2016. augusztus 31., szerda

R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Izgalom ​​és romantika Szulejmán udvarában.
Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.
"1541 nyarán fullasztó volt a hőség."

A kíváncsiság vett rá arra, hogy elolvassam ezt a regényt. Nagyon sok szépet hallottam már róla, és akit eddig megkérdeztem mindenki csak ajánlotta. Mos már így, hogy befejeztem értettem csak meg igazán, hogy mire ez a nagy rajongás a könyv iránt. Azt tudnotok kell rólam, hogy a sorozatot egyáltalán nem nézem, sőt ha megy a következő rész beharangozója, akkor inkább elkapcsolok annyira nem érdekel, viszont ez a könyv állíthatom, hogy jobb. Főleg azért, mert magyar tehetséges írónő írta egy olyan szemszögből, amit a sorozat legjobb tudomásom szerint nem érint. A magyarok oldaláról mutatja be az eseményeket valósághűen. Most, hogyha jobban belegondol az ember mennyi idő lehetett utánanézni a dolgoknak, ez mind temérdek kutatással járhatott együtt. Abba már bele se merek gondolni, hogy milyen nehéz lehetett valósághűen leírni az eseményeket, s mindezt úgy, hogy élvezetes legyen, az olvasók ne aludjanak el az olvasása közben. Eleve regényt írni nem olyan könnyű, mint azt elsőre gondolnánk, de valós eseményeken alapulót írni még annál is nehezebb lehet. Emelem kalapom R. Kelényi Angelika előtt. Nem gondoltam volna, hogy a története ennyire bele fogja lopni magát a szívembe.

347 oldal úgy elrepült, hogy szinte alig vettem észre. Már maga a fülszöveg és a borító is figyelemfelkeltő. A borító nekem személy szerint nagyon tetszik. Esztétikus és harmonikus. Jól illik a történethez, tökéletes összhangot alkotnak. A lány igéző tekintete már magában arra sarkallja az embert, hogy el akarja olvasni a könyvet. Nagyon büszke lehet magára a borítótervező, Barna Gergely.

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy rendben meglátjuk mi sül ki belőle. Arra nem számítottam, hogy már az első oldalak ennyire megragadnak és nem bírom majd letenni. A könyv felénél járhattam, amikor arra a döntésre jutottam, hogy visszább veszek, mert sokáig szerettem volna még élvezni azt az élményt, amit a könyv nyújtott nekem. Egy olyan korba csöppenhettem, ami még ismeretlen terep volt, a száraz információkon kívül, amit az iskolában tanítanak; nem sokat tudtam róla. Max. annyit, hogy abban az időszakban nehéz volt a magyarságnak.

Az írónő leásott a gyökerekig és egy másik nézőpontból közelítette meg a történéseket. Ehhez felhasználta Izabella királynét és Annát. Még a legeslegelején úgy-ahogy szimpatizáltam a királynéval, de azok után, amit Szaniszlóékkal tett nem tudtam kibékülni a karakterével. Nem is értem, hogy várhatta el, hogy a szeretője ne bújjon mással is ágyba. Izabella örökre elásta magát előttem. Már nem tudtam úgy tekinteni rá, mint egy királynéra, inkább hasonlított egy hisztis tinire. Viszont Annát nagyon megkedveltem. Általa olyan dolgokat fedezhettem fel, amiknek a létezéséről sem tudtam. Anna egy igazi talpraesett lány, akit nem lehet eltántorítani a feladatától. Ha törik, ha szakad ő addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül összehoznia. Igazán kitartó és nagyon is szerethető karakter. Annak nagyon örültem, hogy nemcsak magyar földön játszódik, hanem Erdélyben és Isztambulban is. A leírások már-már annyira élethűek voltak, mintha én is ott lettem volna. Teljesen lenyűgözött mind a történet, s mind pedig a karakterek sokszínűsége.

Pontos volt, precíz, cseppet sem éreztem azt, hogy a száraz tényeket akarta volna elém tárni. Az írónőnek sikerült megvalósítania a lehetetlent, mivel minden egyes sorát imádtam. A karakterek kedvelhetőek voltak, szépen ki voltak dolgozva és nagyon is látszott, hogy mennyi munka volt benne. Csak gratulálni tudok és reménykedni, hogy a második rész is legalább ennyire izgalmas és szórakoztató lesz. Tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban. A végére temérdek kérdés merült fel bennem, mind Anna és Demir szerelmével kapcsolatban, s mind a történet folytatását illetően.
"A királyné ellenben még ma is úgy gondolta, hogy sohasem tudhatja az ember, melyik ellenségből lesz egyszer barát, és melyik barát válik ellenséggé. Igen szűk a határmezsgye, és könnyen fordul a köpönyeg, ha az érdekek úgy kívánják. Ezért sem árt több vasat tartani a tűzben"

" - Akire nem hatnak az észérvek, az jó eséllyel meggyőzhető férfiúi vágya felkeltésével. Egy epekedő férfi mindenre képes a szerelméért. Urát, de akár istenét is elárulja, hogy megkapja a vágyott nőt. Olyan ez, mint a szomjazás. Ha nem ihat, belehal. A szomjazó bármire hajlandó az éltető víz egyetlen cseppjéért is."

"Nem lehet, hogy így gondoljak az ellenségre! Nem lehet, hogy annak a katonája, szolgája váltson ki belőlem ilyen nevetséges érzéseket, aki épp csapdába csalta a királynét. Akár a pók... Alattomosan, galádul..."

"Hát mi vagyok én? Egy tenyészkanca, akinek nincs más dolga, mint világra hozni a király gyermekét, és azzal megszűnik létezni? Hát mi vagyok én? Egy bábu, akit ki lehet tenni a trónra, mint egy díszt, de a szava semmit sem számít?"

" - Demir basi a legszebb férfi a palota környékén. Legalábbis azt mesélik, akik már látták. Hogy olyan daliás, mint egy herceg - mondta álmodozva Neylan. - Azt is mondják, hogy hihetetlen ereje van, s úgy védelmezi a szultánt, akár egy tigris."

" - Szeretlek - suttogta Demir. - Mindenedet szeretem. A hajad illatát, a bőröd selymes érintését, a zöld szemedet, mely úgy ragyog, akár a tavaszi mezőn, zápor után az esőcseppek."


Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvpéldányt.

Elolvasnád? Rendeld meg itt: https://bookline.hu/product/home.action?_v=R_Kelenyi_Angelika_Szulejman_es_a_magyar_udvarholgy&id=284475&type=22


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése