2016. november 3., csütörtök

Marie Rutkoski: The Winner's Curse - A nyertes átka

Megfizethetsz-e ​a szerelemért?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?


"Nem lett volna szabad kísértésbe esnie."

Nem is tudom hirtelen, hogy mivel kezdjem, úgy magával ragadott ez a történet. Azt sejtettem, hogy tetszeni fog, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy a rabja leszek. Olyan volt számomra, mintha A hamis herceg és az Üvegtrón ötvözését olvastam volna csak jobban feltuningolva.

A kezdés már magában is elég erős ahhoz,hogy rabul ejtse az olvasókat, hiszen mindenkit kíváncsivá tesz, hogy vajon mi lesz a sorsa a rabszolgának, ki is ő valójában és miért került oda, ahova. Engem legalábbis ezek a kérdések foglalkoztattak, amikre szerencsére választ is kaptam. Ahogy haladunk a történettel úgy kerülnek felszínre a titkok, a cselszövések és az árulások. Az Arin személyisége körül keringő rejtély az, ami feledhetetlenné és letehetetlenné teszi a kötetet. Voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogy gyűlöljem vagy szeressem. Megosztó személyiség, ami már csak azért is kiemelkedő, mert eddig szinte csak olyan férfi karakterrel volt dolgom, akik egyből elvarázsoltak és elérték, hogy szeressem őket, de Arin nem ilyen és ennél jobb már nem is lehetne. Megvan benne mindaz, ami különlegessé, rejtélyessé teszi őt.
Kestrel nagyon szimpatikus volt, nem érződött rajta olyan mértékben az, hogy arisztokrata, mint ahogy arra számítottam volna. Nem nyavalygott, érdekes volt és odaadó barát. Egy igazi lázadó, aki kiáll az elvei mellett.

Ami különösen tetszett az a világ felépítése. Kicsit középkori, de teljesen mégsem az. Sajátos elemek, elgondolások is szépen kivehetőek, amik csak még jobbá teszik a történetet. Egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol számít, hogy ki vagy - rabszolga vagy valoriai. Két identitás találkozása érvényesül, az elnyomóké és az elnyomottaké. Kestrel és Arin által mind a két identitásba belátást nyerhetünk, és jobban megérthetjük az események alakulását.

Mindemellett, hogy teljesen elvarázsolt eme világ felépítése, a karakterekről sem szabad megfeledkezni. Az írónő arra is nagyon ügyelt, hogy remek, meggyőző szereplőket alkosson, akik közül nemcsak a két főszereplő emelkedik ki. Példának okán itt van Ronan és Jess, akik közel kerültek hozzám. Mind a ketten fontos értékekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy ne utáljunk minden valoriait, hiszen egy háború és annak következményei sosem egy teljes nép bűne, hanem azoké a tábornokoké, akik megkockáztatták a tervüket és mertek lépni. E példa okán azokat sem lehet okolni, akiknek elege lett a rabszolgaságból és fellázadtak. Ez a kettősség végig megvolt bennem, ezért sem tudom igazán, hogy melyik oldalra húz a szívem.

Amellett, hogy izgalmas, fordulatos és olykor kiszámíthatóak voltak az események, a karakterek mozzanatai kellő romantika is vegyült a sorok közé, ami az egész kötetet áthatja. És csak a végére érik meg igazán. Ami a legjobb, hogy a romantikus vonal csak szépen lassan kerül előtérbe, hiszen tiltott szerelemről van szó, s tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.
Nem tudom, hogy a fordító érdeme e vagy az írónőé, de a nyelvezete páratlan, a leírások művészi tökéletességgel nyújtanak élményt, s talán emiatt is találtam megannyi apró, de nagy jelentőséggel bíró romantikus pillanatot. Ami viszont a legnagyobb érdekesség volt számomra az nem az egyes meglepődéseim a történetben, hanem a Csípj és marj játék. Kedvet kaptam hozz. hogy kipróbáljam. Emiatt is meg minden apróságért, amik letehetetlenné varázsolták a történetet is várom annyira a folytatást. Nagy potenciát látok benne, hogy a magyar olvasók szívét is elrabolja a trilógia első kötete, ami még csak a bevezető volt. El sem merem képzelni, hogy mennyire lehet elképesztő a többi.
" - Nem sűrűn jársz árverésre, igaz? A nyertes átka azt jelenti, hogy te nyered meg ugyan a licitet, viszont hatalmas árat fizetsz érte."

" - Ó, igen. Nálatok volt az arany, a herraniaknál az áru. Valoria volt az exportcikkeink legnagyobb felvásárlója."

"A zene hiánya fizikai fájdalmat okozott neki. Nem is értette, hogy bírja ki Arin éneklés nélkül, ha tényleg énekes."

" - Gyönyörű? - próbálkozott újra Ronan. - Nem e világi? Kestrel, még fel sem találták azt a jelzőt, ami méltó lenne hozzád."

"- Tudom, milyen nehéz volt neked mostanában - folytatta Ronan -, és hogy mennyire nem ezt érdemelted. Erősnek, büszkének és találékonynak kellett lenned. De minden kellemetlenségnek vége lesz, amikor kihirdetjük az eljegyzést. Ismét önmagad lehetsz."

"Az a csók semmit sem jelentett. Semmit. Azokkal a lapokkal kell játszania, amiket húzott, de a stratégia rajta múlik."

"Ha a szíve tényleg papírtekercs lett volna, most biztosan tűzre vetné. Lángolva égne, és nem maradna más belőle, mint egy marék hamu. Magával vinné a ráírt titkokat is. Soha senki se tudná meg."

"Arin olyan volt, mint a csempe alá rejtett fekete doboz. Egy csapda ajtaja, amelyen könnyen keresztüleshet. Nem az volt, akinek gondolta.
Talán Arin tudta, hogy ez fog történni a távollétében. 
Talán nem is bánta."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/marie-rutkoski-a-nyertes-atka-7125

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése