P. C. Harris: Árnyoldal

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

"A kezembe nyomott whisky kellemesen hűsíti a bőrömet."

Hogy miért is kezdtem el ezt a könyvet? Kaptam egy nagyon jó ajánlást és úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt. Még mielőtt ténylegesen nekikezdtem volna utánanéztem az írónőnek. Ezután kétségem sem volt afelől, hogy fog e tetszeni. Nagyon bírom, ha valaki egyéniség, és P. C. Harris az. Nagyon menő hajszíne van, és csupa mosoly. Pozitív embernek tűnik. A könyv fülszövege nem tipikusan az a fajta fülszöveg, ami elolvasása után rögtön ugranék el érte a könyvesboltba, viszont a borító nagyon tetszetős. Eleve nagyon bejönnek a karakteres, feltűnést keltő borítók és ez pont ilyen. Nagyon jól van ötvözve a kék-piros alappal a fekete, ami a sötétséget, az ember árnyoldalát képviseli. A borítón szereplő pasi se rossz, szóval... teljesen elégedett vagyok vele. A történettől nagyon sokat vártam, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Volt benne kellő romantika, izgalom, titok és egy kis tiltott szerelem is, na meg a nélkülözhetetlen karakterek, akik csak még színesebbé tették az egész történetet.

Az elején féltem, hogy a tipikus klisés diák-tanár szerelem lesz a központban, de szerencsére a diplomaosztó ezt szétzúzta és megmaradt a jó öreg nő-férfi szerelem, ami hol már-már túl rózsaszín és szenvedélyes volt, hol pedig már inkább átment a józan ész határain. Egyszóval eléggé viharos volt. Viszont felemelő volt olvasni, és nem csak azért, mert nagyon jól volt megírva, hanem azért is mert szenvedélyes, tüzes volt. A kedvencem mégis az volt, hogy tele van megannyi titokkal, elfeledett részlettel, és sose tudhattam, hogy mi fog történni legközelebb. Emiatt is volt ennyire élvezetes.

Rachelle és David karaktere is szerethető volt, de számomra mégis a mellékkarakterek lettek azok, akik a szívemhez nőttek, főleg Amy, Shane és Brian. Shane-ről odákat tudnék zengeni annyira megkedveltem. Remélem nemsokára róla is olvashatok hosszabban. Igen, kedves írónő ez egy célzás volt. Amy számomra az, aki a legjobb barátnő szerepét testesítette meg, de nemcsak a könyvben, hanem akár a való életben is helyt állna e szerepben. Na, és persze ott van Brian, aki nem tudom, hogy mikor, de ellopott egy darabot a szívemből. Jenny-t még meg sem említettem. Istenem, hogy ez a kislány milyen kis édes.
Csak csupa jót tudok mondani az Árnyoldalról, ami azért nem kis szó, mert szinte mindenben találok egy kis hibát, még akkor is, ha nem is írok ezekről a kis hibákról. Nem szeretek kukacoskodni. De itt, ennél a könyvnél semmi kivetnivalót nem találtam. Csak biztatni tudom P. C. Harrist, hogy írjon még nekünk.

Komolyra véve a szót örültem, hogy olvashattam. A leírásoknál olyan érzésem volt, mintha én is jelen lettem volna. A párbeszédek valósághűek voltak, játszi könnyedség áradt minden egyes apró kis részletből. Ha nem tudnám, hogy elsőkönyves írónő, nem hinném el.
Davidben sikerült megalkotnia a tökéletes férfit, aki bármit megtesz azért, hogy a szerelme és élete fénye biztonságban legyen. Rachelle pedig nagyon talpraesett és legalább annyira állatbolond, mint én. Egy csodálatos történet volt, telis-tele energiával. Az epilógus pedig tökéletesen lezárta, egy kerek történet érzetét adva ezáltal nekünk.

"Próbálom nem átadni magam az érzésnek, hogy velem tart a föld leghelyesebb férfija, mégis a tudattól még dögösebbnek érzem magam."

"Félóra múlva találkozunk újra a hallban, ahol megállapítom, hogy David izmos testén a méregdrága szmoking ugyanolyan jól áll, mint a farmer és a póló."

"Félek, hogy a szerelem kis szikrája fellobbant bennem."

" - Miért, te örülsz annak, hogy nem veled megy? Nem árt, ha egy kicsit beszaratjuk. Lássa csak azt, hogy bárki lecsaphatja a kezéről Bristol legszebb nőjét."

"Egyenesen szerelembe estem, úgy, hogy meg sem tudtam akadályozni. Ez a szerelem. Annyi éven át hiányoltam, és most itt van. Itt tartom a karomban, csókol, és nem akar elveszíteni, engem akar."

"Az orrom is nedves, ami azért is ciki, mert itt, ezen a flancos tetőn még zsebkendő sincs, szipoghatok, mint egy megijedt kismacska. Pedig én most tigris akarok lenni, kiengedett karmokkal."

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvpéldányt!

Megrendelnéd? Itt megteheted: https://bookline.hu/product/home.action?_v=P_C_Harris_Arnyoldal&id=286574&type=22