2016. június 13., hétfő

Sarah J. Maas: Crown of midnight- Éjkorona

Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?





Kíváncsian kezdtem neki, mivel már az Üvegtrón és az előzménykötet is lenyűgözött. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfogom szeretni a sorozatot. Emlékszem, hogy vonakodtam az Üvegtróntól először, pedig semmi okom nem volt rá. Csodálatos kötet. Az írónő nagyon is tudja, hogyan kell fenntartani az érdeklődést. Nem hittem volna, hogy az Üvegtrónt felül lehet múlni, de Sarah-nak sikerült az Éjkoronával. Megcsinálta!
Akik amiatt panaszkodtak, hogy a sorozat nem is fantasy, azok még nem olvasták az Éjkoronát. Megszámlálhatatlan fantasztikus, olykor félelmetes földöntúli elem található benne. Kezdve a rémkulcsokon át egészen Mortig. Ha az Üvegtrón letehetetlen volt, akkor az Éjkorona oldalfaló. Hihetetlen, hogy egy ilyen világot könnyed szerrel tár elénk az írónő.
Igaz, hogy az első kötetnek a borítója nem igazán nyerte el a tetszésemet, viszont ennek a kötetnek a borítója ütős lett. A színválasztás tökéletes. A narancsos-pirosas színvilág tökéletesen passzol Celaenához. Megragadja a lényeget, hiszen orgyilkosnőnk hirtelen haragú, és ilyenkor a tűz belülről irányítja őt a megtorlás felé. Mind az elő- mind a hátlapi kivitelezés külön megérdemelne egy bejegyzést, mert olyan gyönyörű. Magába foglalja a harciasságot és a szépséget is. És ahogy az a hátoldalon is olvasható; teljes mértékben sikerült belefeledkeznem Celaena világába.






Első mondat: "Csak a viharos szélben zörgő ablakok jelezték, hogy bejutottam."

Úgy érzem, hogy iszonyat sokat fejlődött Celaena az első kötet és e között. Csodálatra méltó, hogy képes volt mindenkit átverni az elején, még engem is. Azt hiszem, ha tényleg megcsinálta volna azokat, amiket a király parancsolt neki szomorú lettem volna. De így, csak büszkeség tölt el. Szeretem, hogy ha egy kemény, igazi badass karakter képes a gyengébbik oldalát is megmutatni. Azon egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy könnyed szerrel szerelte le mind a királyt, mind pedig Doriant. Persze az első kötet után sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy a szerelmi háromszögből mikor fog kiesni Dorian vagy Chaol, ez persze attól is függ, hogy kit szeretnénk Celaena oldala mellett látni. Annyit megsúghatok, hogy az egyikőjükhöz intim viszonyba fog kerülni, de ez még simán visszaüthet, szóval nem innék előre a medve bőrére. Mint már az első kötetnél is említettem; nem foglaltam még pártot, de ez most sem változott.
Chaol odaadó, figyelmes, gondoskodó és bármit megtenne Celaenáért, de nem biztos, hogy a lánynak erre van szüksége. Annyi viszont biztos, hogy Celaena bízik benne.
Dorian természetes, hogy érez iránta valamit, de őket barátokként sokkal jobban el tudom képzelni. A herceghez egyébként is mást szántam, de Sarah volt olyan "kedves" és kiiktatta. Ha azt nézem, hogy kivel értené meg magát jobban Celaena, akkor Dorian, annak függvényében, ami róla is és az orgyilkosról is kiderült. Erre a fordulatra nem számítottam. Teljesen váratlanul ért.
Viszont, ha azt nézem, hogy kivel lehet pozitív jövőképe, akkor egyértelműen Chaol. Tehát, ezért is nehéz oldalt választanom, egy darabig még nem is szándékozom. 







Fordulatokban, rejtélyekben, érdekes lényekben gazdag a kötet. Van egyetlen egy fordulat, ami nem nyerte el a tetszésemet és nem is fogja soha. Nehemia. Az írónőnek ezt a választását nem értem. titkon reméltem, hogy ha Dorian nem kapja meg Celaena szeretetét, akkor ott lesz a második opció, Nehemia, de nem. Spoilerezni nem akarok, szóval olvassátok el. Nagyon megéri. Igazi kalandokban és érzelmi utazásban lesz részetek.
A mellékkarakterek közül Roland az elején nem volt szimpatikus, de aztán nem is volt igazán időm megismerni, amit sajnálok. Nagyon érdekel, hogy mi van vele, főleg azután, ami Doriannel is történik. Archer viszont eléggé szimpatikus volt, és sajnálom, hogy ekkorát kellett csalódnom benne.
A rejtélyek és az eldugott titkos járatok tették fel nekem az i-re a pontot. Nagyon, de nagyon érdekel, hogy Celaena és Dorian milyen lénnyel került szembe. Az pedig, hogy végre fény derült arra, hogy kicsoda is Celaena, hisz mind jól tudjuk, hogy a nevét Arobynnek köszönheti, aki megmentette és orgyilkossá képezte. A király eddig sem volt, és nem is lesz szimpatikus, viszont érdekes volt bepillantást nyerni a gondolataiba.
Az utolsó fejezetek miatt azt tanácsolnám, hogy az Éjkoronát csak úgy olvassátok, hogy legyen a közelben a folytatása, mert üt. Ha azt mondom, hogy függővég, akkor remélem megértitek, hogy miért.
Az egész történet alatt motoszkált egy kérdés a fejemben, aminek nincs értelme. Ha minden varázslat megszűnt Erileában, akkor hogy lehet az, hogy egy bizonyos személyben most éledezik az erő? Erre a kérdésre a továbbiakban szeretnék választ kapni, mert furdalja az oldalamat a kíváncsiság. És persze az is jó lenne, ha kiderülne, hogy kit választ Celaena. Bár erre azt hiszem már tudom a választ. Nem véletlen, hogy ennek a személynek "vallotta" be, hogy kicsoda is ő. Ez semmiféleképpen sem lehet véletlen.

Utolsó mondat: "Chaol térdre rogyott."




Kedvcsináló idézetek:

" - Nos, akkor hadd mondjam el, hogy én mit gondolok, Dorian. Azt hiszem, hogy ön hozzá van szokva ahhoz, hogy megkapja, amit és akit csak akar. És mivel most, egyetlen alkalommal nem szerezte meg, amit akart..."

"És mivel olyan fiatal, olyan átkozottul okos, vicces és csodálatos, bárhol megtelepszik, lesz majd egy férfi, aki beleszeret, feleségül veszi, és ez volt a legszörnyűbb az egészben."

" - A valgok olyan démonok, akik tündéreket raboltak el, hogy őket megtermékenyítve boszorkányokat nemzzenek, ugye?"

" - Azt a lányt veszem feleségül, akit akarok, függetlenül attól, hogy konyhalány, hercegnő vagy rabszolga. Ehhez neked semmi közöd."

" - A Rém alkotja ennek a világnak az alapjait, és uralkodik felette. Nemcsak Erilea, hanem minden élet felett. Vannak olyan világok, amelyekről önnek fogalma sincsen, világok, amelyek párhuzamosan léteznek, anélkül, hogy tudomásuk lenne egymásról. Ahol most áll, az valaki más számára egy óceán fenekén is lehet. A rém tartja ezeket a világokat egymástól elválasztva."

" - Egyelőre nem fogod megérteni, de... Tudtam, milyen sors vár rám, és én elfogadtam ezt. Elébe mentem. Mert csak ezáltal kezdődhettek meg a változások, indulhattak meg az események, De függetlenül attól, hogy mit tettem, Elentiya, tudnod kell, hogy az elmúlt tíz év sötétségében fénycsóva voltál a számomra. Ne hagyd, hogy ez a fény kialudjon!"

" - Inkább a király árnyékában élek - sziszegte Celaena -, mint egy olyan világban, amelyet olyanok irányítanak, mint te. És ha veled végeztem, akkor felkutatom az összes barátodat, hogy bosszút álljak."

" - Esküszöm suttogta újra. - A nevemre, az életemre esküszöm, hogy mindent megteszek, hogy Eyllwe felszabaduljon, még akkor is, ha ez a harc az utolsó leheletemig tart."

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Könyvmolyképző Kiadó nélkül. Köszönöm a könyvpéldányt.

Ha megjött a kedvetek az olvasáshoz az alábbi linken kedvezményesen meg is tudjátok rendelni:
http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/sarah-j-maas-ejkorona-6821

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése