2016. október 6., csütörtök

Victoria Aveyard: Üvegkard

Mare Barrow vére vörös, mint a közönséges embereké, de Ezüst képessége, amellyel parancsolni tud a villámnak, olyan fegyverré teszi őt, amelyet a királyi udvar meg akar szerezni magának.
Maven, a herceg, aki elárulta, csalónak bélyegzi Mare-t, de a lány menekülés közben felfedezi, hogy nem ő az egyetlen a fajtájából.
Miközben a királlyá koronázott, bosszúálló Maven üldözi Mare-t, ő elindul, hogy megkeresse a többi Vörös-Ezüst harcost, hogy együtt vegyék fel a küzdelmet az elnyomók ellen.
Mare azonban halálos ösvényre téved, és az a veszély fenyegeti, hogy pont olyan szörnyeteggé válik, mint akit le akar győzni.
Vajon összeomlik a lázadás által követelt áldozatok súlya alatt? Vagy az árulás már mindörökre megkeményítette a szívét?


"Összerándul a testem."

Lassan kezdek hozzászokni, hogy ne higyjek feltétlenül annak, ami le van írva, mert könnyen megeshet, hogy néhány oldal után egészen másképp fogom látni a történteket.

Victoria Aveyard nagyon ért ahhoz, hogy meglepje az olvasókat vagy olykor elborzasztja őket. Az első részt imádtam, az egyik kedvenc  nyári olvasmányom lett, a befejezése nagyon nem tetszett és alig vártam, hogy végre a kezembe foghassam a második részt és elmerülhessek Mare Barrow történetében.
A már megszokott stílussal találkozhatunk már az első sorokban. Minden egyes oldallal egyre izgalmasabb, egyre pörgősebb és letehetetlen lett. Együltő helyben olvastam el az egészet és nagyon meg vagyok elégedve, mivel a színvonal hozta a szokott formáját, volt olyan, hogy nagyon nem bírtam magammal és már kántáltam magamban, hogy "még", mert nem elég.
Fejezetet fejezet után faltam. Egybeolvadtam a történettel és csak az utolsó oldalon eresztett el, de ott is csak úgy, hogy már most akarjam a folytatást. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy olyan befejezést írjon, ami után az olvasói nem bírnak magukkal és követelik a folytatást.
A kivitelezés most is lenyűgöző, mivel nemcsak a történet van nagyon a helyén, hanem a borító is. Ami különösen tetszik benne az az, hogy kék és végre nem csak vörös vér, hanem ezüst vér is folyik.

Mare az előző kötethez képest hatalmas változáson megy keresztül. Nemcsak ő, hanem én is kerestem a sorok között, hogy tulajdonképpen kivel is van dolgom, mivel Mare személyisége annyira szétágazó, hogy néha már magam sem tudtam, hogy melyikkel állok éppen szemben, de az tagadhatatlan, hogy nélküle nem lenne ennyire jó a történet.

Ami még színesebbé teszi az eseményeket, a cselekményt az az újvérűek megtalálásának küldetése, ami által temérdek új helyszínt ismerhetünk meg. Arról nem is beszélve, hogy olvasás közben sose lehettem biztos benne, hogy ki akar ártani, illetve ki áll ki teljes vállszélességgel Mare csapata mellett. A legtöbb izgalom és meglepődés innen származik.
A már jól megismert szereplők helyzete is új megvilágításba állította a dolgokat és rá kellett jönnöm arra, hogy utálom is meg nem is Mavent. Hiába akarom gyűlölni, nem megy. Ő is csak báb, akit ide-oda rángat Elara királynő, akit cseppet sem kedvelek. Viszont Cal és Kilorn karaktere nagyon közel állnak hozzám. Mind a ketten hordoznak olyan értékeket, ami miatt érdemes odafigyelni rájuk. Ez a rész annyi izgalmat tartalmaz, amire álmomban sem gondoltam volna, főleg a vége felé. Komolyan nem hiszem el. Mindenre fel voltam készülve, csak pont arra nem, ami történt.

A vége fájdalmas és kegyetlen. Nagyon sok minden átértékelődött közbe bennem. A bizonytalanság volt a legrosszabb, ugyanis egyáltalán nem kiszámítható, hogy ki fog meghalni és ki marad életben. Az írónő nem adja meg nekünk azt a luxust, hogy előre felkészüljünk, nem engedi, hogy kevesebb fájdalmat; esetleg örömöt éljünk át egy-egy karakter elvesztése közben. A bizonytalanság nem egyszer őrjített meg. Emiatt is sikerült együltő helyben elolvassam.
" - Fuss, gyilkos! Fuss, Villámlány! Fussatok gyorsan és messzire! - Kacagása kísértetiesen visszaverődik az omladozó romokról. - Bárhol rátok találok!"

" - Semmi - nevet, már jóízűen. - Ami azt illeti, az utolsó két ember, aki dutyiba zárt minket, olyan volt, akikkel szoros volt a kapcsolatod. Ez vagy különös véletlen, vagy nehezen tudod különválasztani a szívedet és az eszedet."

" - A lányaim halottak, a feleségem halott, és elegem van a mocsár bűzéből - mondja, és megáll előttem. - Veletek vagyok."

"Még ha meg is tudnám állítani, nem vagyok képes megkerülni a saját kirobbanó fájdalmamat. Nem tudok kinyúlni. Nem bírok mozdulni. Csapdába estem önmagamban, összeszorított fogakkal, némán sikoltok, nem tudok harcolni."

"A száműzött herceg még nálam is gyökértelenebb, nincsenek szövetségesei és támogatói, csak a temperamentumos Villámlány."


Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2157-victoria-aveyard-uvegkard-feladod-vagy-veged-9789634062608.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése