2016. szeptember 29., csütörtök

Papp Dóra: Tükörlelkek 2.

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.
Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…
Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

"Szoktam én néha punk rockot hallgatni."

Kellett egy kis idő, amíg felvettem a cselekmény szálát, mivel olyan régen olvastam az első részt, de utána már nagyon gyorsan visszajöttek az emlékeim az első részt illetően és tökéletesen követhető volt. Hiányzott, hogy végre olvashassak Dórától, mivel a stílusa, az írásai mind közel állnak hozzám. Utánozhatatlan.
Ami miatt nagyon szeretem a Tükörlelkeket az az, hogy valósághű, a mindennapi életből kivett problémákkal, nehézségekkel találkozhatunk olvasás közben, Kriszti vagy akár Orsi simán lehetne a te osztálytársad is, sőt biztos, hogy ismersz hozzájuk hasonló személyeket vagy éppen pont te magad vagy az.
Olyan események állnak a középpontban, amin már nagyon sokan átestek. Gondolok itt az érettségire, a szakításra, a megfelelési kényszerre, az első együttlétre és a mi lesz velem az érettségi után kérdésre. Akik ezek közül nem élték át egyiket sem azoknak jó példa, szembesülnek vele, hogy milyen is lesz. Akik pedig már átélték, azoknak pont amiatt jó, hogy újraélhetik a meghatározó eseményeket és feleleveníthetik a boldog vagy olykor szomorú pillanatokat, amikkel meg kellett birkózni.

Szerintem pont ezek miatt is bárki, korosztályi korlátozás nélkül olvashatja. A fiataloktól kezdve (14-15 év felett) egészen az idősekig, akiknek igazi felüdülés lesz. Ha úgy tetszik ez a könyv, az előzővel együtt akár útmutatásként is szolgálhat, felkészíti az embert a megpróbáltatásokra.

A könyv különlegessége, hogy amellett, hogy hazánkban játszódik; magyar nevek szerepelnek. Sok magyar író nem használ magyar neveket, amit sajnálok, mivel nem azzal lesz valaki egyedi, hogy az amerikai szerzőket utánozza.

Történetünk két főszereplője Fekete Orsolya és Péterfi Krisztina nem is lehetne különbözőbb. Különlegesség, hogy mindkét lány szemszögét, érzéseit, gondolatait és problémáit megismerhetjük, ezáltal mind a két lányhoz közelebb kerülhetünk és izgulhatunk velük együtt, hogy vajon, hogy fog alakulni a sorsuk. Számomra Orsi közelebb áll a szívemhez, mivel hasonló lelkivilággal vagyunk megáldva. Az első rész befejezése brutális volt, emiatt is vártam annyira, hogy végre megjelenjen a második rész, hogy megtudjam hogyan is alakul a szerelmi élete és a kapcsolata mind az anyukájával, s mind annak párjával. Orsi tizenegyedikes, igazi lázadó személyiség, aki nagyon könnyen lobban, ezt nem egyszer tapasztalhattuk. Olivér jelenléte mindenféleképpen csak javít Orsin, hiszen kell valaki, aki kicsit visszafogja és a helyes irányba tereli, még akkor is, ha olykor ez lehetetlen feladatnak bizonyul, mert bizony Orsi nem könnyű eset. Néha azt éreztem, ha nem lenne Oli, akkor a világnak vége lenne Orsi-tornádó tombolása miatt. Szóval, hogy bírom-e Olit, nem kérdés. Egyik kedvenc karakterem.

Krisztivel nincs semmi bajom, csak nekem egy kicsit sok. Azt megértem, hogy benne van ez a megfelelési kényszer, de istenem néha igazán a sarkára állhatott volna időben, nem pedig utólag. Oké, hogy végzős és élete legmeghatározóbb dolgáról kell döntenie, de ne engedje már, hogy bárki is befolyásolja. A pasiját, Kornélt nagyon bírtam egészen addig, amíg nem volt egy nagyon szemét húzása. Ott teljesen elvágta magát nálam.

A mellékszereplők közül talán Eszter és Viki azok, akik kiemelkedtek a többiek közül. Jó volt, hogy egy pici betekintést kaphattunk az ő életükbe is Orsi és Kriszti által. Az idegennyelvi tanár, Paul Westwood hatalmas figura, nagyon bírtam.

A történet onnantól lett igazán érdekes, amikor a két lány kompromisszumra kényszerült. Onnantól lett igazán letehetetlen, hogy a sorsuk valamelyest összefonódott. Ebből a momentumból nagyon sok minden leszűrhető, hiszen sose tudhatja az ember, hogy mi lesz ezután és, hogy kivel fogja összehozni a sors. Kire lesz szüksége, ahhoz, hogy jobban megismerje önmagát és olyan döntéseket hozzon, amik jól átgondoltak, s ezáltal a személyisége is fejlődhet.


" - Hoppá, Fekete Orsolya és a pozitív hozzáállás! Várj, várj, hol egy toll? Papír, ceruza, hadd írjam le a pontos dátumot."

"Ha elszúrom, elszúrom. Hibázni akarok, sokat akarok hibázni. Anyáék nem lesznek mindig ott mellettem, hogy egyengessék az utamat. Az én utam, az én életem, az én öntéseim."

"Felsóhajtott, de nem tudtam nem észrevenni, hogy gondterhelt az a sóhaj. Na, jól van, úgy látszik, végre eljött az ideje, hogy elevenen megnyúzzam Szent Milánt."

" - Ha nem rontom el, egy hétig rózsaszín körömlakkot kell hordanod - vigyorgott rám önelégülten. - Ha elesem, akkor kilakkozhatod az én körmömet, akármilyenre."

" - Az árral szemben úszva erősödsz meg a legjobban, sokkal jobban, mint azok, akiket visz a sodrás. Higgy nekem."

"A múlt az a múlt. Nem koncentrálhatnánk csak arra, ami előttünk van? Tényleg ennyire nehéz elhinned, hogy lehetnénk barátok? Ez nem rajtam múlik."


Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt!

Elolvasnád? Rendeld meg itt: http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2197-papp-dora-tukorlelkek-masodik-resz-9789634320104.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése