2016. augusztus 1., hétfő

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.



Most sokan kérdezhetnétek tőlem, hogy miért most jutott el hozzám ez a könyv, de fogalmam sincs. Már 5 éve, hogy megjelent. Viszont én csak nemrég szembesültem vele. Pont moziban voltam és akkor láttam az előzetesét, mert bizony film készül belőle. Már az első képsorok után tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom, még a film előtt. Szóval így léptem kapcsolatba a könyvvel.
Már maga a borító különleges. Egyedi. Amikor belelapoztam, már akkor tudtam, hogy tetszeni fog, mivel régi képekkel van tarkítva, ez teszi különlegessé, meg persze a szerző személye, aki próbált valami újat mutatni, olyat, amivel még nem találkoztunk. Teljesen új sperpektívából akarta megmutatni nekünk olvasóknak a történetét. Nem elégedett meg azzal, hogy csak egyszerűen leírja, arra is gondolt, hogy nem mindenkinek élénk a fantáziája, így ő mutatja meg a képeken keresztül, hogy végül is mire kell gondolnunk. Ez az egyik olyan specifikum, ami különlegessé teszi. Örülök, hogy a Kossuth kiadónak sikerült megadnia azt az élményt, amit Ransom Riggs szeretett volna elérni. Nagyon tetszik a könyv kivitelezése. Le a kalappal.

Első mondat: "Már éppen belenyugodtam, hogy teljesen hétköznapi életem lesz, amikor nem mindennapi dolgok kezdtek történni velem."

Bevallom őszintén, hogy volt néhány olyan rész, ami eléggé hátborzongató és félelmetes volt. De pont ezek a részek miatt is tetszett olyannyira. Imádom a horrort, mondjuk nézni jobban szeretem, mint olvasni, mert olvasni sokkal félelmetesebb.
A történetet Jacob szemén keresztül érzékeljük, akinek nem mindennapi élete van, hála a nagyapjának és az ő kitalált történeteinek. De mi van, ha tényleg igaz mindaz, amit Jacob a nagyapjától hallott? Mi van ha valóságos? Pontosan erre akar rájönni főhősünk, miközben nyakába veszi a világot s próbálja megtalálni a különleges gyerekeket, akikről a nagyapja mindig is mesélt neki. De lehet hinni egy szenilis vénembernek? Mi van, ha csak az elméje tréfálta meg? És pontosan ez az, ami nem hagyja nyugodni Jacobot. 




Nagyon élveztem a történetet, volt hogy szórakoztató volt, és nem egyszer ámultam el olvasás közben. Minden nagyon aprólékos precizitással van kidolgozva, ami letehetetlenné teszi. Szinte szárnyaltam olvasás közben, mert olyannyira magával ragadó, hogy nem vettem észre, hogy mikor tartok a negyedénél, majd a felénél, s csak akkor eszméltem, amikor már vége volt és nem volt hova tovább olvasni. De ezért van a folytatás.
A különleges gyermekek egy kicsit engem az X-menre emlékeztetett, hiszen ott is hasonló a szituáció, csak nem éppen kizárólag gyerekekkel. Visszatérve, minden egyes gyerek egyéniség, egytől-egyig megkedveltem őket. Jacob viszont a korához képest sokkal érettebb és viccesebb. Kicsit olyan, mintha a szerző saját magát képzelte volna bele Jacob bőrébe.
Az különösen tetszett, hogy a múlttal is szembesülhettem, s ez a másik indok, amiért olyan különleges ez a könyv, s egyben tanulságos is. Megmutatja, hogy szembe kell nézni a múlttal és a jelenben kell élni. Annyit még megosztanék veletek, hogy az egyik kedvenc jelenetem, amit többször is újraolvastam az a halott feltámasztása. Felettébb érdekes volt.
Na igen, tudtam, hogy el fogom felejteni. Az időhurok megoldása zseniális volt. Szeretem az olyan történeteket, amiben van időutazás, nagyon megörültem neki, amikor olvastam.
Mielőtt rávennétek magatokat a könyv elolvasására el kell döntenetek, hogy mennyire vagytok nyitottak az újdonságokra. Két véglet létezik e könyvvel kapcsolatban: vagy nagyon fogod szeretni, vagy ez nem a te stílusod. Nekem bejött, és remélem, hogy a folytatásai is legalább ennyire jók lesznek.

Utolsó mondat: "Gyorsabban kezdtünk evezni."

Kedvcsináló idézetek:
"– Várj itt! 
  – A francba! Minek? 
  – Mert százkilencvenöt centi vagy, zöld a hajad, nagyapám pedig nem ismer, és rengeteg lőfegyvere van."
"Nem nagyon értek a lányokhoz, de ha egy lány négyszer próbálja megcsípni az embert, szinte biztos, hogy flörtöl."
"Régen arról álmodoztam, hogyan menekülhetnék el hétköznapi életem elől, csakhogy az életem sosem volt hétköznapi. De nem vettem észre, mennyire rendkívüli. Azt sem tudtam elképzelni soha, hogy az otthon olyasvalami, ami egyszer még hiányozhat."

"Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő múlva már nem kopogtat."


A könyvpéldányt köszönöm a Kossuth kiadónak.

Merész vagy? Katt ide: Vándorsólyom kisasszony

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése