsát is messzire hajítom."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád? Ide kattintva megrendelhető!