A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?
P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.
"A kezembe nyomott whisky kellemesen hűsíti a bőrömet."
Az elején féltem, hogy a tipikus klisés diák-tanár szerelem lesz a központban, de szerencsére a diplomaosztó ezt szétzúzta és megmaradt a jó öreg nő-férfi szerelem, ami hol már-már túl rózsaszín és szenvedélyes volt, hol pedig már inkább átment a józan ész határain. Egyszóval eléggé viharos volt. Viszont felemelő volt olvasni, és nem csak azért, mert nagyon jól volt megírva, hanem azért is mert szenvedélyes, tüzes volt. A kedvencem mégis az volt, hogy tele van megannyi titokkal, elfeledett részlettel, és sose tudhattam, hogy mi fog történni legközelebb. Emiatt is volt ennyire élvezetes.
Csak csupa jót tudok mondani az Árnyoldalról, ami azért nem kis szó, mert szinte mindenben találok egy kis hibát, még akkor is, ha nem is írok ezekről a kis hibákról. Nem szeretek kukacoskodni. De itt, ennél a könyvnél semmi kivetnivalót nem találtam. Csak biztatni tudom P. C. Harrist, hogy írjon még nekünk.
Komolyra véve a szót örültem, hogy olvashattam. A leírásoknál olyan érzésem volt, mintha én is jelen lettem volna. A párbeszédek valósághűek voltak, játszi könnyedség áradt minden egyes apró kis részletből. Ha nem tudnám, hogy elsőkönyves írónő, nem hinném el.
Davidben sikerült megalkotnia a tökéletes férfit, aki bármit megtesz azért, hogy a szerelme és élete fénye biztonságban legyen. Rachelle pedig nagyon talpraesett és legalább annyira állatbolond, mint én. Egy csodálatos történet volt, telis-tele energiával. Az epilógus pedig tökéletesen lezárta, egy kerek történet érzetét adva ezáltal nekünk.
"Próbálom nem átadni magam az érzésnek, hogy velem tart a föld leghelyesebb férfija, mégis a tudattól még dögösebbnek érzem magam."
"Félóra múlva találkozunk újra a hallban, ahol megállapítom, hogy David izmos testén a méregdrága szmoking ugyanolyan jól áll, mint a farmer és a póló."
"Félek, hogy a szerelem kis szikrája fellobbant bennem."
" - Miért, te örülsz annak, hogy nem veled megy? Nem árt, ha egy kicsit beszaratjuk. Lássa csak azt, hogy bárki lecsaphatja a kezéről Bristol legszebb nőjét."
"Egyenesen szerelembe estem, úgy, hogy meg sem tudtam akadályozni. Ez a szerelem. Annyi éven át hiányoltam, és most itt van. Itt tartom a karomban, csókol, és nem akar elveszíteni, engem akar."
"Az orrom is nedves, ami azért is ciki, mert itt, ezen a flancos tetőn még zsebkendő sincs, szipoghatok, mint egy megijedt kismacska. Pedig én most tigris akarok lenni, kiengedett karmokkal."
Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvpéldányt!
Megrendelnéd? Itt megteheted: https://bookline.hu/product/home.action?_v=P_C_Harris_Arnyoldal&id=286574&type=22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése