2016. október 19., szerda

Becca Prior: A tanítvány 2.

Küzdelem és remény.
Néha olyan döntések elé állít az élet, ahol csak vesztes lehetsz.
Ha gyáva vagy, elveszíthetsz valakit, aki mindennél többet jelent számodra.
Vagy küzdhetsz…
Küzdhetsz a világ ellen, a nehezebb utat választva…
A harcot egyedül vívod, társad csupán a remény.
A remény, ami mindig elkísér, bármit is sodorjon eléd az élet.
Bíznod kell és szeretni…
Mert élni csak szeretve érdemes.
Vannak szerelmek, amik az égben köttetnek, és bármennyire szeretnéd elhitetni magaddal, hogy minden a te döntéseden múlik, az élet megtanít rá, hogy vannak kivételek.
Lewis és Harry története folytatódik…

"A repülőtéri váróban minden egyes perc maga volt a pokol."

A várva várt folytatás, amitől eleinte kicsit féltem, mivel nem voltam benne biztos, hogy vajon meg fogja e ütni azt a mércét, amit az első kötet túlszárnyalt. A legjobban talán amiatt is vártam a folytatást, mivel az első rész befejezése olyan szomorú volt.

A félelem, ami megvolt bennem már az előszónál elszállt, mivel kiderült számomra, hogy Becca az első kötettel egy időben írta meg, így kétségem sem volt afelől, hogy tetszeni fog e és, hogy sikerül e megütnie a mércét. A végére kiderült, hogy jócskán túl is szárnyalta. Ez után még nagyobb elvárásaim születtek a harmadik kötettel szemben, ami nemsokára (október 31.) megjelenik és ennek a fanfictionnek a rajongói teljes szívvel, odaadással olvashatnak.
Mint már említettem az első rész értékelésénél nagyon tetszik  borítónak a puzzle-ös megoldása. Hihetetlenül kreatív. A második rész borítója is legalább ennyire egyedi, maradandó. A kettősség, ami kettéosztja a könyvet egy kicsit megtévesztő, aki olvasta már az remélem sejti, hogy mire akarok célozni. Megtévesztő, de mégis hatásos.
Még mielőtt elkezdtem volna olvasni belegondoltam, hogy mit is várok ettől a könyvtől. Szomorúságra, mélységes bánatra számítottam, de ennél jóval többet kaptam. Reményt!

Reményt, ami engedi, hogy higgyek abban, hogyha két léleknek együtt kell lennie, akkor úgyis megtalálják a módját, hogy végül együtt legyenek; legyen bármi, nem számít.

Amin elsőre meglepődtem a könyv felépítésével kapcsolatban, hogy a fejezetek számozása ott folytatódik, ahol az első résznél abbamaradt. Most is váltott szemszöget olvashatunk, de most z írónő talán jobban ráérzett arra, hogy mikor is van szüksége az olvasónk arra, hogy kétszer élje át az eseményeket, ez sajnos az első részre nem feltétlenül igaz, és ezért is gondolom azt, hogy a második rész üti az elsőt.

Sokszor éreztem "déjá vu" érzést olvasás közben, ez mindig melegséggel töltött el, hiszen vannak olyan dolgok, amik bizony nem változnak.

A regény fénypontja, legalábbis számomra a coming out-olás volt, hiszen ilyen esetekben derül ki, hogy igazából kik azok, akik úgy fogadják el a másikat, ahogy van és nem akadnak fel ilyen apróságokon, ami persze nem az, de az, hogy ezután is vannak olyanok, akiknek nem számít és teljes vállszélességgel állnak ki a szerettük mellett, példaértékű. Nagyon érdekes volt olvasni erről a különböző véleményeket és reakciókat. És ami a legjobban tetszett, hogy Becca hűen ábrázolta azt is, hogy nem mindenki elfogadó és akarva-akaratlanul is lesz olyan, aki örökre elveszik.
Pozitívumként emelném ki azt, hogy a főszereplők mellett a többi fontosabb karaktert is közelebbről ismerhettük meg, s ezáltal betekintést is nyertünk az életükbe. Legnagyobb kedvenccé természetesen Grace vált, de Teddy sem marad le sokkal a kedve idős hölgy után.

És ha ez még nem lenne mind elég kellő romantikát, pikánsabbnál-pikánsabb részleteket, rejtélyeket, megoldandó problémákat is kapunk a hatalmas adag boldogsághormon mellé, mit a könyv olvasása nyújt nekünk, olvasóknak.


" - Nézd, Lewis! Látom, te mindennél jobban szeretnéd eltitkolni, hogy meleg vagy, de én túl régóta űzöm ezt az ipart ahhoz, hogy ne szúrjam ki a dolgot. Ha tévedtem, akkor bocsáss meg, de te túl jó vagy ahhoz, hogy hetero legyél."

"Csak kevés földi halandó részesül abban a kegyben, hogy megtalálja azt, akivel minden sejtjében érzi, hogy összetartozik. Mekkora barom voltam, hogy el akartam dobni ezt a kincset? Még szerencse, hogy Harry érettebb volt nálam, és utánam jött, még egy esélyt adva arra, hogy átértékeljem az életem. Semmi nem érhet fel ahhoz a boldogsághoz, amit akkor érzek, ha a karomban tarthatom."

" - Min csodálkozol? Egy meleg pasinak kétszer annyi ruha kell, mint egy nőnek.  - Összehúzta a szemöldökét, amiből arra következtettem, túllőttem a célon."
"Ha egy tucat meztelen nő vonaglott volna előttem, vagy új irányultságomat fegyelembe véve, Matt Bomer próbálna egy sztriptízzel lázba hozni, akkor sem sikerülne neki. Konkrétan úgy érzem, életem hátralévő részére le tudnék mondani az ágytornáról."

" - Szóval, Lewis. Én már annyi szépet hallottam rólad, hogy őszintén megvallva, néha elbizonytalanodtam, egyáltalán létezel-e. Az volt a benyomásom, Harry vagy megzápult, vagy annyira elvette az eszét a szerelem, hogy olyannak lát, mint a mesebeli herceget."

"Az apám szavai mögött rejlő fájdalom volt a következő mélybe zuhanás érzelmeim hullámvasútján. Nekem már itt van Lewis, aki az én világítótornyom az élet viharos tengerén, de apu... Ő csak hánykolódik, kapaszkodót keresve, reménytelenül."


Köszönöm a Newkids Kiadónak a könyvpéldányt!

Olvasd el te is: http://www.atanitvany.hu/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése