2016. november 12., szombat

Kerstin Gier: Silber - Az álmok második könyve

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából
„És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást, mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.”
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
Álmodj tovább, álmodó!

"Charles tényleg nem nehezítette meg a dolgom, rögtön tudtam, melyik az ő ajtaja: a saját életnagyságú fényképe díszítette."

Kerstin Gier mindig is az az írónő lesz számomra, akitől szívesen fogok olvasni. Egyre jobb trilógiákat ír, amik méltán híresek, és nem véletlen, hogy az egyiket meg is filmesítették. Határozottan nemcsak a németek szeretik a munkásságát, hanem mi magyarok is.
Sokszor észrevettem olvasás közben, hogy amit eddig felállítottam magamban listát a Silber első részéről, azt szépen fokozatosan haladva megugrotta a mércét, sőt a legtöbb helyen át is ugrotta.

Most sem csalódtam, hiszen nem mindennapi kalandokban lehet annak része, aki úgy dönt, hogy folytatja a Silber-trilógia olvasását. Minden várakozást megért, hogy újra elmerülhettem abban a világban, ahol bizony az álmoknak hatalmas jelentőségük van.
Aki egyszer kezébe veszi ezt a könyvet az utána garantáltan nem tudja majd letenni. A könyv felétől kezdenek igazán izgalmassá válni az események, én is nehezen tudtam megállni, hogy ne faljam a sorokat. Nagyon tetszett. Olyan dolgokra derült fény, amikről tudomásom sem volt, hogy érdekel e egyáltalán. Henry kapcsán iszonyat sok információ tárul elénk, mégis örültem volna, ha még többet megtudhattam volna róla. Már csak azért is, mert nagyon cukik együtt Livvel, még akkor is, ha igazi tinik módjára balhéznak is. A történetben fontos volt - számomra legalábbis -, hogy olyan folytatást kapjak, ami erősen fűződik az első részhez és szépen, finoman, rétegről-rétegre újra felépítse azt a megálmodott világot, aminek már egyszer sikerült levennie a lábamról.

 A karakterek jellemei hozták az előző részben megismerteket, ezáltal is közelebb érezhetjük őket magunkhoz, hiszen már ismerjük őket és tudhatjuk, hogy mire is számíthatunk velük kapcsolatban. A Bokker megjelenése felettébb idegesített, mivel sose tudtam megérteni, hogy miért jó, ha valaki annyira fennhordja az orrát, hogy lenéz mindenkit, aki nem hozzá hasonló, vagy éppen nem rokona. Mondanom sem kell, hogy mennyire nem kedveltem meg.

A főhangsúly most is az álmokon volt, sokkal többször fordult elő az első részhez képest, hogy a főszereplőnk álombeli kalandjaival találkozhattunk, amik néhol viccesek, félelmetesek vagy éppen cikisek voltak. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon azt fogják e kapni, amit megszokhattak az írónőtől. A válasz nem. Sokkal jobb, több mint az eddigi írásai egybevéve. A cselekményszálak találkozása, az új (?) gonosz feltűnése, a mindennapi élet eseményei és a titokzatos álmok teszik igazán különlegessé. Ezek a momentumok sarkallják arra az embert, hogy várja a folytatást.
A Grayson rajongók örülhetnek, mivel már nemcsak úgy elrejtve, néhol futhatunk össze vele olvasás közben, hanem fontos, meghatározó szereplővé nőtte ki magát a srác. Mindemellett két titok még mindig titok előttünk. Még mindig nem tudjuk, hogy kicsoda is Secrecy és a Mia körül lebegő talány is egyre jobban elmélyül.

Összességében nagyon szerethető, méltó folytatás, ami jócskán felülmúlta az elvárásaimat és sikerült vidámságot, meghatározó pillanatokat csempésznie a sorok közé. Nagyon ajánlom az elolvasását.
Külön érdemes még a megjelenésről, a külcsínről néhány szót ejteni. A borító valami eszméletlen gyönyörű. Tökéletesen kivitelezett. A könyvben megjelenő minták olyan keretet adnak a könyvnek, ami méltó helyet kínál a legszebb könyv, amit idén olvastam titulusnak. Egyszerűen imádom!


Kedvenc idézeteim:

" - A teknősbékák többet tudnak mesélni neked az útról, mint a nyulak, Miss Olive. - Mr. Wu meghajolt előttem (amit az igazi Mr. Wu soha nem tett volna meg), és kimérten biccentett Henry felé. - Üdvözöllek Miss Olive álométtermében, kócos hajú idegen!"

" - A Bokker ezúttal nem ússza meg szárazon - mondta Mia. - Meg kell védenünk anya és Lottie becsületét. És a sajátunkat. Ezt egyszerűen nem tűrhetjük tovább."

" - Semmi. Úgy cselekszem, ahogy Mr. Wu mondja: Mindegy, milyen nehéz idők járnak - hordozz egy zöld ágat a szívedben, és meglásd, rátelepszik egy énekesmadár!"

" - Nem, nincs jól. Tényleg te vagy a legkedvesebb és legjobb... - és legcsinosabb - báty, akit csak kívánhatok magamnak."

" - Szóval, kedveltem Henryt - mondta, miközben a nagy fazékban kavargatta az olvadt csokoládét. - De talán jobb lesz így. A férfiak csak megnehezítik az ember életét. És olyan furcsák is."

" - Az is. De egyúttal az is kiderül belőle, milyen sokoldalú ez az álomügy. Alapjában véve soha nem tudhatjuk, hogy tényleg ébren vagyunk-e. Talán nem is vagyunk igaziak, csak valamelyik álomban létezünk."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is a Silber-trilógia második részét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése