2017. január 31., kedd

Jasinda Wilder: Falling into you - Zuhanok beléd


"Nem mindig Colton Callowaybe voltam szerelmes."


Kyle ​volt az első igaz szerelmem, az első minden értelemben. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen ő meghalt, és vele halt az is, aki akkor voltam. Colton nem arra tanított meg, hogy hogyan éljek. Nem gyógyította meg a fájdalmam. Nem hozta rendbe. Arra tanított, hogyan viseljem el. Hogy hogyan éljem meg. És végül hogyan engedjem el. Nell Hawthorne szerelmes Kyle Calloway-be, aki a legjobb barátja, amióta csak az eszét tudja. Ifjú szerelmük elpusztíthatatlan, az élet csupa ígéret számukra. Aztán egy éjszaka Kyle meghal egy tragikus balesetben, Nell pedig egy életre megváltozik. A temetésen ismeri meg Kyle bátyját, Coltont. Mindketten küszködve próbálnak továbblépni az életükben, amennyire tőlük telik. Évekkel később újra találkoznak New Yorkban, és Colton rájön, hogy Nell valójában sosem tette túl magát Kyle halálán. Úgy tűnik, a lány mélyen gyökerező fájdalmat, súlyos bűntudatot hordoz, magát hibáztatja a történtekért. Colton tudja, hogy nem volna szabad beleavatkoznia, de nem bír magával. Egyiküknek sem könnyű megbízni a másikban, és mindkettejüknek megvannak a maguk démonai. Együtt megtanulják, mi a fájdalom célja, mit jelent a gyógyulás, és mennyire fontos a megbocsátás.


Elég régóta csücsült már a polcomon, de olyan szomorú a fülszövege, hogy eddig nem mertem elkezdeni. Nem voltam felkészülve és még most sem vagyok, de el kellett olvasnom, holott tudtam, hogy egyszerre lesz fájdalmas és szívszorítóan gyönyörű.

Jasinda Wilder nagyon szépen az elejéről építi fel a történetet, hagyja, hogy Nell mesélje el nekünk, hogy milyen is volt Kyle, hogy milyen volt őt szeretni, hogy milyen tökéletes volt és, hogy mennyire hirtelen lett vége mindennek. Úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy megígértem magamnak, hogy nem fogom megkedvelni Kyle karakterét, mert csak bánatot éreznék ha túlságosan a szívemhez nőne, de olyan kedvességgel, gyengédséggel és esetlenséggel ismerjük meg a srácot, hogy képtelenség nem megkedvelni. Túlságosan lírai, túlságosan szép ahhoz Nell és Kyle szerelmének története, hogy ne kedveljem a srácot.

Mindenki arra vágyik, hogy rátaláljon a szerelem, viszont a legszebb az, amikor olyan személyben talál ránk, aki mindig is fontos volt és megannyi közös emlék köt össze vele. Mindenféle esetlenség, tapasztalatlanság csak előnyére vált Kyle-nak, hiszen emiatt olyan tökéletes a kezdet. Habár tudtam, hogy az írónő meg fogja ölni ezt a szerelmet, akkor is dühös voltam amikor bekövetkezett. Letörtnek éreztem magam és nem értettem, hogy ezt a szépséges kapcsolatot miért kellett elrontania. Ezen az sem segített, hogy kegyelemdöfés gyanánt Kyle szemszögéből is olvashatjuk azt a meghatározó pillanatot, ami mindent megváltoztatott. Engem személy szerint a sárba döngölt és nem voltam képes, most se vagyok, felfogni, hogy Colton mitől lesz jobb, mint Kyle valaha is volt. 

Aztán ahogy tovább olvastam erre is megkaptam a választ, hiszen mi erősebb a gyásznál? A szerelem, de ha a gyász, a hiányérzet szülte, akkor nem csak egyszerű szerelem, hanem annál sokkal több. Gyötrelmes, nehéz, megható, lebilincselő, s egyben gyönyörű is. És nemcsak Nell és Colton szerelme, hanem a történet is. Nem mindennapi történet arról, hogy a halál után is van élet, legyen az bármennyire fájdalmas. A fájdalmat bizony el lehet űzni idővel, de csak akkor, ha a megfelelő személlyel tesszük azt. 

A miértet még mindig nem értem, viszont a gyász enyhítésére Coltonnál jobbat nem is találhatott volna az írónő Nell számára, és itt nemcsak arról van szó, hogy egy eszköz lenne, mivel általa két sebzett lelkű személy kapja meg az esélyt arra, hogy rendbe hozzák az életüket és a szellemekkel a lelkükben tovább éljenek. 

Nem vagyok az az érzelmes típus, de engem is rendesen meghatott ez a történet. Az elevenembe talált és belülről marcangolt szét. Nagyon gyönyörűvé sikeredett maga a történet, s az élmény magáért beszél, hiszen még a kőszíveket is megolvasztja ez a történet, és a legjegesebb szív is felolvad olvasás közben. Hála a "váltott" szemszögnek mindkét fél gondolataiba betekintést nyerhetünk, s ezáltal mindkét szereplő oldaláról érezhetjük a szomorúságot, majd azt, hogy mire képes valójában a szerelem. Nemcsak felemel, hanem gyógyít is, befoltozza a sebeket és segít újra talpra állni, újra érezni, hogy a világ nem állt meg attól, hogy mi elveszítettünk valakit, aki nagyon fontos volt.




" - Fogd be! - dörmögte. - Még sosem csináltam ilyet.
  - Tudom - feleltem -, és nagyon aranyos ez az egész."

" - Egyetlen pillanatot sem akarok nélküled tölteni. Nem érdekel a főiskola, sem a foci, sem semmi. Csak te érdekelsz. Kigondolhatjuk együtt a jövőnket."

" - Te sok minden vagy, Nell Hawthorne. Kedves vagy. Mulatságos. Erős. Szép. - Úgy tűnik, küzd a szavakkal és az érzelmekkel. - Meggyötört vagy. Tele vagy fájdalommal. Csodálatos vagy. Tehetséges. És kurva szexis."

" - Én sok minden vagyok, Csingiling, de az aranyos nincs köztük. - Ideges mozdulattal beletúrok a hajamba. - Csak azért hunytam be a szemem, hogy ne tapizzalak össze álmodban."

" - Mert nem lett volna szabad téged egyedül hagyni, hogy magad birkózz meg a dolgokkal. Nem lett volna szabad hagyni, hogy eltemesd magadban, és hagyd, hogy elmérgesedjen. Kyle halála nyitott seb benned. Sosem gyógyult be, nem varasodott be. Üszkösödik és szörnyű. Rothad, Nell. Muszáj beengedned valakit! Muszáj engem beengedned!"

" - Hogy versenyezhet az ember egy szellemmel, Colton? - suttogom a kérdést a hosszú csendbe."

" - Én nem csak úgy beléd szerettem, Nell. Én beléd zuhantam. Te óceán vagy, és én zuhanok beléd, és belefúlok a mélységeidbe. Ahogy te mondtad, ez ijesztő, de egyben a legcsodálatosabb dolog is, amit valaha tapasztaltam."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel! 

2017. január 30., hétfő

Jay Crownover: A tetovált srác (Welcome to the Point #1)


"Kevés dolog akad, ami teljesen haza tudja vágni a szex utáni kellemes ernyedtséget."


Nagy ​különbség van egy rosszfiú és egy olyan srác között, aki a lelke mélyéig züllött – akárcsak Shane Baxter. A szexis, kiszámíthatatlan és veszélyes Bax nem csupán rossz csillagzat alatt látta meg a napvilágot, ő maga a született bűnöző. Kocsitolvaj, verőlegény, ketrecharcos, a bajba keveredés fekete öves bajnoka, mígnem az egyik rossz döntése öt évre rács mögé juttatja. Miután visszanyeri a szabadságát, válaszokat keres, és nem érdekli, mit kell megtennie, kit kell megszorongatnia azért, hogy megtudja, ki csalta csapdába. Csakhogy beszáll mellé a játszmába még valaki, aki túlságosan ártatlan, túlságosan lágy, ráadásul nem hagyja magát lerázni. Dovie Pryce ismeri az élet sötét oldalát, a nehéz körülményekkel járó súlyos döntéseket. Mindig is jó akart maradni, önzetlenül segíteni másokon, nem hagyta, hogy a sötétség lehúzza és elnyelje őt. Az utcát azonban nehéz legyőzni, a dolgok rosszról gyorsan életveszélyesre fordulnak, és az egyetlen ember, aki mellett biztonságban lehet, a Point legfenyegetőbb, legszexisebb, legkiállhatatlanabb nehézfiúja, aki épp most szabadult. Bax közelsége eleinte rettegéssel tölti el Dovie-t, de hamarosan rájön, hogy a tetovált srác sem olyan, amilyennek a külseje alapján hinnénk.


Jay Crownover másik sorozatát már régóta ismerem. A Rule nagy kedvencem és alig vártam, hogy olvashassak még tőle, hiszen nagyon egyedi stílusa van és a legtöbb nő vágyáról ír: egy rosszfiúról, aki egy jókislány miatt lesz "jó". Az Ulpius bedőlése után nem hittem volna, hogy lesz még lehetőségem Crownover regényt olvasni, de legnagyobb örömömre mégis van.

Hosszú idő telt el azóta, hogy először a kezembe foghattam a Rule-t, de még a mai napig emlékszem, hogy mennyire szerettem. Kétségem sem volt afelől, hogy hasonlóképpen fogok érezni A tetovált sráccal kapcsolatban is. Azt be kell vallanom, hogy legnagyobb szégyenemre nem esett le rögtön, hogy A tetovált srác nem más, mint a Better When He's Bad magyar fordítása. A borító nagyon becsapott, mivel annak a sorozatnak kivételesen tetszett az első kötet borítója, viszont a többié nem. Sőt, igazság szerint a magyar sem nyerte el a tetszésemet. A másodiké már inkább, de ez az első nagyon nem. De ez semmit sem von le abból a színvonalból, amit már a rutinos Jay Crownover olvasók megszokhattak.

A történet nem mindennapi. Alapvetően két nehéz sorsú ember életét mutatja be váltott szemszögben. Mind a két félnek sötét múltja van, egyikőjüknek sem volt könnyű a kezdet. Mind a két oldalon a nehézséget valamilyen függőség okozta anyai oldalon, apai oldalon pedig a hiány, ami a legjobban közrejátszott Bax és Dovie gyerekkorában. Érdekes, de míg az egyik fél teljesen elzüllött, addig a másik próbált kiemelkedni.

Az írónő nagyon jól bemutatja ezt a kontrasztot. Megmutatja, hogy csak mi magunk tehetünk arról akikké váltunk. Ha akarunk képesnek kell lennünk helyesen cselekedni, azt tenni amit kell és nem bajba kerülni. Míg a másik oldalon csak a rossz, a romlottság vár ránk, ami képes teljesen lehúzni minket a sötétségbe. Az események egyszer s mindenkorra felülírnak mindenféle szabályt, amit lefektetett az írónő, hiszen mindenki képes a változásra, csak a megfelelő ember kell hozzá.

A történet középpontjában egy barát, egy testvér eltűnése áll, ami mindenestül felforgatja az életet. Bax, aki a rosszfiút játssza, élete megváltozik, amikor találkozik Dovie-val. Dovie, a jókislány élete megváltozik, amikor találkozik a veszélyes Baxszal. Adott a történet és a szereplők, de a végkifejletben nem láthatunk mindent előre, hiszen mindig történhet valami, ami fenekestül felforgatja mindenki életét. 

Nagyon szerethető történet, ami tartalmaz kellő erotikát, züllést, váratlan fordulatot, merész cselekedeteket, titkokat, vért és egy csipetnyi romantikát, érzékiséget. Ajánlom azoknak ezt a könyvet, akik szeretnek velejéig romlott rosszfiúkról olvasni, akiknek a szex olyan, mint másnak a papírzsebkendő. Azoknak, akik alig várják, hogy ez a rosszfiú találkozzon a megfelelő lánnyal, hogy miatta akarjon változást, s hogy ne legyen többé olyan rossz.

Mindemellett ez nemcsak Bax története, hanem egy ártatlan lányé is, aki végre értelmet kap, hogy miért is érdemes élnie, küzdenie. A karaktereket nagyon megszerettem, már az első soroknál hozzám nőttek. Bax azért, mert igazából kettős személyiség. Ott rejlik benne Shane, aki gyengéd, törődő, s maga Bax is, aki kemény, macsó, félelmet nem ismerő és keresi a bajt. Dovie-t nem lehet nem nem kedvelni, hiszen olyan ártatlan és lehet, hogy velem van a baj, de imádtam ahogy ledobta az ártatlanságát és igazi vadmacskává változott. A vicces az, hogy Bax Dovie miatt akart a jó útra térni, miatta képes a változásra, hogy méltó legyen a lányhoz, Dovie meg pont amiatt, hogy ne azt érezze Bax, hogy ő csak egy kislány képes arra, hogy megváltozzon, hogy felnőjön hozzá és még olyan dolgokat is képes megtenni érte, amit általában a jókislányok messzire elkerülnek. 
És ott van még Race, aki maga a rejtély és alig várom, hogy olvashassam a történetét, Az utcák királyát, ami ha minden igaz idén márciusban fog megjelenni. Nagyon várom!




" - Már régóta dolgozom itt, édesem. Egy férfi, akinek ilyen sok titok lappang a sötét szemében, a legnagyobb balszerencse, ami egy lánnyal történhet. Olyan, amitől soha nem szabadul."

" - Senki sem vezetheti a kocsimat - mondtam nehezen forgó nyelvvel, mintha részeg lennék. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán a kertvárosig túlélem."

"Pontosan ez volt az, ami miatt képtelen voltam ellenállni neki. Kiszámíthatatlan volt, vérbeli bűnöző, aki minden józan megfontolás szerint csak veszélyt jelentett, de amikor nem tudtam aludni, gyöngéden ölelt, és úgy ért hozzám, mintha törékeny és értékes lennék. Mámorító kettősség volt benne, ami ellen esélyem sem volt küzdeni."

" - Neked semmi szükséged arra, hogy valaki megmutassa, hogyan legyél jó. Sokkal jobb vagy így, rosszan."

" - Egyetlen ütéstől kiterült, és még mázlija volt, hogy csak ennyit kapott. Nőkre nem emelünk kezet. Ha Benny orrát nem törtem volna már el, akkor most megtenném, amiért erőszakoskodott veled."

" - Kislány, már az, hogy egyáltalán kapcsolatotok van, több, mint amit a legtöbb ember elmondhat Baxről. Egy ilyen fiú nem köt barátságokat, mert tudja, hogy a másik előbb-utóbb magányosan, összetört szívvel végzi. Race csak azért tudott közel kerülni hozzá, mert hajlandó volt vele együtt a pokolra menni. Aztán jöttél te, és mindent megváltoztattál."

" - Azt hiszem, mostantól fogva ez lesz a kedvenc álmom: te, a kedvenc kapucnis pulcsimban, és semmi másban. Tűzhajú, te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam!!"

"Öt év szex nélkül nem volt egyszerű. De három hónap szex nélkül, miután már tudtam, kivel akarok  szexelni életem végéig, kész kínszenvedés volt."


Köszönöm a Harlequin Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2017. január 26., csütörtök

On Sai: Scar


"- Üdvözlöm a Scar P'Soluth Ember-mentál Interplanetáris Kiképzőiskola végzős növendékeit, mind a mentálokat, mind az embereket."


Scar ​​körül sok a titok. Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál. Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend. A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend. Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat. Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében? Létezik egyáltalán szabad akarat? A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban? Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.


Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Miután beleszerettem az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetbe szerettem volna mást is olvasni On Sai tollából, aki pont nyereményjátékot hirdetett a kötetért és valami hatalmas nagy szerencse folytán megnyertem.

Ahogy kézhez kaptam, természetesen dedikálva egyből nekiestem, ám ekkor még csak barátkoztam vele, tapogattam és csodáltam a borítót, majd 50 oldalt olvastam belőle körülbelül és nem éreztem magaménak a történetet akkor, túl sci-fis, túl idegen volt számomra. Viszont több mint egy évvel később mégis folytattam, és valami csoda folytán most tetszett. Azt nem mondanám, hogy megszerettette velem a műfajt, de ezentúl örömmel fogok mindent a kezembe venni olvasásra az írónőtől. Gondolom sokan kérdezhetitek most magatoktól, hogy mégis miért pont most adtam még egy esélyt a Scarnak, erre viszont nagyon egyszerű a válasz.

A Csillagszóró KönyvKarácsonyon nagyon megtetszett az írónő stílusa és emiatt mindenféleképpen szerettem volna egy újabb esélyt adni a történetének. Számomra a történet különleges, izgalmas, nem evilági volt, de nagyon lassan indult be a cselekmény, ez is lehetett az egyik ok, amiért annak idején kénytelen voltam abbahagyni. De szerencsére az első 80 oldal után igazán élvezhető és ahogy egyre többet olvastam kezdett tökéletesen összeállni a kép.

Frenetikus ötletnek tartom, hogy On Sai nem törődve a külsőségekkel és, hogy ő az első hazai sci-fi írónő olyan világot alkotott, amit még Spielberg is megirigyelne, ez tőlem hatalmas elismerésnek számít, főleg hogy (ne kövezzetek meg érte kérlek, de) utálom a Star Warst és társait. Nem tudnak megfogni, próbálkoztam velük és bealudtam közbe. Viszont az írónőnek sikerült a végéig fenntartania az érdeklődésemet, és még tovább is. Igaz, hogy nem lettem igazi Galaktikus Fanklub rajongó, de a Szivárgó sötétség sorozat történéseit figyelemmel fogom kísérni, az egyszer biztos.

Legjobban a világ felépítése és a karakterek fogtak meg. Lenyűgözött, hogy egy olyan világba kaphattam betekintést, ahol 10 hónap és 300 nap van egy évben és a legfelső hatalom a császár kezében van. A világot, bocsánat univerzumot nemcsak emberek, hanem mentálok is lakják. Ez a két faj uralja, de sose lehet tudni, hogy van e még Valaki rajtuk kívül és, hogy a Dolog mi is valójában. Érdekes, ahogy ezek a hétköznapi szavak főnevekké vannak emelve, és a Gonoszról még nem is tettem említést.

Azonfelül, hogy érdekesebbnél-érdekesebb új szavakat ismerhettem meg (vaga, koenyál és társai) egy új faj fizikai és lelki rendszere is prezentálva lett a mentálok által, akiknek saját törtvényeik, szokásaik és életciklusuk van, hasonlóan az emberekéhez, mégis nagyon sok mindenben különböznek és olyan dolgokban hasonlítanak, amikről nem is gondolták volna, hogy közös, vagy hogy megvan a másik fajban is. Lenyűgöző, megint csak azt kell, hogy mondjam.

S ha már kiveséztem a világot, ahol zajlik a könyv cselekménye a karakterek sem maradhatnak ki. Számomra 5 karakter volt igazán meghatározó, beszámítva a sokak által kedvelt Dont is, de nekem mégsem ő lett a nagy kedvenc. Scar annak ellenére, hogy néha őrültnek és meggondolatlannak tűnt egész meggyőző, szerethető és igazi badass karakter, akivel nem lehet csak úgy szórakozni. Megvan benne az a rejtély faktor, ami izgalmassá teszi, a stílusával pedig lehengerlő hatást ér el.

Don nem igazán fogott meg, viszont a lelke és e gondolkodásmódja nagyon is imponál. Amikor a szívére hallgat és nem arra a maszlagra, amit törvény címen belésulykoltak nagyon is helyesen cselekszik, nem azt nézi, hogy neki mi a jó, hanem azt, hogy tud segíteni azoknak, akik közel kerültek hozzá valamilyen módon. Lucy nagyon furcsa volt elsőre, egyszerűen nem tudtam azonosulni a karakterével, túl sok volt nekem, nem éreztem azt, hogy igen, ő az, aki miatt olvasnám a történetet.

Artúr, az egyik személyes kedvencem. Még olvasás előtt olyanokat hallottam róla, hogy bunkó, nehezen szerethető karakter, de nekem egyáltalán nem ez jött le a viselkedéséből, a gondolkodásából. Lehet, hogy én mást olvastam vagy nem tudom, de egyszerűen nem tudtam nem kedvelni, miatta nem hagytam igazság szerint a történetet. A másik ok, illetve személy, aki miatt érdemes volt folytatnom az Chester. Magam is meglepődtem, hogy mennyire kedvelem, pedig az a helyzet, hogy Artúr mellett ő is favorit. Titokzatos, érdekes figura, akire érdemes odafigyelni, mivel nagy meglepetéseket tartogathat még, legalábbis nekem ez jött le belőle. Utolsó sorban azt sem szabad elfelejteni, hogy On Sai egy olyan titkos szupererővel van megáldva, ami lehetővé teszi számunkra, hogy szeressük a történeteit és alig várjuk, hogy valamilyen filmes csóka észrevegye és megvalósítsa sokak álmát, és végre filmen is élvezhető legyen a Szivárgó sötétség sorozat.




"Artúr egy barom, hogy elveszi Helént. És ő még nagyobb hülye, hogy rá gondol."

" - Nem az zavar, hogy poszthumánok, hanem hogy arrogánsak, tele vannak felsőbbségtudattal. Ezek nem szolgálják, hanem lenézik az emberiséget! Tanulmányoznak, mint valami állatot."

" - Miért segít? Úgy értem, nekünk, az emberiségnek? Hallottam a bálon történteket, kiállt egy ifjú hölgyért. Csillagösvényeket vág, segít helyrehozni, ami nem is a maga hibája. Most minket is megvédett ettől a nőtől, noha azt se tudja, kik vagyunk."

"Az emlősök kihalófélben voltak, és Don - bár támogatta az élet minden formáját - úgy vélte, a fejlettebb fajok mellé áll."

"Artúr a hátralépő lányt és az elsápadó mentált nézte. Láthatóan egyek voltak érzelmileg, és ez fájt neki. Vajon adhat-e ember olyan szerelmet, olyan lélekközeliséget, mint egy mentál? Artúr most jött rá, kettejüket látva, hogy Scar mennyire magányos lehetett. Most is egyszerre hunyták le a szemüket, vettek nagy levegőt, és nyitották ki újra, mint egy ikerpár, vagy két egymásban élő lélek."

" - Scar, tudom, hogy lefeküdtél vele, de nem érdekel! Az sem érdekel, ha végigvagáztad az egész flottát és a császári palotát. Az sem, hogy elárultad a hitet. Maradj velem, legyél a feleségem. Nem akarok nélküled élni. Nem bírok nélküled élni! Képtelen vagyok rá."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2017. január 25., szerda

Rick Yancey: Az utolsó csillag


"Sok évvel ezelőtt, amikor a lány apja még csak tízéves volt, egy nagy sárga buszon utazott a Planetárium felé."


Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik. Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…


A várva várt trilógia befejező része, amit már nagyon vártam. A kiadó nagyon hamar kiadta, ami azért is meglepő, mivel nem nagyon szokták a magyar kiadók az eredeti megjelenés idejével egyazon évben lefordítani, de ez most sikerült és ezzel nagyon nagy örömet okoztak a rajongóknak.

Már Az ötödik hullám ideje alatt is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon, hogy fog véget érni a történet. A happy end általában borítékolható disztópiák esetében, de úgy igazán sose lehet biztos benne az ember abban, hogy tényleg jó lesz e a vége és nem fog csalódást okozni az olvasóinak. Az első két kötet még csak felvázolta, hogy mivel is kell majd szembenéznünk, hiszen az ötödik hullám még nem teljesült be, és izgulhattunk, hogy mikor, miként fog bekövetkezni. Ami már egyből szemet szúrt amikor kézhez kaptam a könyvet az a vastagsága, akarom mondani annak hiánya. Egy kicsit csalódott vagyok amiatt, hogy ilyen kis vékonyka lett, emiatt is éreztem azt, hogy egyes események és gondolatok befejezetlenek, nincsenek rendesen elkezdve és lezárva, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy méltó lezárása ez a trilógiának. A történet hozza a már megszokott formáját, hiszen izgalmas, elgondolkodtató és kellő feszültséget áraszt, ami miatt szinte képtelenség addig letenni, amíg be nem fejezi az ember és azt nem mondja, hogy érdemes volt elkezdeni Rick Yancey nem mindennapi trilógiáját. 

Általa másként látja az ember a világot és csak remélheti, hogy a való világban ilyen megszállás nem fog bekövetkezni és remélheti, hogy minden marad olyan amilyen most. Az épületek, az időjárás és az emberi tudat, testfelépítés mindenféle felesleges és felsőbbrendű szerkezet birtoklása nélkül. Bennem is nagyon sok minden játszódott le.

Vicces, de én előbb láttam a filmet, és csak utána találkoztam a könyvekkel, de talán ez így volt rendjén, mert alig várom, hogy ezt is megfilmesítsék és nézhessem Zombi édes kis arcocskáját. Érdekes, de a karaktereket illetően változtak az eddigi véleményeim. Sajnos a halál most is jelen van és szedi az áldozatait, na meg szüli a szívszorító jeleneteket, pillanatokat.

Cassie eddig néhol idegesítő, néhol szerethető vagy éppen túlontúl naiv volt, és furcsa mód ez most sem változott, pedig nagyon reménykedtem benne, hogy visszakapom azt a Cassie-t, akit a trilógia első kötetében megismertem és megszerettem. Ha nem lett volna az a bizonyos, mindent megváltoztató tette nagyot csalódtam volna benne, de szerencsére nem kellett, mert Cassie pont jókor cselekedett és emiatt is lehet őt kedvelni. Evan Walkerrel még most sem vagyok kibékülve, pedig általában szoktam szeretni azokat a karaktereket, akik inkább ellenszegülnek a fajuknak, mint hogy kiirtsanak egy másikat. Adu-t végre valahára sikerült megértenem, s ezáltal egy kicsit meg is szerettem, de még mindig nem az igazi.

Nem titok, hogy Zombi, azaz Ben Parish viszi nálam a pálmát a szereplők közül, hiszen odaadó, próbál mindig helyesen cselekedni, vakmerő, félelmet alig ismerő és igazi férfi, aki nem hagyja cserben a másikat. Ha egyetlen okot kellene mondanom, hogy miért érdemes elolvasni a trilógiát amellett, hogy disztópia az Zombi jelenléte. Ő viszi el az egész történetet a hátán, az ő fejezetei a legizgalmasabbak, legveszélyesebbek. Soroljam még? Ha nem is tervezed elolvasni Zombi miatt érdemes.
Így a fangörcsöm után még megemlíteném, hogy az eddigi befejező kötetek közül elég jó helyet foglal el Az utolsó csillag. Sajnos hajlandóak ellaposodni a szálak, a cselekmények unalmasak, de itt azon kívül, hogy nem eléggé kidolgozottak azért nem mondható, hogy unalmasak, mivel feszültséggel és akcióval teliek. Megvan bennük az a bizonyos plusz, amik szerethetővé teszik.




" - Sam. A neve Sam. Ha még egyszer lemazsolázod, a térdemmel fogom megtörni a mogyoróidat."

" - Megegyeztünk - mondom. - Amennyiben felébred benned egy földönkívüli, azonnal szétlövöm az agyad."

"Mackó a legjobb bizonyíték arra, hogy az igaz szerelemnek nem kell szükségszerűen bonyolultnak lennie - és még csak kölcsönösnek sem."

" - Harmadikos korom óta beléd volta zúgva - suttogom. - A te neveddel töltöttem meg jegyzetfüzeteket. Szívecskéket rajzoltam köréjük. Virágokkal dekoráltam. Főleg margarétákkal. Napközben ábrándoztam rólad, éjjel meg veled álmodtam, és senki sem tudott erről, csak a legjobb barátnőm. Aki már halott. Mint mindenki más is."

" - Miért mondod ezt?
  - Mert a szerelem a legveszélyesebb fegyver a világon. Sokkal instabilabb, mint az uránium."

"Ne most, Parish, te rohadék élőhalott. Ezúttal meg fogod szakítani a láncot, el fogod vágni a hurkot. Megmented ezeket a kölyköket, bármi áron."


Köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

James Dashner: Halálos hajsza


"Michael a süvítő szélben próbált a Tanya nevű lány lelkére beszélni."


Az ​​Útvesztő szerzőjének új sorozata. Michael szinte minden idejét a VirtNetben tölti, élete kalandok és izgalmas hackertámadások sorozata. Egyre magasabb szintekre jut a számítógépes játékvilágban, a szabályokkal mit sem törődik – miért is törődne, hiszen mind totál értelmetlennek tűnik. Ám egyes szabályoknak nagyon is jó oka van: bizonyos műszaki fejlesztések illetéktelen kezekben rendkívül veszélyesek lehetnek. És a veszély valóra is válik. Michael egy napon sokkoló esemény szemtanúja lesz, melynek élményétől nem tud szabadulni. Egyedül van, a szülei elutaztak, a barátai pedig csak a virtuális térben elérhetők. Ekkor a történet még meglepőbb fordulatot vesz: egy szervezet rákényszeríti Michaelt, hogy barátaival együtt kutassa fel Kaine-t, azt a titokzatos hackert, aki nemcsak az egyre szaporodó halálesetekért felelős, hanem a VirtNet fölött is át akarja venni az uralmat. Senki sem tudja, hogy a virtuális világ melyik zugában rejtőzik, és mire képes. Michael, Bryson és Sarah elindul az Ösvényen, amely talán elvezet Kaine-hez. Szörnyű és brutális próbák, lávafolyamok, kozmikus földrengések és öldöklő háborúk között vezet az útjuk. Ezer halál vár rájuk, de csak a virtuális álomban – vagy talán mégsem csupán ott? Ahogy a játék és a valóság határai egyre inkább elmosódnak, úgy lesz a virtuális álomból igazi rémálom…


James Dashner neve mára már összeforrt az Útvesztő-trilógiával és csak kevesen tudják, hogy van egy másik, éppolyan fontos és érdekes trilógiája, mint az előbb említett Útvesztő-trilógia. Több oka is van, hogy pont most kezdtem el olvasni.

A legkézenfekvőbb az, hogy nem olyan rég jelent csak meg magyar fordításban és eleve érdekelt, hogy más műfajban mire képes az író. A másik számomra fontos indok, hogy úgy gondoltam, hogyha tetszett a Nerve-Idegpálya, ami szintén hasonló témát dolgoz fel, csak könnyebb verzióban, nem annyira brutális módon, mint a Halandósági elv-trilógia első kötete, akkor ez is tetszeni fog.
Az elmúlt hetekben több hecker támadás is érte szeretett sorozatom férfi tagjait, emiatt is szerettem volna jobban belelátni a virtuális világba. Ösztönzően hatottak a támadások, hogy többet akarjak megtudni a témáról. 

A történet lebilincselő, néhány óra alatt el lehet olvasni és rengeteg kérdést hordoz magával. Viszont nem gondolom azt, hogy erős lenne a kezdés, az Útvesztő sokkal átütőbb és szórakoztatóbb volt, képes volt egy olyan pluszt adni, ami sokak szívét meghódította. A Halálos hajsza erre nem képes, nem emelkedik ki a megannyi kötet közül, mégis élvezhető és megéri elolvasni.

Teljesen új vizekre lehet evezni vele, egy olyan világba, ahol nem az számít, hogy valós időben élj, hanem az, hogy minél közelebb kerülj egy virtuális világ által felállított értékrendhez, s az sem számít, ha éppen megölnek vagy ha te ölsz meg másokat. Képes kikapcsolódást nyújtani, segít elmenekülni a való világ kudarcai, támadásai és értékrendje elöl. 

A történet elsősorban három fiatalról szól, akik barátok, viszont mégsem ismerik egymást személyesen, és abban sem lehetnek biztosak, hogy a másik a valóságban is úgy néz ki, ahogy a virtuális létben. A VirtNet engedélyezi a fantázia szabad áramlását, s ezáltal úgy nézel ki, ahogy éppen te akarsz. Másodpercek alatt növeszthetsz hosszú hajat vagy szabadulhatsz meg tőle, ameddig kényelmes. Michael, Bryson és Sarah. Ők azok, akik brilliáns elméjüknek köszönhetően egy olyan szituációban találják magukat, amiből nincs kiút. A virtuális játék már nem csak játék. Emberek halnak meg és senki sem képes megállítani ezt a folyamatot.
James Dashner nagyon tudja hogyan kezdjen el egy történetet, mivel már az első fejezetben szembesülünk azzal a problémával, ami a későbbiekben is kulcsfontosságú lesz. Ki az a Kaine? Mi az a Halandósági elv és hogyan lehet megállítani? Ahogy haladunk előre a történetben egyre több minden nyer értelmet, de ezzel együtt egyre több kérdés is merül fel. A kötetnek sikerül fenntartani a feszültséget az utolsó sorokig, együtt izgulhatunk a szereplőkkel, hogy sikerüljön nekik az adott pálya és, hogy ne haljanak meg idő előtt. A James Dashner rajongók és a kockák imádni fogják ezt a kötetet! Érdekes, nem mindennapi témát dolgoz fel és a legfontosabb, hogy van mondanivalója, még akkor is, ha nem feltétlenül sulykolja belénk olvasás közben.




" - Ha Kaine majd érted jön el, mondd el neki, végül én nyertem. Csapdába ejthet bárkit, lopkodhatja a testeket. De nem az enyémet."

" - Ez az elv a pusztulás szélére sodorhatja az emberiséget, és az egész ismert világot. Mondd csak, Michael, hallottál valaha egy Kaine néven ismert játékosról?"

" - Van valami beteg abban, ahogy ezek a fickók élvezik az öldöklést. Mintha állatok lennének. Nekem is kell programoznom magamnak egy kis segítséget."

" - Ki tudja a valóság pontos definícióját? - kérdezte nyugodt hangon Heyn, és folytatta az evést. - Ha ilyen hosszú időre csapdába esel az álomban, ez pont annyira a valóság, mint minden más. Most egyetek."

" - Mondd meg Kaine-nek, hogy meg fogom ölni - felelte Michael, ahogy elöntötte a düh. - Megtalálom és eltüntetem a kódja utolsó számjegyét is, hogy írmagja se maradjon. Lehúzom a vécén a nem létező intelligenciájának az összes bitjét, hogy végképp feledésbe merüljön. Mondd meg neki ezt így szóról szóra."

Köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

2017. január 23., hétfő

Borsa Brown: Az Arab


" - Nem kéne minden nőt megdugnod, aki egy kicsit is tetszik."


Megbotránkoztató, ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá.
Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek?
Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát.
Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel.
Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!


Borsa Brown már A maffia-trilógiájával megmutatta, hogy érdemes rá odafigyelni, hiszen újabbnál újabb meglepetéseket képes okozni. Ez Az Arabbal sem volt másképp.
Én személy szerint nem vagyok oda a Keletért, nem is nagyon érdekelt ahhoz, hogy utánanézzek jobban egyes dolgoknak.

Borsa olyan világba kalauzol el, ahol minden más. Más a kultúra, a hit, a család fogalma, a hűség, az üzlet, a szeretet, a szerelem és a megbecsülés. Sikerült úgy felépítenie ezt a világot, hogy az hiteles legyen és elvarázsolja olvasóit. Olyan természetességgel mutatja be az arabok mindennapi rutinjait, hogy az lenyűgöző, a kötet maga is lenyűgöző. Újszerű, s mégsem az. Lehengerlő. A kötet különlegessége, hogy férfi központú, vagyis a kötet ideje alatt csakis Gamal érzéseivel, gondolataival szembesülhetünk. Ez természetesen hatalmas pozitívum, de jó néhány jelenet erejéig nem bántam volna, ha Csilla érzései, gondolatai is jelentkeznek, de sebaj jön Az arab szeretője.

Akik hozzám hasonlóan nincsenek otthon az arab kultúrában azoknak fontos tudni, hogy a muszlim vallás jellemzi őket, nem ünnepelnek semmilyen keresztény ünnepet (pápá karácsony és társai), megengedett náluk a többnejűség és a Korán parancsolatai szentnek számítanak, emiatt is van a napi ötszöri ima. A történet nemcsak azért különleges, mert bemutatja egy magyar nő és egy arab férfi szerelmét, hanem azért is, mert ez a bizonyos férfi egy arab herceg, s emiatt még bonyolultabb minden, sőt talán emiatt is szerethető annyira. Csilla és Gamal között már az első pillanattól kezdve lehet érezni a feszültséget, vonzalmat. Nagyon szépen kivehető, hogy nem közömbösek egymás iránt.

Furcsa, de amíg Massimo még mindig nem lopta be magát a szívembe, addig Gamalnak sikerült, de azért neki is voltak olyan húzásai, amiért én nem lennék maradéktalanul büszke, s aki már olvasta a kötetet remélem érti, hogy mire gondolok. Aki még nem, az pedig olvassa el. Megéri!
A történet magával ragadó, az ember csak úgy falja a sorokat, kíváncsi hogy mi fog történni legközelebb, hogy ki mit fog lépni és hogy a sok herce-hurca a végén megérte e.

A kedvenc jeleneteim Gamal palotájában játszódnak, már csak azért is, mert újszerűen hatott és minél többet megakartam tudni arról a világról, ahol lakik és kíváncsi voltam mindenféle szokásra, hagyományra és életvitelre, ami merőben eltér attól, amit itthon tapasztalni lehet. Nagy állatbaráthoz híven tetszett, hogy nem egyszerű háziállatokat tartanak a háznál, hanem igenis veszélyes nagymacskákat, akik lehet, hogy szelídek, de sosem lehet tudni, hogy mikor tör elő belőlük az ösztön és tesznek olyat, amit nem kellene. A cselekmény páratlan komolysággal, precízítással, romantikával és kellő erotikával van fűszerezve, hála Gamalnak, aki ha akar maga a mindenható. Talán a sors fintora, talán nem, de érdekes volt megtapasztalni, hogy a rég berögzült téveszmék hogyan képesek romba dőlni egy olyan személytől, aki nem ér annyit az arab erkölcsök és hit szerint, mint egy fiúgyermek. Örülök, hogy részem lehetett ebben a nem mindennapi utazásban, s remélem, hogy a további kötetek is legalább ennyire érzelmesek, szívbemarkolóak és szerethetőek lesznek, mint Az Arab, s remélem azok is legalább ennyire el fognak varázsolni.




"Végül is melyik az izgatóbb? Egy mindent megmutató nő, vagy egy rejtelmekkel teli női alak, ami felfedezésre vár, és csak elképzelni tudod, mi lapul a ruha alatt? Vajon mi a megalázóbb? Reklámokban mutogatni meztelen nőket, vagy megbecsülni őket, mint egy drágakövet, amihez nem érhet akárki? Szíve szerint döntse el mindenki."

"Elfordítom a fejem, melyben süvít a felismerés: zavarba hoz egy csaj. Egy európai csaj!"

"Odavezetném a medencémhez, ami mellett a sólymaim ülnek karókon, csuklyával a fejükön. Kegyelemdöfésként pedig elolvasztanám őt a két tigriskölyköm bemutatásával. Talán az is megfordulna a fejében, hogy nem igaziak. Pedig azok. Gamal bácsi vagyona nagyon is igazi!"

" - Nedves.
  - Mi?
  - A kendő, Gamal!"

"Gyenge vagyok érzelmileg, de mégis most érzem magamat a leginkább férfinak. Hány és hány nőt döntöttem már meg. Durván, agresszívan, saját örömömet keresve, és mindig azt gondoltam, hogy ez úgy tökéletes. Kapok, elveszek, adok. Pénzt. Most pedig csak egyvalamit akarok adni: magamat."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt és Borsa Brownnak az élményt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2017. január 16., hétfő

C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő (Ravenspire #1)

Tükröm, ​​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.


"Semmi sem volt rendben a palotában, amióta az anyja meghalt."


Gondolom Hófehérke történetét nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen mindenki ismeri és szereti, legalábbis remélem, hiszen én ezen a mesén nőttem fel és nagyon szerettem.

Alapjában véve C. J. Redwine a klasszikus Hófehérke történetét meséli el mágiával és sárkányokkal megspékelve. Az alapsztori ugyanaz, annyi a különbség, hogy a gonosz mostoha és a hercegnő is rendelkezik mágikus képességekkel, míg a vadász fiatalabb és trónörökös sárkány.
Már az elején egy kis összefoglalóval kezd a könyv, hogy megértsük, mi is volt mindennek az előzménye. A klasszikus szálakat meghagyta az írónő, és csak kicsit változtatott rajta. A szereplők és az egyes helyszínek leírásakor nagyon pontos meghatározást kapunk, s talán emiatt is szerethető annyira ez a kötet.

Az első találkozásomra a könyvvel a borító miatt kerülhetett sor, hiszen elég csak egy pillantást vetni rá és egyből felkelti az olvasó figyelmét, ezért is örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. És annak is nagyon örülök, hogy újra egy olyan könyvet foghatok a kezembe, amibe igényes térkép is van. Lehet, hogy a térképeket illetően egy kicsit mániákus vagyok, de nem tehetek róla.

Szóval, imádtam magát a történetet. Ez az újragondolás nagyon tetszett. Azt hinné az ember, hogy ha ismeri a történetet, akkor nem lepődhet meg rajta, de ez korántsem igaz. Megannyi meglepő fordulattal, eseménnyel van dolgunk, amik csak még jobban színesítik a már amúgy is színes spalettát.Kellő kalandban, ármányban és egy kis romantikában is részünk lehet olvasás közben.

A karakterek vagy nagyon szerethetőek, vagy pedig nagyon utálhatóak, visszataszítóak.

Lorelai annak ellenére, hogy mennyi veszteség érte nagyon furfangos, tudja hogy mit akar elérni és céltudatos, viszont olykor-olykor nagyon is makacs tud lenni, s ez bizony nem válik mindig a hasznára, de legalább becsületes és jószívű.

Öccse, Leo nagyon kedvelhető, bár azért mint minden kistestvér ő is tud bosszantó vagy éppen idegesítő lenni. Sajnáltam azt, ami vele történt és szerintem nem érdemelte meg.
Sasha, ritkán fordul elő olyan, hogy egy állat jobban belopja magát a szívembe, mint a főkarakter, de itt pont ez történt. A legjobb ötlet, amit csak csinálhatott az írónő Sasha-val. Sikerült vele vicces, vagy olykor szórakoztató pillanatokat okoznia, s ezt mondom úgy, hogy nem vagyok odáig a madarakért.
Kol, Eldr újdonsült királya, akinek fel kell nőnie a történethez, s ez sikerül is neki. Csodálatos az a változás, amin keresztül megy. Ő is nagyon kedvelhető, becsületes és nem utolsósorban át tud változni sárkánnyá. Ismétlem sárkánnyá. Imádtam azt a kettősséget, ami benne lappang. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire utáltam Irinát. Nála nagyon jól kivehető, hogy bizony a mágiának ára van, semmi sincs ingyen. A történet különleges, izgalmakban gazdag alkotás. Csak ajánlani tudom. Engem teljesen elvarázsolt és biztos, hogy nemsokára újra fogom olvasni.


Kedvcsináló idézetek:


" - Egy pillanatig se gondold, hogy mivel néha megosztom veled az ágyamat, a trónomat is megosztanám veled. Most elmehetsz."

" - Leteszem a véresküt. Levadászom a hercegnőt. Így minden ogre pusztulhat Eldr földjéről."

" - Hiszek benned. Harcoltam érted. Mert egy olyan világban, ahol az emberek inkább leborulnak a gonosz előtt, amit megérteni túl félelmetes, nem tehetünk mást, mint felvesszük a harcot."



"Szíve egyre hevesebben vert, gyomrában forró bizsergés támadt, ahogy nézte, csak nézte a hercegnő ajkát, és elképzelte, hogy Ravenspire gyönyörű, bátor hercegnőjének csókkal mond köszönetet."

" - Lehet, hogy öreg vagyok, de vak nem. Látom, hogy zavarok. - Azzal megfogta Lorelai vállát, és gyengéden megszorította. - Beszélgessetek csak, de ne maradjatok fenn sokáig, és ne csináljatok semmi olyasmit, amit reggel ne mondhatnátok el nekem."



"- Az én időmben is pontosan ezt mondtuk. - Célzatosan Kolra nézett. - Ha megbízom benne, hogy képes háborút folytatni a királyné ellen, abban is megbízhatok benne, hogy ő megbízik benned. Ráadásul, ha olyasmit tennél, ami nem tetszik neki, egy szempillantás alatt hamuvá változtat."


Köszönöm a Twister Media Kft-nek a könyvpéldányt!

Te is elolvasnád? Ide kattintva megrendelhető!