Melissa Landers: Elválasztva

Cara ​​mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?

"Cara a szemöldökét ráncolva nézte a pukkadásig tömött, szürke hátizsákot Aelyx lábánál."

A csillagközi románc folytatódik, de ezúttal nemcsak a Föld van a középpontban, hanem Aelyx bolygója, a L'eihr is. Az előző kötethez képest tágabb fogalmat kaphatunk arról, hogy milyen is "idegennek", oda nem illőnek lenni egy ismeretlen bolygón. Ezt Cara és Aelyx is megtapasztalják, ahogy azt is, hogy milyen távol lenni a szerelmünktől, és ez a távolság nem csak néhány ezer kilométer, hanem bolygónyi, galaxisnyi.

Mind a két főszereplő szemszögéből láthatjuk új megvilágításban a történteket. Cara által felfedezhetjük, hogy milyen is a L'eihr lakójának, polgárainak lenni s milyen is az, ha úgy kell beilleszkednünk egy új közösségbe, hogy napról-napra éreztetik velünk, hogy milyen is kívülállónak lenni. Míg Carának úgy Aelyxnek is megvannak a problémái a Földön.
A kötet borítója is ezt a kettősséget ábrázolja. Nagyon jól kivehető, hogy milyen is az élet, az éghajlat, a növényzet a két különböző égitesten. Nagyon jól el lett találva, ahogy az is, hogy milyen képi világgal adja ezt vissza.
A történet középpontjában két faj szerelme áll, de a kötet jóval többet ad ennél. Határokat dönt le, megmutatja, hogy hiába a nehézségek, a szerelemért igenis megéri dolgozni, a másik kedvéért új, eddig ismeretlen dolgokat felfedezni, kipróbálni. A cselekmény pörgős volt, néhol szórakoztató s néhol rejtélyes vagy olykor vicces. Vicces főleg Syrine és David miatt, ami a végére teljesen eltűnt sajnos. Az előző kötethez képest talán Syrine személyisége fejlődött a legjobban, minden egyes, picit emberibb cselekedetével egyre jobban sikerül megértenem őt és a tetteit. Kezd lassan világossá válni, hogy mit miért is tesz; Aelyxen keresztül pedig olykor a belső vívódásait, érzelmeit is érzékelhetjük.

Számomra a legizgalmasabb részek azok a részek, amik Aelyx szülőbolygóján játszódnak. Tetszett, hogy egy új kultúrát, életformát ismerhettem meg. De nem csak ez volt megnyerő, hanem az is, hogy megannyi titkot rejt, mind maga a bolygó s mind a lakók is, akik egytől-egyig titkokat rejtegetnek.

Csak úgy sodródtam az árral olvasás közben. A bolygó ökoszisztémája teljesen lenyűgözött. Szívesen ellátogatnék oda.

A romantikus szál is olyanformán lett folytatva, ami felkelti az olvasók figyelmét és arra sarkallja őket, hogy még többet akarjanak megtudni. A szerelmesek civódásával, humorával és a távolsággal is szembesülünk e kötetben. A bonyodalmak úgy igazából csak a viszontlátás szépségével kezdődnek, s nem is számít arra az olvasó, hogy milyen mértékben lesz lehengerlő, mindent elemésztő. A könyv háromnegyedénél ütközik csak ki, hogy valójában mi is a leglényegesebb különbség a két faj között. Míg az emberek pazarolnak, ahogy erre az írónő rá is világított, addig a l'eihrek gazdaságosak, előrelátóak, próbálnak minden eshetőségre felkészülni és nem számít, hogy ez mikor lesz; most vagy 20 millió évvel később.
Melissa Landers nemcsak egy csillagközi szerelmet tár az olvasók elé, hanem próbálja a globális problémákra is felhívni a figyelmet (vízszennyezés, algásodás), s ezen felül burkoltan egyéb problémákat is elénk tár. Ezek miatt  is mondható az, hogy nem mindennapi történettel van dolgunk. Fontos mondandót is tartalmaz.

" - Izé... - Nem akarta szó szerint lefordítani, hogy paráználkodjál egy h'ava bestiával, azután égesd el magad. - Ez a mi változatunk a felemelt középső ujjra."

" - Békeajánlat. Vagy ez, vagy meg akar ölni - viccelődött Aelyx. - A főztje csak egy árnyalattal jobb a tiédnél."

" - Senki mást nem szeretek. Bebizonyítottam neked. Érezted az érzelmeimet, annyira szeretlek, hogy már szinte fáj. Emlékszel arra az érzelemre, hogy milyen erős volt? - Miután a lány bólintott, azt kérdezte: - Gondolod, hogy ez megváltozott az utóbbi néhány hétben?"

" - Nem téged utál - suttogta. -Általában az emberiséget, Azt hiszem, az a legjobb esélyed a meghódítására, ha megmutatod, te más vagy."

"Egye meg a fene a szenvedést. A szerelem megéri."


Köszönöm a Maxim Kiadónak a könyvpéldányt!

Megtetszett? Itt megrendelheted: http://www.olvas.hu/termekek/mx960-elvalasztva