2016. augusztus 10., szerda

Ransom Riggs: Üresek városa & Lelkek könyvtára

Most egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel készültem nektek, ugyanis annyira tetszett az Üresek városa és a Lelkek könyvtára, hogy egymás után olvastam el őket, így arra gondoltam, hogy egy bejegyzést készítenék a két könyvből. Lássuk is:

Üresek városa
1940. ​​SZEPTEMBER 3. 
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK. 
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT. 
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket… 
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben. 
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.




Mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a második rész valamivel kevésbé izgalmasabb, mint az első rész, de ez az Üresek városára egyáltalán nem vonatkozik. Temérdek akcióban, izgalmakban lehetett részem, és talán ki is merem jelenteni, hogy sokkal jobb volt, mint az első rész. Nagyon megérte, hogy elkezdtem. Annyi minden történt, hogy csak na. Szó szerint kapkodtam a fejem és olyan eseményekben lehetett részem amikre nem is gondoltam.  Ez egy olyan második réz, ami biztos, hogy rabul ejti az olvasót, szó szerint elvarázsol, még az a szerencse, hogy nem kellett várnom a befejező részre, mert hát megmondom őszintén nem bírtam volna ki, és még az is lehet, hogy nekiestem volna angolul, ami elég meredek próbálkozás lett volna, mivel nem mondanám, hogy olyan hűde tökéletes az angolom, bár az igaz, hogy a Lady Midnight-ot is úgy olvastam és nem bántam meg, de ez most igazán mellékes.
A könyvben az különösen tetszett, hogy a gyerekek végre még nagyobb hangsúlyt kaptak, és végre egyedül cselekedtek, ami az első részhez képest igazán meglepő, varázslatos volt. Mindig volt valami olyan izgalom faktor az egyes jelenetek között, ami sosem engedte, hogy lerakjam, ezért szippantottam be az oldalakat egymás után olyan gyorsan. Visszatérve egy kicsit a gyerekekhez, végre nem csak, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak, de szinte egytől-egyig a szívemhez nőttek. Nagyon szeretnivaló kis lények. És a stílusukat egyszerűen imádom! Jacobot már az első kötetnél is megkedveltem és ez a szimpátia hála istennek nem múlt el, sajnos hajlamos vagyok arra, hogy egy idő után irritáljon a főszereplő, de szerencsére nem ez történt, aminek nagyon örülök.  Számos kedvenc jelenetem születette, de egyet sem tudnék kiemelni, ami különösen kitűnt volna a többi közül.  Nagyon nagy pluszként kiemelném Addisont, a szemüveges kutyust, akit egyből megkedveltem. Úgy gondolom, hogy ebben a részben minden cseppből volt egy kicsi, ami ahhoz kell, hogy szórakoztató legyen, és ne tudjuk letenni olvasás közben.
Mint mindig a borítóról is írnék néhány sort. Az első kötethez képest sokkal ütősebb lett, viszont azt nem tudom eldönteni, hogy melyik lett a legjobban sikeredett borító, mert mind a háromban van valami olyan, amiért azt tudom mondani, hogy igen, ilyennek kell lennie egy igazán feledhetetlen könyv borítójának. Ha már magáért a történetért nem is rajong az ember, a borítók mellett nem lehet szótlanul elmenni.
Sokat gondolkodtam, hogy a második rész befejezéséről írjak e , ha igen akkor mit, mert miután befejeztem szó szerint sokkban voltam, még jó, hogy kéz közelben volt a folytatás, a befejező rész, mert ha nem lett volna nem is tudom, hogy mit kezdek magammal, de tényleg. Brutális lett a vége, az a fordulat. Mindenre számítottam csak pont erre a váratlan fordulatra nem. Elképesztő! Ransom Riggs megint nagyot alkotott. Nem is csodálom, hogy film fog készülni a trilógiájából. Nagyon is megérdemli, hogy a moziban is láthassák a rajongók ezt a csodát.


Lelkek könyvtára
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában. 
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa. 
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.




Tömören annyit, hogy imádtam és méltó befejezése ez a trilógiának. Hosszabban pedig...
Nem tudom, hogy ez hogyan is lehetséges, de talán még sokkal jobban tetszett, mint az előző két kötet, ami azért elég nagy szó. Nem tudom, hogy csinálja ezt Ransom Riggs, de ezt tanítani kéne. És ezt nagyon komolyan mondom.  Még több izgalom, még több kaland. Minden megvan ami egy ütős befejezéshez dukál. Nagyon örülök, hogy egyből a második rész után lehetőségem volt elolvasni, mert nagyszerű ez a könyv is. Ez a kötet annyi izgalmat tartalmazott, hogy jó néhány író/írónő epekedve fordulhatna tanácsért Ransom Riggs-hez. Amikor már azt hiszi az emebr, hogy ennél nem lehet jobb, akkor jön még egy löket és szinte már az olvasás mennyországában érzed magad, és nem tudod, hogy ezt mivel is érdemelted ki. Csodálatos, elképesztő. Csak úgy tudnám halmozni a jelzőket, de az nem igazán hasonlítana egy értékeléshez, ezért megpróbálok összeszedetten írni róla, minden tőlem telhetőt megteszek. A harci jeleneteket általában nem szoktam szeretni, de ebben a kötetben imádtam. Üresrémek és lidércek? Nyerő ötlet, főleg ha harcra kerül a sor. Komolyan mondom ez a rész volt az egyik személyes kedvencem. Annyira magával ragadó volt, hogy arra nem is léteznek szavak. A részletes leírások teszik igazán feledhetetlenné számomra, mivel igaz, hogy vizuális vagyok, de akkor is olyan részletességgel, pontossággal jelenik meg a szemünk előtt a történet, hogy aki nem is vizuális még az is tökéletesen láthatja maga előtt a történéseket. Végre egy olyan befejezés, ami nemcsak hogy méltó, de talán a legizgalmasabb is az előző kötetekhez képest. Eleinte próbáltam úgy olvasni, hogy szépen lassan, ne érjen olyan hamar véget, de nem tudtam gátat szabni a tudás szomjamnak, ezért is fejeztem be olyan gyorsan, na meg azért is mert letehetetlen volt. Húzhatnám-halaszthatnám, de lényegében ezt gondolom a befejező részről. Vannak olyan könyvek, amik annyira jók, hogy nem lehet róluk hosszabban írni, mert az már szinte ismétlésnek tűnne, én is így vagyok a Lelkek könyvtárával, mert ismételni magamat nem szeretném. Ha eddig úgy is gondoltátok, hogy ez a trilógia nem nektek való, felejtsétek el, mert igenis az. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Aki egyszer elkezdi nehezen tud majd vele leállni.
A borító iszonyat jó lett. A kompozíció és minden apró kis részlet precízen ki van dolgozva. Méltó helye lesz a polcomon. A könyvben szereplő képek is eszméletlenek. Mindig adnak valami kis pluszt, ami hozzájárul ahhoz, hogy ennyire jó legyen ez a könyv és a többi része is.
Sose gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni ezt a trilógiát, és hogy fájó szívvel fogok elbúcsúzni tőle, de ez még nem jelenti azt, hogy nem fogom újra olvasni, mert nagyon esélyes, hogy néhány év múlva újra előveszem és elmerülök a világában.


Köszönöm a Kossuth kiadónak a könyvpéldányokat!

Ha még nem kezdted el, vagy elakadtál itt megrendelheted:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése