2016. október 10., hétfő

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

" - Minden megvan? - kérdezte Jamie, miközben a körmét rágcsálva álldogált a folyosón a szüleim házában."

Emlékszem, hogy felrobbant a net, amikor kiderült, hogy meg fog jelenni ez a könyv magyarul is. A különböző külföldi könyves fórumok, blogok ódákat zengenek erről a könyvről, szóval nem is kérdés, hogy  felkeltette e az érdeklődésemet.

Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy esztétikus lett a borító. Női szemmel forró, tüzes és szexi. Tökéletes! Nem női szemmel is figyelemfelkeltő, hiszen az egyszerűségével és a színkombinációival felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a könyvet mindenféleképpen el kell olvasni. Én legfőképp emiatt is olvastam el, viszont arra nem számítottam, hogy már az első fejezetek után a sírás fog fojtogatni, persze csak képletesen, mivel nagyon szomorúan kezdődik. Ajánlom, hogy olvasás előtt szerezzünk be egy 100-as csomagolású papírzsebkendőt, mert garantáltan el fog fogyni.
Szívszorítóan, fájdalmasan gyönyörű történetet kapunk két összetört szívű ember találkozásáról. Régen olvastam ennyire gyönyörű szerelmi történetet. Valahol sejtettem, hogy magával fog ragadni, hiszen nem hiába imádják annyian Tristan és Liz történetét.

A szomorú kezdés ellenére nagyon felemelő, megható volt olvasni, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az írónő kellő humorral, iróniával fűszerezte a sorokat Faye által, aki mindig meg tudott lepni azzal, hogy milyen mocskos is a fantáziája. Nagyon jót tett a karaktere a könyvvel.

Mindenkinek ilyen őrült barátnőt kívánok, akire maximálisan lehet számítani. Nagy kincs az ilyen, főleg ha őszinte.

A két szerelmes kibontakozása páratlan. Mind a ketten fájdalmas veszteséget éltek át, mégis útjuk keresztezték egymást. Már az elején sejthető volt, hogy a zord külső érző szívet takar. Hiába próbált maga Tristan is olyanná válni, mint amilyennek a legtöbben gondolták; Elizabeth átlátott rajta. A szerelmük kibontakozása szépen fokozatosan, lépésről-lépésre tökéletesen kiforrt volt, nem volt benne semmi túlzás és nagyon hihetően lett ábrázolva, még akkor is, amikor beleütköztek a kezdeti nehézségekbe és problémákba.
Ez a könyv egy nagyszerű példa arra, hogy sohasem szabad feladni, mert bizony a legváratlanabb időpontban kopogtathat be az ajtón a szerelem, hiába nem kívánatos, még púpnak sem a hátunkra. Ami nagyon megfogott az az volt, hogy nem akarta feltétlenül az orrom alá dörgölni mások szerelmét, hanem szépen lassan építgette bennem azt, hogy talán mégsem vesztek ki a mai világból a régi értékek és talán még létezik az igaz szerelem, ami minden akadályt legyőz, nem engedi, hogy olyanok legyünk, mint az üres bábok, akik csak elvannak és nem élnek át valós vagy olykor éppen fájdalmas dolgokat. A visszaemlékezések, régi emlékek felidézése teszi annyira szomorúvá s egyben letehetetlenné a történetet is, ami már magába is elég szomorú és fájdalmas.

Úgy vélem, hogy Tristan és Liz is megérdemlik a boldogságot a szörnyűségek után, amik történtek velük, és ha ezt a boldogságot egymás személyében találják meg, hát legyen. A szívnek sose lehet parancsolni, hogy kiért dobogjon hevesebben és ki iránt érezzen egyszerűen csak barátságot.

A nagy titok kitudódása után teljesen le voltam döbbenve és rendesen össze is tört.

A legmeglepőbb karakter Tanner volt, aki az elején még nagyon szimpatikus volt és utána szépen lassan lerombolt bennem mindent, amit felépítettem róla, majd már a végén még a biztosítékot is kiverte nálam.

Az írónő mesterien bánik a szavakkal és meglepő, hogyan érzi, hogy mikor mire van szüksége az olvasóinak. Hol a humorosságot keverte az erotikával, hol pedig a gyengédséget a játékossággal. Igazi élmény volt olvasni, és aki csak egy kicsit is kételkedik a happy endingben, vagyis a boldog befejezésben annak nagyon ajánlom, hogy olvassa el, mert ez a történet alapjaiban rombolja földig a téveszméket.


" - Az ismerőseim között a barátnőd az egyetlen nő, aki úgy gondolkodik, mint egy férfi - jegyezte meg Tanner."

" - Mr. Henson, ha megengedi. És ha nem lennék négyszáz évvel öregebb magácskánál, és nem a férfiak érdekelnének, most azonnal megkérném, hogy legyen a partnerem a legközelebbi táncmulatságon a régi pajtában."

"Imádtam, ha fájdalmat okozhattam önmagamnak. De nem másoknak. Ezért is tartottam távol magam az emberektől. Hogy ne bánthassam őket."

"A szeretteink nélküli létben az volt a legnehezebb, hogy néha elveszítettük a lábunk alól a talajt, és sohasem tudhattuk, hogy mikor ér véget ez a súlytalanságában is fájdalmas lebegés."

" T. C.: Ismered azt a helyet a rémálmok és az álmok között? Ahol sohasem jön el a holnap, és a tegnap fájdalma teljesen megszűnik? Ahol a szíved egyszerre dobban a szívemmel? Ahol nem számít az idő, és a légzés sem teher? Ahol nem létezik más, csak a könnyű lebegés? Ott szeretnék élni. Veled."

"Belülről már szörnyeteg voltam, és a szörnyetegek nem éreznek indíttatást arra, hogy másoknak vigaszt nyújtsanak. A szörnyetegek megsemmisítenek mindent, ami az útjukba kerül."


Köszönöm az Insomnia könyveknek a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: https://www.libri.hu/konyv/brittainy_c_cherry.lebeges-5.html


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése