Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.
"A 485GA18M számú újszülött 2076. június 30-án, reggel 6 óra 7 perckor halt meg."
Már maga a fülszöveg nagyon megkapó, egyből felkelti az érdeklődést. A borító meg valami eszméletlenül gyönyörű. Nagyon örülök annak, hogy a kiadó megmaradt az eredetinél. Dan Wells egy olyan világot fest le, ahol nem biztos, hogy szívesen élnék. Eleve a Remény törvényt ellenzem, nagyon nem örülnék, hogyha ebben a világban élnék és felsőbb szervek rendelkeznének a testem felett. Csak, hogy semmi spoilert ne ejtsek el, még véletlenül se. A népesség 99%-a elpusztult, így már csak két faj van életben, az emberek 1%-a és a Részlegesek, na meg persze az állatok. Maga a gondolat, hogy Részleges nagyon tetszik. Én speciel könnyen el tudom képzelni, hogy majd egy nagyobb háborúhoz kifejlesztik az emberek erősebb faját és őket küldik háborúzni, nem pedig a könnyen legyőzhető embereket, akik elég könnyen sebezhetőek. Felmerülhet a kérdés, hogy miben is különböznek tőlünk a Részlegesek. Egyrészt immúnisak, nem hordozzák az RM vírust, másrészt fejlettebb kommunikációs rendszerrel rendelkeznek és nehezebb legyőzni őket.
A történetet Kira Walker tolmácsolásában olvashatjuk, aki megszállottan keresi az RM gyógymódját. Orvostanhallgató, de neki ez nem elég. Olyat akar tenni, ami megakadályozza az emberek kihalását. Kár szépítgetni, ha nem lesznek kisbabák, akik felnőjenek az emberiségnek annyi. Itt gondolhatnánk azt, hogy akkor a Részlegesek átvennék az uralmat, de nem, mert ha lejár a szavatossági idejük, nekik is annyi. Dan Wells ezt annyira jól kitalálta. Lenyűgöző!
Összességében nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. Annak különösen örültem, hogy nem csöpögött a romantikától, mert sajnos manapság a legtöbb disztópia átcsap szerelmi nyálcsorgatásba. De nem itt! Minden tökéletesen a helyén volt, az akciódús jelenetek pedig kellően kidolgozottak voltak. Azt viszont picit sajnáltam, hogy Kirán olt a hangsúly, mert Samm sokkal érdekesebb, legalábbis számomra. Remélem a második részben többet tudhatok meg róla.
" - A halálból élet származik, a gyengeség erőre tanít."
" - Fogom magam, és szaladok feltalálni az RM gyógymódját - válaszolta Kira. - Ha nincs többé RM, nincs szükség Remény törvényre. És rögtön egy kísérlettel kezdem. Egy évtizedre való adatunk van a vírusnak a megfertőzött gyerekekre gyakorolt hatásáról, de még egy tanulmányt sem láttam arról, hogy miképp működik bennünk, akik immúnisak vagyunk. Ideje megnézni."
" - Lovakat, kutyákat, macskákat, mindent. Éveken át volt egy pingvinem otthon, mielőtt beálltam a Védelmi Hálózathoz."
"Egy emberi arc. Egy emberi száj és orr. Emberi szemek bámultak üresen a plafonra. Egy fiatal, jóképű férfi, rövid, sötétbarna hajjal, és egy zúzódás kezdeményével az állán. A legnagyobb ellenség, akivel az emberiség valaha is szembekerült, a gonosz szörnyeteg, aki véget vetett a világnak. Nem lehetett több tizenkilenc évesnél."
" - Mindenki eltűnik mindörökre - mondta Samm. Kira több érzelmet, több őszinteséget érzett ki a hangjából, mint bármikor korábban. - Mindkét faj ki fog halni. A bolygó valamennyi intelligens életformája meg fog halni."
" - A holdvilágban sétálok álmaim nőjével - válaszolta Marcus. - Na meg Xochival, Jaydennel és egy állig felfegyverzett Részlegessel. Vagyis többé-kevésbé megvalósult egy titkos fantáziálásom."
Köszönöm a Fumax kiadónak a könyvpéldányt!
Olvasd el te is: http://www.fumax.hu/bolt/partials-reszben-ember/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése