2016. július 4., hétfő

Anna Banks: Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 
Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.




Régóta várt kötet a Neptun, de amíg csak tudtam halasztottam. Manapság (és úgy általánosságban is) kevesen írnak sellős történeteket, és még kevesebbet fordítanak le nekünk magyar olvasóknak. Számomra külön öröm, hogy a kiadó nem kaszálta el, és a befejező kötetet is kiadta. Olvastam pár lehúzó kritikát a könyvről, emiatt is kezdtem félve neki. A másik indok az volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. DE miután elolvastam a élelmem teljes mértékben eltűnt, mivel méltó befejezése ez a Szirénia Örökségének. Nem is értem a lehúzó kritikákat, de mindegy is. A lényeg az, hogy nekem nagyon tetszett, bár a Tritont nem sikerült überelnie, pedig közel volt hozzá. Az előző kötet olyat adott, amit nehéz is lett volna felülmúlni, de ettől függetlenül a Neptunt érzem a legkidolgozottabbnak a három könyv közül. És talán a Neptunnak van a legszebb borítója. Nagyon tetszik. Az különösen, hogy a kiadó nem változtatta meg. Boldog vagyok, hogy meghagyták az eredeti borítót, ez a sorozat többi elemére is igaz. Sikerült visszaadnia Galén és Emma kapcsolatát. És persze nem is kérdés, hogy illik e a sorozat elemeihez.

Első mondat: "Mezítláb a homokba vájom a sarkamat, épp csak annyira merészkedem a víz közelébe, hogy a délelőtti hullámok csiklandozhassák a lábujjaimat."

Azt előre szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy majd Galén és Emma óceáni kalandjaival és párosításával kerülök közelebbi viszonyba, de nem egészen ezt kaptam, és ennek végülis örülök, attól függetlenül, hogy még mindig szívesen olvasnám a történetüket tovább, holott tudom, hogy ez a vége és az írónő nem is tervezi a folytatást, pedig annyi megválaszolatlan kérdésem van, annyi minden merült fel bennem, amikre nem kaptam választ, és már nem is fogok. De ne szaladjunk ennyire előre...
Végig gondolva ütős befejezést kaptunk, aminek örülhetünk. Mindig öröm számomra, ha sellőkről olvashatok, és Anna Banks tökéletesen kielégítette a kíváncsiságomat velük kapcsolatban.
Emma és Galén kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, de pont ez az egyik olyan momentum, ami miatt nem lehet azt mondani a történetre, hogy akár egy perc erejéig is unalmas, mert szó sincs erről. Az írónő gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk.
Emma nagyapja, Antonisz nagy csibész. Még ha éveket is kell várnia, akkor sem hagyja el a remény, és a tőle telhető legjobban próbálja úgy fűzni a szálakat, hogy azok az ő igénye szerint tekeredjenek. Nália harciassága nem volt újdonság, de akkor is meglepett, hogy milyen vehemencia rejlik benne. Na, őt biztos nem fogják a törvények megállítani abban, hogy azt tegye, amit a szíve mélyén szeretne.




Emma és Galén marad a kedvenc párosom, de azért felmerült bennem, hogy mi lenne akkor, ha Emma Reedet választaná, mert be kell ismernem, hogy nagyon megkedveltem a srácot. Rokonszenves és csak egy kicsit van elszállva magától, emiatt is lett volna jó, ha végre valaki helyreteszi. Hogy ne csak a karakterekről írjak, valahol mélyen fölmerült az olvasókban, hogy nemcsak Emma az egyetlen félvér, és hogy mi lehet a többiekkel. Arra nem számítottam, hogy egy egész városnyi - Neptun - van belőlük, de hogy akár több százezren is lehetnek lenyűgöző, főleg a történetük ismerete fejében.
Mindamellett, hogy még több titok derült ki, a történet kalandos és elragadó. És igaz, hogy volt jó néhány igazán veszélyes rész, amikor azt kívántam, hogy legyen már vége a kínzásnak, mégis élvezetes volt. Minden egyes kis apró részlet precízen ki lett dolgozva. méltó befejezése a sorozatnak, de attól még sajnálom, hogy ennyi volt. Raína és Tóraf, na meg Reed is megérne még jó néhány kötetet, főleg amiatt, hogy a Epilógus részben végre-valahára "szemtanúi" lehettünk Emma és Galén párosításának. Ennél szebbet komolyan mondom, hogy még soha nem olvastam. Teljesen lenyűgöz a szírének hagyománya. Eddig nagyon távol állt tőlem az esküvő, de ezek után erősen elgondolkodtam rajta, hála Emma és Galén esküvőjének.

Utolsó mondat: "És az összes további nap az én triton hercegemmel."



Kedvcsináló idézetek:
"- Szóval tetoválás? - hümmög Reed. - Mi eddig nem sok sikerrel jártunk a tetkókkal. A bőrünk olyan hülyén vizenyős, vagy mi, hogy nem marad meg benne a festék."

" - Triton szigonyára, Emma, nem tudom, meddig bírom távol tartani magamat tőled... tényleg nem tudom. Nem, nem, még csak nem is erről van szó. Ez így teljesen félreérthető. - Lassan kifújja a levegőt. - Valójában azt akarom kérdezni, hogy a történtek után tényleg a szárazföldön kívánsz-e maradni."

"Hogy kicsinek tartom-e Reedet? Egy túrót. Valójában egészen kisportolt, sőt félmeztelenül kimondottan izmos. Nem olyan jól megtermett, mint Galén, de a megfelelő pontokon bőven van mit nézni rajta. Éppen ezért fordítom el a fejemet."

" - Az élet rövid ahhoz, hogy csak élettelen csalit használjunk - jelenti ki csaknem babonásan. Eltűnődöm, vajon miféle halászbölcsességnek képzeli ezt, hogy ilyesmiről győzködi magát. Nevetséges."

" - Ne kapd föl a vizet! Nagyon is csókolni való vagy. De nem foglak megcsókolni. Addig nem, amíg nem akarod. Mert tudom, ha megteszem, nekem már nincs visszaút. Végérvényesen megváltozom."

" - Én még sosem voltam az óceánban, Emma - mondja anélkül, hogy levenné rólam a mancsát. - Szeretném érezni a tengervíz sósságát. Szeretném akváriumon kívül látni a halak pompáját. Szeretnék összehaverkodni egy Góliát nevű bálnával. Én is szeretnék eljutni mindenhová, ahová te mehetsz."

" - Melyik részt nem értetted abból, hogy a nagypapa küldött ide?
  - Több mint kétszáz éves, Emma. És az agya is annyi. Használd a józan eszedet!"

"Nem tudom, mi mást mondhatnék. Ez egy szirén tradíció. Hagyományosan apám úszna velem a párosító szertartásomra, elvileg azért, hogy utolsó bölcs tanácsaival lásson el, vagy valami ilyesmi. Kábé úgy, ahogy az embereknél az apa kíséri a menyasszonyt a széksorok között. De mivel apu már nincs többé, a nagypapa vállalkozott a feladatra. És vagy elfeledkezett a bölcs tanácsokról, vagy nincsenek is neki."

" - Mit szóljak én? - sóhajtja Raína. - Soha nem hittem volna, hogy Galén képes lesz bepalizni egy csajt, hogy párba álljon vele."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Maxim Könyvkiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.

Megtetszett? Itt megrendelheted: http://www.olvas.hu/termekek/mx991-neptun

3 megjegyzés:

  1. Jobb, mint az első rész? Azzal főleg az volt a bajom, hogy nagyon gyerekes volt.

    VálaszTörlés