Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?
Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.

"Egy szörnyeteg feleségének szántak." 

Újabban nagyon rá vagyok kattanva az újramesélős, átdolgozott klasszikus meséknek. Klasszikus alatt Hófehérkét és társait értem. Minden egyes átdolgozás által újabbnál újabb megközelítés kerül előtérbe, és ha nem feltétlenül is azon van a hangsúly, hogy valami egészen újat alkosson az írónő, hanem azon, hogy egy már jól ismert és szeretett történetet hogyan tud a saját képére formálni.

Ezzel a kötettel nem most találkozom először, hiszen valahogy a megjelenése körül, 2014-ben már szemezgettem vele, csak nem volt elég bátorságom nekivágni angolul. Most két évvel később az imáim meghallgattatottak és mi magyar olvasók is átélhetjük azt az élményt, amit ez a nem mindennapi történet ad. Van benne egy elszánt hősnő, szerelem, harag, titok, mitológia és egy olyan világábrázolás, ami miatt már nem csak egy elképzelt világról beszélünk, hanem sötétségről is. Méltán mondhatjuk, hogy dark fantasy. Ami meglehetősen meglepő számomra, hogy szerettem ezt a műfajt, pontosítok: az írónőnek sikerült megszerettetnie velem. Sose gondoltam volna, hogy amit átsző a sötétség az lehet ennyire jó.

Az alapsztori a Szépség és a szörnyeteget dolgozza fel, dolgozza át, ahogy tetszik. A kezdő momentumok nagyon hasonlóak az eredeti meséhez, de már csak a címből is könnyen rá lehet jönni, hogy mi is szolgált alapul a történet megírásához. Ami még hasonló az a kiválasztott lány sorsa, de szinte minden másban eltér, ha van még egyezőség és nem vettem észre, akkor bocsánat, de úgy 7 éves koromban láttam az eredeti mesét, ami valljuk be nem most volt.

Alapvetően a történet ismert és kevésbé ismert mitológiákra épül. Vannak köztük szinte mindenki által ismertek és kevésbé ismertek, de az írónő gondoskodik arról, hogy minden világos és érthető legyen, ezért is kapnak olyan nagy hangsúlyt, a legtöbbet, amik tényleg fontosak az érthetőség miatt el is mondja nekünk egy-egy karakter által.

A történet helyszíne Árkádia, a világtól különálló ország, ami a Kegyetlen Úr befolyása alatt áll. Már az első sorokban azt próbálja sulykolni belénk az írónő, hogy milyen rettenetes is a Kegyetlen Úr, azaz Ignifex, de mint a téma alapjául szolgáló mesében is rájön a lány, így itt is, a főszereplő Nüx jön rá, hogy bizony nem kell mindent elhinni, amit másról terjesztenek. Nekem már az elejétől nagyon szimpatikus, sőt humoros volt Ignifex. Amint megmutatta az igazi arcát döbbenhettünk csak rá, hogy milyen értékek is vannak eltemetve a felszín alá, s ami a legjobban tetszett, hogy csak a végefele jutott a tudomásunkra, hogy miért is, mi okból létezik ő és csinálja azt amit.
Nüx által a hermetikus szerkezetek működésébe is betekintést nyerhetünk, és sajnos ez az egyetlen pozitívum, amit vele kapcsolatban ki tudok emelni.

Azt még megértem, hogy mindent elkövet a küldetéséért, de ha már szemmel látható, hogy ő is mint mindenki más képes a változásra, akkor ne ragadjon már annyira arra a küldetésre, ami nem is az ő fejéből pattant ki, hanem csak egy ballépés miatt ő issza meg mindennek a levét. Egy talpraesettebb, döntés képes (Ignifex vs. Árny) hősnőt szívesebben elfogadtam volna Nüx helyett.

Szerencsére a lány sutasága nem ment rá a minőségre, mivel így is sikerült az írónőnek összehoznia egy olyan történetet, amit még sokszor fogok levenni a polcról és elolvasni. Nagyon tetszett ez az újragondolás, minden sötétségével és furcsaságával együtt. Ezután a kötet után nagyon várom, hogy olvashassak még az írónőtől.


Kedvcsináló idézetek:

" - Csak el akartam mondani... hogy én hiszek benned. Én hiszek abban, hogy le tudod vágni a fejét, és haza tudsz jönni hozzánk!"

"Te kis buta - mondtam magamnak. - Te Nüx Triskelion vagy. Anyád bosszúállója. A Resurgandi reménye. Az egyetlen esély arra, hogy a húgod valaha láthassa a valódi eget. Nem adhatod fel addig, ameddig egy leheletnyi élet is van a testedben."

" - Emberek haltak meg, minden egyes nap. Mindennap, és én egyiket sem mentettem meg."

" - Szeretlek - mondta. - Jobban szeretlek, mint bármilyen más teremtményt, mert kegyetlen vagy és jó, és élsz. Nüx Triskelion, leszel a feleségem?"

" - Amerre mész, én is arra megyek, ahol halsz, ott halok én is, és ott leszek eltemetve, veled."


Köszönöm a Menő Könyveknek a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://kiadok.lira.hu/kiado/manokonyvek/index.php?action=konyv&id=139450976

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája - Itt nincsenek hercegek

Soman ​​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

"Van valami eléggé nyugtalanító abban, ha az embert a legjobb barátnője próbálja megölni."

Az első rész olyannyira tetszett, hogy alig bírtam kivárni a várva várt folytatást. Hála a kiadónak nem is kellett sokat várnom. Ami az első részben megfogott az a történet volt és a mondanivalója, miszerint lehet, hogy kívülről szépnek, sőt gyönyörűnek tűnik valaki lehet, hogy belülről gonosz, egy cseppnyi jóság sem szorult belé.

Az idilli befejezést követően kíváncsian vártam, hogy mi lesz a történet folytatásában. Sok mindenre számítottam, de arra, ami történt, na arra végképp nem. Meglepő volt.
A kezdeti normalitás nagyon hamar megváltozik, s ezzel a szereplők jelleme is szépen lassan alakulgat. Az első részben megismert barátság ereje lassacskán megkopik, s megmutatja nekünk, hogy milyen is az, ha már nem feltétel nélküli barátságról van szó. Számomra a legérdekesebb az volt, hogy Agatha döntése milyen súlyos következményekkel járt. Nagyjából már a fülszövegből kiderül, de pontosabban fogalmazva: Agatha döntése által nemcsak egy szoros kapocs alakul ki közte és Sophie között, hanem a mesék boldog befejezése is megváltozik. Ha Agathának nem kellett Tedros szerelme, akkor a többi lánynak miért lenne szüksége arra, hogy egy fiútól függjön a boldogsága? Ez az a kiváltó ok, ami mindent megváltoztat.

Megszűnik a Jók és Rosszak Iskolája, helyette Lányok és Fiúk Iskolája lép érvénybe, de ez sem lehet örök életű, hála Agathának, akiben kételyek küzdenek meg egymással. Vajon jól döntött, hogy Sophie-t választotta? Nem kellett volna mégis Tedrost megcsókolnia?

Ha a kétely elülteti magjait nincs menekvés. Onnantól kezdődik az önmarcangolás megállíthatatlan folyamata. Ezáltal még fontosabb társadalmi kérdések is felmerülnek, többek között az, hogy egyáltalán a két nemnek szüksége van e egymáshoz a boldog befejezés miatt, vagy teljesen elboldogulnak e egymástól külön élve?

Amikor szembesültem azzal, hogy a méltán híres, klasszikus történetek megváltoztak sírni tudtam volna. Persze megértem, hogy miért volt szükséges megváltoztatni, de akkor is. Ezeken a meséken nőttem fel és borzasztó volt olvasni a változásokat.
Agatha és Sophie mellett Tedros is előkelő helyet foglal el a karakterfejlődési listán. Agathát most is nagyon szerettem, nagyon megérdemli a boldog befejezését. Sophie most sem lett a kedvencem, viszont azt becsülöm benne, hogy mindenféleképpen Jó szeretne lenni ha törik, ha szakad. Tedrosszal kicsit bajban vagyok, mivel nagyon nem volt szimpatikus az, amit az elején művelt, sőt... de ahogy egyre több és több információ került a felszínre, ahogy egyre jobban megnyílt és kibontakozott úgy került be lassan a szívembe és a legidillibb befejezés az lenne, ha a könyvsorozat végén ő és Agatha megkapnák a közös boldog befejezésüket.

Összességében nagyon izgalmas és fordulatos folytatást kaptam, ami jócskán felülmúlta az elvárásaimat. Az előző kötethez képest ebben is megannyi gyönyörű rajz található, hogy csak ámultam.bámultam olvasás közben. Lenyűgözőek! Alig várom, hogy a kezembe foghassam a folytatást, ami a 'Jótett helyében' címet viseli.


Kedvcsináló idézetek:

" - De mi van akkor, ha két ember nem látja a mesekönyvét... ha nincs nekik - kérdezte a herceg karjába simuló hercegnőt nézve. - Akkor honnan tudják, hogy boldogok-e?"

"Meghökkentő befejezést kreáltak egyes meséknek: Hófehérke ököllel törte össze üvegkoporsóját, Piroska elvágta a farkas torkát, Csipkerózsika felgyújtotta a guzsalyát... A bátor hercegek, a férfiak, akik a segítségükre siettek, akik megmentették az életüket... eltűntek."

"Ebben a világban semmi sem biztos. Hercegek is tudnak olyan félelmetesek lenni, mint az ogrék. Hercegnők is lehetnek álnokok. Az ember legjobb barátnője ellenség lehet."

" - Egyszer régen semmi más nem kellett a boldogságomhoz, csak hogy legyen egy barátnőm, Hester. Aztán azt hittem, többre van szükségem. Ez a baj a mesékkel. Távolról teljesen tökéletesnek tűnnek. De közelebbről megnézve ugyanolyan bonyolultak, mint a való élet."

"Még mindig a hercegét kívánja jobban, mint a barátnőjét? Mint az ő hűséges barátnőjét, aki most az élete kockáztatásával igyekszik megmenteni mindkettőjüket éppen attól a fiútól, akit kíván?"

" - Az igazi barátok hagyják egymást felnőni - vágta oda Agatha. Egészen elvörösödött a haragtól. - Az igazi barátok nem tartják vissza a másikat a szerelemtől. Az igazi barátok nem hazudnak."


Köszönöm a Twister Media Kft.-nek a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://ajanlat.twister.hu/konyv/itt-nincsenek-hercegek/

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Arlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik.
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat.
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja…
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

"Percek óta tompa kaparászást hallok az ajtó felől."

Nem ez az első könyv, amit Kittitől olvastam. Aki követi a blogot az tudja, hogy mennyire szeretem a Fényemberek-trilógiát. 4 elolvasott kötete után (a trilógia+ a Gyémántfiú) nagyon vártam, hogy egy teljesen új közegbe varázsoljon el. Vártam, hogy olyat alkosson, ami a vesémbe lát, és sikerült is. Olyat szerettem volna olvasni tőle, ami akár igaz is lehetne.

A Hópelyhek a válladon egy nagyon szépen megírt, télies, lélektani szerelmi történet, ami néhol átmegy szerelmi háromszögbe, de nem olyan formán, mint amire számítana az ember. Ezzel az írással az írónő egy új oldalát ismerhetjük meg, hiszen a legnagyobb Szurovecz Kitti olvasók is valami egészen újat tapasztalhatnak meg. Egyszerre volt felemelő és fájdalmas a történet. Egyszer a mennyországban éreztem magam, egyszer meg a pokolban. Ezek a kettősségek járják át a sorokat, sose lehetünk biztosak benne, hogy a következő sorban, oldalon mit fogunk kapni.
Nagyon sokat kellett várni, hogy megjelenhessen ez a könyv, és szerencsére minden várakozásomat felülmúlta. Gyönyörűen lett megírva. Minden egyértelmű volt, semmi kétség sem maradt bennem.
A történet főszereplője a 28 éves Arlene, aki mindent egy lapra tesz fel és kockáztat. Beadja a válópert és új életet kezd egy új városban, ahol csak nagyon kevesen ismerik. Sokáig harcok dúltak bennem, hogy kedvelem e a karakterét vagy éppen utálom e. Nem egyszerű személyiség, aki maga is még annyira kiforratlan. A szerelmi élete sem egyszerű, hiszen az ideális partnert felrúgva belevág az ismeretlenbe.

Azzal nem volt semmi bajom, ahogy a gyerekét nevelte, mivel Lauren egy igazi kis tünemény. Nem lehet nem szeretni. Édes, cserfes, okos és nem utolsó sorban kitűnő emberismerő.

Hayden az elején a keménységével és a megközelíthetetlenségével egyből felkeltette a figyelmemet. Sokáig nem tudtam hova tenni az érzelmi ingadozásait, majd amikor Arlene rájön az igazságra, esett le nekem is minden. Mentségemre szóljon, hogy a könyv előtt még sosem hallottam a borderline-ról, mint betegségről, azt sem tudtam, hogy mi fán terem.

Hatalmas köszönet jár Kittinek azért, hogy felvilágosított és a betegségről szóló információkat beépítette a regénybe. A történet magával ragadó és nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy lélektani alapú. Az írás, mint ebből is látszik egy csodálatos terápia, ami nemcsak annak segíthet, aki megírja, hanem annak is, aki elolvassa, hiszen sose lehet tudni, hogy mit hoz az élet, hogy ki mellett fogunk kikötni. Az egész regény ideje alatt megfigyelhető, hogy bizony az élet és a szerelem nem biztos, hogy mindig boldog, illetve rózsaszín. Tele van árnyoldallal, ami ha akarunk legyőzünk, vagy éppen elmenekülünk előle. Számomra a legnagyobb ellentét az volt, ahogy Hayden átszellemült, szinte nem is lehetett ráismerni. Fel is merült bennem a kérdés, hogy egy olyan ember, aki művészi precizítással, gyengédséggel dolgozik - a mi esetünkben jeget farag -, hogy tud átváltozni egy olyan vadállattá, akire szinte rá sem ismerünk? Hogy létezhet egy ilyen kettősség egy alapvetően normális, jól szituált férfiban?

Annyi minden felmerült bennem a végére érve, hogy mostmár kötelességemnek érzem azt, hogy jobban utána járjak a borderline-nak.


Kedvcsináló idézetek:

" - Farkasokat is faragnak jégből? - kerekedik el Lauren szeme. - Ha igen, akkor rá szeretnék ülni az egyiknek a hátára. Le kell majd fényképeznetek!"

" - Mintha a tulajdonuk volnál, mintha értük élnél. Mintha csak az számítana neked, ők mit gondolnak, mit éreznek. Amikor megszülettél, a te életed kezdődött. Amikor meghalsz, a te életed ér véget. A többiek pedig nem halnak veled szolidaritásból, csak mert úgy éltél, ahogy nekik tetszett."

"Ülök az ablakban, patakokban folyik a könnyem, miközben tudomásul veszem, hogy beleszerettem ebbe a hibbant jégfaragóba, és most azért bőgök, mert attól félek, ami köztünk volt, az eddig tartott, és nincs tovább."

" - Mami, van a fejemben egy gép. Akit szeretek, annak a neve mellé pipát rak. Akit nem, annak a neve mellé ikszet. Akiről pedig még nem döntöttem, annak a neve mellett kör van."

"A jég vízzé, a szerelem pedig könnyé válik."

" - Annak, hogy csodálatos vagy - morogja, és feltűri a ruhám alját, hogy hozzám férjen. - Annak, hogy minden nyűgömmel együtt is elfogadsz, befogadsz, ahogyan a hajtást a föld..."


Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/romantikus-irodalom/hopelyhek-a-valladon

V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett

Janka a csinos, 31 éves pincérnő leghőbb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felhőtlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi sötét oldala. Janka azonban nem tud tőle elszakadni…
A könyv arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és önmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

" - Itt van már a Nagyasszony? - esett be lihegve Márkó az étterem ajtaján."

Ezt a könyvet azért olvastam el elsősorban, mert kaptam róla egy nagyon jó ajánlást és emiatt megtetszett. A cím és a borító jelenléte már elég volt ahhoz, hogy arra a következtetésre jussak, hogy bizony nekem ezt olvasnom kell. 

Most, hogy már túl vagyok az elolvasási fázison azt kell, hogy mondjam, hogy egy könnyed, mondanivalóval bíró rövid történetet kaptam. A legnagyobb erőssége, hogy súlyos és fontos problémát tartalmaz, ami sajnos a mai napig jelen van. Nem vagyok híve annak, ha valaki nőket bánt, örültem hogy erre a szomorú tényre kaptam nagyobb rálátást. Nemcsak a bántalmazott oldaláról, hanem pszichológus által feltárt ismereteket is kaptam, ami még jobban hozzájárul ahhoz, hogy megértsem azokat, akik hagyják ezt a jelenséget kibontakozni és nehezen szánják rá magukat a cselekedésre. A másik fontos megjelenés az maga a szerelem kialakulása, amikor nemcsak egy egyszerű, nem sokak által ismert pár megszokott történetét kaptam, hanem azt, hogy milyen is egy híres, népszerű emberrel együtt lenni. Biztos sokan ábrándoztak, hogy milyen lehet, ha a kedvesünk egy sztár. Ezt a két momentumot ötvözi az írónő egy meglehetősen rövid történetbe, ami már csak azért sem szerencsés, mert a végére csomó kérdésem maradt, amire nem igazán kaptam választ.

Mint már a fülszövegből is kiderült a főkarakter Janka, aki elsőre szimpatikusnak tűnt, majd már a könyv felétől átment hisztérikába. Ha ezt nem nézem, akkor olyan értékekkel rendelkező személyiség, aki amellett, hogy nagyon sok mindent eltűr, sebezhető is. Ez a sebezhetőség járult hozzá többek között ahhoz is, hogy a bántalmazó fél felismerje ezt a tulajdonságát és mindent megtegyen azért, hogy a bántalmazott vele maradjon.

A híres neves sztár, Dávid megjelenése nem volt meglepetésszerű, mégis ami kiderült róla az igen, ahogy az is, hogy milyen is tud akkor lenni, ha elszáll az agya. Egy jól szituált, sokak által körülrajongott személy is lehet bármikor vadállat, csak a megfelelő társ kell hozzá, akiben látja azt a gyengeséget, amit keres egy nőben.

Sokáig izgultam a "szerelmesek" sorsának alakulásáért, majd sajnos rá kellett jönnöm, hogy hiábavaló volt, hiszen két külön világ találkozása nem mindig célravezető. Amellett, hogy könnyed olvasmány volt, a siker mögötti előkészületekbe való betekintést is nyújtott.

A végefelé már nagyon izgultam amiatt, hogy vajon happy endes lesz, vagy Janka ugyanott találja magát ahol egy évvel ezelőtt volt. Szórakoztató olvasmány kemény mondanivalóval, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni.


Kedvenc idézeteim:

" - Holnap egy új nap, és egy újabb lehetőség a magas, jóképű idegennel való találkozásra! Meglásd még néhány hónap, és csak azért is megtalálom az Igazit! A herceget fehér lovon."

"Nem úgy ő, aki alig fogta fel, mi történik, annyira új helyzetben találta magát. Próbált természetesen viselkedni, de fogalma sem volt, mit kéne tennie vagy mondania, ezért többnyire csak mosolygott, Még jó, hogy ahhoz értett."

" - Gyönyörű vagy - suttogta Dávid, ahogy kezével gyengéden a mellét simogatta. - Szeretlek. Mindig szeretni foglak."

"Aztán, ahogy a cicájára nézett, aki az ölében ült és dorombolt, összeszedte magát, és tovább folytatta."

"Nem kell egy férfi, hogy őt megmenthesse. Majd megmenti ő saját magát. Ő nem Csipkerózsika vagy Hamupipőke, aki arra vár, hogy a herceg a kezét nyújtsa, és felemelje magához, ezzel véget vetve szenvedéseinek."
Köszönöm az Ad Librum Kiadónak a könyvpéldányt!

Merülj el te is a könyv világában!

Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló

Sonny ​​Ardmore remekül hazudik.
Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik.
Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös. Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra. Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végigchatel Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?
Kody Keplinger egy vicces és egyben szívszorító történettel tér vissza a The DUFF – A pótkerék világába: azokról a hazugságokról ír, amiknek bedőlünk, és azokról az igazságokról, amikre véletlenül sem számítanánk.

"Én, Sonny Elizabeth Ardmore ezennel elismerem, hogy remekül hazudok."

Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, mivel olyannyira megszerettem a The Duff - A pótkerék történetét, hogy még a filmet is hajlandó voltam megnézni, holott tudtam, hogy csalódni fogok, de magam is meglepődtem, hogy ez nem így történt.

A hazugságháló már csak a címe miatt is érdekes, hiszen magába foglalja mindazt, ami ránk nehezedhet, ha túl sokat és túl gyakran füllentünk másoknak.

Az eredeti és a magyar borító merőben eltér egymástól, mégis mindkettő illik hozzá, de a magyar kiadásé nekem jobban szimbolizálja azt a stílust,vonalat ami az írónőt jellemzi és a Duff-hoz is jobban illik.
A történet alapsémája a füllentésre, hazugságokra épül. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki ne füllentett volna már legalább egyszer az életében, ez a könyv pont azt mutatja meg, hogy milyen is az, amikor a sok hazugsággal átesünk a ló túloldalára. Nagyon tanulságos és olvasás közben több mindenre is rájöhetünk, ha mélyen magunkba nézünk. Rájövünk, hogy lehet, hogy egy ideig jó ötletnek tűnt az adott dolog, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: a hazugságok mindig kiderülnek és csak néhány esetben hozható rendbe az okozott kár, viszont legtöbbször minden borul, amit addig felépített az ember.

Kody Keplinger hozza a már oly megszokott stílusát. Csajos, sztereotípiákat döngető, szívvel-lélekkel írt ifjúsági regény, amit a nyelvezete miatt több fiatal olvas, mivel az írónő maga is fiatal még, ezáltal jobban belelát abba, hogy mi is zajlik le egy tiniben, főleg ha pasikról és szerelemről van szó.

A történet főszereplője Sonny Ardmore, Amy Rush - igen az a Rush, Wesley kishúgának - legjobb barátnője, aki szöges ellentéte Amynek. Megrögzött hazudozó, aki már nem egyszer mentette ki magát a bajból a hazugságaival. Egy idő után persze Sonny is kénytelen rájönni, hogy nem jó, amit csinál. Elhiszem, hogy nehéz leállni, de az igazságot mindig többre értéelik, mint a hazugságokat. Az egészben az a legzavaróbb, ha már akkor sem hisznek az embernek, ha igazat mond.

Ezenkívül amúgy Sonny egy nagyon kedves lány, aki fél úgy igazán megnyílni mások előtt, még a legjobb barátnője előtt is. Igazi titkokat őriz magában, amiket gyakran hazugsággal, esetleg kegyes hazugsággal leplez. Amy jelleme merőben eltér attól, amilyennek Wesleyt megismertük, de ebből is látszik, hogy bizony a testvérek sem egyformák.
Volt néhány olyan pillanat, amikor a legszívesebben rászóltam volna Amyre, hogy ne legyen már ilyen kedves és elnéző. Sonny megérdemelte volna, hogy valaki végre helyretegye. Amire nem számítottam, hogy szerelmi háromszöget fogok kapni. Nem feltétlenül vagyok oda értük, viszont A hazugságháló esetében jól jött ki a dolog. Újabb tényre világított rá. Érdemes esélyt adni másoknak is, olyanoknak, akiket elsőre nem gondolnánk magunkhoz valónak, pedig pont ezek az emberek tudják a legnagyobb meglepetést okozni.

Az új szereplők mellett a már jól ismert szereplők - gondolok itt Wesleyre és Biancára - sem tűnnek el, mert néhány fejezet erejéig velük is találkozhatunk és szembesülhetünk a kapcsolatuk alakulásáról, na meg arról is, hogy Weslex személyisége mennyit is fejlődött.

Azok, akik szerették a Duffot falni fogják A hazugságháló sorait. Ha egyszer elkezdi az ember képtelenség letenni. A történet alakulása nem engedi, hogy csak úgy letegyük, arra ösztönzi az olvasóit, hogy járjanak a végére és ismerjék meg az igazi Sonnyt és lássanak át azok a burkon, amit maga köré épített. Az sem utolsó szempont, hogy Ryder még számomra is hatalmas meglepetéseket okozott. Nagyon érdekes és figyelemreméltó karakter.


Kedvenc idézeteim:

"Hagyta, hogy aznap már másodszor is víztől csöpögve üljek be a drága autójába, és még csak össze sem rezzent. Tényleg nagyon szeret engem."

"Na, álljunk csak meg egy pillanatra! Ryderrel évődöm? Az ősellenségemmel? Ha én lennék Superman, ő lenne Lex Luthor. Ha Thor lennék, ő Loki. Ha lekvár, ő mogyoróvaj."

"Annyit hazudoztam saját magamnak, hogy már fogalmam sem volt, mit higgyek. Egy dologban viszont biztos voltam: megkedveltem Rydert. Nagyon is."

"De azért Ryder is váratlan vendégnek számított. Zöld katonai kabát volt rajta, a tök feleslegesen hordott fekete szemüveg meg sapka. Szexi volt, mert már hozzászoktam a borzalmas hipszter stílusához."

" - Ne skatulyázd be magad! Tudom, hogy úgy tűnik, mintha az ilyesmi számítana, én is így gondolkodtam régen, de nem számít. Nekem elhiheted."

"Vége volt. Kiderült az igazság. Meztelennek, megszégyenítettnek éreztem magam. Annyira fájt."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Merülj el te is A hazugságháló világában!

Kerstin Gier: Silber - Az álmok második könyve

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából
„És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást, mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.”
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
Álmodj tovább, álmodó!

"Charles tényleg nem nehezítette meg a dolgom, rögtön tudtam, melyik az ő ajtaja: a saját életnagyságú fényképe díszítette."

Kerstin Gier mindig is az az írónő lesz számomra, akitől szívesen fogok olvasni. Egyre jobb trilógiákat ír, amik méltán híresek, és nem véletlen, hogy az egyiket meg is filmesítették. Határozottan nemcsak a németek szeretik a munkásságát, hanem mi magyarok is.
Sokszor észrevettem olvasás közben, hogy amit eddig felállítottam magamban listát a Silber első részéről, azt szépen fokozatosan haladva megugrotta a mércét, sőt a legtöbb helyen át is ugrotta.

Most sem csalódtam, hiszen nem mindennapi kalandokban lehet annak része, aki úgy dönt, hogy folytatja a Silber-trilógia olvasását. Minden várakozást megért, hogy újra elmerülhettem abban a világban, ahol bizony az álmoknak hatalmas jelentőségük van.
Aki egyszer kezébe veszi ezt a könyvet az utána garantáltan nem tudja majd letenni. A könyv felétől kezdenek igazán izgalmassá válni az események, én is nehezen tudtam megállni, hogy ne faljam a sorokat. Nagyon tetszett. Olyan dolgokra derült fény, amikről tudomásom sem volt, hogy érdekel e egyáltalán. Henry kapcsán iszonyat sok információ tárul elénk, mégis örültem volna, ha még többet megtudhattam volna róla. Már csak azért is, mert nagyon cukik együtt Livvel, még akkor is, ha igazi tinik módjára balhéznak is. A történetben fontos volt - számomra legalábbis -, hogy olyan folytatást kapjak, ami erősen fűződik az első részhez és szépen, finoman, rétegről-rétegre újra felépítse azt a megálmodott világot, aminek már egyszer sikerült levennie a lábamról.

 A karakterek jellemei hozták az előző részben megismerteket, ezáltal is közelebb érezhetjük őket magunkhoz, hiszen már ismerjük őket és tudhatjuk, hogy mire is számíthatunk velük kapcsolatban. A Bokker megjelenése felettébb idegesített, mivel sose tudtam megérteni, hogy miért jó, ha valaki annyira fennhordja az orrát, hogy lenéz mindenkit, aki nem hozzá hasonló, vagy éppen nem rokona. Mondanom sem kell, hogy mennyire nem kedveltem meg.

A főhangsúly most is az álmokon volt, sokkal többször fordult elő az első részhez képest, hogy a főszereplőnk álombeli kalandjaival találkozhattunk, amik néhol viccesek, félelmetesek vagy éppen cikisek voltak. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon azt fogják e kapni, amit megszokhattak az írónőtől. A válasz nem. Sokkal jobb, több mint az eddigi írásai egybevéve. A cselekményszálak találkozása, az új (?) gonosz feltűnése, a mindennapi élet eseményei és a titokzatos álmok teszik igazán különlegessé. Ezek a momentumok sarkallják arra az embert, hogy várja a folytatást.
A Grayson rajongók örülhetnek, mivel már nemcsak úgy elrejtve, néhol futhatunk össze vele olvasás közben, hanem fontos, meghatározó szereplővé nőtte ki magát a srác. Mindemellett két titok még mindig titok előttünk. Még mindig nem tudjuk, hogy kicsoda is Secrecy és a Mia körül lebegő talány is egyre jobban elmélyül.

Összességében nagyon szerethető, méltó folytatás, ami jócskán felülmúlta az elvárásaimat és sikerült vidámságot, meghatározó pillanatokat csempésznie a sorok közé. Nagyon ajánlom az elolvasását.
Külön érdemes még a megjelenésről, a külcsínről néhány szót ejteni. A borító valami eszméletlen gyönyörű. Tökéletesen kivitelezett. A könyvben megjelenő minták olyan keretet adnak a könyvnek, ami méltó helyet kínál a legszebb könyv, amit idén olvastam titulusnak. Egyszerűen imádom!


Kedvenc idézeteim:

" - A teknősbékák többet tudnak mesélni neked az útról, mint a nyulak, Miss Olive. - Mr. Wu meghajolt előttem (amit az igazi Mr. Wu soha nem tett volna meg), és kimérten biccentett Henry felé. - Üdvözöllek Miss Olive álométtermében, kócos hajú idegen!"

" - A Bokker ezúttal nem ússza meg szárazon - mondta Mia. - Meg kell védenünk anya és Lottie becsületét. És a sajátunkat. Ezt egyszerűen nem tűrhetjük tovább."

" - Semmi. Úgy cselekszem, ahogy Mr. Wu mondja: Mindegy, milyen nehéz idők járnak - hordozz egy zöld ágat a szívedben, és meglásd, rátelepszik egy énekesmadár!"

" - Nem, nincs jól. Tényleg te vagy a legkedvesebb és legjobb... - és legcsinosabb - báty, akit csak kívánhatok magamnak."

" - Szóval, kedveltem Henryt - mondta, miközben a nagy fazékban kavargatta az olvadt csokoládét. - De talán jobb lesz így. A férfiak csak megnehezítik az ember életét. És olyan furcsák is."

" - Az is. De egyúttal az is kiderül belőle, milyen sokoldalú ez az álomügy. Alapjában véve soha nem tudhatjuk, hogy tényleg ébren vagyunk-e. Talán nem is vagyunk igaziak, csak valamelyik álomban létezünk."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is a Silber-trilógia második részét!

Kylie Scott: Lead - Szóló

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?
A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen.
Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

"A pasinak be nem állt a szája, de a hangját már régen kikapcsoltam az agyamból."

Már nagyon vártam, hogy végre magyarul is megjelenjen ez a kötet, már csak azért is, mert eddig nem zártam a szívembe Jimmyt. Érdeklődve vártam, hogy mit fog nyújtani nekem ez a kötet, hiszen nagyon sokan Jimmy történetét tartják a Stage Dive sorozat kimagasló pontjának, már csak ezért is érdemes elolvasni és felkészülni az elkerülhetetlenre, miszerint a felszín alatt sokkal több lapul, mint amit a külső burok látni enged.

Eddig a sorozat köteteinek a borítói csodaszépek, viszont ennek a harmadik kötetnek van a legszexibb, legkifejezőbb borítója és ez nemcsak erre vonatkozik, hanem a történetre is.

Azt már megszokhattam, hogy az írónő teljesen levesz a lábamról az írásaival, de ez a harmadik kötet messze kiemelkedik a többi közül. Sokkal több mondanivalója van, mint David vagy éppen a szívszerelmem, Mal történetének, és ez nemcsak Jimmynek köszönhető.
A történet lehengerlően fantasztikus. A legtöbb érzelmet ez alatt a kötet alatt éltem át. Az előző két kötetet is imádtam, de a Lead - Szóló másféleképpen hajtott a bűvkörébe. A főhangsúly a karaktereken, a múlton és a jelenen volt. Jimmy és Lena által olyan titkokat tudhattam meg, amik ahhoz elengedhetetlenek voltak, hogy megkedveljem a mi jóképű, mindig szexi rockistenünket. Be kell vallanom, hogy ha nincs ez a kötet talán sose békélek meg Jimmyvel, ezért is hatalmas öröm számomra, hogy betekintést nyerhettem a lelki világába és a lelkében zajló küzdelmeibe.

Sokkal intenzívebb élményt tudtam ezek segítségével átélni, ami nemcsak Jimbot, hanem engem is formált egy bizonyos szinten. Az az érzelmi túlfűtöttség, ami az egész történet ideje alatt jelen van káprázatos. Imádom, ha úgy találnak egymásra az emberek, hogy minden erejükkel az ellen küzdenek, hogy elrejtsék az érzelmüket a másik szeme elöl.

Különösképpen az sem zavart, hogy ez a rész jóval telítettebb érzelmi töltéssel rendelkezik amellett, hogy az érzelmek széles skáláját sorakoztatja fel, ami csak megfordulhat egy emberben. Piszkosul szexi, érzéki és néhol egyenesen buja volt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy súlyos mondanivalót tartalmaz, miszerint az életben mindenki kaphat második esélyt, mindenki érdemes a boldogságra. Erre nem is lehetne jobb példa Jimmy és Lena kibontakozó vonzalma.
Jimmy azért, mert a függőségét legyőzve is érdemes arra, hogy élvezze az életet és ne hagyja, hogy csak úgy elillanjon mellette Lena csak azért, mert a sok csalódás és rosszul választás után esélye lehet egy olyan kapcsolatra, ahol nemcsak az a fontos, hogy legyen valaki, aki megérti, hanem az is, hogy a kölcsönös vonzalom jelen legyen. Persze mindezek mellett a többiekről is újabb életmorzsákat tudhatunk meg, még mindig ők is fontos szerepet játszanak az események alakulásában. Többször szembejött velem az is például, hogy miért is bírom én annyira Malt. Most sem hazudtolta meg magát.
Azt nem mondhatom, hogy Jimmy kiütötte Malt a helyéről, de határozottan jobban kedvelem, mint eddig.

A történet és az események alakulása hozza a már megszokott formáját, a Stage Dive sorozat rajongói imádni fogják és majd csak úgy falni fogják a sorokat fejezetről-fejezetre.
Engem teljesen levett a lábamról. Aki eddig nem volt oda a sorozatért az tuti, hogy meg fogja kedvelni.
Úgy érzem, hogy ennél jobbat már képtelenség írni, ezért is izgat annyira, hogy mi lesz Bennel. Nagyon várom a történetét!


Kedvenc idézeteim:

"A szoba másik végében Jimmy fel és alá járkált, miközben keze újra és újra ökölbe szorult. Pedig általában egészen olyan volt, mint egy herceg, egy páva, szó szerint tökéletes, haja mindig hátrafésülve, öltözéke kifogástalanul elegáns. Ha az ember lánya arra vágyott, hogy valami szépet nézzen, ennél a rockistennél jobbat nem is kívánhatott volna magának."

"Angyalok sem mosolyoghatnak nálam ártatlanabbul. Próbálkozhatnak, de ezek a mocskos szájú, szárnyas, hazug kis disznók akkor is elbuknak."

"Észrevetted már, mennyire másnak tűnik a világ a hajnal első óráiban, amikor az ember túlságosan régóta van ébren? Egyszerre szürreálisnak, mégis egyértelműbbnek és annyira csendesnek, hogy a fül meghallja a leghalkabban suttogva kimondott igazságokat is. Mindent, amit máskor önmagának sem merne bevallani."

" - Nyugodj le! - ismételte meg Jimmy. - Mal egy hét mérföldes barom!"

" - Igen. - És a mosolya, ó, a mosolya... legszívesebben egy csákánnyal töröltem volna le a képéről. Mégpedig lassan és óvatosan."

" - Ugye tudod, hogy ölben kell felvinned a lépcsőn? - kérdeztem, és hiába próbáltam megakadályozni, hogy a szám mosolyra húzódjon. - Gyakorlatilag a rabszolgám leszel."

" - Soha nem téveszt szem elől, és abban a pillanatban, hogy belépsz abba a helyiségbe, ahol ő is van, azonnal izgatott és ideges lesz. Mintha te lennél számára a legújabb drog. Csak annyi a különbség, hogy te nagyon is a hasznára vagy. - Hunyorított, és a homlokát ráncolta. - Az a legnagyobb baj, hogy fogalma sincsen, hogyan kellene veled viselkednie. Nem érzi magát elég értékesnek arra, hogy őt is ugyanúgy szeresse valaki, ahogy mi szeretjük egymást Evvel, vagy éppen Mal Anne-nel."

" - Inkább az a hülye, aki összetörte a szíved. Az én kislányom valódi hercegnő, és ha egy pasi ezt nem veszi észre, meg sem érdemli, hogy a közelében lehessen. - Apát kellene megválasztani elnöknek."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/kylie-scott-lead-enek-stage-dive-3-7418

Marie Rutkoski: The Winner's Curse - A nyertes átka

Megfizethetsz-e ​a szerelemért?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?

"Nem lett volna szabad kísértésbe esnie."

Nem is tudom hirtelen, hogy mivel kezdjem, úgy magával ragadott ez a történet. Azt sejtettem, hogy tetszeni fog, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy a rabja leszek. Olyan volt számomra, mintha A hamis herceg és az Üvegtrón ötvözését olvastam volna csak jobban feltuningolva.

A kezdés már magában is elég erős ahhoz,hogy rabul ejtse az olvasókat, hiszen mindenkit kíváncsivá tesz, hogy vajon mi lesz a sorsa a rabszolgának, ki is ő valójában és miért került oda, ahova. Engem legalábbis ezek a kérdések foglalkoztattak, amikre szerencsére választ is kaptam. Ahogy haladunk a történettel úgy kerülnek felszínre a titkok, a cselszövések és az árulások. Az Arin személyisége körül keringő rejtély az, ami feledhetetlenné és letehetetlenné teszi a kötetet. Voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogy gyűlöljem vagy szeressem. Megosztó személyiség, ami már csak azért is kiemelkedő, mert eddig szinte csak olyan férfi karakterrel volt dolgom, akik egyből elvarázsoltak és elérték, hogy szeressem őket, de Arin nem ilyen és ennél jobb már nem is lehetne. Megvan benne mindaz, ami különlegessé, rejtélyessé teszi őt.
Kestrel nagyon szimpatikus volt, nem érződött rajta olyan mértékben az, hogy arisztokrata, mint ahogy arra számítottam volna. Nem nyavalygott, érdekes volt és odaadó barát. Egy igazi lázadó, aki kiáll az elvei mellett.

Ami különösen tetszett az a világ felépítése. Kicsit középkori, de teljesen mégsem az. Sajátos elemek, elgondolások is szépen kivehetőek, amik csak még jobbá teszik a történetet. Egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol számít, hogy ki vagy - rabszolga vagy valoriai. Két identitás találkozása érvényesül, az elnyomóké és az elnyomottaké. Kestrel és Arin által mind a két identitásba belátást nyerhetünk, és jobban megérthetjük az események alakulását.

Mindemellett, hogy teljesen elvarázsolt eme világ felépítése, a karakterekről sem szabad megfeledkezni. Az írónő arra is nagyon ügyelt, hogy remek, meggyőző szereplőket alkosson, akik közül nemcsak a két főszereplő emelkedik ki. Példának okán itt van Ronan és Jess, akik közel kerültek hozzám. Mind a ketten fontos értékekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy ne utáljunk minden valoriait, hiszen egy háború és annak következményei sosem egy teljes nép bűne, hanem azoké a tábornokoké, akik megkockáztatták a tervüket és mertek lépni. E példa okán azokat sem lehet okolni, akiknek elege lett a rabszolgaságból és fellázadtak. Ez a kettősség végig megvolt bennem, ezért sem tudom igazán, hogy melyik oldalra húz a szívem.

Amellett, hogy izgalmas, fordulatos és olykor kiszámíthatóak voltak az események, a karakterek mozzanatai kellő romantika is vegyült a sorok közé, ami az egész kötetet áthatja. És csak a végére érik meg igazán. Ami a legjobb, hogy a romantikus vonal csak szépen lassan kerül előtérbe, hiszen tiltott szerelemről van szó, s tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.
Nem tudom, hogy a fordító érdeme e vagy az írónőé, de a nyelvezete páratlan, a leírások művészi tökéletességgel nyújtanak élményt, s talán emiatt is találtam megannyi apró, de nagy jelentőséggel bíró romantikus pillanatot. Ami viszont a legnagyobb érdekesség volt számomra az nem az egyes meglepődéseim a történetben, hanem a Csípj és marj játék. Kedvet kaptam hozz. hogy kipróbáljam. Emiatt is meg minden apróságért, amik letehetetlenné varázsolták a történetet is várom annyira a folytatást. Nagy potenciát látok benne, hogy a magyar olvasók szívét is elrabolja a trilógia első kötete, ami még csak a bevezető volt. El sem merem képzelni, hogy mennyire lehet elképesztő a többi.

" - Nem sűrűn jársz árverésre, igaz? A nyertes átka azt jelenti, hogy te nyered meg ugyan a licitet, viszont hatalmas árat fizetsz érte."

" - Ó, igen. Nálatok volt az arany, a herraniaknál az áru. Valoria volt az exportcikkeink legnagyobb felvásárlója."

"A zene hiánya fizikai fájdalmat okozott neki. Nem is értette, hogy bírja ki Arin éneklés nélkül, ha tényleg énekes."

" - Gyönyörű? - próbálkozott újra Ronan. - Nem e világi? Kestrel, még fel sem találták azt a jelzőt, ami méltó lenne hozzád."

"- Tudom, milyen nehéz volt neked mostanában - folytatta Ronan -, és hogy mennyire nem ezt érdemelted. Erősnek, büszkének és találékonynak kellett lenned. De minden kellemetlenségnek vége lesz, amikor kihirdetjük az eljegyzést. Ismét önmagad lehetsz."

"Az a csók semmit sem jelentett. Semmit. Azokkal a lapokkal kell játszania, amiket húzott, de a stratégia rajta múlik."

"Ha a szíve tényleg papírtekercs lett volna, most biztosan tűzre vetné. Lángolva égne, és nem maradna más belőle, mint egy marék hamu. Magával vinné a ráírt titkokat is. Soha senki se tudná meg."

"Arin olyan volt, mint a csempe alá rejtett fekete doboz. Egy csapda ajtaja, amelyen könnyen keresztüleshet. Nem az volt, akinek gondolta.

Talán Arin tudta, hogy ez fog történni a távollétében. 

Talán nem is bánta."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/marie-rutkoski-a-nyertes-atka-7125

Barczikay Lilla: Bátyám könnyei

Nita és csapata mindent maguk mögött hagyva útra kelnek halottnak hitt testvérük felé. Aprócska buszukban összezsúfolódva próbálnak megküzdeni az életüket meghatározó kitaszítottsággal és üldözöttséggel. Korábbi győzelmükre fájdalmas homály borul, megmaradt ellenségeik elől pedig nincs hová elbújni. A hárpiák semmit sem kímélnek, hatalmas a bosszúvágyuk, hogy az egész csapatot eltöröljék a föld színéről. Titkok, családok, szerelmek… már semmi nincs biztonságban! Nitáék mégsem adják fel, szemük előtt pedig egyetlen mondat lebeg: „Ő jobbat érdemel!”.
Az Anyám teremtményei folytatása.

"Lógni a semmiben."

Szándékosan nem az Anyám teremtményei után kezdtem el olvasni, mivel úgy gondoltam, hogy kell egy kis idő ahhoz, hogy leülepedjenek a dolgok. Mostmár nem vagyok annyira biztos benne, hogy ez jó ötlet volt e.

A könyv első néhány fejezete nem volt képes lekötni a figyelmemet, ezért is próbálkoztam az elolvasásával többször is. De miután túllendültem az unalmas bevezetőn újból sikerült Lillának meggyőznie arról, hogy ő igenis arra született, hogy írjon, az elejét meg betudom egy botlásnak, ami mindenkivel előfordulhat.
Lillát érdemes magyar írónőnek tartom, akitől szeretnék még hasonlóan kiemelkedő történeteket olvasni.
A 7. fejezettől kezdve megkaptam azt a színvonalat, amit az első részben már úgy megszoktam. Pörgős volt, izgalmas, akciódús és akarva-akaratlanul, de észrevettem, hogy mélyebb hangvételű, mint az elődje. Több hangsúly lett fektetve a karakterekre, főleg a belső gondolatok terén. Ez azért is volt fontos számomra, mivel sokan elfelejtik azt, hogy ne csak a történetet, hanem a szereplőket is formálják, tökéletesítsék. De persze Lilla erről sem feledkezett meg, s pont emiatt került közelebb hozzám Nita karaktere.

Tetszett benne, hogy végre a saját lábára állt, nem függött senkitől. Az első résznél megismert kislányos bájait szépen lassan ledobta és kezdett igazi nővé érni, aki felelősségteljes és önálló.

A többi szereplőn is megfigyelhetőek változások, de a legjelentősebb átalakulás talán Viven látható, aki az első részben nekem nem volt szimpatikus, sőt egyenesen zavart, irritált a karaktere. Viszont a veszteség általi jellemfejlődése páratlan. Még a végén lehet, hogy tényleg megkedvelem a lányt.

Ahogy Viv szépen kiesett az utálatos karakterek zónából úgy került bele Theodora és Maddy. Egyik lányt se tudtam megkedvelni. Theodorát az arroganciája miatt nem, Maddy-t pedig amiatt, hogy olyan rútul bánt szegény Maggie-vel, aki az új kedvenc karakter titulust elnyerte nálam.

A történet alakulásával kapcsolatban csak pozitívan tudok nyilatkozni, hiszen semmi kivetnivaló nem volt benne, sőt... sokkal izgalmasabb jeleneteket kaptam, mint amire ténylegesen számítottam.
A rejtély faktor az egész mű ideje alatt jelen volt. De hogy ezt mire is értem? A vámpírok jelenléte és a velük kapcsolatos észrevételek mindenféleképpen idetartoznak, ahogy az is, hogy sose lehettem abban biztos, hogy mikor fog valami váratlan, szokatlan történni, ami felrúgja az idilli hangulatot, ami eluralkodott a történeten és az eseményeken. A hárpiák fellépése is ehhez a rejtély faktorhoz sorolható, sokkal több van bennük, mint ami látszik.
Összességében a kezdeti nehézségeket leszámítva a történet élvezhető volt és csak ajánlani tudom. Az egyik legjobb magyar fantasy, amit mostanában olvastam. Nem sok magyar fantasy fog meg, de ennek sikerült, ami csakis Lilla érdeme. Remélem nemsokára a folytatást is olvashatjuk, feltéve ha lesz. Én örülnék neki nagyon.

" - Nyugi, lehet, hogy épp most szolgálják fel a háromfogásos ebédünket. Penészes bundában rántott patkány némi porral fűszerezve. Szigorúan a helyi gasztronómia ízeivel!"

" - Komolyan - erősítette meg a lány szavait. - Üljetek vissza! Két hárpiával alszunk egy szobában - mosolygott óvatosan Dylanre. - Szerintem kezdünk hozzászokni, hogy az ellenségeinkből pillanatok alatt barátok lesznek."

" - Nincs ott semmi! - csapott Angie a térdére. - Maga nem tud rólam semmit! Ne gondolja, hogy gyerekes ujjongással fogom hagyni, hogy darabokra szedjen, miközben keres valamit, ami nem létezik, aztán nem találva semmit elhajítson, mint egy darab szemetet! Nekem is van büszkeségem!"

" - Mindig is tudtuk, hogy képes vagy ártani másoknak - vonta meg a vállát egy óvatos mosollyal. - Most annyi változott, hogy még egy kicsit jobban tisztelünk, amiért nem teszed."


Köszönöm az Ad Librum Kiadónak a könyvpéldányt!

Itt rendelhető a Bátyám könnyei: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/barczikay-lilla-batyam-konnyei