2016. július 11., hétfő

Victoria Aveyard: Vörös királynő

 AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön. 
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?



Erre a könyvre csak nem olyan rég figyeltem fel, és nem is értem, hogy nem értesültem róla korábban, mert egyszerűen zseniális. Már maga a fülszöveg azt mondatja, hogy 'Olvass el, nem fogod megbánni' és milyen igaza lett. A disztópia nálam eleve telitalálat, imádom ezt a műfajt. Olyan világot épít fel, amibe szívesen elmenekülök a szürke hétköznapok elől. Szeretem, ha egy történetnek van mondanivalója, és a Vörös királynőnek határozottan van.
A borító a letisztultságával már felkelti a figyelmet. A véres ezüstkorona pedig azt sugallja, hogy egy igazán egyedi és feledhetetlen kalandban lehet részünk. Minden egyes apró kis részlet precízen van kidolgozva. A könyv megjelenése teljes mértékben visszaadja a történetet, előre felkészít minket a váratlanra. És azt kell, hogy mondjam: új kedvencet avattam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Sikerült teljesen elvarázsolnia. Innentől kezdve jobban oda fogok figyelni Victoria Aveyard munkásságára, mert ő egy olyan írónő, aki sok meglepetést tartogat.

Első mondat: "Utálom az első péntekeket."

Egy olyan világba kalauzol el minket, ahol az embereket a vérük színe szerint osztják két csoportra, szegmensre. Vannak a Vörösök és az Ezüstök. Az egyensúly megtartása végett a politikai életben is azt vallják, hogy az Ezüstök állnak minden Vörös felett. Ezt példázza az, hogy királyságban élnek, és, hogy nagyon nehéz kitörni a Vöröseknek. Már annak örülhetnek, ha nem kell harcolniuk és van állásuk. Állás nélkül elég hamar meghalhatnak. És a nyomor mindennapos. Míg az ezüstök palotákban laknak, külön társadalmi rendjük van és családok szerint szeparálják őket. Persze az Ezüstök között is vannak színvonalbeli különbségek és többféle Ezüst létezik, megannyi képességgel.




A cselekményt és a történetet Mare Barrow szemszögéből olvashatjuk, aki nemcsak saját maga miatt, hanem a családja miatt is küzd a megélhetésért. Mindent amit csak tud pénzzé tesz, hogy a családja ne szenvedjen hiányt semmiből, és hogy ne a húga vállát nyomja a teher. Mare szemszögéből kapunk teljes képet arról, hogy hogyan is élnek a Vörösök és mi mindent kell megtenniük a túlélésért, mert az ő életük nem a lakomákról és pompákról szólnak, hanem a túlélésről. De ritka esetek így is történnek, amikor a Vörösök 'kiemelkedhetnek'. Elég hozzá egy álcázott herceg, aki valamilyen oknál fogva nem olyan, mint a többi Ezüst és máris más színezetben láthatjuk a világot. Elég hozzá csupán egy Ezüst, aki foglalkozik egy Vörös sorsával, és már ott is találhatjuk magunkat az Ezüstök palotájában. Véletlenek persze itt is történhetnek, és történnek is.
Engem a királynőválasztás egy picit emlékeztet a Párválasztóra. De miután ezt a köntöst ledobja, válik a történet igazán izgalmassá. Innentől kezdve varázsolt el.
A Vörösök elvileg képesség nélküliek, de mi van akkor, ha mégsem? Jönnek a hazugságok és cselszövések, amikkel nem csak az Ezüstöket, de a Vörösöket is átverik. 




A történet nem lenne teljes "gonosztevők" nélkül, amit a Skarlát Gárda testesít meg. De mi van akkor, ha nem is ők a rosszfiúk?
Mare mellett elég sok karakterrel megismerkedhetünk, akik között kedvenceket és utált személyeket is találhatunk. Mare mellett, aki a hátán képes elvinni a történetet, Cal és Maven is fontos. Mare-t már az elején megkedveltem, de ez a főszereplőkkel általában így szokott lenni. Okos, ravasz, gondoskodó és mindent megtenne a családjáért és Kilornért. Remélem a későbbiekben többet is megtudhatok Kilornról, és végre megismerhetem, hogy milyen is valójában. Cal még az elején szimpatikus volt, de aztán ez egyre jobban eltűnt és most fogalmam sincs, hogy állok vele. Mavennel pont fordított a helyzet. Nem kedveltem annyira, de aztán sikerült megkedvelnem a karakterét. Aztán jött az írónő és egy fejezet alatt mindent felbolygatott.
Szándékosan vagy nem az mindegy is, de az írónő belerakott egy szerelmi négyszöget, ami elsőre elég furcsa volt. Még, ha kimondottan nem is négyszög, de Kilorn és Mare kapcsolata nem hiszem, hogy szimplán baráti.
Több olyan szereplő is van, akit első pillanattól kezdve utálok, de szerintem még holnap is ezt írnám, ha kifejteném, hogy kit miért nem kedvelek és miért nem szimpatizálok vele. Kettőt viszont megemlítenék: Evangeline és a királynő.
A Vörösök és Ezüstök közötti különbséget a legjobban Szürkeváros és Archeon pompája közötti különbség szemlélteti a legjobban. Jelen van a nyomornál is rosszabb élet és a mindenki felett álló Ezüstök fényűzése és gazdagsága.
Victoria Avevyardnak sikerült az, amit csak kevesen tudnak elérni nálam. Elég volt röpke egy fejezet, hogy megutáljam Mavent, pedig vele jobban szimpatizáltam, mint Cal herceggel. És tessék, most gyűlölöm Mavent. Az utolsó néhány fejezet felbolygatja az eseményeket, izgalmat sző bele és a legizgalmasabb részévé teszi a kötetnek.

Utolsó mondat: "Meg fogom ölni Mavent."


Kedvcsináló idézetek:

"Besorozás. Túlélés. Zöld szemű gyerekek az én fürge lábammal és Kilorn családi nevével. Ez a jövő korábban is szinte lehetetlen volt; most pedig már nem is létezik."

"A karkötők szikrát csiholnak, kis lángokat, amelyeket a fiúk irányítanak. Tűzgyújtó nélkül nincs hatalmuk. Mindegyik elementál ilyen, már létező fémet, vizet vagy növényi életet ural. Csak annyira erősek, amennyire a környezetük. Nem úgy, mint te, Mare."

"Nem tudom biztosan megmondani. Valami teljesen más vagy. Sem Vörös, sem Ezüst. Valami más. Valami több."

"Nem hiszem el, hogy nem láttam már az elején, kicsoda: báránybőrbe bújt farkas. Most viszont én vagyok a bárány, aki farkasnak adja ki magát."

" - A kis herceg és a villámlány. - Hangosan kacag. - Jól összeilletek. Az egyik gyáva, te pedig... - fordul felém, acélkék szeme izzik a sötétben -, amikor legutóbb találkoztunk, négykézláb kapartál a sárban, hátha csodára találsz."

"Ajka az enyémre tapad forrón. Érintése felvillanyoz, de nem úgy, ahogy a hatalom. Ez nem a pusztítás, hanem az élet szikrája."

" - Hogy mire van szükségem és mit akarok, az két különböző dolog."

"A csókja egyáltalán nem olyan, mint a bátyjáé. Maven kétségbeesettebb, és és önmagát éppen úgy meglepi, mint engem. Tudja, hogy gyorsan süllyedek, akár a folyóba hullott kő. És velem együtt akar belefulladni."

"Lehet, hogy Cal született uralkodásra, de Maven érdemli meg jobban. Maven pedig hajlandó megváltoztatni a világot a Vörösöknek, pedig úgy nevelték, hogy köpjön ránk."


Köszönöm a könyvpéldányt a Gabo kiadónak!

Még nem olvastad, de megtetszett? Itt megrendelheted:
http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2022-victoria-aveyard-voros-kiralyno-a-hatalom-veszelyes-jatek-9789634061144.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése