2016. július 21., csütörtök

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

AMIKOR ​​EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB… 
Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? 
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni? 
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt. 
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. 
Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.





Félve kezdtem neki a könyvnek. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a Mielőtt megismertelek annyi érzést váltott ki belőlem, főleg szomorúságot és bánatot éreztem. Az sem sokat segített, hogy pont egy olyan időszakban kezdtem el olvasni, amikor jó néhány napig csak esett nálunk az eső és ilyenkor az ember kedve is komorabb, de valami miatt ezt a komorságot nem éreztem, mivel Jojo Moyes megint nagyot alkotott, s míg a Mielőtt megismertelek szívfacsaró volt, addig a Miután elvesztettelek meglepően pozitívabb és sikerült egy jó adag boldogságot is csempésznie bele, ami miatt talán még jobban szerettem, mint Will és Lou történetét. Örülök, hogy az írónő megírta, így már semmilyen hiányérzetem nincs. Nincs meg bennem az, hogy mi történt Lou-val Will elvesztése után. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha nincs ez a könyv. Talán... najó biztosan egy hatalmas űrrel lennék gazdagabb.
Maga a borító teljesen illik Lou személyiségéhez, jól visszaadja azt az érzetet, hogy Lou egyedül maradt, Will nélkül kell leélnie az életét. Ahhoz, hogy ne legyen nyomorúságos a hátralévő élete, bizony neki kell ellene tennie, mivel a boldogság senkinek sem hullik csak úgy az ölébe. Tenni kell érte, és elengedni bizonyos dolgokat. Túl kell lépni a gyászon, és új célokat állítani magunk elé. Ez a kulcsa.

Első mondat: "A pult végében ülő nagydarab férfi erősen izzad."

Eleinte nagyon dühös voltam Lou-ra, mivel már megint olyan munkája van, ami nem viszi előbbre. Will azt akarta, hogy kezdjen el végre élni, legyen része kalandokban és álljon a saját lábára. Ez utóbbi úgy-ahogy teljesült is, de senkinek sem az az álma, hogy legyen egy lakása, ahol egyedül van. Irtó mérges voltam rá, hogy olyan sokáig a gyászba temetkezett, mert közben simán olyan lehetőségeket szalaszthatott volna el, ami miatt később utálná magát. Megmondom őszintén eleinte untam Lou-t, mert semmi sem történt vele, de aztán hála Lilynek és Lou figyelmetlenségének belecsöppent egy olyan helyzetbe, ami miatt kezdte másképp látni a dolgokat és ez jó, mert
1., végre elkezdett élni

2., igaz, hogy Will elvesztése még tisztán él benne, de sikerült új célokat találnia
3., megváltozott a személyisége, nyitottabb lett
Mondjon bárki bármit, ha nem tűnt volna fel Lily és Sam Lou életében halálra untam volna magam, mert Lou önmagában nem valami izgalmas karakter, nem olyan, aki hagyja, hogy bármi is csak úgy történjen vele, de örülök, hogy ez megváltozott. Ez mind Lilynek, s mind Samnek köszönhető. Lily hozta be Lou életébe a fiatalságot, szókimondó egyéniség ez a lány, és igaz, hogy a titkával elég sok ember életét felborította, de a gyászoló, széthullott családnak pont erre volt szüksége. Kellett egy új váratlan fordulat, ami teljesen felborította az eddigi életüket és boldogságot hozott bele.





Samnek hálás voltam, hogy mindig ott volt Lou mellett, amikor szüksége volt rá és akkor is, amikor nem. Sajnos sokszor csak akkor tűnik fel, hogy valójában mit is érzünk a másik iránt, ha az veszélybe kerül. Olyan buták tudunk lenni, hogy csak akkor fedezzük fel az élet értékeit, amikor már majdnem késő.
A történet magával ragadó, teljesen levett a lábamról. Volt benne kellő izgalom, veszély, meglepő fordulat és elengedés. Jó volt újra 'összefutni' Lou családjával is, még akkor is, ha megváltoztak az ottani felállások. Úgy látszik, hogy Will halála nemcsak olyanokra volt hatással, akik nagyon közel álltak hozzá, hanem olyanokra is, akik csak nagyon keveset voltak vele. Ebből látszik igazán, hogy milyen jó ember is volt Will, hogy olyanokra is kihatással volt, akikről még én magam sem gondoltam volna. Tehát, számomra ez a könyv egyszerűen több, mint, hogy mi lett Lou-val Will nélkül, mert ez ennél sokkal többről szól. Úgy érzem, mintha az írónő belém látott volna és a szívem mélyéről húzta volna ki a szavakat. Nagyon találó: "Csak élj jól. Csak élj..."
Nagyon jól meg lett találva az az egyensúlyi pont aközött, hogy Lou gyászoljon, de közbe boldogságot is találjon. Méltó befejezése ez Lou és Will sikertörténetének. Biztos vagyok benne, hogy olvasás közben a szem nem marad szárazon, de ez nem is baj.

Utolsó mondat: "És ha szerencsém van, akkor is ott lesz majd és vár rám, amikor hazajövök."





Kedvcsináló idézetek:

" - Ugye tudod, hogy nem adtál nekem semmiféle nyamvadt új élete? Egyáltalán nem. Csak összetörted a régi életemet. Ripityára törted. Most mégis mihez kezdjek azzal, ami megmaradt? Mikor lesz olyan, mint... - Kinyújtom a karom, a bőrömön érzem a hideg éjszakai levegőt, és rájövök, hogy megint sírok. - Rohadj meg, Will - suttogom. - Rohadj meg, amiért elhagytál."

" - De hát ez olyan, mint a mesékben, nem? Meghal egy ember, és mindenki tanul valamit, továbblép, valami csodálatosat hoz létre a másik halálából."

"Jól van, Will, mondtam magamban. Ha így akartál belökni egy vadonatúj életbe, hát gratulálok, ez telitalálat volt."

" - Hát jó. Tessék. Itt egy valódi kérdés. Maga szerint mikorra teszi túl magát az ember valakinek a halálán? Mármint olyan valakién, akit szeretett."

"Ez olyan valami, amihez hozzá kell szokni. Mint egy lyuk, amihez alkalmazkodni kell. Nem is tudom. Olyan, mintha az ember... zsemléből fánkká válna."

"- Nem vetkőztem le senki előtt, amióta a... a balesetem volt - mondtam.
 - Nem gond. Egészségügyi képzettségem van."

" - Sosem gondoltam, hogy a "belső sérülés" kifejezés ilyen szexi tud lenni.
  - Pedig még alig kezdtem el."


Köszönöm a könyvpéldányt a Cartaphilus kiadónak.
A könyvet ezen a linken ti is megrendelhetitek, ha felkeltette a bejegyzés az érdeklődéseteket: Miután elvesztettelek

2016. július 14., csütörtök

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót ~ Chapter 3

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá… 
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni. 
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!





#11  Karcolj! Használj egy éles tárgyat!


#12  Rajzold körbe a saját kezedet!




#13  Ide gyümölcscímkéket gyűjts!



#14  Rajzold tele ezt az oldalt körökkel!



#15 Satírozz egy ceruzával!


Köszönöm a Maxim Kiadónak a könyvpéldányt!

Itt ti is elkezdhetitek az élményt:
http://www.olvas.hu/termekek/mx957-nyird-ki-ezt-a-naplot

2016. július 13., szerda

Baráth Viktória: Első tánc

Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.



Eddig Álomgyáras szerzők közül csak három írónő munkásságával találkoztam, de nagyon örülök, hogy megismerkedhettem az Első tánccal is, mivel most pont erre volt szükségem. Egy elég nyomasztó időszakon megyek át, és jó volt látni, hogy ha már nekem nem is sikerül összehoznom egy normális kapcsolatot, legalább Zoey-nak úgy ahogy összejön, ideig-óráig.
Igazi felüdülés volt olvasni! Nagyon tetszett. Számomra az Álomgyár Kiadó egy olyan kiadó, ami nem tud rosszul választani és az eddigi élményeim alapján csupa jó könyvekkel rukkolnak elő, az meg csak plusz, hogy a magyar feltörekvő írókat előnyben részesítik. És mindemellett olyan könyvekkel látják el a magyar könyvpiacot, amiknek a borítója is eszméletlen. Ez az Első táncnál sincs másképp. Lenyűgöző és nagyon figyelemfelkeltő. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Nagyon tetszik benne, hogy ennyire színes, mégsincs az bennem, hogy túl sok, mert igényes és a szívek valami csodálatos módon harmonizálnak az egész történettel, nemcsak a borítóval. Amit még kiemelnék az a kompozíció. Eszméletlen.

Első mondat: " - Kérem, kapcsolja ki a telefonját, nemsokára felszállunk."

Már ahogy kezdődik az nagyon tetszik. Igaz, még sosem repültem, ezért is volt érdekes a kezdés. Zoey az esetlenségével egyből megszerettette magát velem. Valahol mélyen belül én is inkább visszahúzódó vagyok, ezért is tudtam átérezni nagyon sok mindent Zoey-val kapcsolatban. Ahogy haladunk előre a történetben úgy változik Zoey is. Talpraesett, ügyes csajszi ő, csak kell valami, ami kiváltja ezt belőle. Mindig kell egy láthatatlan erő, ami cselekvésre ösztönzi az embereket. Ez így van rendjén.




Nem lehetne azt mondani Zoey-ra, hogy esetlen, mert nem. Ha kell, akkor igenis kiáll magáért és megoldja még a lehetetlennek tűnő helyzeteket is. Ezt nagyon bírtam benne. Egy csajszi ne függjön senkitől. Legyen igazi egyéniség, aki megmondja, hogy mi kell neki és azt meg is szerzi. Azt nem mondom, hogy igazi badass karakter lett, mert nem, de azért nagyon is érzékelhető a személyiségfejlődése. Megannyi kalandban van része, néha még irigykedtem is rá. Mindezek mellett csodás barát. Amy és Jackson bármikor számíthatnak rá, és ez fordítva is igaz. Tehát, nemcsak kimondottan a szerelem csodás, olykor nem olyan csodás érzéséről szól, hanem a barátság is igen fontos szerepet játszik, hiszen mire megy az ember barátok nélkül. Nem igaz?
Megmondom őszintén az elején nem volt annyira rokonszenves Owen, és ezt sajnálom is, meg nem is, de van bennem egy bizonyos ellenszenv a vörös emberek terén, amiről csak én tehetek, de változtatni eddig nem nagyon tudtam, de jött az Első tánc, és ez úgy-ahogy de változott. Már nem viszolygok, ha olyan helyre megyek, ahol ilyen skót beütéses férfiak vannak. ezt lezárva viszont kijelenthetem, hogy néha nagyon is megkedveltem Owent, néha meg nagyon is utáltam. Egyszerűen nem értettem, hogy mit miért tesz, de az tagadhatatlan, hogy jól tartja magát és nem teljesít olyan rosszul, ha értitek mire gondolok.
Sean picit olyan papucsállatkás volt, szóval nem lett nagy kedvencem, az anyukáját meg egyenesen gyűlöltem.




Pozitívumként szeretném kiemelni, hogy örülök, hogyha csak egy rövid ideig is, de Párizsban játszódik, mivel mindig is elakartam menni oda, megnézni az Eiffel-tornyot, inni egy jó kávét és megkóstolni a hamisíthatatlan francia croissant, na meg persze turistáskodni egy kicsit. A kedvenc jeleneteim a könyvből ebben a városban játszódnak.
Sajnos negatívumként ki kell emelnem, hogy néhol nem volt számomra érthető a dolgok menete, mert hiányzott valamilyen kis háttér információ, ami jól jött volna. Például még most sem tudom, hogy mi az a "jinx".
Összességében viszont nagyon tetszett. Megvan benne minden, ami egy jó regényhez szükséges; szerelem, meglepő fordulatok, izgalom és út keresés. Nagyon élveztem.
Utolsó mondat: "Mert én vagyok az egyetlen, akin a boldogságom múlik."




Kedvcsináló idézetek:

"Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják enni, hogy milyen értékes vagy valójában."

" - Gyönyörű vagy! A tested és a lelked is. Olyan tiszta vagy, semmi gonoszság nincs benned. Mintha lélekben még mindig egy kislány lennél, aki csak a szépet látja mindenben. Ez nagyon ritka. Már tudom, hogy nekünk találkoznunk kellett, szükségem volt rád."

" - Mióta hazajöttem Párizsból, csak rád gondolok. Volt, hogy hiányoztál, volt, hogy utáltalak, de veled akartam lenni. Gyűlöltem magam, amiért így elszúrtam. Ha lehetne, megváltoztatnám a múltat, de sajnos nem megy. Ami történt, megtörtént, de kezdhetnénk esetleg tiszta lappal, elölről? - kérdezem a kezemet nyújtva felé."

" - Tudom, de... Szeretem. Sosem szerettem ennyire senkit. Ha csak meglátom, hozzá akarok érni, csak megfogni a kezét, érezni, hogy ott van, hogy az enyém. Szerettél már valakit annyira, hogy nem érdekelt, ki mit mond, csak vele akartál lenni? Hogy bármit megtettél volna azért, hogy érezd, viszontszeret, akár csak pár percre is?"

"Sean a tipikus férj és apa, Owen pedig a forróvérű szerető. Össze kéne őket gyúrni, megkapnánk a tökéletes pasit."

Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak.

Elmerülnétek Zoey világába? Ide kattintva napokon belül megtehetitek:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Barath_Viktoria_Elso_tanc_Kovesd_a_szived_ritmusat_&id=285783&type=22

2016. július 12., kedd

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót ~ Chapter 2

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!



Már itt is vagyok a második résszel, megint öt kihívással érkezem. Sajnos csak hétvégén volt időm garázdálkodni, de ha minden jól megy akkor ezen a héten lehet, hogy jön még egy bejegyzés, de ezt nem tudom megígérni. Érdekesebbnél-érdekesebb feladatokat találok, és próbálom a legjobb tudásom szerint kreatívan megoldani ezeket. Lássuk is:

#6  Ez az oldal a kéz- vagy ujjlenyomatoké. Piszkold be a kezed, majd nyomd a papírra!



#7  Öntsd, löttyintsd, köpd, csöppentsd, lódítsd a kávédat ide!



#8  Színezd be az egész oldalt!



#9  Tépkedj csíkokat szakítsd fel!



#10  Írj le egy szót újra és újra!



Köszönöm a könyvpéldányt a Maxim Könyvkiadónak.

Ha megtetszettek a feladatok, akkor itt megtudjátok rendelni:
http://www.olvas.hu/termekek/mx957-nyird-ki-ezt-a-naplot

2016. július 11., hétfő

Victoria Aveyard: Vörös királynő

 AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön. 
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?



Erre a könyvre csak nem olyan rég figyeltem fel, és nem is értem, hogy nem értesültem róla korábban, mert egyszerűen zseniális. Már maga a fülszöveg azt mondatja, hogy 'Olvass el, nem fogod megbánni' és milyen igaza lett. A disztópia nálam eleve telitalálat, imádom ezt a műfajt. Olyan világot épít fel, amibe szívesen elmenekülök a szürke hétköznapok elől. Szeretem, ha egy történetnek van mondanivalója, és a Vörös királynőnek határozottan van.
A borító a letisztultságával már felkelti a figyelmet. A véres ezüstkorona pedig azt sugallja, hogy egy igazán egyedi és feledhetetlen kalandban lehet részünk. Minden egyes apró kis részlet precízen van kidolgozva. A könyv megjelenése teljes mértékben visszaadja a történetet, előre felkészít minket a váratlanra. És azt kell, hogy mondjam: új kedvencet avattam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Sikerült teljesen elvarázsolnia. Innentől kezdve jobban oda fogok figyelni Victoria Aveyard munkásságára, mert ő egy olyan írónő, aki sok meglepetést tartogat.

Első mondat: "Utálom az első péntekeket."

Egy olyan világba kalauzol el minket, ahol az embereket a vérük színe szerint osztják két csoportra, szegmensre. Vannak a Vörösök és az Ezüstök. Az egyensúly megtartása végett a politikai életben is azt vallják, hogy az Ezüstök állnak minden Vörös felett. Ezt példázza az, hogy királyságban élnek, és, hogy nagyon nehéz kitörni a Vöröseknek. Már annak örülhetnek, ha nem kell harcolniuk és van állásuk. Állás nélkül elég hamar meghalhatnak. És a nyomor mindennapos. Míg az ezüstök palotákban laknak, külön társadalmi rendjük van és családok szerint szeparálják őket. Persze az Ezüstök között is vannak színvonalbeli különbségek és többféle Ezüst létezik, megannyi képességgel.




A cselekményt és a történetet Mare Barrow szemszögéből olvashatjuk, aki nemcsak saját maga miatt, hanem a családja miatt is küzd a megélhetésért. Mindent amit csak tud pénzzé tesz, hogy a családja ne szenvedjen hiányt semmiből, és hogy ne a húga vállát nyomja a teher. Mare szemszögéből kapunk teljes képet arról, hogy hogyan is élnek a Vörösök és mi mindent kell megtenniük a túlélésért, mert az ő életük nem a lakomákról és pompákról szólnak, hanem a túlélésről. De ritka esetek így is történnek, amikor a Vörösök 'kiemelkedhetnek'. Elég hozzá egy álcázott herceg, aki valamilyen oknál fogva nem olyan, mint a többi Ezüst és máris más színezetben láthatjuk a világot. Elég hozzá csupán egy Ezüst, aki foglalkozik egy Vörös sorsával, és már ott is találhatjuk magunkat az Ezüstök palotájában. Véletlenek persze itt is történhetnek, és történnek is.
Engem a királynőválasztás egy picit emlékeztet a Párválasztóra. De miután ezt a köntöst ledobja, válik a történet igazán izgalmassá. Innentől kezdve varázsolt el.
A Vörösök elvileg képesség nélküliek, de mi van akkor, ha mégsem? Jönnek a hazugságok és cselszövések, amikkel nem csak az Ezüstöket, de a Vörösöket is átverik. 




A történet nem lenne teljes "gonosztevők" nélkül, amit a Skarlát Gárda testesít meg. De mi van akkor, ha nem is ők a rosszfiúk?
Mare mellett elég sok karakterrel megismerkedhetünk, akik között kedvenceket és utált személyeket is találhatunk. Mare mellett, aki a hátán képes elvinni a történetet, Cal és Maven is fontos. Mare-t már az elején megkedveltem, de ez a főszereplőkkel általában így szokott lenni. Okos, ravasz, gondoskodó és mindent megtenne a családjáért és Kilornért. Remélem a későbbiekben többet is megtudhatok Kilornról, és végre megismerhetem, hogy milyen is valójában. Cal még az elején szimpatikus volt, de aztán ez egyre jobban eltűnt és most fogalmam sincs, hogy állok vele. Mavennel pont fordított a helyzet. Nem kedveltem annyira, de aztán sikerült megkedvelnem a karakterét. Aztán jött az írónő és egy fejezet alatt mindent felbolygatott.
Szándékosan vagy nem az mindegy is, de az írónő belerakott egy szerelmi négyszöget, ami elsőre elég furcsa volt. Még, ha kimondottan nem is négyszög, de Kilorn és Mare kapcsolata nem hiszem, hogy szimplán baráti.
Több olyan szereplő is van, akit első pillanattól kezdve utálok, de szerintem még holnap is ezt írnám, ha kifejteném, hogy kit miért nem kedvelek és miért nem szimpatizálok vele. Kettőt viszont megemlítenék: Evangeline és a királynő.
A Vörösök és Ezüstök közötti különbséget a legjobban Szürkeváros és Archeon pompája közötti különbség szemlélteti a legjobban. Jelen van a nyomornál is rosszabb élet és a mindenki felett álló Ezüstök fényűzése és gazdagsága.
Victoria Avevyardnak sikerült az, amit csak kevesen tudnak elérni nálam. Elég volt röpke egy fejezet, hogy megutáljam Mavent, pedig vele jobban szimpatizáltam, mint Cal herceggel. És tessék, most gyűlölöm Mavent. Az utolsó néhány fejezet felbolygatja az eseményeket, izgalmat sző bele és a legizgalmasabb részévé teszi a kötetnek.

Utolsó mondat: "Meg fogom ölni Mavent."


Kedvcsináló idézetek:

"Besorozás. Túlélés. Zöld szemű gyerekek az én fürge lábammal és Kilorn családi nevével. Ez a jövő korábban is szinte lehetetlen volt; most pedig már nem is létezik."

"A karkötők szikrát csiholnak, kis lángokat, amelyeket a fiúk irányítanak. Tűzgyújtó nélkül nincs hatalmuk. Mindegyik elementál ilyen, már létező fémet, vizet vagy növényi életet ural. Csak annyira erősek, amennyire a környezetük. Nem úgy, mint te, Mare."

"Nem tudom biztosan megmondani. Valami teljesen más vagy. Sem Vörös, sem Ezüst. Valami más. Valami több."

"Nem hiszem el, hogy nem láttam már az elején, kicsoda: báránybőrbe bújt farkas. Most viszont én vagyok a bárány, aki farkasnak adja ki magát."

" - A kis herceg és a villámlány. - Hangosan kacag. - Jól összeilletek. Az egyik gyáva, te pedig... - fordul felém, acélkék szeme izzik a sötétben -, amikor legutóbb találkoztunk, négykézláb kapartál a sárban, hátha csodára találsz."

"Ajka az enyémre tapad forrón. Érintése felvillanyoz, de nem úgy, ahogy a hatalom. Ez nem a pusztítás, hanem az élet szikrája."

" - Hogy mire van szükségem és mit akarok, az két különböző dolog."

"A csókja egyáltalán nem olyan, mint a bátyjáé. Maven kétségbeesettebb, és és önmagát éppen úgy meglepi, mint engem. Tudja, hogy gyorsan süllyedek, akár a folyóba hullott kő. És velem együtt akar belefulladni."

"Lehet, hogy Cal született uralkodásra, de Maven érdemli meg jobban. Maven pedig hajlandó megváltoztatni a világot a Vörösöknek, pedig úgy nevelték, hogy köpjön ránk."


Köszönöm a könyvpéldányt a Gabo kiadónak!

Még nem olvastad, de megtetszett? Itt megrendelheted:
http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2022-victoria-aveyard-voros-kiralyno-a-hatalom-veszelyes-jatek-9789634061144.html

2016. július 8., péntek

Kiera Cass: A korona

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG. 
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.



Már nagyon vártam Eadlyn történetének a befejezését. Azt szeretném leszögezni, hogy amikor legelőször megláttam a borítót egyáltalán nem tetszett. A lila és rózsaszín, mint színek elég távol állnak tőlem és maga a hercegnő sem nyerte el a tetszésemet, de aztán mégis történt valami, mert ahogy megláttam magyarosítva azt gondoltam, hogy igen, tökéletes. Teljesen hozzáillik a sorozat többi eleméhez. Még a ruhával is elég jól megbarátkoztam, amiről egyébként a szalagavató jutott eszembe. A tükrös megoldás pedig még mindig nagyon tetszik. Próbáltam nem olvasni spoilereket a könyvről, mert akkor lehet, hogyha olvastam volna, akkor nem akartam volna befejezni a sorozatot. De szerencsére nem olvastam, ezáltal a tudatlanok eleganciájával kezdhettem neki.
Elöljáróban még annyi, hogy túlságosan le lett szerintem rövidítve a történet. America és Maxon történetét három köteten keresztül olvashattuk, míg Eadlynnek csak kettő jutott. Ebbe vagy benne volt az is, hogy az írónő szerette volna lezárni a Párválasztó-sorozatot vagy pedig nem érezte olyan közel magához Eadlyn karakterét, mint Americáét.

Első mondat: " - Sajnálom - jelentettem ki, felkészülve az elkerülhetetlen reakcióra."

Kezdés gyanánt egyből belevágunk a közepébe, és Eadlyn a hozzá oly szokásos módon leszűkíti a mezőnyt az Elitre. Néhány fiú iránt nem tiszta nekem, hogy miért is őket választotta, de ez nem is lényeges. Gunner nem mondanám, hogy mély benyomást tett rám. Egy olyan karakter, akire nem figyeltem fel. Ha gáz, ha nem én teljesen megfeledkeztem róla. Hirtelen nem is tudtam, hogy ki is ő és, hogy mivel érdemelte ki a helyét az Elitben.




Hale számomra egy olyan karakter, akinek esélye van Eadlyn szívének elnyeréséhez. Az sem elkerülendő, hogy iszonyat tehetséges és kedves. Mindig őszinte, próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen, és nem fél kiállni a tettei mellett. Tipikusan egy olyan karakter, akinek helye van a Top3-ban, de hogy bekerül e vagy sem, az csak azután derül ki, ha te kedves olvasóm elolvasod a Párválasztó-sorozat befejező részét.
Ean nemcsak Eadyt, de engem is sikerült meggyőznie az őszinteségével. Tetszett, ahogy kiállt az ígérete mellett, hiába diktált más a szíve. Nagyra értékelem a hozzáállását.
Fox-szal érdekes a viszonyom, mert Gunnerhöz hasonlóan nem igazán fogott meg, de azért vicces egyéniség, aki csökönyösen ragaszkodik az elképzeléseihez, amivel nem is lenne semmi gond, ha ez nem a hercegnőre irányulna.
Henrit nagyon is kedvelem, bár nem gondolnám, hogy illene a hercegnőhöz, és nemcsak a nyelvi korlát miatt, hanem azért is, mert nincs meg köztük az a szikra, ami az igaz szerelemhez nélkülözhetetlen. Viszont az, amit a barátjáért tett példaértékű. Csak nagyon kevesen képesek rá. Büszke vagyok rá.
Erik nem igazán van benne az elitben, mégis tagadhatatlan, hogy a többi fiúhoz hasonlóan ő sem tud ellenállni Eadlyn szépségének. Néha megéri háttérbe vonulni, de a legtöbbször ez nem kifizetődő.
És persze itt van Kile, az én személyes kedvencem. Nem tudok róla rosszat mondani, úgy ahogy van tökéletes, de nem herceg alap, viszont mindent megtenne, hogy Eadyt boldognak lássa, és ez a szememben egy hatalmas piros pont. Szerintem mindig is ő marad a kedvenc, talán még Maxont is kiüti a nyeregből.




Tudom, nem szabad kihagynom Eadyt, és nem is fogom. Az előző kötethez képest óriási jellemfejlődésen megy keresztül. Mindent, ami idegesítő volt benne vagy éppen túl sok, ledob magáról és egy olyan egyéniséggé válik, amilyennek egy királynőnek lennie kell. Az önzetlenségét, azt hogy a családját maga elé helyezi nagyra értékelem. Végre azt mondhatom rá, hogy megérett a feladatához, felelősségteljes és próbál a körülményekhez képest jól dönteni. Annak örülök, hogy a lehetetlennek tűnő szerelmet sikerül megtalálnia, de annak már kevésbé, hogy a két kedvencem közül egyik se nyerte el a szívét. A végén a csavar hihetetlenül jól lett időzítve, és sikerült úgy megoldani, hogy ne maradjon bennem tüske.
Olvasás közben egyetlen egyszer volt WTF élményem Hale és Ean kapcsán. Nagyon meglepődtem, egy ilyesfajta fordulatra egyáltalán nem számítottam. Annak pedig végtelenül örülök, hogy a Schreave családot közelebbről is megismerhettem a titkaikkal együtt, és rá kellett döbbennem, hogy már nem is haragszom Ahren-re. Sikerült végre megértenem a döntését.
Maridról annyit, hogy utálom. Josie-t pedig sikerült megértenem, hogy mit miért tett és már nem is olyan idegesítő, mint amilyennek gondoltam.
Összességében elégedett vagyok és ha számomra nem is méltó, de elfogadható befejezést kaptam. Amit úgy igazán sajnálok az az, hogy egy újabb sorozattól kell búcsút vennem, de sokszor a búcsúval új kalandok nyílnak meg előttünk. Remélem azért még olvashatok Kiera Casstól és nem tűnik el az éterbe.

Utolsó mondat: "De lehet egy mindössze hét perc hosszú várakozás eredménye is."

Kedvcsináló idézetek:

" - Nézzen körül alaposabban. Valószínűleg olyan helyeken is barátokra lelhet, ahol sosem számított volna rájuk."

" - Egyébként az egészről te tehetsz! - fakadtam ki. Fel-alá kezdtem járkálni, és közben mogorva tekintettel meredtem rá. - Remekül elvoltam, amíg nem kedveltelek. Remekül elvoltam úgy, hogy senkit sem kedveltem. - Eltakartam az arcom. - Most pedig itt találom magam ennek az egésznek a kellős közepén, és annyira tanácstalan vagyok, hogy gondolkodni is alig tudok. Abban viszont biztos vagyok, hogy jelentesz valamit, és fogalmam sincs, mihez kezdjek ezzel. - Amikor sikerült összeszedni a bátorságomat, és felpillantottam, azt láttam, hogy elégedetten vigyorog. - Az ég szerelmére, ne vágj ilyen önelégült képet!"

" - Vannak pillanatok, amikor egy szobára való politikussal is könnyebben boldogulnék, mint hat fiatalemberrel. Lehet, hogy néhány dolgot megtanultam, de mindegyikre legalább egy tucat olyan valami esik, ami elkerülte a figyelmemet."

" - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmiféle kapcsot nem érzek kettőnk között. Ezt el is árultam Kile-nak... valahogy mégis habozok. Nem tudom, miért. De egyelőre nem állok készen arra, hogy kijelentsem, ő a választottam."

" - Hát akkor most hivatalosan kijelentem, hogy abban az esetben is öné az életre szóló barátságom, ha végül nem engem választ, és ha bármikor szüksége lenne rám, azonnal felülök a első Angelesbe tartó járatra."

"Talán nem is az első csóknak kell igazán nagyszerűnek lennie. Hanem inkább az utolsónak."

" - Én mondom neked, Eady, a háborúk, szerződések, még az országok is múlandók. De az életed a tied, egyedi és szent, ezért olyan embert kell választanod, aki ezt érezteti veled minden áldott percben."

" - Nem - jelentette ki, valahogy megnyugvást találva még akkor is, miközben épp elszakított bennünket egymástól az élet. - Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha az ember szereti azt, akit szeret, és nagy tisztesség cselekedeteinkben a helyes utat választani. Milyen kár, hogy számunkra ez a két dolog nem eshet egybe. De ettől még e a pillanat nem lesz számomra kevésbé fontos."

" - Dehogy küldöm! Megszakadna a szívem, ha arra gondolnék, hogy elmegy. Ha lehetséges az, hogy az ember egy barátban ráleljen a lelki társára, akkor maga biztosan az enyém. Nem akarom, hogy elhagyjon! - könnyein át rám nevetett. - Csak közben nehezemre esik azt látni, hogy elveszít valamit, ami pedig annyira fontos a maga számára."


Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Gabo kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt!

Még nem olvastad a Párválasztó-sorozat befejező részét? Itt megrendelheted:
http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/2164-kiera-cass-a-korona-a-parvalaszto-5-9789634063025.html


Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót ~ Chapter 1

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá… 
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni. 
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!




Érdekes, de amíg nem jelent meg magyarul, nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik egy ilyen könyv, amit tönkre kell tenni. Persze, ahhoz hogy tönkretegyétek nem kell igazán ügyesnek lennetek, mert nincs meghatározva, hogy mi a jó és mi nem. A feladatokat szabadon lehet értelmezni. Lehet bele vinni egy kis kreativitást, de ez nem kötelező. Úgy csinálod meg, ahogy szeretnéd, és még a sorrend is lényegtelen.
Az elkövetkező jó néhány hétben, összesen 8 alkalommal fogok erről a kreativitást és gondolkozást fejlesztő könyvről bejegyzést hozni, ahol megmutatom nektek, hogy én hogyan értelmeztem és készítettem el a feladatokat. Első körben azokat válogattam össze nektek, amiket így első ránézésre érdekesnek találtam, és próbáltam fantáziadúsan végrehajtani a feladatokat, bár ez nem mindig sikerült. Azt tudnotok kell rólam, hogy minden könyvemre nagyon vigyázok, nem szeretem, ha pl. koszosak lesznek, ha pedig megvan törve a gerince sírni tudnék, szóval lehet, hogy teljesen másképp fogok néhány feladatot értelmezni, mint mások, de ez nem is baj, mert a lényeg az az, hogy mindenki saját magához hűen alakítsa a feladatokat, ezáltal érhető el, hogy egyedi legyen, hiszen, ha nem valakit majmolsz, akkor egy igazán egyedi könyvet kaphatsz végül, ami csak a tied, nincs senki másnak olyanja, mint neked, tied lesz az egyedüli darab a világon, és ez nagy szó. Az egyediséget szinte mindenhol értékelik. Nagy érték.
De elég is a szövegelésből, és lássuk mire jutottam:

#1 Állj ide! (Töröld bele a lábad, és ugrálj rajta!)



#2 Minden leveledről gyűjtsd össze a bélyegeket!



#3 Ezt az oldalt borítsd be csupa fehér dolgokkal!



#4 Húzz vastag vonalakat, és vékonyakat is! Nagyon erősen nyomd rá a ceruzát!



#5 Préselj le faleveleket és egyéb dolgokat!



Erre a hétre ennyi lett volna, de következő héten ismét jövök a Nyírd ki ezt a naplót~ Chapter 2-vel. Ha gondoljátok a megjegyzés küldése mezőben ti is megoszthatjátok velem hol tartotok.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Maxim Könyvkiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt!

Tönkretennéd a könyvet? Itt megrendelheted:
http://www.olvas.hu/termekek/mx957-nyird-ki-ezt-a-naplot

2016. július 5., kedd

100. blogbejegyzés NYEREMÉNYJÁTÉK

Sziasztok!

Tudom a blogszülinapot nem ünnepeltük meg, ez az én hibám, mivel eléggé sok minden közbe jött és nem tudtam megszervezni, de most, hogy már a 100. bejegyzést is megírtam (pontosan ez lesz a 107. blogbejegyzésem) arra gondoltam, hogy megünnepelhetnénk egy nyereményjátékkal.
Mivel a júniusi kedvenc könyvem a legújabb Marni Bates regény lett, ezért arra gondoltam, hogy kisorsolnék egy példányt köztetek. Remélem örültök neki.
Mikor elkezdtem blogolni nem gondoltam volna, hogy lesz olyan, aki fogja olvasni a bejegyzéseimet, azt meg főleg nem gondoltam, hogy eljutok a 100. bejegyzésig, szóval köszönöm, hogy olvastok.
Ezeket lehet megnyerni, próbáltam egy elég szuper kis "csomagot" összeállítani.
A könyvjelzőkért hálás köszönet a Móra Kiadónak, a könyvet én finanszíroztam és én is fogom elküldeni a nyertesnek a nyereményt.




És akkor lássuk, hogy mit kell tenni, hogy be kerüljetek a kalapba:
-lájkolni a blog Facebook-os oldalát (https://www.facebook.com/Myrelationshipwithbooks/)
-feliratkozni a blogra
-hozzászólni egy tetszőlegesen választott értékeléshez vagy bejegyzéshez itt a blogon
-meghívni 5 ismerőst a blog Facebook-os oldalára

A megosztásokat megköszönöm, de nem feltétel.
A nyereményjáték augusztus 7-éig fog tartani, addig van időtök részt venni. Mindenkinek sok szerencsét, és még lesz könyvjelzős játék a nyár folyamán, de az már csak a Facebook-os oldalon.

(Mint, ahogy a képen is látszik néhány könyvjelző dedikált.)

A nyertesnek 72 órája lesz jelentkezni, ellenkező esetben új nyertest sorsolok.

2016. július 4., hétfő

Anna Banks: Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 
Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.




Régóta várt kötet a Neptun, de amíg csak tudtam halasztottam. Manapság (és úgy általánosságban is) kevesen írnak sellős történeteket, és még kevesebbet fordítanak le nekünk magyar olvasóknak. Számomra külön öröm, hogy a kiadó nem kaszálta el, és a befejező kötetet is kiadta. Olvastam pár lehúzó kritikát a könyvről, emiatt is kezdtem félve neki. A másik indok az volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. DE miután elolvastam a élelmem teljes mértékben eltűnt, mivel méltó befejezése ez a Szirénia Örökségének. Nem is értem a lehúzó kritikákat, de mindegy is. A lényeg az, hogy nekem nagyon tetszett, bár a Tritont nem sikerült überelnie, pedig közel volt hozzá. Az előző kötet olyat adott, amit nehéz is lett volna felülmúlni, de ettől függetlenül a Neptunt érzem a legkidolgozottabbnak a három könyv közül. És talán a Neptunnak van a legszebb borítója. Nagyon tetszik. Az különösen, hogy a kiadó nem változtatta meg. Boldog vagyok, hogy meghagyták az eredeti borítót, ez a sorozat többi elemére is igaz. Sikerült visszaadnia Galén és Emma kapcsolatát. És persze nem is kérdés, hogy illik e a sorozat elemeihez.

Első mondat: "Mezítláb a homokba vájom a sarkamat, épp csak annyira merészkedem a víz közelébe, hogy a délelőtti hullámok csiklandozhassák a lábujjaimat."

Azt előre szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy majd Galén és Emma óceáni kalandjaival és párosításával kerülök közelebbi viszonyba, de nem egészen ezt kaptam, és ennek végülis örülök, attól függetlenül, hogy még mindig szívesen olvasnám a történetüket tovább, holott tudom, hogy ez a vége és az írónő nem is tervezi a folytatást, pedig annyi megválaszolatlan kérdésem van, annyi minden merült fel bennem, amikre nem kaptam választ, és már nem is fogok. De ne szaladjunk ennyire előre...
Végig gondolva ütős befejezést kaptunk, aminek örülhetünk. Mindig öröm számomra, ha sellőkről olvashatok, és Anna Banks tökéletesen kielégítette a kíváncsiságomat velük kapcsolatban.
Emma és Galén kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, de pont ez az egyik olyan momentum, ami miatt nem lehet azt mondani a történetre, hogy akár egy perc erejéig is unalmas, mert szó sincs erről. Az írónő gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk.
Emma nagyapja, Antonisz nagy csibész. Még ha éveket is kell várnia, akkor sem hagyja el a remény, és a tőle telhető legjobban próbálja úgy fűzni a szálakat, hogy azok az ő igénye szerint tekeredjenek. Nália harciassága nem volt újdonság, de akkor is meglepett, hogy milyen vehemencia rejlik benne. Na, őt biztos nem fogják a törvények megállítani abban, hogy azt tegye, amit a szíve mélyén szeretne.




Emma és Galén marad a kedvenc párosom, de azért felmerült bennem, hogy mi lenne akkor, ha Emma Reedet választaná, mert be kell ismernem, hogy nagyon megkedveltem a srácot. Rokonszenves és csak egy kicsit van elszállva magától, emiatt is lett volna jó, ha végre valaki helyreteszi. Hogy ne csak a karakterekről írjak, valahol mélyen fölmerült az olvasókban, hogy nemcsak Emma az egyetlen félvér, és hogy mi lehet a többiekkel. Arra nem számítottam, hogy egy egész városnyi - Neptun - van belőlük, de hogy akár több százezren is lehetnek lenyűgöző, főleg a történetük ismerete fejében.
Mindamellett, hogy még több titok derült ki, a történet kalandos és elragadó. És igaz, hogy volt jó néhány igazán veszélyes rész, amikor azt kívántam, hogy legyen már vége a kínzásnak, mégis élvezetes volt. Minden egyes kis apró részlet precízen ki lett dolgozva. méltó befejezése a sorozatnak, de attól még sajnálom, hogy ennyi volt. Raína és Tóraf, na meg Reed is megérne még jó néhány kötetet, főleg amiatt, hogy a Epilógus részben végre-valahára "szemtanúi" lehettünk Emma és Galén párosításának. Ennél szebbet komolyan mondom, hogy még soha nem olvastam. Teljesen lenyűgöz a szírének hagyománya. Eddig nagyon távol állt tőlem az esküvő, de ezek után erősen elgondolkodtam rajta, hála Emma és Galén esküvőjének.

Utolsó mondat: "És az összes további nap az én triton hercegemmel."



Kedvcsináló idézetek:
"- Szóval tetoválás? - hümmög Reed. - Mi eddig nem sok sikerrel jártunk a tetkókkal. A bőrünk olyan hülyén vizenyős, vagy mi, hogy nem marad meg benne a festék."

" - Triton szigonyára, Emma, nem tudom, meddig bírom távol tartani magamat tőled... tényleg nem tudom. Nem, nem, még csak nem is erről van szó. Ez így teljesen félreérthető. - Lassan kifújja a levegőt. - Valójában azt akarom kérdezni, hogy a történtek után tényleg a szárazföldön kívánsz-e maradni."

"Hogy kicsinek tartom-e Reedet? Egy túrót. Valójában egészen kisportolt, sőt félmeztelenül kimondottan izmos. Nem olyan jól megtermett, mint Galén, de a megfelelő pontokon bőven van mit nézni rajta. Éppen ezért fordítom el a fejemet."

" - Az élet rövid ahhoz, hogy csak élettelen csalit használjunk - jelenti ki csaknem babonásan. Eltűnődöm, vajon miféle halászbölcsességnek képzeli ezt, hogy ilyesmiről győzködi magát. Nevetséges."

" - Ne kapd föl a vizet! Nagyon is csókolni való vagy. De nem foglak megcsókolni. Addig nem, amíg nem akarod. Mert tudom, ha megteszem, nekem már nincs visszaút. Végérvényesen megváltozom."

" - Én még sosem voltam az óceánban, Emma - mondja anélkül, hogy levenné rólam a mancsát. - Szeretném érezni a tengervíz sósságát. Szeretném akváriumon kívül látni a halak pompáját. Szeretnék összehaverkodni egy Góliát nevű bálnával. Én is szeretnék eljutni mindenhová, ahová te mehetsz."

" - Melyik részt nem értetted abból, hogy a nagypapa küldött ide?
  - Több mint kétszáz éves, Emma. És az agya is annyi. Használd a józan eszedet!"

"Nem tudom, mi mást mondhatnék. Ez egy szirén tradíció. Hagyományosan apám úszna velem a párosító szertartásomra, elvileg azért, hogy utolsó bölcs tanácsaival lásson el, vagy valami ilyesmi. Kábé úgy, ahogy az embereknél az apa kíséri a menyasszonyt a széksorok között. De mivel apu már nincs többé, a nagypapa vállalkozott a feladatra. És vagy elfeledkezett a bölcs tanácsokról, vagy nincsenek is neki."

" - Mit szóljak én? - sóhajtja Raína. - Soha nem hittem volna, hogy Galén képes lesz bepalizni egy csajt, hogy párba álljon vele."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Maxim Könyvkiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.

Megtetszett? Itt megrendelheted: http://www.olvas.hu/termekek/mx991-neptun