2016. augusztus 31., szerda

R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Izgalom ​​és romantika Szulejmán udvarában.
Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.
"1541 nyarán fullasztó volt a hőség."

A kíváncsiság vett rá arra, hogy elolvassam ezt a regényt. Nagyon sok szépet hallottam már róla, és akit eddig megkérdeztem mindenki csak ajánlotta. Mos már így, hogy befejeztem értettem csak meg igazán, hogy mire ez a nagy rajongás a könyv iránt. Azt tudnotok kell rólam, hogy a sorozatot egyáltalán nem nézem, sőt ha megy a következő rész beharangozója, akkor inkább elkapcsolok annyira nem érdekel, viszont ez a könyv állíthatom, hogy jobb. Főleg azért, mert magyar tehetséges írónő írta egy olyan szemszögből, amit a sorozat legjobb tudomásom szerint nem érint. A magyarok oldaláról mutatja be az eseményeket valósághűen. Most, hogyha jobban belegondol az ember mennyi idő lehetett utánanézni a dolgoknak, ez mind temérdek kutatással járhatott együtt. Abba már bele se merek gondolni, hogy milyen nehéz lehetett valósághűen leírni az eseményeket, s mindezt úgy, hogy élvezetes legyen, az olvasók ne aludjanak el az olvasása közben. Eleve regényt írni nem olyan könnyű, mint azt elsőre gondolnánk, de valós eseményeken alapulót írni még annál is nehezebb lehet. Emelem kalapom R. Kelényi Angelika előtt. Nem gondoltam volna, hogy a története ennyire bele fogja lopni magát a szívembe.

347 oldal úgy elrepült, hogy szinte alig vettem észre. Már maga a fülszöveg és a borító is figyelemfelkeltő. A borító nekem személy szerint nagyon tetszik. Esztétikus és harmonikus. Jól illik a történethez, tökéletes összhangot alkotnak. A lány igéző tekintete már magában arra sarkallja az embert, hogy el akarja olvasni a könyvet. Nagyon büszke lehet magára a borítótervező, Barna Gergely.

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy rendben meglátjuk mi sül ki belőle. Arra nem számítottam, hogy már az első oldalak ennyire megragadnak és nem bírom majd letenni. A könyv felénél járhattam, amikor arra a döntésre jutottam, hogy visszább veszek, mert sokáig szerettem volna még élvezni azt az élményt, amit a könyv nyújtott nekem. Egy olyan korba csöppenhettem, ami még ismeretlen terep volt, a száraz információkon kívül, amit az iskolában tanítanak; nem sokat tudtam róla. Max. annyit, hogy abban az időszakban nehéz volt a magyarságnak.

Az írónő leásott a gyökerekig és egy másik nézőpontból közelítette meg a történéseket. Ehhez felhasználta Izabella királynét és Annát. Még a legeslegelején úgy-ahogy szimpatizáltam a királynéval, de azok után, amit Szaniszlóékkal tett nem tudtam kibékülni a karakterével. Nem is értem, hogy várhatta el, hogy a szeretője ne bújjon mással is ágyba. Izabella örökre elásta magát előttem. Már nem tudtam úgy tekinteni rá, mint egy királynéra, inkább hasonlított egy hisztis tinire. Viszont Annát nagyon megkedveltem. Általa olyan dolgokat fedezhettem fel, amiknek a létezéséről sem tudtam. Anna egy igazi talpraesett lány, akit nem lehet eltántorítani a feladatától. Ha törik, ha szakad ő addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül összehoznia. Igazán kitartó és nagyon is szerethető karakter. Annak nagyon örültem, hogy nemcsak magyar földön játszódik, hanem Erdélyben és Isztambulban is. A leírások már-már annyira élethűek voltak, mintha én is ott lettem volna. Teljesen lenyűgözött mind a történet, s mind pedig a karakterek sokszínűsége.

Pontos volt, precíz, cseppet sem éreztem azt, hogy a száraz tényeket akarta volna elém tárni. Az írónőnek sikerült megvalósítania a lehetetlent, mivel minden egyes sorát imádtam. A karakterek kedvelhetőek voltak, szépen ki voltak dolgozva és nagyon is látszott, hogy mennyi munka volt benne. Csak gratulálni tudok és reménykedni, hogy a második rész is legalább ennyire izgalmas és szórakoztató lesz. Tűkön ülve várom, hogy mi lesz a folytatásban. A végére temérdek kérdés merült fel bennem, mind Anna és Demir szerelmével kapcsolatban, s mind a történet folytatását illetően.
"A királyné ellenben még ma is úgy gondolta, hogy sohasem tudhatja az ember, melyik ellenségből lesz egyszer barát, és melyik barát válik ellenséggé. Igen szűk a határmezsgye, és könnyen fordul a köpönyeg, ha az érdekek úgy kívánják. Ezért sem árt több vasat tartani a tűzben"

" - Akire nem hatnak az észérvek, az jó eséllyel meggyőzhető férfiúi vágya felkeltésével. Egy epekedő férfi mindenre képes a szerelméért. Urát, de akár istenét is elárulja, hogy megkapja a vágyott nőt. Olyan ez, mint a szomjazás. Ha nem ihat, belehal. A szomjazó bármire hajlandó az éltető víz egyetlen cseppjéért is."

"Nem lehet, hogy így gondoljak az ellenségre! Nem lehet, hogy annak a katonája, szolgája váltson ki belőlem ilyen nevetséges érzéseket, aki épp csapdába csalta a királynét. Akár a pók... Alattomosan, galádul..."

"Hát mi vagyok én? Egy tenyészkanca, akinek nincs más dolga, mint világra hozni a király gyermekét, és azzal megszűnik létezni? Hát mi vagyok én? Egy bábu, akit ki lehet tenni a trónra, mint egy díszt, de a szava semmit sem számít?"

" - Demir basi a legszebb férfi a palota környékén. Legalábbis azt mesélik, akik már látták. Hogy olyan daliás, mint egy herceg - mondta álmodozva Neylan. - Azt is mondják, hogy hihetetlen ereje van, s úgy védelmezi a szultánt, akár egy tigris."

" - Szeretlek - suttogta Demir. - Mindenedet szeretem. A hajad illatát, a bőröd selymes érintését, a zöld szemedet, mely úgy ragyog, akár a tavaszi mezőn, zápor után az esőcseppek."


Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvpéldányt.

Elolvasnád? Rendeld meg itt: https://bookline.hu/product/home.action?_v=R_Kelenyi_Angelika_Szulejman_es_a_magyar_udvarholgy&id=284475&type=22


2016. augusztus 30., kedd

Kelly Creagh: Enshadowed - Árnyék mélyén

Varen Netherst foglyul ejtette egy veszedelmes álomvilág – egy alattomos és sivár világ, ahol Edgar Allan Poe rémtörténetei életre kelnek. Isobel Lanley, akit furcsa látomások és Varen teremtményeivel terhes rémálmok gyötörnek, az egyetlen, aki megmentheti a fiút.
Isobel tudja, hogy egyetlen reménye egy baltimore-i temetőben fekszik. E helyen, Edgar Allan Poe születésének minden évfordulóján kora reggel egy titokzatos idegen, a „Poe-köszöntő” teszi tiszteletét a legendás költő sírjánál.
Csak a Poe-köszöntő ismeri az átjárót a két világ között. Hatalmas veszély leselkedik azonban Isobelre. Egy fehér lepelbe burkolózó, gonosz ősi szellem les rá, aki el akarja őt szakítani Varentől. Amikor végre rátalál a fiúra, rájön, hogy ő már nem az a csöndesen tűnődő fiú, aki valaha rabul ejtette a szívét, hanem egy sötét erő, hatalmas és ellenséges.
Vajon Isobel legnagyobb szerelme a legádázabb ellensége is lesz egyben?

"A valóságos világ látomások és csak látomások sorozataként hatott rám, cserébe viszont álmaim világának féktelen képei nem váltak a szürke világ elemeivé, hanem önnön természetüket teljesítették ki tökéletesen és kizárólagosan."

Emlékszem, hogy mennyire megfogott az első rész. Különleges volt és egy kicsit hátborzongató is. Ez a második résznél sincs másképp. A maga módján elvarázsolja az embert. Szerintem Halloweenkor a legtökéletesebb olvasmány. Némelyik résznél képes a frászt hozni az emberre. Maga a történet is sötét, egyedi. Ritkán találkozni ennyire egyedülálló alkotással. Az írónő stílusa és témafeldolgozása páratlan. Bárkit képes levenni a lábáról. Vastagságra is pont annyit kap az ember, hogy utána alig várja, hogy végre a kezébe vehesse a következő kötetet. Folytonosan fent tartja a figyelmet, nem engedi, hogy elkalandozzunk más vizekre, sőt ez szinte lehetetlen, mivel a könyv egy olyan világgal van megáldva, ami miatt szinte képtelenség más vizekre evezni közben. Ezt nagyon szerettem benne.
A borító, mint maga a történet is páratlan, egyedi. Sötét, de akkor mégis figyelemfelkeltő és tökéletes szinkront alkot a történettel. Ahogy forgatjuk a könyvet, egyre jobban kiemeli a megbúvó faágakat, amit egyszerűen imádok. A fejezetek is ilyen faágakkal plusz hollókkal vannak ellátva, ami szintén egyedi és hatásos, esztétikus megoldás. A borítón szerepló lány szinte a tökéletes Isobel látványát nyújtja, míg a háttérben lévő srác számomra nem telitalálatos választás, de szintén jól illik a környezethez.

A történet nemcsak az írónő stílusa miatt kiemelkedő, hanem a sajátos Poe költészet iránti szenvedély miatt, hiszen nemcsak Poe költeményeket találhatunk szerte a könyvben, hanem emlékképek sorozataként is sok érdekes, olykor inkább már szomorú dolgto tudhatunk meg róla, s olyanokat is, amit maga az írónő képzelt el, hogy vajon hogy is történhetett egy-egy esemény.
A cselekményt Isobel szemszögéből láthatjuk, aki számomra az első részben csak szépen, lassan került egyre közelebb a szívemhez, mégis már az Árnyék mélyén-ben régi ismerősként köszöntöttem és alig vártam, hogy újra elmerülhessek mind a gondolataiban, s mind a történetében. Pozitív értelemben sokat változott a szememben. Végre felfogta a dolgok súlyát és végre próbálta jóvátenni azt, amit az első részben elrontott. Nem vonom kétségbe, hogy jól döntött e Braddel kapcsolatban, viszont az vitathatatlan, hogy elég rosszul járt szegény srác. Tudom, hogy miket tett és nem bocsátottam meg neki, korántsem, viszont az tagadhatatlan, hogy pórul járt és ezért sajnálom őt.

Isobel mellett Gwenről is többet tudhattam meg. Mindig is érdekesnek találtam a karakterét. Belevaló csaj, viszont azért egy kicsit őrült. De ez nem baj, sőt...
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem Pinfeathers eléggé szimpatikus volt és láttam benne a fantáziát. Lehet, hogy démon, mégse vagyok benne biztos, hogy minden vágya az, hogy Isobelnek fájdalmat okozzon, sőt szerintem még a maga módján segíteni is próbált a lánynak, ami azért elég nagy szó egy démontól. Vessünk csak egy pillantást Scrimshaw-ra és akkor talán már egyből meglátjuk a jóságot és a fantáziáz Pinfeathers-ben. Amit kicsit sajnálok az az, hogy Varen olyan keveset szerepelt.
A furcsábbnál-furcsább álmok miatt lett igazán hátborzongató, hiszen sose tudhatjuk, hogy Isobel mikor álmodik és mikor van ébren. A csattanó, hogy még maga Isobel sem tudja mindig, ezáltal mi olvasók sem lehetünk 100%-ig tisztába vele, ami megint csak ahhoz járul hozzá, hogy faljuk a sorokat, és ezáltal egyre előrébb jussunk a történetben.
A temetői jelenet tette fel szerintem az i-re a pontot, mivel számomra ez a jelent volt a legeslegizgalmasabb, na meg persze az, ami utána következett. Azon már meg se lepődtem, hogy függővéggel zárult, ami mindig zavaró. Nem szeretem az ilyesfajta befejezéseket.
" - Ó, szuper, köszönöm Mrs. Lanley! - hálálkodott Gwen csöpögősen édes hangon, ahogy kitolatott a konyha ajtaján, olyan alattomos arcot vágva, mint egy macska kanárival a szájában."

" - Nem tehetek róla, vonzódom hozzád - suttogta. - Ezt te is tudod. De egyszerűen olyan... valószerűtlen vagy, hogy... meg kell érintselek. Meg kell róla győződnöm, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki álmodom."

"Egy dolog biztos volt. Ha most alszik és álmodik, akkor képes megtenni olyasmit, amiket máskor, ébren nem tudna. Vagy olyasmit, amit amit még soha nem próbált korábban."

"Ujjbegyeit végigjáratta a mély karcolatokon és rovátkákon, melyek a MADELINE nevet adták ki."

" - Megtartom - mondta. Aztán amikor visszajössz, és te meg az a sötét alak már eleget smároltatok és tervezgettétek a jövőt, ami tele lesz szőke, zöld szemű, pigmenthiányos kis szőnyegcirkálókkal, akkor majd visszaadom, te meg beragaszthatod az albumodba. Aztán meg főzheted is a vacsorát. Vegetáriánus lasagnét kérek, de ricotta helyett túró legyen benne."

" - Még mindig olyan messze vagyunk tőled, pomponlány - felelte. - És sohasem ilyen közel, hiába vagyunk itt."


Elolvasnád? Rendeld meg itt: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/kelly-creagh-enshadowed-arnyekvilag-6678

2016. augusztus 27., szombat

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót ~ Chapter 8

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!



Elérkeztünk az utolsó fejezethez, amiben bemutatom, hogy én hogyan nyírtam ki ezt a naplót. Remélem ezúttal sem okoztam csalódást.


#36   Kérd meg a haverodat, hogy tegye tönkre ezt az oldalt! Ne nézz oda!




#37  Rajzold körbe a lábujjaidat!




#38  Ezt a lapot rejtsd el a szomszédod kertjében!




#39  Próbálj ki tollakat, festékeket, filceket vagy más rajzeszközöket!



#40  Aludj a naplóval! (Írd le a tapasztalatodat!)




Köszönöm a Maxim Kiadónak a könyvpéldányt!

Nyírd ki te is: http://www.olvas.hu/termekek/mx957-nyird-ki-ezt-a-naplot

2016. augusztus 26., péntek

A. O. Esther: Frigg rokkája 1.

Valaki ​​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

"Sonja Sommerland padlógázzal hajtott a Városi Kórház felé."

Lassan kezdem azt hinni, hogy Esther nem tud olyat írni, ami ne tetszene. A Gombnyomás- trilógiát imádtam, az Összetört glóriák részei, amiket eddig olvastam varázslatosak voltak, majd jött a Frigg rokkája, ami olyannyira tetszett, hogy úgy érzem, mintha külön nekem írta volna. Esther olyan szinten a szívembe lát, hogy az elképesztő. Nagyon egyedi stílusa van, ami csak még jobbá és különlegesebbé, egyedivé teszi a regényeit. Frigg rokkájában az tetszett a legjobban, hogy egyedi. Még soha hozzá hasonlót nem olvastam.
Amikor kezembe veszem vagy csak éppen megpillantom Esther egyik regényét, nem tudok szó nélkül elmenni a borító mellett. A borítón szereplő lány már-már porcelánbaba hatását kelti, mégis tökéletesen passzol Sonja karakteréhez, aki maga is porcelánbaba. Kedves lélek, aki mindenkiben csak a jót látja. Senkiről sem akar rosszat gondolni.
Nem tudtam, hogy mire számítsak olvasás közben, viszont éreztem, hogy tetszeni fog. Nem valami idilli a kezdés, a halál sose jó ómen. De ahogy egyre jobban belemélyedtem, rájöttem, hogy akárhogy szeretném a halál bizony központi figura lesz. Nagyon tetszett a csavar, amivel az írónő megoldotta azt, hogy Sonja és Einarr találkozzanak Frigg rokkája segítségével. Sonja tipikusan nem az a karakter, aki felhívná magára a figyelmem, itt mégis ez történt. A maga sajátos bájával sikerült belopnia magát a szívembe. Einarr már a kezdetekkor is érdekes karakternek bizonyult. Nem vagyok elfogult, de istenem, mit várt tőle az ember, hisz norvég viking. Ez a kompozíció csak jól sülhet el. Imádtam a gondolatait olvasni.
Norvégia mindig is vonzott, ezért is volt számomra öröm, hogy ott játszódik a történet. Az a mesevilág, amit Esther felépített csodálatos. Minden egyes apró részletét gondosan kidolgozta. Nem hagyott kérdést bennem. A harci jelenetek szinte már-már pontosak voltak és igaz, hogy nem szívesen olvasok véres harcokról, mégis érdekelt és el tudtam merülni benne.

A felépített világ a hagyományaival olyan pluszt adtak, amire nem számítottam. Jó néhány kedves karaktert ismerhettem meg, s nem egy nőtt a szívemhez. Ebből is látszik, hogy teljes odaadással, szívvel-lélekkel lett megírva ez a könyv. Alex, Leif és Einarr a befutók nálam. Mindhárom karakter más miatt lopta be magát a szívembe, de egy közös bennük: szívdöglesztőek. Alex odaadása, szeretete a húga iránt példaértékű. Leif, a banda dobosa nem is kérdés, hogy miért a szívem egyik csücske: kedves, vicces, de mégis tud komoly lenni, olykor pedig ha úgy hozza a helyzet alkalmazkodóképes. Einarr pedig hát... ő Einarr. Nem is kell indok, hogy miért kedvenc.
A történet lendületes, magával ragadó és szinte letehetetlen. Csak azért szinte, mert néha azért a létfennmaradás végett el kell látnunk a szükségleteinket. A befejezés annyi kérdést vetett fel bennem, hogy az nem igaz. Azt hittem minden tiszta előttem, de ezek szerint mégsem. Nagyon várom a folytatást. Nem tudom, hogy fogom kibírni a második rész megjelenéséig.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért szerettem ezt a regényt, akkor azt mondanám neki, hogy olvassa el és megtudja, mivel nem lehet elég aprólékosan elmondani, mivel ez tipikusan egy olyan könyv, amit olvasni kell ahhoz, hogy embertársaink megértsék, hogy mi is volt olyan felemelő benne.
" - Einarr Sigurdsson, melletted még ebben a cudar időben is szebbnek tűnik az élet."

"Szeretnélek újra látni. Szeretnélek megismerni... Szeretném hallani, ahogy énekelsz... Tündérkém..."

" - Azért udvarolok, mert odavagyok érted. És mert a fürdőben, amikor megláttalak, több ütemet kihagyott a szívem. Életemben nem vágytam még úgy semmire, mint rád... ez az igazság."

" - A copfos, angyalarcú gitárosunk, James, a félmeztelen dobosunk pedig Leif, akinek a látszat ellenére több inge is van, de ritkán viseli őket. Vigyázz velük, menthetetlen nőcsábász mindkettő!"

" - Aztán kitört az a nagy vihar... és magadhoz öleltél a barlangban. Életem legszebb pillanata volt, ahogy az is, amikor a karodban hazavittél. Azt hittem, megszakad a szívem, amikor el kellett válnom tőled."

" - Te vagy édes - felelte Einarr és felé nyújtotta a karját. - Hiányoztál."

Olvasd el te is! Itt megrendelheted: https://www.libri.hu/konyv/a_o_esther.frigg-rokkaja.html

2016. augusztus 23., kedd

Könyvek, amiket még idén el szeretnék olvasni

Mint minden könyvszerető embernek nekem is van listám, hogy miket szeretnék elolvasni, és úgy gondoltam, hogy készítek egy olyan listát, amiket mindenféleképpen be kell szereznem még idén és elolvasni, majd pedig véleményezni. Még nem csináltam ilyen bejegyzést, de most meglátjuk, hogy milyen is lesz a végeredmény. vágjunk is bele!

#1  A. M. Aranth: Oculus

Miért? Már Könyvfesztiválon is szemeztem evvel a könyvvel, de akkor még nem tudtam, hogy nekem való e , de már az elhatározás megvolt, hogy olvasnom kell. Hosszas (najó, nem annyira hosszas) gondolkodás után és értékelések tömkelege olvasása után döbbentem rá, hogy ezt nekem muszáj lesz olvasnom. Maga a borító is eszméletlen, de a fülszöveg az, ami igazán megfogott.


Mit ​​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.


#2  Marie Rutkoski: A nyertes átka

Miért? Nem tudom, egyszerűen csak kell. Ránéztem, elolvastam a fülszövegét és elvarázsolt, szóval nekem ez a könyv mindenféleképpen a polcomon fog csücsülni. Ha törik, ha szakad!



Megfizethetsz-e ​a szerelemért?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?
„Lélegzetelállító, tragikus, igaz.” – Kirkus Reviews

„Gazdagon megírt, lenyűgöző olvasmány a szabadságról, és hogy meddig mehet el az ember, hogy megszerezze azt.” – Miss Print, amazon

„Nagyon ajánlom mindenkinek. Minden benne van, amit imádok. Okos hősnő, régebbi kor(hoz hasonlóan berendezkedett világ), és természetesen a FIÚ. Alig várom a folytatást! :)” – GinaGiles, moly.hu

„Óóó, A nyertes átka! Bárcsak el tudnám mondani, miért imádlak és miért vágyom még többre belőled! Nincs rá szó, milyen élénkítő és csodás volt olvasni ezt a történetet!” – Alicia, amazon.com

Kinek az élete ér többet?


#3  Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Miért? Ez nem is kérdés, LOL könyvvel hibázni nem lehet. Eddig csak csupa jókat olvastam, és szerintem evvel sem fogok mellélőni.

Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…



#4  Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

Miért? Már a Szívzűrterápia strébereknek alatt nagyon megkedveltem Libby karakterét, és kíváncsian várom hogyan alakul a szerelmi élete.


Libby Garrett Owen-függő. A szuperokos lány szentül hiszi, hogy megütötte a főnyereményt a szívdöglesztő kosarassal, miközben a srác még csak mutatkozni sem hajlandó vele, nemhogy felvállalni közel egy éve tartó kapcsolatukat. Avery és a kockakommandó nem bírja tovább nézni, hogy imádni valóan őrült barátjuk lassan teljesen kifordul önmagából, ezért ráveszik, hogy csináljon végig egy tizenkét lépéses „Owen-elvonó”-t. A sikeres leszokáshoz Libbynek szüksége van egy pártatlan mentor segítségére is − itt lép a képbe Adam. A kőkemény, szexi srác elvileg tökéletes a feladatra, ha valaki elbír Libbyvel, az ő. Ja, hogy titokban évek óta szerelmes a lányba? Á, miért is bonyolítaná ez a dolgokat?!


#5  Marie Lu: Bajnok

Miért? Ideje lenne befejezni a trilógiát és megtudni hogyan alakul June és Day sorsa. Na meg persze a világé.


June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.


#6  Julie Cross: Förgeteg

Miért? Már a megjelenéskor szemezgettem evvel a könyvvel, de végül nem vettem meg, amit a mai napig iszonyúan sajnálok. 

2009-et ​​írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.

Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.

Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.


#7  R. S Grey: Testcsel

Miért? Szerelem volt első látásra. Imádtam a fülszövegét.


Az ​​olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.
Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.


#8  Victoria Aveyard: Üvegkard

Miért? Mert imádtam az első részét. Lendületes volt, izgalmas, titokzatos, ármányos és teljesen levett a lábamról.


Mare Barrow vére vörös, mint a közönséges embereké, de Ezüst képessége, amellyel parancsolni tud a villámnak, olyan fegyverré teszi őt, amelyet a királyi udvar meg akar szerezni magának.
Maven, a herceg, aki elárulta, csalónak bélyegzi Mare-t, de a lány menekülés közben felfedezi, hogy nem ő az egyetlen a fajtájából.
Miközben a királlyá koronázott, bosszúálló Maven üldözi Mare-t, ő elindul, hogy megkeresse a többi Vörös-Ezüst harcost, hogy együtt vegyék fel a küzdelmet az elnyomók ellen.
Mare azonban halálos ösvényre téved, és az a veszély fenyegeti, hogy pont olyan szörnyeteggé válik, mint akit le akar győzni.
Vajon összeomlik a lázadás által követelt áldozatok súlya alatt? Vagy az árulás már mindörökre megkeményítette a szívét?







Ha kíváncsi vagy hogyan tetszett a Vörös királynő, itt megnézheted: Vörös királynő

2016. augusztus 22., hétfő

Borsa Brown: A maffia ágyában


Suzanne ​​Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata.


"Ülök a sötét szobában, és azon gondolkodom, hogyan voltam képes ezt a mindent elsöprő szerelmet érezni iránta, miközben ennyire rettegtem is tőle."


Elég régóta szemezgettem az írónő könyveivel, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy nekikezdjek. Nem tudtam, hogy tetszene e és a stílusát sem ismertem. Mind az arab kultúra, s mind a maffia világa távol áll tőlem, mégis sikerült olyat alkotnia, ami még engem is rávett arra, hogy nekikezdjek. Felettébb jó ötletnek tartom, hogy újból a könyvpiacra került A maffia-trilógia bővített, szenvedélyesebb kiadásban. Amit első ízben hiányoltak az olvasók az most Massimo szemszögéből új megvilágításba kerül.

Ez az új borító sokkal jobban illik a trilógiához, mint az elődje. Érzéki, szexi és sugallja, hogy imádni fogod a történetet. Mind a nőt modell, mind pedig a férfi tökéletesen passzolnak ahhoz a világhoz, amit Borsa felépített. A fekete-fehér hangsúly tökéletesen passzol a piros sávhoz. Nagyon tetszetős és figyelem felhívó/felkeltő. Már csak emiatt is érdemes volt újra kiadni!

Maga az elképzelés evvel a nem mindennapi, mégis létező világgal telitalálat volt. Tetszett, hogy nem egyből a közepébe vágtunk, hanem szépen lett felépítve. A történet Londonban kezdődik egy szerencsétlen balesettel. Hasonló kezdéssel már találkoztam, pont Anne L. Green-nél, mégsem volt olyan érzésem, hogy ez már volt, mert merőben eltér az eddig olvasottaktól. Az valamiért mindig izgató, ha olyan valakivel balesetezünk, aki jól is néz ki. Ez ebben az esetben sincs másképp.

Már az elején nagyon jól érzékelhető a vonzalom és a vágy Suzanne és Massimo között. Tagadhatatlan a kölcsönös vonzalom. Perzselő a viszonyuk, szenvedélyes, de mégis ezek a vad együttlétek azok, amiknek talán nem is kellett volna megtörténnie. A könyv feléig, amíg minden jó és rózsaszín éreztem azt, hogy itt még történnie kell valaminek, ugyanis nem lehet minden ilyen happy és üde.

Nem is tévedtem nagyot, mert persze az éremnek két oldala van, és A maffia ágyában is inkább a feketeségen volt a hangsúly. Massimo gondolatai nélkül utáltam volna, hiába írta le Borsa őt igazi álompasinak. Úgy érzem, hogy ezek a plusz gondolatok, kifejezések nagyon jót tettek a történetnek. Nemcsak tovább tart, hanem mélyebben is beleássa magát a történésekbe és hitelesebb képet is ad róluk.

Az elején nagyon megkedveltem Massimo karakterét, de ez sajnos fokozatosan elkopott és most úgy állok vele, hogy fogalmam sincs. Néhol utálom, néhol viszont látom még benne a jóságot. Suzanne az elején nem volt szimpatikus. Mindig is megvetettem azokat, akik csak játszadoztak a pasikkal. De ahogy egyre többet olvastam egyre jobban kezdtem megkedvelni. Majd már ott tartottam, hogy kedvelem, de mindig volt olyan momentum, ami miatt mégsem tudom 100%-osan kijelenteni, hogy kedvelem. Nem egyszer volt olyan, hogy nem értettem vele egyet, főleg Massimoval kapcsolatban.

Ami különösen tetszett az egész történetben az a helyszín választás. Mindig is elakartam menni Olaszországba, de eddig erre sajnos nem volt lehetőségem. Róma. Palermo. Szicília. 

Borsa olyan természetességgel ír, amit iskolában kellene tanítani. A stílusa igazán magával ragadó és páratlan. Egyáltalán nem bántam meg, hogy rászántam magam, mivel egy új világ nyílt meg előttem és új kedvenc írónőm született Borsa Brown személyében.

Mindazonáltal, hogy egy szerelmi történetet kapunk, ennél sokkal többről is szól ez a regény. Bevezet minket a maffia brutális világába és egy súlyos társadalmi problémát, a nő verést is a szemünk elé tárja. Nagyon sokoldalú, ennélfogva mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné.

Lezárásképpen annyit, hogy nagyon is egyetértettem Suzanne döntésével és nagyon várom a folytatást. Aurora asszony pedig nagyon meglepett a végére, nem is tudom hova tenni a jóságát.

Elsősorban azoknak ajánlanám a trilógia olvasását, akik egy feledhetetlen utazásban szeretnének részt venni és, akik szeretik az igényesen megírt történeteket csöppnyi izgalommal és meglepő, olykor sokkoló fordulatokkal.
"Néha bánom, hogy olasznak születtem. Van egy pár angol haverom, de egyik sem ilyen heves, mint én."

" - Nehogy szerelmes legyél egy pasiba csak azért, mert az megcsinált egy liftben!"

"Olaszországot, Szicíliát, Palermót hibáztatom. Egy országot, egy szigetet, egy várost. Pedig valójában Massimo az, aki túlzott eltökéltséggel ragaszkodik saját nézeteihez..."

" - Nem azért nem teszem meg, mert nincs hozzá bátorságom - elcsuklik a hangja, de miután nyel egyet, határozottan folytatja. - Szeretlek. Ha meghúzom ezt a ravaszt, soha többé nem csókolhatlak, és annál nagyobb csapás nem érhet engem."

" - Miért csinálod ezt velem? Nem vagyok hajlandó az apáddal találkozni! Én téged szeretlek, veled élek, ezért csak te érdekelsz."

"Igen. Azt akarom, hogy ez a nő legyen a feleségem. Akarhat mást egy férfi? Ha kell, örökre befogom a száját a számmal, de ez a nő kell nekem! Örökre!"

"A legnagyobb hiba egy szerelemben, amikor már taktikáznak a felek, és én sajnos ezt teszem, mert a bocsánatkérést, azt hibának tartom. Persze az ütésért bocsánatot kérhetnék, de hogyan kérjek azért bocsánatot, hogy én az vagyok, aki? Mit mondhatnék? Bocsánat, hogy ideszülettem? Bocsánat, hogy Borelli lettem?"

" - Nem érted, Suzanne? Nem az volt a lényeg, hogy állat. Embert is képes lettem volna ölni, de senki nem volt a közelemben, csak Zord."


Köszönöm a könyvpéldányt az Álomgyár Kiadónak!

Olvasd el te is: A maffia ágyában