A. O. Esther: Frigg rokkája 1.

Valaki ​​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

"Sonja Sommerland padlógázzal hajtott a Városi Kórház felé."

Lassan kezdem azt hinni, hogy Esther nem tud olyat írni, ami ne tetszene. A Gombnyomás- trilógiát imádtam, az Összetört glóriák részei, amiket eddig olvastam varázslatosak voltak, majd jött a Frigg rokkája, ami olyannyira tetszett, hogy úgy érzem, mintha külön nekem írta volna. Esther olyan szinten a szívembe lát, hogy az elképesztő. Nagyon egyedi stílusa van, ami csak még jobbá és különlegesebbé, egyedivé teszi a regényeit. Frigg rokkájában az tetszett a legjobban, hogy egyedi. Még soha hozzá hasonlót nem olvastam.
Amikor kezembe veszem vagy csak éppen megpillantom Esther egyik regényét, nem tudok szó nélkül elmenni a borító mellett. A borítón szereplő lány már-már porcelánbaba hatását kelti, mégis tökéletesen passzol Sonja karakteréhez, aki maga is porcelánbaba. Kedves lélek, aki mindenkiben csak a jót látja. Senkiről sem akar rosszat gondolni.

Nem tudtam, hogy mire számítsak olvasás közben, viszont éreztem, hogy tetszeni fog. Nem valami idilli a kezdés, a halál sose jó ómen. De ahogy egyre jobban belemélyedtem, rájöttem, hogy akárhogy szeretném a halál bizony központi figura lesz. Nagyon tetszett a csavar, amivel az írónő megoldotta azt, hogy Sonja és Einarr találkozzanak Frigg rokkája segítségével. Sonja tipikusan nem az a karakter, aki felhívná magára a figyelmem, itt mégis ez történt. A maga sajátos bájával sikerült belopnia magát a szívembe. Einarr már a kezdetekkor is érdekes karakternek bizonyult. Nem vagyok elfogult, de istenem, mit várt tőle az ember, hisz norvég viking. Ez a kompozíció csak jól sülhet el. Imádtam a gondolatait olvasni.
Norvégia mindig is vonzott, ezért is volt számomra öröm, hogy ott játszódik a történet. Az a mesevilág, amit Esther felépített csodálatos. Minden egyes apró részletét gondosan kidolgozta. Nem hagyott kérdést bennem. A harci jelenetek szinte már-már pontosak voltak és igaz, hogy nem szívesen olvasok véres harcokról, mégis érdekelt és el tudtam merülni benne.

A felépített világ a hagyományaival olyan pluszt adtak, amire nem számítottam. Jó néhány kedves karaktert ismerhettem meg, s nem egy nőtt a szívemhez. Ebből is látszik, hogy teljes odaadással, szívvel-lélekkel lett megírva ez a könyv. Alex, Leif és Einarr a befutók nálam. Mindhárom karakter más miatt lopta be magát a szívembe, de egy közös bennük: szívdöglesztőek. Alex odaadása, szeretete a húga iránt példaértékű. Leif, a banda dobosa nem is kérdés, hogy miért a szívem egyik csücske: kedves, vicces, de mégis tud komoly lenni, olykor pedig ha úgy hozza a helyzet alkalmazkodóképes. Einarr pedig hát... ő Einarr. Nem is kell indok, hogy miért kedvenc.
A történet lendületes, magával ragadó és szinte letehetetlen. Csak azért szinte, mert néha azért a létfennmaradás végett el kell látnunk a szükségleteinket. A befejezés annyi kérdést vetett fel bennem, hogy az nem igaz. Azt hittem minden tiszta előttem, de ezek szerint mégsem. Nagyon várom a folytatást. Nem tudom, hogy fogom kibírni a második rész megjelenéséig.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért szerettem ezt a regényt, akkor azt mondanám neki, hogy olvassa el és megtudja, mivel nem lehet elég aprólékosan elmondani, mivel ez tipikusan egy olyan könyv, amit olvasni kell ahhoz, hogy embertársaink megértsék, hogy mi is volt olyan felemelő benne.

" - Einarr Sigurdsson, melletted még ebben a cudar időben is szebbnek tűnik az élet."

"Szeretnélek újra látni. Szeretnélek megismerni... Szeretném hallani, ahogy énekelsz... Tündérkém..."

" - Azért udvarolok, mert odavagyok érted. És mert a fürdőben, amikor megláttalak, több ütemet kihagyott a szívem. Életemben nem vágytam még úgy semmire, mint rád... ez az igazság."

" - A copfos, angyalarcú gitárosunk, James, a félmeztelen dobosunk pedig Leif, akinek a látszat ellenére több inge is van, de ritkán viseli őket. Vigyázz velük, menthetetlen nőcsábász mindkettő!"

" - Aztán kitört az a nagy vihar... és magadhoz öleltél a barlangban. Életem legszebb pillanata volt, ahogy az is, amikor a karodban hazavittél. Azt hittem, megszakad a szívem, amikor el kellett válnom tőled."
" - Te vagy édes - felelte Einarr és felé nyújtotta a karját. - Hiányoztál."

Olvasd el te is! Itt megrendelheted: https://www.libri.hu/konyv/a_o_esther.frigg-rokkaja.html