2016. november 25., péntek

Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?
Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.


"Egy szörnyeteg feleségének szántak." 

Újabban nagyon rá vagyok kattanva az újramesélős, átdolgozott klasszikus meséknek. Klasszikus alatt Hófehérkét és társait értem. Minden egyes átdolgozás által újabbnál újabb megközelítés kerül előtérbe, és ha nem feltétlenül is azon van a hangsúly, hogy valami egészen újat alkosson az írónő, hanem azon, hogy egy már jól ismert és szeretett történetet hogyan tud a saját képére formálni.

Ezzel a kötettel nem most találkozom először, hiszen valahogy a megjelenése körül, 2014-ben már szemezgettem vele, csak nem volt elég bátorságom nekivágni angolul. Most két évvel később az imáim meghallgattatottak és mi magyar olvasók is átélhetjük azt az élményt, amit ez a nem mindennapi történet ad. Van benne egy elszánt hősnő, szerelem, harag, titok, mitológia és egy olyan világábrázolás, ami miatt már nem csak egy elképzelt világról beszélünk, hanem sötétségről is. Méltán mondhatjuk, hogy dark fantasy. Ami meglehetősen meglepő számomra, hogy szerettem ezt a műfajt, pontosítok: az írónőnek sikerült megszerettetnie velem. Sose gondoltam volna, hogy amit átsző a sötétség az lehet ennyire jó.

Az alapsztori a Szépség és a szörnyeteget dolgozza fel, dolgozza át, ahogy tetszik. A kezdő momentumok nagyon hasonlóak az eredeti meséhez, de már csak a címből is könnyen rá lehet jönni, hogy mi is szolgált alapul a történet megírásához. Ami még hasonló az a kiválasztott lány sorsa, de szinte minden másban eltér, ha van még egyezőség és nem vettem észre, akkor bocsánat, de úgy 7 éves koromban láttam az eredeti mesét, ami valljuk be nem most volt.

Alapvetően a történet ismert és kevésbé ismert mitológiákra épül. Vannak köztük szinte mindenki által ismertek és kevésbé ismertek, de az írónő gondoskodik arról, hogy minden világos és érthető legyen, ezért is kapnak olyan nagy hangsúlyt, a legtöbbet, amik tényleg fontosak az érthetőség miatt el is mondja nekünk egy-egy karakter által.

A történet helyszíne Árkádia, a világtól különálló ország, ami a Kegyetlen Úr befolyása alatt áll. Már az első sorokban azt próbálja sulykolni belénk az írónő, hogy milyen rettenetes is a Kegyetlen Úr, azaz Ignifex, de mint a téma alapjául szolgáló mesében is rájön a lány, így itt is, a főszereplő Nüx jön rá, hogy bizony nem kell mindent elhinni, amit másról terjesztenek. Nekem már az elejétől nagyon szimpatikus, sőt humoros volt Ignifex. Amint megmutatta az igazi arcát döbbenhettünk csak rá, hogy milyen értékek is vannak eltemetve a felszín alá, s ami a legjobban tetszett, hogy csak a végefele jutott a tudomásunkra, hogy miért is, mi okból létezik ő és csinálja azt amit.
Nüx által a hermetikus szerkezetek működésébe is betekintést nyerhetünk, és sajnos ez az egyetlen pozitívum, amit vele kapcsolatban ki tudok emelni.

Azt még megértem, hogy mindent elkövet a küldetéséért, de ha már szemmel látható, hogy ő is mint mindenki más képes a változásra, akkor ne ragadjon már annyira arra a küldetésre, ami nem is az ő fejéből pattant ki, hanem csak egy ballépés miatt ő issza meg mindennek a levét. Egy talpraesettebb, döntés képes (Ignifex vs. Árny) hősnőt szívesebben elfogadtam volna Nüx helyett.

Szerencsére a lány sutasága nem ment rá a minőségre, mivel így is sikerült az írónőnek összehoznia egy olyan történetet, amit még sokszor fogok levenni a polcról és elolvasni. Nagyon tetszett ez az újragondolás, minden sötétségével és furcsaságával együtt. Ezután a kötet után nagyon várom, hogy olvashassak még az írónőtől.


Kedvcsináló idézetek:

" - Csak el akartam mondani... hogy én hiszek benned. Én hiszek abban, hogy le tudod vágni a fejét, és haza tudsz jönni hozzánk!"

"Te kis buta - mondtam magamnak. - Te Nüx Triskelion vagy. Anyád bosszúállója. A Resurgandi reménye. Az egyetlen esély arra, hogy a húgod valaha láthassa a valódi eget. Nem adhatod fel addig, ameddig egy leheletnyi élet is van a testedben."

" - Emberek haltak meg, minden egyes nap. Mindennap, és én egyiket sem mentettem meg."

" - Szeretlek - mondta. - Jobban szeretlek, mint bármilyen más teremtményt, mert kegyetlen vagy és jó, és élsz. Nüx Triskelion, leszel a feleségem?"

" - Amerre mész, én is arra megyek, ahol halsz, ott halok én is, és ott leszek eltemetve, veled."



Köszönöm a Menő Könyveknek a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://kiadok.lira.hu/kiado/manokonyvek/index.php?action=konyv&id=139450976

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése