2016. szeptember 9., péntek

Dan Wells: Fragments - Töredékek

Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.

" - Emelem poharam - mondta Hector - Új Amerika legjobb tisztjére."

Az első rész izgalmai után nagyon vártam, hogy mit is fogok kapni ettől a kötettől, de azt, hogy még több izgalmat és akciót, na azt nem is gondoltam volna. Már az első rész befejezése után egyből neki kezdtem a második résznek, mert egyszerűen nem bírtam várni. Tipikusan olyan trilógia, ami addig nem hagy békén, amíg be nem fejezed. Az előző részhez hasonlóan ennek is meseszép a borítója. Lehetetlen nem szeretni! Én speciel imádom és ez a kedvencem a trilógia borítói közül. Az meg csak mellékes, hogy ezen Samm is szerepel és nem, nem miatta a kedvencem. Azt hiszem már most a második rész elolvasása után kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc disztópiám lett.
Meglepetéssel indult a történet, ugyanis Samm szemszögét olvashatjuk először, aminek nagyon örültem, és nemcsak azért, mert eddig Kira gondolatait, belső harcait és vívódásait olvashattam, hanem azért is, mert így lehetőségem nyílt másokat is jobban megismernem. Miután a történet kidolgozottabb, színesebb, akciódúsabb lett, lehetett rá számítani, hogy Kira mellett más szálak is lesznek. Mind Marcus, s mind Haru más-más oldalról közelíti meg a történetet.

Marcus karaktere számomra az első részben elveszett az éterben, és örültem, hogy ebben a második részben végre kiszabadul a szürkeségből és igazi édekes karakterré válik, akire érdemes figyelni, ha másért nem is, de legalább azért, mert értékes információkat nyújt, illetve fedez fel.

Haru sosem volt szimpatikus, az első részben nem egyszer leütöttem volna a könyvvel és igaz, hogy most sem szívlelem annyira, de legalább már nem ütném le és ez haladás.

A történet szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a Részlegeseket is jobban megismerjük, amihez nélkülözhetetlen volt, hogy mind a ParaGenről, s mind a Trösztről többet tudjunk meg. Afa nélkül nagyon sok mindenre nem derült volna fény, és mondjon bárki bármit, de üde színfoltja volt az eseményeknek. Tudom, kicsit bolond volt és paranoiás, de ez kellett, hogy ne csak mindig Kirán legyen a hangsúly.

Heron számomra nagyon nagy meglepetés. Eleinte nem tápláltam pozitív érzéseket felé, de ahogy haladtam előre a történetben egyre jobban megkedveltem. Egy olyan karakter, aki a főhős mellett harcol és akit nem lehet nem szeretni vagy legalábbis kedvelni. Racionális, aki próbálja mindig a megfelelő döntést hozni, ez vagy sikerül vagy nem. De ő ilyen és kész. Samm... hát ő Samm, szóval egyértelmű, hogy imádom, viszont néha nagyon meglepődtem, hogy mennyire emberi tud lenni ahhoz képest, hogy Részleges.
S hogy mit nyújtott nekem ez a kötet? Izgalmas részeket, rejtélyeket, talányokat, megannyi fantasztikus karaktert, izgalmaktól-érzelmektől túlfűtött fejezeteket, meglepődést amiatt, hogy nemcsak egyszerű, sima Részlegesek léteznek, hanem megannyi válfaja és kísérlet eredménye. A története most is letehetetlenné varázsolta a kötetet, sokkal többet nyújtott, mint az első rész. Nem egyszer döbbentem le olvasás közben, különösen dr. Vale-nél, de igazából kétes érzelmeim vannak a doktor felé. Nem tudnám, hogy mit tennék, ha én lennék élet és halál ura. Nehéz idők nehéz döntéseket szülnek, de ennyire?

Érdekes, s megint csak érdekes, de jobban nem tudom leírni, mert számomra igaz, hogy érdekes volt a kötet, közbe meg csomó érzést is nyújtott. Hol elborzadtam, hol pedig már sírtam. Ami még nagyon fontos volt, hogy darabról-darabra épült fel, és igazi, valós képet csak a végén kaphattunk. A legvégéről pedig csak annyit, hogy... nem érhet így véget. Nem!


" - Nem adom fel - jelentette ki. - Nem számít, hogy milyen nagy a világ! Ez csak azt jelenti, hogy több helyen tudok kutakodni."

" - Ilyen az én szerencsém - sóhajtotta. - Nekem lesz a legfeszesebb fenekem az egész bolygón, és senki sem láthatja."

" - Felmerült benned egyáltalán, hogy talán eljött ennek az ideje? - kérdezte Heron. Kirát pofonként érte a felvetés. - Lehet, hogy az embereknek ennyi volt, és a Részlegeseknek kell átvenni a helyüket a Földön."

" - Te döntöd el, hogy siránkozol, vagy helyrehozod - mondta Heron. - Ha most visszamész, mindkét felet megmentheted: esélyünk nyílik a Részlegesek lejárati idejének a megoldására, és Morgan nem öldösi tovább az embereket."

" - Tudod, csak... Ahogy egymás után jönnek ezek. Az autók nem indulnak. A repülők sosem szállnak fel többé. A számítógépes rendszereket alig tudjuk használni, újakat készíteni pláne nem. Mintha... mintha visszafelé folyna az idő. Barlanglakó régészként élünk a jövő romjain."

" - Nem áldozhatom fel senki másnak az életét, sem a szabadságát, ha nem vagyok hajlandó feláldozni a sajátomat. Kiszabadítjuk a fogoly Részlegeseket, és az emberek megkaphatják tőlem a feromont."


Köszönöm a Fumax kiadónak a könyvpéldányt!

Olvas el te is: Itt rendelhető: http://www.fumax.hu/bolt/fragments-toredekek-reszlegesek-trilogia-2-kotet/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése