2016. október 26., szerda

April Genevieve Tucholke: Wink Poppy Midnight



Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…

Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.


"Amikor először feküdtem le Poppyval, sírtam."



Egy különleges történet különleges borítóval. Már nagyon vártam, hogy végre magyarul is megjelenjen ez a könyv. Már maga a borító elvarázsolt. Szerelem volt első látásra.
Ez a könyv tipikusan olyan, amit vagy Halloweenkor célszerű olvasni vagy borongós, esős napon, mivel a hangulata ezekben az időszakokban találja el legjobban az olvasó szívét. Én pont nem egy ilyen időszakban olvastam, mégis nagyon átjött a lényege. Az egész könyv úgy ahogy van elvarázsolt. Ami miatt szerintem nagyon jó volt az az, hogy háromféle nézőpontból láthattuk az eseményeket és az, hogy Wink által újabbnál újabb meséket élhettünk át. Volt egy különleges borongós hangulata, ami nélkül nem lett volna ennyire felemelő érzés elmerülni benne.

A stílusa könnyed, olvastatja magát. A fejezetek hiánya sem gátolja meg az olvasót abban, hogy időről időre abbahagyja. Nincs meg az, hogy na csak még egy fejezetet. Tipikusan egy olyan könyv, amit egyszerre kell elolvasni.

Azt, hogy valójában miről is szólt nehéz lenne megfogalmazni, mivel a történet nem úgy épült fel, mint ahogy megszokhattam. Úgy, mint a szereplők közötti határok, falak, a történet is csak a végén nyert értelmet számomra. Különleges volt, mert a horrort ötvözte a tinédzserkori csínytevésekkel, a rémtörténettel, ami megtalálható benne és az álmodozással, ami mindenkiben benne van, csak szabadjára kell engedni.

A legérdekesebb számomra a karakterek sokszínűsége volt. Mindenki találhat magának szimpatikus, kedves szereplőket úgy, mint ahogy kevésbé szimpatikusat, már-már egyenesen gonosz karaktert. Ami még fontos volt, hogy próbáltam a jelzőket, amik a könyv borítóján is láthatóak, pakolgatni, de rá kellett jönnöm, hogy az éremnek két oldala van. Lehet, hogy a hős hazug, de az is előfordulhat, hogy a hitvány hős. Sose lehet tudni. Ezzel nemcsak az a mondanivalója, hogy egy személyiségnek többféle szétágazása lehet, hanem azt is, hogy felesleges a skatulyába sorolás, hiszen, mint ahogy már említettem az éremnek két oldala van.



Poppy volt a megtestesült gonosz, akit nagyon sokáig nem kedveltem, mivel úgy viselkedett és beszélt, mintha ő valamilyen istenség lenne, akit tisztelni kell. Nagyon elítélem azt, ahogy a többi szereplővel bánt és lehet, hogy most gonosznak fogok tűnni, de cseppet sem bántam, hogy a terve visszafele sült el. Örültem, hogy végre ő is megtudja, hogy milyen, ha őt szívatják.  Rá kellett ébreszteni, hogy nem minden körülötte forog. Talán ő a legösszetettebb szereplő is egyben, mivel csak  a könyv végére nyer értelmet minden tette, megnyilvánulása.
Wink és Midnight álltak hozzám a legközelebb a többiek közül. Wink azért, mert néha én is hajlamos vagyok a saját fantáziavilágomban élni, s ilyenkor semmi másról nem vagyok hajlandó lemondani, vagy éppen másra figyelni. Midnightot szerintem nem kell ragozni. Ő a hős, aki próbál mindig az adott helyzethez mérten jól cselekedni.

A történet csúcspontja, mint ahogy a történet középpontjában is az elhagyatott ház áll. Emiatt is volt horrorisztikus, egy kicsit misztikus és mindent felülmúló. Imádtam! A történetet, a szereplőket, mindent.


"Hogyan képes valami, ami ilyen puha, feszes és makulátlan, mint Poppy bőre, ilyen sötét szívet takarni? Hogy lehet, hogy a felszín semmit nem mutatott abból, amit rejtett?"

" - És te mi akarsz lenni? - kérdeztem tőle. Hümmögött.
   - A Homokember. Bemászom a gyerekek szobájának ablakán, finoman ráfújok a nyakukra, és homokot szórok a szemükbe. Történeteket találok ki, amiket a gyerekek fülébe súgok, hogy szép álmuk legyen."

" - Úgy nézek ki, mint aki hagyja, hogy egy vörös hajú padláslakó kiscsaj egyszarvús bugyiban elvegye azt, ami az enyém? Az enyém vagy, Midnight. Addig, amíg én mondom."

"Ha Poppy volt a Farkas, akkor Midnight a Hős.
  De ki voltam én?"

" - Ő ugyanezt tette volna velem, ha nem állítod le. Néha az az egyetlen módja, hogy legyőzd a gonoszt, ha te is gonosz vagy."


Köszönöm a Menő Könyveknek a könyvpéldányt!

A legjobb Halloween-i olvasmányt itt megrendelheted: http://www.lira.hu/hu/jcbs/139450768

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése