2016. december 14., szerda

Nicholas Sparks: Az utolsó dal

Nicholas ​Sparks legújabb könyve egyszerre két ember megható történetét hozza közel hozzánk: egy lányét és egy apáét. A lány regénye kamaszkori lázadásról, barátságról, az első szerelem öröméről és fájdalmáról, az apáé egy házasság kudarcáról, a gyerekek iránti feltétlen szeretetről szól.
Az elvált Steve a nyári szünidőt gyermekeivel tölti tengerparti szülővárosában. Jonah, a kisfia boldog, hogy újra együtt lehetnek, de Ronnie, a nagylány, aki három éve nem áll szóba apjával, megbántottnak és csalódottnak érzi magát a kényszerű utazás miatt. Apja embersége, a kettejüket összekötő zenei tehetség, egy dal és egy titok segíti őket abban, hogy újra egymásra találhassanak. A megrázó történetet baljós sejtelmek és közössé váló álmok alakítják.
Az utolsó dal mégiscsak egy szerelmesregény; arról az érzésről szól, amely először gyújtja meg a szívet, boldogságot és kétségeket szül, és van olyan erős, hogy két fiatalt összekössön.
Mint a szerző annyi korábbi könyve, ez a mű is megihlette a mozgókép világát, Miley Cyrus és Greg Kinnear főszereplésével filmvászonra álmodva figuráit.


"A hálószoba ablakában bámészkodó Ronnie azon tűnődött, vajon megérkezett-e már Harris lelkész a templomba."

Még a film megjelenésekor felmerült bennem, hogy ezt a könyvet el kellene olvasnom, de akkor még nem szántam rá magam. Viszont a film annyira tetszett, hogy most jó pár évvel az első találkozás után elolvastam, és úgy érzem, hogy nagyon is jól tettem.

Ahhoz, hogy teljes legyen az élmény ajánlom, hogy ne csak a könyvet olvassátok el, hanem nézzétek meg a filmet is.
Mélyenszántó gondolatok kísérték végig a cselekményt. Újból rá kellett ébrednem, hogy miért is hívta fel anno a figyelmemet Sparksnak ez az írása. Azok közül, amiket olvastam tőle ez a legfiatalosabb, a legüdébb, s ez áll a legközelebb a szívemhez. Mondom ezt úgy, hogy tavaly ilyenkor irtóztam mindenféle romantikus történettől, mára meg már szinte falom őket. Sparks írásaiban mindig találok olyan momentumot, ami megerősít abban, hogy jó választás volt és nem folyik ki a szemem a túl sok romantikától. Legnagyobb örömömre Az utolsó dal is ilyen. Romantikus, mégis különleges, és közelebb áll a fiatalabb olvasók ízléséhez. Amiket eddig olvastam a szerzőtől, azok inkább a középkorúak generációjának szólt, s most érzem először azt, hogy végre gondolt a fiatalabbakra is, és megmutatta, hogy bizony a tinik is tudják szeretni az írásait.

Akarva-akaratlanul, de nem tudok úgy írni erről a könyvről, hogy ne kerülne szóba a film, hiszen a mai napig élénken él bennem, hogy milyen érzelmeket is váltott ki belőlem, még a szereposztás is zseniálisan el lett találva. Kész csoda ez az egész jelenség, amit ezzel a könyvvel megtapasztalhatnak az olvasók.

Ronnie karaktere szinte olyan, mintha az egyik barátnőmről mintázták volna. Ő is ilyen kis vadóc, aki nehezen nyílik meg, de ha megnyílik, akkor nagyon. Ronnie értéket képvisel, s nem csak azért, mert különbözik a többiektől, hanem azért is, mert ő ilyen és ilyennek kell szeretni. Tudtam vele azonosulni, ami jó, mert sajnos gyakran előfordul, hogy egy adott karaktert nem érzek a magaménak, s ilyenkor nehezebb is írni róla. A döntéseivel igaz, hogy nem mindig értettem egyet, de meg tudtam érteni, hogy mikor mit és miért csinált úgy, ahogy.

Will jelenléte, mint általában a férfi főszereplők jelenléte pozitív hatásokkal járt, amik nagyin is kézzel foghatóak. A kettejük között kialakuló vonzalom minden egyes lépése sugallja felénk még a gyermeteg félénkséget, de szerencsére ezt hamar levetkőzik magukról.
Ronnie mellett Jonah nagy kedvencem lett, és iszonyatosan sajnálom, hogy nekem nem adatott meg egy ilyen kistesó.
Összességében nagyon szerethető volt a történet. Igaz, hogy rossz évszakban olvastam szerintem, mert nyáron még több energiát, vidámságot tud adni nekünk ez a kötet, mint télen.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy igen azt írtam, hogy romantikus, szerethető történet, de sajnos van benne egy mélypont, egy veszteség, ami sokakat megsirattathat olvasás közben. Aki Nicholas Sparkstól szeretne olvasni az nem tudja megúszni azt, hogy könnyek nélkül érjen a történet végére. A 100-as papírzsepi mindenféleképpen szükséges, állandó kelléke ennek a könyvnek is.


Kedvcsináló idézetek:

"Az élet, állapította meg magában Steve, pontosan olyan mint egy dal. Az eleje rejtély, a vége megerősítés, de a közepe az, ahol az érzelmek rejtőznek, amely megérinti az embert."

"
Én nem tudnék így élni, de el tudom fogadni, hogy ő igen."

"
A szerelem törékeny, mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak."

"Az érzelmek jönnek-mennek – irányíthatatlanok."


Köszönöm a General Pressnek a könyvpéldányt!

Rendeld meg te is: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-utolso-dal-1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése